Á, egyáltalán nem ideges. Nem is gondol rá!
Annyira fáradékony vagyok egyébként, erre jócskán rátesz néhány lapáttal a hátfájásom... Ilyenkor kihasználandó az idő, mert Bencét is elvitték tegnap délben, tehát Szilvivel mindketten jól kialusszuk magunkat. Én, ha lehetne olyat tenni, mondanám, hogy előre is aludtam, mert holnap tényleg hajnalban kell keljek, hogy fél 9-re kiérjek egyszer a 12-eshez, azzal meg az Újkertbe. Nyilván előre nem lehet aludni, de azért még mindig jobb, mint ha zsinórban nem alussza ki magát az ember, mint évtizedeken keresztül, hogy mint a Messiást, úgy vártuk a péntek estét mindig. Mi nem voltunk azért délig alvók sosem, mint sokan mások, de azért egész más 8-kor kelni, mint 5-kor, na. Főleg, hogy koránfekvő sem voltam soha.
Végül is megsütöttem a kacsaszárnytöveket, volt gulyásleves, nagyon nem kellett magam agyonstrapálni a főzéssel. Sokat olvastam, Szilvi is kihasználta a délután egy részét gépezésre.
Különben meg: á, egyáltalán nem ideges. Nem is gondol rá!
2017. február 19., vasárnap
2017. február 18., szombat
Különdíjas fotóm
A gportalos oldalamon értesültem még januárban, hogy télifotó-pályázat indul.
Mivel voltak fotóim bőven, miért is ne jelentkezhetnék, semmibe nem kerül.
Maximum 10 fotót lehetett beküldeni, én 9-et küldtem be, a nagyságuk miatt 3 e-mailben.
Amúgy ezeket küldtem be:
Milyen érdekes egyébként: ebből a sorozatból két fotó lett felhasználva a legújabb könyvemhez. Egy harmadik pedig pályázati különdíjas lett. Igazán hasznos volt a ténykedésem... és ami még számomra külön öröm: mindezt az anyám kertjében fotóztam még decemberben.
"Az utcákon megjelent a tél deres üzenete. Van, ahol a hó is ellepte már a tájat. Téged is megihletett a téli táj szépsége? Fotózd le, küldd be! Építettél hóembert vagy készítettél hóangyalkát? Azt is lefotózhatod! De akár hóban játszó állat képével is nevezhetsz. Nincs megkötés, bármilyen téli képpel pályázhatsz!
A feladat a következő: készíts egy vagy több téli fotót az alábbi feltételekkel:
- A fotón szerepelhet: tájkép, növény, állat, ember, bármilyen téllel kapcsolatos pillanat (pl.: hóemberépítés, hógolyózás, szánkózás, téli sport stb.), téli kompozíció. Bármi jöhet, ami kapcsolódik a télhez, kreatív megoldásokat is várunk.
- Több fotóval is nevezhetsz, de egy pályázótól maximum 10 fotót tudunk elfogadni.
- A fotó mérete: nincs megszabva, de fontos, hogy ha a képek összmérete 10 MB-nál nagyobb méretű, akkor külön levelekben nevezz!***
Korábban készült fotókkal is lehet nevezni, amennyiben azokkal még nem vettél részt nálunk versenyen.
Kezdők és profi fotósok egyaránt jelentkezhetnek!
FONTOS! Kizárólag saját fotókkal nevezhetsz: internetről szedett képekkel történő nevezés azonnali kizárást von maga után!
Az elkészült fotókat a NEVEZEK linkre kattintva szúrhatod be, de elküldheted e-mailben is a következő címre (link) a neveddel együtt. A megadott névvel fogjuk publikálni a fotókat.
***A levél mérete maximum 10 MB lehet. Ha több nagyméretű fotót küldesz, érdemes külön levelekben elküldeni azokat, illetve akár képtárba is feltöltheted, így a nevezéskor elegendő a képtár linkjét megadni. :)"
Ez volt a pályázat kiírása.
Talán e hó 6-ig volt a lehetőség beküldésre, és 18-ára számíthattunk eredményhirdetésre.
Bevallom, én elfelejtettem, de szerencsére gondoskodtak róla e-mailben, hogy egyrészt közöljék, hogy megvan az eredményhirdetés, egy másikban pedig azt, hogy különdíjat kaptam. Ez itt ez esetben 50 kreditet jelentett, melyet oldalfejlesztéshez használhatnék fel, amennyiben értenék hozzá.:)))
Mindenesetre érvényesítettem egy kóddal, amit küldtek.
A versenyre 96 "fantasztikus téli fotó" érkezett, és igen nehéz volt a választás. Gondoskodtak arról, hogy profi és amatőr fotósok is érvényesülhessenek.
Így 5 nyertes és 5 különdíjas fotót választott ki a zsűri.
Íme a különdíjasom:
Mivel voltak fotóim bőven, miért is ne jelentkezhetnék, semmibe nem kerül.
Maximum 10 fotót lehetett beküldeni, én 9-et küldtem be, a nagyságuk miatt 3 e-mailben.
Amúgy ezeket küldtem be:
Milyen érdekes egyébként: ebből a sorozatból két fotó lett felhasználva a legújabb könyvemhez. Egy harmadik pedig pályázati különdíjas lett. Igazán hasznos volt a ténykedésem... és ami még számomra külön öröm: mindezt az anyám kertjében fotóztam még decemberben.
* * *
A feladat a következő: készíts egy vagy több téli fotót az alábbi feltételekkel:
- A fotón szerepelhet: tájkép, növény, állat, ember, bármilyen téllel kapcsolatos pillanat (pl.: hóemberépítés, hógolyózás, szánkózás, téli sport stb.), téli kompozíció. Bármi jöhet, ami kapcsolódik a télhez, kreatív megoldásokat is várunk.
- Több fotóval is nevezhetsz, de egy pályázótól maximum 10 fotót tudunk elfogadni.
- A fotó mérete: nincs megszabva, de fontos, hogy ha a képek összmérete 10 MB-nál nagyobb méretű, akkor külön levelekben nevezz!***
Korábban készült fotókkal is lehet nevezni, amennyiben azokkal még nem vettél részt nálunk versenyen.
Kezdők és profi fotósok egyaránt jelentkezhetnek!
FONTOS! Kizárólag saját fotókkal nevezhetsz: internetről szedett képekkel történő nevezés azonnali kizárást von maga után!
Az elkészült fotókat a NEVEZEK linkre kattintva szúrhatod be, de elküldheted e-mailben is a következő címre (link) a neveddel együtt. A megadott névvel fogjuk publikálni a fotókat.
***A levél mérete maximum 10 MB lehet. Ha több nagyméretű fotót küldesz, érdemes külön levelekben elküldeni azokat, illetve akár képtárba is feltöltheted, így a nevezéskor elegendő a képtár linkjét megadni. :)"
* * *
Talán e hó 6-ig volt a lehetőség beküldésre, és 18-ára számíthattunk eredményhirdetésre.
Bevallom, én elfelejtettem, de szerencsére gondoskodtak róla e-mailben, hogy egyrészt közöljék, hogy megvan az eredményhirdetés, egy másikban pedig azt, hogy különdíjat kaptam. Ez itt ez esetben 50 kreditet jelentett, melyet oldalfejlesztéshez használhatnék fel, amennyiben értenék hozzá.:)))
Mindenesetre érvényesítettem egy kóddal, amit küldtek.
A versenyre 96 "fantasztikus téli fotó" érkezett, és igen nehéz volt a választás. Gondoskodtak arról, hogy profi és amatőr fotósok is érvényesülhessenek.
Így 5 nyertes és 5 különdíjas fotót választott ki a zsűri.
Íme a különdíjasom:
Ez évi első látogatás anyámnál
Anyámmal mára megbeszéltük, és délelőtt telefonon is fixáltuk, hogy most már talán ideje lenne ellátogatnom.
