2017. február 18., szombat

Ez évi első látogatás anyámnál


Anyámmal mára megbeszéltük, és délelőtt telefonon is fixáltuk, hogy most már talán ideje lenne ellátogatnom.
Hideg volt, de nem volt tragédia, a csúszósság is elkerülhető volt az utakon.
Úgyhogy elkészültem, összepakolgattam a viendőket, s fél 1 körül elindultam a régen tett körútra. Hát bizony, januárban nem voltam!
És most így, a hétfői nap előtt szükségem is volt egy kis anyai empátiára...
Az útközbeni környék semmiféle látványossággal nem kecsegtetett, úgyhogy a fényképezőgép maradt a helyén. Egy helyen gondolkoztam el, ahol az ereszcsatorna levezető csövén kifolyó víz fagyott állapotban volt látható... ez elég érdekes volt, biztos így van már pár hete, vagy másfél hónapja...
Anyámnál végül is csupán tényleg mindenféléről jól elbeszélgettünk, ebédeltem kacsaszárnytőből készült gulyáslevest és rántott csirkecombot rizzsel, almabefőttel, és még világos volt, hogy kicsit szétnézzek a kertben. A képen némi sült krumplival van a rántott csirkecomb, de az csak kísérőnek sült. A saját tényérombeli cuccot elfelejtettem lefotózni.:)


Hát, mit ne mondjak, nem nagyon volt mit fotózni, hóból is kevés van már, még itt, a kertségekben hagyján. Persze nem is nagyon szeretném, ha újrakezdődne a sík merő jégkorszak vagy ónos eső esegetne.
Vittem a szokásos száraz kenyérhéjat is, befőttes üvegeket, műanyag dobozokat, nasinak két doboz kávés cukrot (olyan, mint a dianás, csokival van bevonva, és kávéízű létyó van benne); Szilvi is küldött egy doboz mogyorókrémes ostyarudat. Ezentúl vittem két Luise nevű "gagyibb" macskakaját, mert Haramia, ugye, nem eszi a Félixet, a gagyit sokszor inkább, de azt se túl sűrűn, így ezt a pennys kaját egyszer Szilvi bevásárolta, és hát elég ritkán kísérletezgetünk vele. Szóval vittem két tasakot, mert anyámnak megint van enni odajáró macskája, de nem mindig tud neki mit adni. Ez a macska idősebb, állítólag jól táplált, szürkecirmos fehérrel. Viszont, miután anyám összezúzta a csontokat, és némi rizzsel kirakta a macskatányérba az eresz alá, én, ami macskát láttam, hogy eszi, az tutira fekete volt, mert odafele is láttam, enni is láttam és elfele is láttam...





Sok gyerekkori dolog is feljött, egyéb családi nyalánkságok, köztük nem túl szívderítőek is, meg hát az én mostani állapotom is, amivel kapcsolatban anyám még mindig nem hajlandó elhinni, azt mondja, hogy szerinte az influenzám után maradt valami a tüdőmnél, és az kavart bele a mammográfiába.
Mondjuk, kérdeztem tőle, hogy egy tüdőbaj mennyivel megnyugtatóbb a melldaganatnál?
Azért még ha csak pár nap is, de tényleg elég borzasztó kivárni, míg valami fixet megtudhat az ember...
Fél 6 óra körül aztán fogtam magam és haza indultam.
Kaptunk gulyáslevest, a maradék rántott csirkecombot, rizset, és 6 kiolvasztott kacsaszárnytövet is rám sózott anyám, hogy holnap süssem meg a rizshez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése