Olvatag hétfő

Ma nem volt különösebb esemény, hacsak az nem ünnepelendő, hogy Bencus a 3. hetet kezdi el az iskolában hiányzás nélkül. Ilyen ritkán fordul elő!
Most már sajnos, komolyodik a dolog, mert osztályzás van. És elég macerás, mert a szorzótáblát úgy kell tudni, gondolkodás nélkül (mint anno szerintem nekünk, s a gyerekeinknek is -- tehát be kell vágni, nincs mese!), hogy ha egyet téveszt -- egyes.
És a mértékegységek sem kutyák. Emlékszem, nekem nem volt annak idején kedvencem. Sokára érti meg igazán az ember, és sok gyakorlat, vizualitás is kell hozzá, hogy felfogja, hol miért 10, 100 a váltószám.

Danival csetelgettünk, majd délután telefonált, hogy akkor jön.
Kétszer is jött egymás után: egyszer elhozta a szennyest, én pedig odaadtam neki a kis szatyornyi fehér tisztát, valamint két doboz kaját. Mondta, hogy megy a Lidlbe, ne hozzon-e nekem olcsó (3%, 99 Ft) sert, mondtam, hogy de, és adtam neki egy ezrest rá. Úgyhogy előbb hazavitte a cuccát, majd elment a Lidlbe, ahol bevásárolt magának, és nekem meghozta a "raktáramat", valamint egy gyrosos táskát ajándékba, mert tudja, hogy szeretem.

Mára elég nagy vizek állnak mindenfelé, a sok eső és enyhébb idő elolvasztotta a nagyját a jégnek.
Ki tudja, mi lehet még, elvégre február eleje van.