Hideg volt, de nem volt tragédia, a csúszósság is elkerülhető volt az utakon.
Úgyhogy elkészültem, összepakolgattam a viendőket, s fél 1 körül elindultam a régen tett körútra. Hát bizony, januárban nem voltam!
És most így, a hétfői nap előtt szükségem is volt egy kis anyai empátiára...
Az útközbeni környék semmiféle látványossággal nem kecsegtetett, úgyhogy a fényképezőgép maradt a helyén. Egy helyen gondolkoztam el, ahol az ereszcsatorna levezető csövén kifolyó víz fagyott állapotban volt látható... ez elég érdekes volt, biztos így van már pár hete, vagy másfél hónapja...
Anyámnál végül is csupán tényleg mindenféléről jól elbeszélgettünk, ebédeltem kacsaszárnytőből készült gulyáslevest és rántott csirkecombot rizzsel, almabefőttel, és még világos volt, hogy kicsit szétnézzek a kertben. A képen némi sült krumplival van a rántott csirkecomb, de az csak kísérőnek sült. A saját tényérombeli cuccot elfelejtettem lefotózni.:)
Hát, mit ne mondjak, nem nagyon volt mit fotózni, hóból is kevés van már, még itt, a kertségekben hagyján. Persze nem is nagyon szeretném, ha újrakezdődne a sík merő jégkorszak vagy ónos eső esegetne.
Vittem a szokásos száraz kenyérhéjat is, befőttes üvegeket, műanyag dobozokat, nasinak két doboz kávés cukrot (olyan, mint a dianás, csokival van bevonva, és kávéízű létyó van benne); Szilvi is küldött egy doboz mogyorókrémes ostyarudat. Ezentúl vittem két Luise nevű "gagyibb" macskakaját, mert Haramia, ugye, nem eszi a Félixet, a gagyit sokszor inkább, de azt se túl sűrűn, így ezt a pennys kaját egyszer Szilvi bevásárolta, és hát elég ritkán kísérletezgetünk vele. Szóval vittem két tasakot, mert anyámnak megint van enni odajáró macskája, de nem mindig tud neki mit adni. Ez a macska idősebb, állítólag jól táplált, szürkecirmos fehérrel. Viszont, miután anyám összezúzta a csontokat, és némi rizzsel kirakta a macskatányérba az eresz alá, én, ami macskát láttam, hogy eszi, az tutira fekete volt, mert odafele is láttam, enni is láttam és elfele is láttam...
Sok gyerekkori dolog is feljött, egyéb családi nyalánkságok, köztük nem túl szívderítőek is, meg hát az én mostani állapotom is, amivel kapcsolatban anyám még mindig nem hajlandó elhinni, azt mondja, hogy szerinte az influenzám után maradt valami a tüdőmnél, és az kavart bele a mammográfiába.
Mondjuk, kérdeztem tőle, hogy egy tüdőbaj mennyivel megnyugtatóbb a melldaganatnál?
Azért még ha csak pár nap is, de tényleg elég borzasztó kivárni, míg valami fixet megtudhat az ember...
Fél 6 óra körül aztán fogtam magam és haza indultam.
Kaptunk gulyáslevest, a maradék rántott csirkecombot, rizset, és 6 kiolvasztott kacsaszárnytövet is rám sózott anyám, hogy holnap süssem meg a rizshez.
2017. február 17., péntek
30 rigmus 4 megadott szóval - 41.
1211. Új szavak: karalábé, jóindulat, feledékeny, űrhajós
Az űrhajós a legnagyobb jóindulattal sem
ehetné a karalábélevest fent az űrben...
De az előkészületek azért nem oly kezdetlegesek,
hogy ilyesmit feledékenységgel tetézzenek.
1212. Új szavak: futópad, pörgés, próba, tudományos
Az edzőteremben minden futópad foglalt,
nagy a pörgés, sok kigyúrt sportember...
Erő kell és akarat, sok próba ezerrel,
ez teljesen más, mint a tudományos siker.
1213. Új szavak: oldal, csapda, jég, páncél
Itt a hó dermedt jéggé,
amott a füvön korcsolyáznak,
a másik oldalon sima
jégpáncél szolgál csapdának.
Hetek óta nincsen semmi változás
a biztonságot jelenti most a lakás.
1214. Új szavak: lapát, repked, fagyos, szilánk
Fagyos szilánkok repkednek köröttem,
ahogy a lapáttal verem a jeget,
valahogy elesésmentesen szeretném
átvészelni ezt a csúszós telet.
1215. Új szavak: kabát, forgó, zuhan, cseppfolyós
E dermesztő januárban az az egy már biztos,
hogy hőségtől bizonyára nem leszek cseppfolyós.
A tél beállt eléggé, nem változó-forgandó, a hőmérséklet sem ugró, sem zuhanó,
a kabát meg, akárhány is, begombolandó.
1216. Új szavak: hóvég, télvég, sokára, maradék
Itt van már a hóvég,
pár nap a maradék,
úgy néz ki, sokára
jön el a télvég.
1217. Új szavak: hagyma, nátha, kellemetlen, hasznos
A hagymapucolás kellemetlen,
ámde hasznos tevékenység,
úgy érzed, mintha náthás lennél,
ám ez természetes jelenség.
1217. Új szavak: ropog, gyors, nagy, hangos
A fagyott hó már ropogni sem tud,
ha majd jön a tavaszi napsugár,
a jég majd nagyot rian,
hangosat és gyorsan,
suhanó szellő langy mosollyal jár...
1218. Új szavak: kulturált, unalom, szándék, borgőz
Papám
Jó szándékú, kedves öregapám
kulturált volt tényleg, igazán,
keresztrejtvény és olvasás
kötötte le őt a munka után.
Nem járt kocsmába unalomból sem,
a forralt bort megitta téli estéken.
Ilyenkor jókat mesélt, sokat nevettünk,
de nemigen láttuk mégsem borgőzösen.
1219. Új szavak: bitang, zokni, nedves, lebben
Bitang csúszósak mindenhol az utak,
ruhadarabok esésektől lebbennek,
a hideg szél is jéggé dermeszt,
főleg, hogy zoknim is nedves lett.
1220. Új szavak: új, hó, lassan, tavasz
Bármily lassan, de mindenképp tavasz lesz,
pedig még azt hiszem, ha elolvad a jég,
lesz itt még új hó, lesznek még mínuszok,
de egyszer újra kéken ragyog az ég.
1221. Új szavak: briós, sáfrány, korlátoz, emésztés
A sok brióst korlátozni kell,
nem tesz jót az emésztésemnek.
A sáfrány nem illik hozzá, mártás- és
levesszínezék, ezt megérthetnétek.
1222. Új szavak: zsombék, vadliba, szamba, galiba
Nem kell itt sivatagi szamba, hisz
zsombékos részen költ a vadliba.
Hagyni kell békén tojásain ülni,
akkor a kislibáknál nem lehet galiba.
1223. Új szavak: lencse, Velence, kézelő, pattog
Velencében nem jártam soha,
se az Olaszhonban, sem idehaza.
Most készülök oda, mert meghívtak,
persze csak idehaza, de így is pattognak,
hogy nehogy koszos kézelővel menjek,
lencsefőzelékhez közel ne kerüljek...
1224. Új szavak: mond, ugrik, hogyan, szokásos
Hogyan is történt, kicsit még emlékszem,
a szokásos versenyre előre edzettem,
semmit ne izguljak, azt mondták nekem,
nálam nagyobbat nem ugrik senki sem.
1225. Új szavak: fény, csillan, függöny, csillapodik
Éjjel nem aludtam, gondom el nem illant,
a hajnal első fénye ablakomon csillant.
Ráhúztam a függönyt, rá a pirkadatra,
vaksi szemet hunytam mind a problémákra -
fejem párnára hajtottam, s nyomban elaludtam.
Egy időre talán lecsillapodtam.
