Bevettem a szokásos (máskor kétszerre beveendő) 10 gyógyszeremet, és azért folyamatosan készülődtem, pakoltam, iratokat nézegettem, válogattam, variálgattam, mit, hogy, hogyan, ha pl. nem csak oda mennék, ahova megyek. Van egy csomó egyéb elintézendőm is, csak kérdés, hogy mikor és hogyan fogok azokra a helyekre is eljutni. Több minden most felfüggesztésre került, míg ITT most meg nem tudom, mi van.
Macskák rendezése többszörösen, rendezkedés, takarítgatás, pakolás mindenre kiterjedően, öltözés, ez-az.
Még Szilviék iskolába menése előtt sikerült végül is elindulnom a Derék utcára a 12-est várni.
Innentől végül is már legalább sínen voltam, hogy nem kések el, ha minden oké.
Olyan... éles volt minden, a járda, a kövek, a fák, a bokrok, az arcok. Nem tudom, miért, talán a szándékosan csillapított, türtőztetett félelem, idegesség teszi ezt.
Még bőven fél 9 előtt odaértem, lejelentkeztem. Nem volt nálam papír sem, hiszen telefonhívásra jöttem, csak az iratokat adtam volna oda, de csak a nevem kellett mondani, és aztán üljek le, majd szólítanak.
Kb. fél óra telt el addig, és most nem is UH-ra kellett először mennem, mint azt gondoltam, mint régebbi visszahívásnál, hanem újra a röntgenhez.
Lényeg, hogy az asszisztens mondta el a lényeget, hogy egyáltalán hol van a probléma, mert eddig azt sem tudtam. A jobb oldali betokozódott képlet változatlan, ki tudja, mióta, lehet, száz éve, hiszen akkor, mikor először hívtak, az már megvolt. S annak 17 éve. Azt most nem is háborgatjuk, mondta a hölgy.
Viszont a bal mellemben van két árnyékos valami: egyik egy 1,5 cm tömött resistencia, másik egy 6x6 mm echoszegény, környezetétől élesen nem határolt valami, és környezeteikben meszesedéseknek megfelelő diszkrét inhomogenitás van. Van még néhány megvastagodott kéregállományú nyirokcsomó is hónalji részen. Örömöm határtalan.
Úgyhogy volt célzott, nagyított, lassított felvétel, tomoszintézis, melyeknél többször átállították a gépet, és eddig nem végzett, új felvételeket készítettek csak a bal mellről.
Miután megvolt, fáradjak az UH-rendelők elé, és majd szólítanak.
Kb. negyedóra múlva szólítottak is, és nagyjából fél óráig csak én voltam a rendelőben.
Az ottani doktornő nagyon kedvesen és érthetően elmagyarázott mindent, közben a röntgenfelvételek alapján ugyanazokat megnézték UH-n is. Mondta, hogy ez egyáltalán nem biztos, hogy rosszindulatú, de azok is így szoktak kezdődni... tehát mindenképp célszerű lenne egy közelebbi vizsgálat, amely biopsziát jelent.
Szinte örültem neki, hogy mindezt most itt megcsinálják, ahelyett, hogy újra kelljen jönni valami újabb időpontban. Természetesen belementem, bár a papírokat utólag írtam alá.
Vastagtű-biopsziának nevezik. Felszíni érzéstelenítéssel (lidocainspray) kaptam egy injekciót a bal mellem bal oldalába, ami szerintem rosszabb volt kicsit, mint a három biopszia, nyilván oda már hathatott az érzéstelenítés, bár megmondom őszintén, én ebből az érzéstelenítésből semmit nem éreztem. Ja, és automata pisztollyal, 14 G átmérőjű tűvel, UH-vezérléssel történt. Mindig mondta előre a doktornő, hogy mikor fogom a csattanást hallani, ne ijedjek meg. Ez az a pillanat volt, amikor belövődik a cucc, amivel kiszedik a szövetet. Ezután kötéseket kaptam és leragasztásokat. Mondták, hogy estére levehetőek.
Megkaptam egyből a leleteket is, meg megcsináltam az aláírásokat.
Jövő héten csütörtökön fél 1-re kell jönnöm a szövettani eredményekért.
Addig eszem a kefét.
Bár lényegében, ha jól értettem, mindenképp műtét lesz, mert ez az a fajta, ami bármikor átmehet rosszindulatúba és növekedhet. Elvileg el tudják úgy távolítani, hogy ne legyen következménye.
De nyilván az ember a jóindulatúért drukkol, mert bár nem tudom, hogy annál kell-e, de a rossznál tutira van sugárzás és talán más is... Amit egyáltalán nem biztos, hogy normál egészségű és gyomrú ember is akár jól visel, nemhogy én, akinek mindentől felfordul a gyomra, gyógyszerbevételi nehézségei, különböző rosszullétei vannak, ráadásul ezekre el kell járni, és engem nincs, aki furikázhatna... valamint a hajunk is elmegy a sugárzástól IS, nemcsak a kemótól mehet el, ha jól értettem...
Plusz még pénzem sincs se taxizgatásra, se parókára, se paraszolvenciára. Őrület.
Mindezek ellenére valamelyest megnyugodtam, hogy legalább tudom, mi van és hol van, meg hogy kb. mi vár rám.
A buszmegállónál rádöbbentem, hogy 4 perce elment a buszom, és 25 percet várnom kell rá. Ezalatt felhívtam Istvánt, mert egyrészt jobban telt az idő, nem éreztem annyira a hideget, másrészt itt lehet, hogy jobban kibírom befordulás nélkül, higgadtan, mintha otthonról telefonálgatnék.
Anyámat is próbáltam, de nem sikerült.
Ezután leszálltam megint a 12-esről a Tecsó előtt, és a kiürült akciós Félix-polcokról sikerült azért 3x4 csomag 4 tasakos Félixet vennem, mert csak így volt jelentős akció. Utólag kiszámoltam, hogy 2550 Ft-tal fizettem így kevesebbet, mint a múltkor, amikor teljes áron vettem ugyanezt a fajtát.
Vettem kaját, sütit is, ha már itt vagyok.
Utána pedig orrom előtt elment egy 24-es, de kivártam a negyedórát a következő hazafelé menőre, ha már bérletem van, és közben sikerült felhívnom anyámat, tehát vele is meg tudtam beszélni mindent.
Otthon Szilvinek is beszámoltam, majd Daninak is elmondtam cseten a nagyját.
Egyébként este idejött, és beszélgettünk.
Várni kell.
Bejegyzések