1226. Új szavak: csorbul, addig, halad, szurikáta
A szurikáta nekem nagyon tetszik,
főleg, ha nem halad, nem szalad, csak áll,
két lábon, figyelve nagy érdeklődéssel,
nem csorbul szépsége addig sem, míg jár.
1227. Új szavak: néz, gyakran, dupla, szív
Nemsokára itt a Valentin-nap,
sokan duplaszíves ajándékot kapnak.
Az ember gyakran csak néz, mint a moziban,
már hetekkel előtte milyen felhajtás van.
1228. Új szavak: furfangos, hajlandó, szándék, remélem
Remélem, a szándék mindenkiben megvan
továbbra is, hogy komoly, szolid vagy
furfangos szavakból hajlandó hagyni, hogy
rímes kis játékokkal pörögjön az agy.
1229. Új szavak: amőba, füzet, érzék, felfogó
Véget ért a nap, s vele már minden érzékem
süket és híg, mint a felfogóképességem.
Hiába nézem a füzetemet, próbálnék tanulni,
egy amőbának több esélye van most ezt csinálni.
1230. Új szavak: csíny, alacsony, csal, modor
Egyfajta diákcsíny a puskázás,
végül is nem más, mint csalás.
Bármilyen jó modorban nő fel a gyerek,
vagy netán alacsony színvonalú mindez,
bárkivel előfordulhat hasonló "egy s más".
1231. Új szavak: képzel, burok, űz, göröngyös
Nem születtem burokban,
csupán hagyományosan.
Utam bizony göröngyös,
nem képzelem máshogyan.
Lidércnyomás, hogyha űz,
legalább ne legyen tűz!
1232. Új szavak: füst, abszolút, gerenda, légy
A légynek sem ártott ez a Pista,
nem olyan, akitől felgyúl' a gerenda.
Mégis árad a füst valahonnan,
azt hiszem, valahol abszolút tűz van.
1233. Új szavak: bezzeg, hamu, irdatlan, varjú
A hó még foltokban megmaradt,
irdatlan sok varjú kutatgat
a fű között, a hó alatt,
bezzeg néhol csak hamu, kosz
és szemét maradt.
1234. Új szavak: kínos, szemernyi, vacog, kütyü
Kínos, ahogy néha várunk a buszra,
vacog az ember, nincsen türelme.
Sokan kütyüjükkel töltik el az időt,
de ki ezt teszi, sincs szemernyi melege.
1235. Új szavak: gyors, tavasz, táska, zaj
Gyorsan lett tavasz, másfelé járt agyam,
dúdoltam, miközben munkába indultam.
Gyanús volt a zaj, mint táskámból hallottam,
mint kiderült, macskámat magammal hoztam.
1236. Új szavak: természet, végtelen, kedves, patak
Természet
A természet nagyszerű, csodás és végtelen,
a hegyek, a dombok, a folyók és tavak,
szó le nem írhatja, mennyi szépséget rejt -
pillangók, bogarak, virágok, madarak...
A másik oldala sem feledhető el, mely
nem mindig bomlik fénylő napsugárral,
vannak viharok, árvizek, lavinák,
s ember nem békél földrengéssel, szökőárral.
A természetet védeni, óvni kellene,
nem pusztítani állatokat, irtani fákat,
mi ad majd árnyékot az élők feje fölé,
s talán jobb lesz, ha nem csörgedez e kedves kis patak?
Szegényebbek leszünk - sőt, nem létezhetünk,
a természetnek mi is részecskéi vagyunk.
Elég, és sok is, ha önmaga is pusztul,
nem kell, hogy ebben még segédkezet nyújtsunk.
1237. Új szavak: sima, filc, felejt, selejt
Jelmezemet kiegészíti most
egy sima filckalap,
nem selejt ez egyáltalán,
s ne felejtsd: nem harap!
1238. Új szavak: tűréshatár, készétel, varrótű, moly
A moly megint befészkelődött,
megette a gyapjúkardigánom.
Nem tudom, kapjam-e a varrótűt,
mert ezt megvarrni... nem lesz leányálom.
Készételt fogok enni, még szerencse, hogy van,
mert a végsőkig kitoltam már tűréshatárom.
1239. Új szavak: szénaboglya, skatulya, Jeromos, robotol
Nem egy beskatulyázható személy Jeromos,
szántóföldön robotol, vet, arat, kaszál,
meg se kottyan neki mindez, dalolva táncol,
miközben magas szénaboglyát eszkábál.
1240. Új szavak: szemenszedett, vékony, újságíró, pokol
Némely újságíró papírvékony igazságból
szemenszedett hazugságot csinál,
nem számít becsület, ördög és pokol sem,
csak az, hogy a "piacért" vastag pénz dukál.
Az űrhajós a legnagyobb jóindulattal sem
ehetné a karalábélevest fent az űrben...
De az előkészületek azért nem oly kezdetlegesek,
hogy ilyesmit feledékenységgel tetézzenek.
1212. Új szavak: futópad, pörgés, próba, tudományos
Az edzőteremben minden futópad foglalt,
nagy a pörgés, sok kigyúrt sportember...
Erő kell és akarat, sok próba ezerrel,
ez teljesen más, mint a tudományos siker.
1213. Új szavak: oldal, csapda, jég, páncél
Itt a hó dermedt jéggé,
amott a füvön korcsolyáznak,
a másik oldalon sima
jégpáncél szolgál csapdának.
Hetek óta nincsen semmi változás
a biztonságot jelenti most a lakás.
1214. Új szavak: lapát, repked, fagyos, szilánk
Fagyos szilánkok repkednek köröttem,
ahogy a lapáttal verem a jeget,
valahogy elesésmentesen szeretném
átvészelni ezt a csúszós telet.
1215. Új szavak: kabát, forgó, zuhan, cseppfolyós
E dermesztő januárban az az egy már biztos,
hogy hőségtől bizonyára nem leszek cseppfolyós.
A tél beállt eléggé, nem változó-forgandó, a hőmérséklet sem ugró, sem zuhanó,
a kabát meg, akárhány is, begombolandó.
1216. Új szavak: hóvég, télvég, sokára, maradék
Itt van már a hóvég,
pár nap a maradék,
úgy néz ki, sokára
jön el a télvég.
1217. Új szavak: hagyma, nátha, kellemetlen, hasznos
A hagymapucolás kellemetlen,
ámde hasznos tevékenység,
úgy érzed, mintha náthás lennél,
ám ez természetes jelenség.
1217. Új szavak: ropog, gyors, nagy, hangos
A fagyott hó már ropogni sem tud,
ha majd jön a tavaszi napsugár,
a jég majd nagyot rian,
hangosat és gyorsan,
suhanó szellő langy mosollyal jár...
1218. Új szavak: kulturált, unalom, szándék, borgőz
Papám
Jó szándékú, kedves öregapám
kulturált volt tényleg, igazán,
keresztrejtvény és olvasás
kötötte le őt a munka után.
Nem járt kocsmába unalomból sem,
a forralt bort megitta téli estéken.
Ilyenkor jókat mesélt, sokat nevettünk,
de nemigen láttuk mégsem borgőzösen.
1219. Új szavak: bitang, zokni, nedves, lebben
Bitang csúszósak mindenhol az utak,
ruhadarabok esésektől lebbennek,
a hideg szél is jéggé dermeszt,
főleg, hogy zoknim is nedves lett.
1220. Új szavak: új, hó, lassan, tavasz
Bármily lassan, de mindenképp tavasz lesz,
pedig még azt hiszem, ha elolvad a jég,
lesz itt még új hó, lesznek még mínuszok,
de egyszer újra kéken ragyog az ég.
1221. Új szavak: briós, sáfrány, korlátoz, emésztés
A sok brióst korlátozni kell,
nem tesz jót az emésztésemnek.
A sáfrány nem illik hozzá, mártás- és
levesszínezék, ezt megérthetnétek.
1222. Új szavak: zsombék, vadliba, szamba, galiba
Nem kell itt sivatagi szamba, hisz
zsombékos részen költ a vadliba.
Hagyni kell békén tojásain ülni,
akkor a kislibáknál nem lehet galiba.
1223. Új szavak: lencse, Velence, kézelő, pattog
Velencében nem jártam soha,
se az Olaszhonban, sem idehaza.
Most készülök oda, mert meghívtak,
persze csak idehaza, de így is pattognak,
hogy nehogy koszos kézelővel menjek,
lencsefőzelékhez közel ne kerüljek...
1224. Új szavak: mond, ugrik, hogyan, szokásos
Hogyan is történt, kicsit még emlékszem,
a szokásos versenyre előre edzettem,
semmit ne izguljak, azt mondták nekem,
nálam nagyobbat nem ugrik senki sem.
1225. Új szavak: fény, csillan, függöny, csillapodik
Éjjel nem aludtam, gondom el nem illant,
a hajnal első fénye ablakomon csillant.
Ráhúztam a függönyt, rá a pirkadatra,
vaksi szemet hunytam mind a problémákra -
fejem párnára hajtottam, s nyomban elaludtam.
Egy időre talán lecsillapodtam.
1226. Új szavak: csorbul, addig, halad, szurikáta
A szurikáta nekem nagyon tetszik,
főleg, ha nem halad, nem szalad, csak áll,
két lábon, figyelve nagy érdeklődéssel,
nem csorbul szépsége addig sem, míg jár.
1227. Új szavak: néz, gyakran, dupla, szív
Nemsokára itt a Valentin-nap,
sokan duplaszíves ajándékot kapnak.
Az ember gyakran csak néz, mint a moziban,
már hetekkel előtte milyen felhajtás van.
1228. Új szavak: furfangos, hajlandó, szándék, remélem
Remélem, a szándék mindenkiben megvan
továbbra is, hogy komoly, szolid vagy
furfangos szavakból hajlandó hagyni, hogy
rímes kis játékokkal pörögjön az agy.
1229. Új szavak: amőba, füzet, érzék, felfogó
Véget ért a nap, s vele már minden érzékem
süket és híg, mint a felfogóképességem.
Hiába nézem a füzetemet, próbálnék tanulni,
egy amőbának több esélye van most ezt csinálni.
1230. Új szavak: csíny, alacsony, csal, modor
Egyfajta diákcsíny a puskázás,
végül is nem más, mint csalás.
Bármilyen jó modorban nő fel a gyerek,
vagy netán alacsony színvonalú mindez,
bárkivel előfordulhat hasonló "egy s más".
1231. Új szavak: képzel, burok, űz, göröngyös
Nem születtem burokban,
csupán hagyományosan.
Utam bizony göröngyös,
nem képzelem máshogyan.
Lidércnyomás, hogyha űz,
legalább ne legyen tűz!
1232. Új szavak: füst, abszolút, gerenda, légy
A légynek sem ártott ez a Pista,
nem olyan, akitől felgyúl' a gerenda.
Mégis árad a füst valahonnan,
azt hiszem, valahol abszolút tűz van.
1233. Új szavak: bezzeg, hamu, irdatlan, varjú
A hó még foltokban megmaradt,
irdatlan sok varjú kutatgat
a fű között, a hó alatt,
bezzeg néhol csak hamu, kosz
és szemét maradt.
1234. Új szavak: kínos, szemernyi, vacog, kütyü
Kínos, ahogy néha várunk a buszra,
vacog az ember, nincsen türelme.
Sokan kütyüjükkel töltik el az időt,
de ki ezt teszi, sincs szemernyi melege.
1235. Új szavak: gyors, tavasz, táska, zaj
Gyorsan lett tavasz, másfelé járt agyam,
dúdoltam, miközben munkába indultam.
Gyanús volt a zaj, mint táskámból hallottam,
mint kiderült, macskámat magammal hoztam.
1236. Új szavak: természet, végtelen, kedves, patak
Természet
A természet nagyszerű, csodás és végtelen,
a hegyek, a dombok, a folyók és tavak,
szó le nem írhatja, mennyi szépséget rejt -
pillangók, bogarak, virágok, madarak...
A másik oldala sem feledhető el, mely
nem mindig bomlik fénylő napsugárral,
vannak viharok, árvizek, lavinák,
s ember nem békél földrengéssel, szökőárral.
A természetet védeni, óvni kellene,
nem pusztítani állatokat, irtani fákat,
mi ad majd árnyékot az élők feje fölé,
s talán jobb lesz, ha nem csörgedez e kedves kis patak?
Szegényebbek leszünk - sőt, nem létezhetünk,
a természetnek mi is részecskéi vagyunk.
Elég, és sok is, ha önmaga is pusztul,
nem kell, hogy ebben még segédkezet nyújtsunk.
1237. Új szavak: sima, filc, felejt, selejt
Jelmezemet kiegészíti most
egy sima filckalap,
nem selejt ez egyáltalán,
s ne felejtsd: nem harap!
1238. Új szavak: tűréshatár, készétel, varrótű, moly
A moly megint befészkelődött,
megette a gyapjúkardigánom.
Nem tudom, kapjam-e a varrótűt,
mert ezt megvarrni... nem lesz leányálom.
Készételt fogok enni, még szerencse, hogy van,
mert a végsőkig kitoltam már tűréshatárom.
1239. Új szavak: szénaboglya, skatulya, Jeromos, robotol
Nem egy beskatulyázható személy Jeromos,
szántóföldön robotol, vet, arat, kaszál,
meg se kottyan neki mindez, dalolva táncol,
miközben magas szénaboglyát eszkábál.
1240. Új szavak: szemenszedett, vékony, újságíró, pokol
Némely újságíró papírvékony igazságból
szemenszedett hazugságot csinál,
nem számít becsület, ördög és pokol sem,
csak az, hogy a "piacért" vastag pénz dukál.
2017. február 16., csütörtök
Vészhelyzetféleség
Még szerintem 24 óra sem telt el a mammográfia óta, mikor másnap reggel telefon. Elsőre nem is tudtam felvenni, nem tartott sokáig, míg kicsit haboztam, csak párat csengetett. Gyorsan beütöttem a gugléba, ami kiadta, hogy valóban az, sajnos, amire gondoltam: az emlőszűrő a Jerikón...
Vártam, biztos hív még... úgy is lett, 10 perc múlva hívtak, felvettem.
Az a lényeg, hogy semmi levél, mint a hajdani eltéréskor, csak közölték velem, hogy ugye, én voltam tegnap mammográfián, és hogy be kellene jönni, mert egyéb vizsgálatokat akarnak rajtam végezni.
No, gondoltam, innen már nem származhat semmi jó a dologból.
Még azért reménykedtem, hogy hátha megint az alapvető dolgomról van szó, megkockáztattam emlékeztetni a hölgyet, hogy izé, van nekem kezdetektől fogva egy 10x20 mm-es betokozódott valamim, amivel eleinte sokat jártam, de mivel szerencsére nem mozdul, ezért jóváhagyva normális időszakaszokban kell már járnom.
Azt mondja: nem, nem arról van szó; az itt van előtte, tudnak róla... ez egészen más.
Hát, erre nem számítottam. Csak hümmögtem, hápogtam, kíszen lettem. Mondta, hogy hétfőn reggel fél 9-re (semmi intervallum: fél 9, oszt kísz!) fáradjak be. Megköszöntem... és haldokolva a rémülettől elköszöntem, miközben a női hang minden jót kívánt.
Hát ezzel vagyok most kiakadva.
Nyilvánvaló, mindent végiggondoltam. Jónak semmiképp nem mondható, bármi van is.
Én érzékelni semmit nem érzek, különben is, a tegnapi kontrollnál is manuális vizsgálat volt az első, ott sem tapasztaltak semmit. Igaz, a betokozódott izénél sem érzek mai napig sem semmit!
Meglehetősen fejbekólintott a dolog, és különösebben semmi másra nem nagyon tudtam ezen a napon figyelni.
Gyakorlatilag minden gépen töltött szabadidőmet a mellrák és társai témakörben töltöttem olvasgatva, keresgetve, kutatgatva.
Tényleg sok minden lehet, az biztos. De éppen ezért egyáltalán nem biztos, hogy csak jó... vagy csupán csak annyira jó, mint a másik, régebbi, betokozódott valami. Nem tudok róla, hogy hipochonder lennék, de azért az én anyagi és egyéb helyzetemben végig kell gondoljak mindent.
Hétfőn mindenképp egy UH vár rám, aminek nem nagyon szoktam örülni, mert kicsit fáj. Nekem legalábbis kellemetlenebb, mint a röntgen. Ott csak széjjel lapítanak vízszintesen és függőlegesen (még jó, hogy nincs vagy 8 mellünk!), ráadásul a második menetben a karunkkal át kell ölelni a gépet, hogy az ember hónalji mirigyei is meg legyenek röntgenezve. Ez a jobb karommal nekem nehézkesen megy, tekintettel arra, hogy ugye, félbéna a jobb karom, mivel rosszul forrt össze a válltörésem, 1 centis bebukott csontdarabbal, ami, hogy hova lett, senkit nem érdekelt. Ezért a ballal fel kell emelnem a jobb karomat a megfelelő magasságig, hogy meg tudjam fogni azt az átkozott vasrudat a túloldalon. Ám ezeknél legalább tudom, hogy pár mp és vége. De az UH-nál a végtelenségig nyomkodják a mellembe azt a fémkorongot, hogy közben a monitoron lássák, hogy mi van és hol van... Ezt néha eléggé visszafojtott lélegzetekkel bírom ki. Most meg ki tudja, mi van? Ugyanabban a mellben, vagy a másikban? Netán hónaljban...?
Na most, ha egy ugyanolyan, mint a másik, akkor is el kell járnom egy ideig sűrűbben, de ez még mindig a jobbik eset. Ha valami egyéb és mondjuk, ciszta, az leszívatható. Mindenképpen biopsziavétel kell, amiről fogalmam sincs, hogy megy. Ha daganat, még mindig hátravan, mennyire súlyos, milyen stádiumban. Műthető? Jó- vagy rosszindulatú? Ráadásul olvasom a sugarazást, a kemót; na, hogy engem kemóba belerángassanak, nagyon meggyőzőnek kell lennie az orvosnak! Baromi rosszak a tapasztalataim, sajnos. Egyetlen barátom, ismerősöm, rokonom sem élte túl a kemót -- már úgy értem, hogy sokkal tovább nem élt, mint anélkül élt volna --, most őszintén, megéri nekem, hogy pár hónappal tovább szenvedjek? És egyébként is, akinek még egy gyógyszerbevétel is trauma, aki hajlandó egy rossz íztől vagy szagtól alapból hányni bárhol, majd biztos pont én fogom jól bírni a kemót.
Én mondtam Istvánnak cseten, miután beszélgettünk, hogy nem szeretnék telefonon beszélni, mert kivagyok. Egyelőre még anyámat sem mertem felhívni, mert annak nincs sok értelme, hogy bőgök. Meg kell várni, míg lecsillapodok. De nem, István felhívott. Ennek nem mindig van sok értelme! Egyrészt nem garancia, hogy tudok beszélni, és nem büszkeség nekem, ha más előtt bőgnöm kell. Másrészt úgyis mindenki csak azt tudja mondani, hogy "nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni", "ne temesd már magad egyből" meg ilyenek. De én tudom, hogy mivel egyelőre semmit nem tudunk, ugyanúgy igaz lehet az ellenkezője is ezeknek az okosságoknak. Ám nyilván ezt kell mondani -- nyilván én is ezt mondanám hasonló helyzetben másoknak. Éppen ezért nem kell felhívni ilyenkor az embert, főleg, ha más úton is kommunikálhatunk!
Ki nem állom ezt a felhívási ingerenciát, amikor az ember baromi rossz lelkiállapotban van. Több erőm megy rá, hogy egyáltalán tudjak beszélni, mint arra, hogy mit mondok. Így voltam a 2007 karácsonya előtti két nappal történő válltörésemnél is, annyira megviselt az az egész, úgy elrontotta az ünnepeimet, felborította az összes programomat, megváltoztatta hónapokra (és garantáltan egész életemre, most már mondhatom!) az egész életemet; hogy hetekig nem voltam hajlandó anyámon kívül mással beszélni. Anyámmal sem rögtön!
Most este azért felhívtam, és megpróbáltam elmondani a nagyját.
Meg megbeszéltük, hogy szombaton elmegyek. Ki tudja, mi vár rám és meddig mehetek.
István aztán még késő este még egyszer felhívott. Pedig hát nyilván semmi nem változott.
Oké, tudom, látszódnia kell, mutatni szeretné, hogy törődik velem... Díjazom is, csak ha nem hívna, sem sértődnék meg. Eleve... ki tudja, mi lesz, most akárhányszor hív fel akárki, fingom sincs, mifene van.
Most hétfőig úgyse leszek okosabb...
Egyébként mára azt terveztem, hogy kérek időpontot a reumára is (sajnos, március elején letelik az egy év, és bár megpróbáltam "kicselezni" a gyógyszeríratásnál a háziorvost, hátha kiírja még három hónapra a cuccost, de nem, nagyon nyilvántartják... csak egy havit kaptam! Tehát muszáj időre reumára menni).
Szóval időpont a reumára, meg időpont a tüdőszűrésre. De most ez a telefonhívás berakott nekem, mert így nem tudom, hogy mi van velem és ott milyen időközönként kell és mit csinálnom vagy hova mennem.
Ráadásul két nap múlva munkaügyi központ, amitől eredetileg jobban féltem, mint ettől a tegnapi ceremóniától összességében... mert ebben az évben most megyek először, és aki eddig még volt, mindenki nagy újításokról beszél, meg küldözgetésekről, kérdezősködésekről, kérdőívekről és egyebek. Egy közmunkára kiküldés is határozottan használna, meg ennek visszautasítása következtében a 22 ezer elvesztése is konkrétan a legjobbkor jönne!
Tehát két nap eleve foglalt, most mit hoz még a hétfő -- hát nem mertem még bekavarni másik két időpont kérésével.
Vártam, biztos hív még... úgy is lett, 10 perc múlva hívtak, felvettem.
Az a lényeg, hogy semmi levél, mint a hajdani eltéréskor, csak közölték velem, hogy ugye, én voltam tegnap mammográfián, és hogy be kellene jönni, mert egyéb vizsgálatokat akarnak rajtam végezni.
No, gondoltam, innen már nem származhat semmi jó a dologból.
Még azért reménykedtem, hogy hátha megint az alapvető dolgomról van szó, megkockáztattam emlékeztetni a hölgyet, hogy izé, van nekem kezdetektől fogva egy 10x20 mm-es betokozódott valamim, amivel eleinte sokat jártam, de mivel szerencsére nem mozdul, ezért jóváhagyva normális időszakaszokban kell már járnom.
Azt mondja: nem, nem arról van szó; az itt van előtte, tudnak róla... ez egészen más.
Hát, erre nem számítottam. Csak hümmögtem, hápogtam, kíszen lettem. Mondta, hogy hétfőn reggel fél 9-re (semmi intervallum: fél 9, oszt kísz!) fáradjak be. Megköszöntem... és haldokolva a rémülettől elköszöntem, miközben a női hang minden jót kívánt.
Hát ezzel vagyok most kiakadva.
Nyilvánvaló, mindent végiggondoltam. Jónak semmiképp nem mondható, bármi van is.
Én érzékelni semmit nem érzek, különben is, a tegnapi kontrollnál is manuális vizsgálat volt az első, ott sem tapasztaltak semmit. Igaz, a betokozódott izénél sem érzek mai napig sem semmit!
Meglehetősen fejbekólintott a dolog, és különösebben semmi másra nem nagyon tudtam ezen a napon figyelni.
Gyakorlatilag minden gépen töltött szabadidőmet a mellrák és társai témakörben töltöttem olvasgatva, keresgetve, kutatgatva.
Tényleg sok minden lehet, az biztos. De éppen ezért egyáltalán nem biztos, hogy csak jó... vagy csupán csak annyira jó, mint a másik, régebbi, betokozódott valami. Nem tudok róla, hogy hipochonder lennék, de azért az én anyagi és egyéb helyzetemben végig kell gondoljak mindent.
Hétfőn mindenképp egy UH vár rám, aminek nem nagyon szoktam örülni, mert kicsit fáj. Nekem legalábbis kellemetlenebb, mint a röntgen. Ott csak széjjel lapítanak vízszintesen és függőlegesen (még jó, hogy nincs vagy 8 mellünk!), ráadásul a második menetben a karunkkal át kell ölelni a gépet, hogy az ember hónalji mirigyei is meg legyenek röntgenezve. Ez a jobb karommal nekem nehézkesen megy, tekintettel arra, hogy ugye, félbéna a jobb karom, mivel rosszul forrt össze a válltörésem, 1 centis bebukott csontdarabbal, ami, hogy hova lett, senkit nem érdekelt. Ezért a ballal fel kell emelnem a jobb karomat a megfelelő magasságig, hogy meg tudjam fogni azt az átkozott vasrudat a túloldalon. Ám ezeknél legalább tudom, hogy pár mp és vége. De az UH-nál a végtelenségig nyomkodják a mellembe azt a fémkorongot, hogy közben a monitoron lássák, hogy mi van és hol van... Ezt néha eléggé visszafojtott lélegzetekkel bírom ki. Most meg ki tudja, mi van? Ugyanabban a mellben, vagy a másikban? Netán hónaljban...?
Na most, ha egy ugyanolyan, mint a másik, akkor is el kell járnom egy ideig sűrűbben, de ez még mindig a jobbik eset. Ha valami egyéb és mondjuk, ciszta, az leszívatható. Mindenképpen biopsziavétel kell, amiről fogalmam sincs, hogy megy. Ha daganat, még mindig hátravan, mennyire súlyos, milyen stádiumban. Műthető? Jó- vagy rosszindulatú? Ráadásul olvasom a sugarazást, a kemót; na, hogy engem kemóba belerángassanak, nagyon meggyőzőnek kell lennie az orvosnak! Baromi rosszak a tapasztalataim, sajnos. Egyetlen barátom, ismerősöm, rokonom sem élte túl a kemót -- már úgy értem, hogy sokkal tovább nem élt, mint anélkül élt volna --, most őszintén, megéri nekem, hogy pár hónappal tovább szenvedjek? És egyébként is, akinek még egy gyógyszerbevétel is trauma, aki hajlandó egy rossz íztől vagy szagtól alapból hányni bárhol, majd biztos pont én fogom jól bírni a kemót.
Én mondtam Istvánnak cseten, miután beszélgettünk, hogy nem szeretnék telefonon beszélni, mert kivagyok. Egyelőre még anyámat sem mertem felhívni, mert annak nincs sok értelme, hogy bőgök. Meg kell várni, míg lecsillapodok. De nem, István felhívott. Ennek nem mindig van sok értelme! Egyrészt nem garancia, hogy tudok beszélni, és nem büszkeség nekem, ha más előtt bőgnöm kell. Másrészt úgyis mindenki csak azt tudja mondani, hogy "nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni", "ne temesd már magad egyből" meg ilyenek. De én tudom, hogy mivel egyelőre semmit nem tudunk, ugyanúgy igaz lehet az ellenkezője is ezeknek az okosságoknak. Ám nyilván ezt kell mondani -- nyilván én is ezt mondanám hasonló helyzetben másoknak. Éppen ezért nem kell felhívni ilyenkor az embert, főleg, ha más úton is kommunikálhatunk!
Ki nem állom ezt a felhívási ingerenciát, amikor az ember baromi rossz lelkiállapotban van. Több erőm megy rá, hogy egyáltalán tudjak beszélni, mint arra, hogy mit mondok. Így voltam a 2007 karácsonya előtti két nappal történő válltörésemnél is, annyira megviselt az az egész, úgy elrontotta az ünnepeimet, felborította az összes programomat, megváltoztatta hónapokra (és garantáltan egész életemre, most már mondhatom!) az egész életemet; hogy hetekig nem voltam hajlandó anyámon kívül mással beszélni. Anyámmal sem rögtön!
Most este azért felhívtam, és megpróbáltam elmondani a nagyját.
Meg megbeszéltük, hogy szombaton elmegyek. Ki tudja, mi vár rám és meddig mehetek.
István aztán még késő este még egyszer felhívott. Pedig hát nyilván semmi nem változott.
Oké, tudom, látszódnia kell, mutatni szeretné, hogy törődik velem... Díjazom is, csak ha nem hívna, sem sértődnék meg. Eleve... ki tudja, mi lesz, most akárhányszor hív fel akárki, fingom sincs, mifene van.
Most hétfőig úgyse leszek okosabb...
Egyébként mára azt terveztem, hogy kérek időpontot a reumára is (sajnos, március elején letelik az egy év, és bár megpróbáltam "kicselezni" a gyógyszeríratásnál a háziorvost, hátha kiírja még három hónapra a cuccost, de nem, nagyon nyilvántartják... csak egy havit kaptam! Tehát muszáj időre reumára menni).
Szóval időpont a reumára, meg időpont a tüdőszűrésre. De most ez a telefonhívás berakott nekem, mert így nem tudom, hogy mi van velem és ott milyen időközönként kell és mit csinálnom vagy hova mennem.
Ráadásul két nap múlva munkaügyi központ, amitől eredetileg jobban féltem, mint ettől a tegnapi ceremóniától összességében... mert ebben az évben most megyek először, és aki eddig még volt, mindenki nagy újításokról beszél, meg küldözgetésekről, kérdezősködésekről, kérdőívekről és egyebek. Egy közmunkára kiküldés is határozottan használna, meg ennek visszautasítása következtében a 22 ezer elvesztése is konkrétan a legjobbkor jönne!
Tehát két nap eleve foglalt, most mit hoz még a hétfő -- hát nem mertem még bekavarni másik két időpont kérésével.
2017. február 15., szerda
Mammogás és egyéb bukták
Még ma délelőtt (17.-e, péntek)is úgy gondoltam, nem írom még meg, kivárom a hétfőt, amikor is már vélhetőleg okosabb leszek.
De nem bírom ki. Talán megkönnyebbülök, hogy ha itt kiírom bárkinek vagy senkinek.
Visszadatálom eredeti dátumra, úgyhogy a mai nap még lényegében semmi különös!
Szóval.
15-ére kaptam "meghívót" a Jerikóra emlőszűrésre. A régebbi évi egy kötelezőt leritkították két évre, tehát két éve voltam itt utoljára. Ez alapvetően egy négy részből, négy felvételből álló röntgen.
Még emlékszem, amikor 45 évesen először kaptam ilyet, és akkor 1 hét múlva jött egy levél, hogy menjek megint, mert valami rendellenesség miatt UH-ra is szükség van.
Akkor még a Domb utcán volt ez az egész, és emlékszem, minden alkalommal -- elég sokszor -- kéredzkednem kellett, majd ledolgoznom természetesen a kiesett időt. Szerencsére a Domb utca közelebb esett a munkahelyhez, mint a mostani, Jerikó utcai esne, ráadásul annak idején percpontos hívást kaptunk (úgy mint 10.07 perc!!!), és nem volt 1-2 percnél nagyobb csúszás még a vége felé sem, tehát hamar megszabadultam.
A jelenlegi meghívó intervallum: 9 és 10 óra között. Nem rossz ez, mert aki tömegközlekedik, nem okvetlenül tudja pontosan intézni ezeket. Ámde elég ritka is, hogy bekerüljek az intervallumba még akkor is, ha én már a kezdetekor ott vagyok.
Visszatérve: a jobb mellemben találtak valami betokozódott képletet, 20x10 mm-es, amivel azért kellett igen gyakran járni (az első évben négyszer is voltam), hogy ellenőrizzék: nem növekszik-e.
Már örültem, amikor féléves lett a látogatások rendszeressége, majd nekem is egyévente lehetett járni, mint normális esetben. Aztán elköltöztek a Jerikóra, és szinte természetes, hogy az első ottani szűrés után IS jött egy újrahívó levél, mert az ottani orvos is érdeklődött személyes megtekintés céljából a rendellenesség iránt.
Ezek után mindenki lenyugodott, és elkezdődött a kétévente való hívásra való áttérés.
Most mentem tehát, jelentkeztem, s vártam. Úgy a hátsó intervallum után vagy 20 perccel szólítottak. Megvolt a röntgen, majd közölték, hogy levélben küldik ki az eredményt.
Minden porcikám örült neki, hogy ezen is túlvagyok.
Menni akartam ezek után a régebben itt üzemelő tüdőszűrésre is, amire ugyan már régóta nem kapunk hívást, és nekem évek teltek, míg ezt egyáltalán felfogtam. Azt értettem, hogy nem kötelező most már az, amire egész életemben mindig azt mondták, hogy kötelező, sőt, gyerekkoromban büntethető is volt állítólag, aki nem ment. Tény, hogy vagy 2012-ben voltam utoljára, és sokáig csak vártam, vártam a hívást, mert valahogy azt gondoltam, hogy az, hogy nem kötelező, még nem jelenti azt, hogy esetleg papírt sem küldenek.
Nekem azért 2014 júniusában volt egy mellkasröntgenem, az epeműtétem előtt, annak viszont semmi eredményét nem kaptam, úgyhogy, ha pl. valahova szükség lett volna rá, nem lett volna.
Azt esetleg csak én sejthettem, hogy ha rossz lett volna, akkor csak tudnám, mert műtét előtt mifenének csinálnák különben?
Szóval ezáltal végül is megnyugodtam, hogy volt egy, még ha nincs is róla "bizonylatom".
Nemrég néztem utána, hogy hogy is van ez mostanság, és hát többek által megtudtam, hogy 40 fölött mindenkinek jár ingyenesen, aki elmegy, évente. Én meg a sanda gyanús hátfájásom miatt úgy gondoltam, épp ideje elmennem.
És a mellszűrés ürügyén kettő helyett csak egyszer kell járnom, gondoltam én, balga.
Hát, nem. A tüdőszűrő kapuján ki volt téve, hogy nem szűrnek, csak az SZTK-ban és a Kenézyben. Ezekre a helyekre viszont időpont kell.
Tehát elég vegyes érzésekkel hagytam ott a környéket, és keresgettem meg a buszmegállót, ami korántsem egyértelmű, mint sok éve, utoljára volt. A régi helyen ugyanis kizárólag villamosmegálló van. Csak mentem, mentem, és sehol buszmegálló. Hát, pedig ide is azzal jöttem!
Míg aztán felfogtam, hogy be kell menni a széles úttest közepére egy járdaszigetre, amelynek egyik oldala a kifelé menő villamosé, a másik oldala meg buszmegálló! Ami még érdekes volt, hogy ehhez le kellett lépni a sínekre, túloldalon fellépni, és elnézegetve ezt a lelépő-fellépő magasságot, minimum 20 cm volt. Magam még lerogytam, aztán visszamásztam, de úgy elgondoltam anyámat. Vagy azokat, akik bottal vagy járókerettel járnak, vagy ha így haladok, akár magamat is pár év múlva. Elég érdekes megoldás, legalább pár helyen valami lejtős vagy hasonló megoldással találhattak volna átkelési módot.
Ezután megvártam egy 12-est, ami nekem jó, és megáll a Tecsó előtt is, mivel macskakaja-szükségletek léptek fel. Nem volt ugyan akció, de muszáj volt vennem, 8x4 tasakos Félixet, eredeti áron. Aztán persze kiderült, hogy másnaptól!!!!! lesz akció itt, ugyanebből! (4x4 tasak vásárlása esetén az 1x4 tasak ára 359, ami rohadt jó ár ahhoz képest, hogy most 569-ért vettem csomagját! Úgyhogy mindenképp erre kellene még jönnöm az akció ideje alatt, mert nem vettem nagyon sokat, bár így is érvágás volt és hitelkeretből ment...:( Máris. Mert be kellett fizetnem még az utolsó két csekkemet is, az is megoldható volt itt a Tecsóban.
Még vettem ezt-azt, ami szükséges, és eljöttem. Mivel most van bérletem, természetesen nem gyalogoltam, hanem mázlim volt véletlenül, és a buszmegállóba érve szinte azonnal jött egy busz, amivel hazamentem két megállót.
Ennyi máról...
De nem bírom ki. Talán megkönnyebbülök, hogy ha itt kiírom bárkinek vagy senkinek.
Visszadatálom eredeti dátumra, úgyhogy a mai nap még lényegében semmi különös!
Szóval.
15-ére kaptam "meghívót" a Jerikóra emlőszűrésre. A régebbi évi egy kötelezőt leritkították két évre, tehát két éve voltam itt utoljára. Ez alapvetően egy négy részből, négy felvételből álló röntgen.
Még emlékszem, amikor 45 évesen először kaptam ilyet, és akkor 1 hét múlva jött egy levél, hogy menjek megint, mert valami rendellenesség miatt UH-ra is szükség van.
Akkor még a Domb utcán volt ez az egész, és emlékszem, minden alkalommal -- elég sokszor -- kéredzkednem kellett, majd ledolgoznom természetesen a kiesett időt. Szerencsére a Domb utca közelebb esett a munkahelyhez, mint a mostani, Jerikó utcai esne, ráadásul annak idején percpontos hívást kaptunk (úgy mint 10.07 perc!!!), és nem volt 1-2 percnél nagyobb csúszás még a vége felé sem, tehát hamar megszabadultam.
A jelenlegi meghívó intervallum: 9 és 10 óra között. Nem rossz ez, mert aki tömegközlekedik, nem okvetlenül tudja pontosan intézni ezeket. Ámde elég ritka is, hogy bekerüljek az intervallumba még akkor is, ha én már a kezdetekor ott vagyok.
Visszatérve: a jobb mellemben találtak valami betokozódott képletet, 20x10 mm-es, amivel azért kellett igen gyakran járni (az első évben négyszer is voltam), hogy ellenőrizzék: nem növekszik-e.
Már örültem, amikor féléves lett a látogatások rendszeressége, majd nekem is egyévente lehetett járni, mint normális esetben. Aztán elköltöztek a Jerikóra, és szinte természetes, hogy az első ottani szűrés után IS jött egy újrahívó levél, mert az ottani orvos is érdeklődött személyes megtekintés céljából a rendellenesség iránt.
Ezek után mindenki lenyugodott, és elkezdődött a kétévente való hívásra való áttérés.
Most mentem tehát, jelentkeztem, s vártam. Úgy a hátsó intervallum után vagy 20 perccel szólítottak. Megvolt a röntgen, majd közölték, hogy levélben küldik ki az eredményt.
Minden porcikám örült neki, hogy ezen is túlvagyok.
Menni akartam ezek után a régebben itt üzemelő tüdőszűrésre is, amire ugyan már régóta nem kapunk hívást, és nekem évek teltek, míg ezt egyáltalán felfogtam. Azt értettem, hogy nem kötelező most már az, amire egész életemben mindig azt mondták, hogy kötelező, sőt, gyerekkoromban büntethető is volt állítólag, aki nem ment. Tény, hogy vagy 2012-ben voltam utoljára, és sokáig csak vártam, vártam a hívást, mert valahogy azt gondoltam, hogy az, hogy nem kötelező, még nem jelenti azt, hogy esetleg papírt sem küldenek.
Nekem azért 2014 júniusában volt egy mellkasröntgenem, az epeműtétem előtt, annak viszont semmi eredményét nem kaptam, úgyhogy, ha pl. valahova szükség lett volna rá, nem lett volna.
Azt esetleg csak én sejthettem, hogy ha rossz lett volna, akkor csak tudnám, mert műtét előtt mifenének csinálnák különben?
Szóval ezáltal végül is megnyugodtam, hogy volt egy, még ha nincs is róla "bizonylatom".
Nemrég néztem utána, hogy hogy is van ez mostanság, és hát többek által megtudtam, hogy 40 fölött mindenkinek jár ingyenesen, aki elmegy, évente. Én meg a sanda gyanús hátfájásom miatt úgy gondoltam, épp ideje elmennem.
És a mellszűrés ürügyén kettő helyett csak egyszer kell járnom, gondoltam én, balga.
Hát, nem. A tüdőszűrő kapuján ki volt téve, hogy nem szűrnek, csak az SZTK-ban és a Kenézyben. Ezekre a helyekre viszont időpont kell.
Tehát elég vegyes érzésekkel hagytam ott a környéket, és keresgettem meg a buszmegállót, ami korántsem egyértelmű, mint sok éve, utoljára volt. A régi helyen ugyanis kizárólag villamosmegálló van. Csak mentem, mentem, és sehol buszmegálló. Hát, pedig ide is azzal jöttem!
Míg aztán felfogtam, hogy be kell menni a széles úttest közepére egy járdaszigetre, amelynek egyik oldala a kifelé menő villamosé, a másik oldala meg buszmegálló! Ami még érdekes volt, hogy ehhez le kellett lépni a sínekre, túloldalon fellépni, és elnézegetve ezt a lelépő-fellépő magasságot, minimum 20 cm volt. Magam még lerogytam, aztán visszamásztam, de úgy elgondoltam anyámat. Vagy azokat, akik bottal vagy járókerettel járnak, vagy ha így haladok, akár magamat is pár év múlva. Elég érdekes megoldás, legalább pár helyen valami lejtős vagy hasonló megoldással találhattak volna átkelési módot.
Ezután megvártam egy 12-est, ami nekem jó, és megáll a Tecsó előtt is, mivel macskakaja-szükségletek léptek fel. Nem volt ugyan akció, de muszáj volt vennem, 8x4 tasakos Félixet, eredeti áron. Aztán persze kiderült, hogy másnaptól!!!!! lesz akció itt, ugyanebből! (4x4 tasak vásárlása esetén az 1x4 tasak ára 359, ami rohadt jó ár ahhoz képest, hogy most 569-ért vettem csomagját! Úgyhogy mindenképp erre kellene még jönnöm az akció ideje alatt, mert nem vettem nagyon sokat, bár így is érvágás volt és hitelkeretből ment...:( Máris. Mert be kellett fizetnem még az utolsó két csekkemet is, az is megoldható volt itt a Tecsóban.
Még vettem ezt-azt, ami szükséges, és eljöttem. Mivel most van bérletem, természetesen nem gyalogoltam, hanem mázlim volt véletlenül, és a buszmegállóba érve szinte azonnal jött egy busz, amivel hazamentem két megállót.
Ennyi máról...
2017. február 14., kedd
Valentin-"felhajtottunk" :)
Aranyos volt a Valentin-napunk, talán 10 év alatt most "csaptuk" a legnagyobb "felhajtást".
Lényegében nagyrészt privát, tehát senkit nem zavartunk vele, a FB-os téma egymás üzenőfalára ill. privátban mentek, mint a képeslapok is.:)
Persze ehhez a net is hozzájárul, mert napok óta elég intenzív a téma mindenütt.
Talán hétfő óta eleve ez a nyitókép a Googlén:
Ami miatt különösképpen nem hagyhatom szó nélkül, hogy sárkány a téma. Ha valaki nekikezd, állítólag többféle játékot is játszhat vele.
Megcsináltam egy tréfás tesztelést előző nap a FB-on, melyre kijött:
Az, hogy megosszam, az a tényező érte el, hogy nem más, mint macik vannak középen. Természetesen.
István is megcsinálta, hát érdekes lett volna, ha neki meg más jön ki...
Közvetlen megelőző nap jött egy futár, benne egy olyan könyvvel, amit megosztottam a napokban, mikor reklámozták. Meglehetősen azok közé a könyvek közé tartozik, amit el szeretnék olvasni.
Természetesen István küldte netes rendeléssel, egyenest az én címemre, tehát nem ő csomagolta, nem is látta. Mi mindenre jó már a net...
A doboz nagyon kemény, konkrét volt, több könyvre gyártották, ezért összegyűrt újságpapírdarabokkal volt kitömve az üres rész, így nem tudott benne lötyögni az egyébként befóliázott könyv.
Mára mindketten küldtünk egymásnak netes képeslapot, aztán köszöntöttük egymást a FB-on és privátban is, sőt SMS-ben is... Mindennek tetejében még telefonon is beszéltünk este.
Tőle FB-on:
Tőlem FB-on:
Lényegében nagyrészt privát, tehát senkit nem zavartunk vele, a FB-os téma egymás üzenőfalára ill. privátban mentek, mint a képeslapok is.:)
Persze ehhez a net is hozzájárul, mert napok óta elég intenzív a téma mindenütt.
Talán hétfő óta eleve ez a nyitókép a Googlén:
* * *
Az, hogy megosszam, az a tényező érte el, hogy nem más, mint macik vannak középen. Természetesen.
István is megcsinálta, hát érdekes lett volna, ha neki meg más jön ki...
Közvetlen megelőző nap jött egy futár, benne egy olyan könyvvel, amit megosztottam a napokban, mikor reklámozták. Meglehetősen azok közé a könyvek közé tartozik, amit el szeretnék olvasni.
Természetesen István küldte netes rendeléssel, egyenest az én címemre, tehát nem ő csomagolta, nem is látta. Mi mindenre jó már a net...
A doboz nagyon kemény, konkrét volt, több könyvre gyártották, ezért összegyűrt újságpapírdarabokkal volt kitömve az üres rész, így nem tudott benne lötyögni az egyébként befóliázott könyv.
Mára mindketten küldtünk egymásnak netes képeslapot, aztán köszöntöttük egymást a FB-on és privátban is, sőt SMS-ben is... Mindennek tetejében még telefonon is beszéltünk este.
Tőle FB-on:
Tőlem FB-on:
* * *
Képeslapjaink képei:
Tőle:
Tőlem:
Én nem tudtam ajándékot küldeni neki, de írtam azért egy elég normálisan sikerült verset, melynek asszem, örült...:)
*
*
Oly keveset...
Oly keveset adhatok neked, látod,
csak egy gondolatot, egy árnyékot,
a kék égen úszó fehér felhőkből
a sokból csupán egyetlen kis fodrot.
Oly keveset adhatok neked, látod,
csak mint amilyen itt ez is, egy pár sort,
az egész tavaszi rét tündökléséből
csak egyetlen, halvány kis vadvirágot.
Oly keveset adhatok neked, látod,
pedig te mindent adsz, egész világod,
én pedig csak gyenge, fáradt üzemmódban
hűs szavakkal tudom simítani homlokod.
Oly keveset adhatok neked, látod,
bár jórészt ismerem minden gondolatod,
de ha rám ülepszik mázsájával a lét,
egyedül te vagy, ki e súlyt lazíthatod.
Oly keveset adhatok neked, látod,
mégis értékeljük az ilyen gazdagságot,
ha bőkezűbb lehetnék, semmit nem sajnálnék,
varázsolnék neked egy csodás világot.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
