De végül is 11-kor el tudtam indulni...
Mivel a 24-es felé indultam, magammal vittem a szelektált hulladékot is, hogy megszabaduljak. (Ha az István út felé megyek, ez nem lehetséges.)
Tehát Nyugdíjintézet, Gy. Pisti, aki már másodpercig sem gondolkozik, hogy ki vagyok, megvan-e minden, kérdezi, és adja a számot. Mint kiderült, e témában ketten voltak előttem. De hát tudvalevő, hogy általában a nyugdíjügyek nem párperces témák, azért rendesen kitöltöttem vagy félórát.
A hölgynek fele cuccra szüksége sem volt. Az iratokat, mill-lapot, munkakönyvet, három születési anyakönyvi iratot, bár vittem eleve másolatokat, elvitte másoltatni ő maga...
Ezen túlmenőleg csak a pótlapokkal sűrűn beékelt adatlapra volt szüksége, ő átnézte, javíttatta, kiegészíttette, amit kell. Sok mindent ui. ceruzával töltöttem ki, mert nem voltam benne biztos. Most át kellett írni, mert mint kiderült, jól sikerült kitöltenem. Nyilvánvaló, vittem radírt, lefestőt, tollat, ceruzát is, mindent... tényleg.
Ahol beírtam a magánnyugdíjpénztárhoz az önkéntest, azt nyilván kijavíttatta, merthogy az nem az.
Nyilván azért is nem kellett sok minden, például Munkaügyi kp.-hoz kapcsolódó igazoló iratok, mert ott erre nincs szükség. Amit én akarok, pl. nyest igényelni, azt úgysem itt kell, csupán EZ az alapja, a szolgálati időm.
Miután elvett és visszaadott mindent, eljöhettem. Pár szó még Pistivel, ő is, meg előzőleg a hölgy is mondta, hogy minimum két hónap az intézési idő! Tehát erre az évre ne igen számítsak rá!
Na de megnyugodtam, fő, hogy be van adva végre.
Némi gondolkodás után úgy döntöttem, megkeresem azt a V. Gyuri által említett, Hunyadi ABC melletti járdafestést. Szerettem volna már élőben látni egy ilyet, míg itt is problémát nem csinálnak belőle és le nem vakarják! Holott attól még nem lesz az út töredezésmentes!
Akivel beszéltem, senki nem érti, kinek és miért baj ez. Az embereknek tetszik, feldobja a hangulatot, ráadásul biciklisek is mondták, hogy éppen hogy felhívják a figyelmet az esetleges buktatókra. Szóval mindez csak megint felesleges, politizálással átitatott bürokrácia és polgárpukkasztás, miszerint bezzeg az ordenáré, összerondított városkép, a falak, melyek firkálmányainak köze nincs a graffitihez, az nem zavar senkit, pedig dehogynem. Hányadék az egész, pl. a mi lépcsőházunk! De a színes járdarepedések bezzeg kiszúrják egyes hivatali szervek (?) szemét...
Na mindegy. Megleltem, és nekem tetszett. Le is fotóztam természetesen.
Ezek után, miután az utcán megláttam a plakátját, elhatároztam, hogy megnézem a Kölcseyben -- úgyis előtte megyek el -- a Józsa János festő- és grafikusművész emlékkiállítását.
Jól tettem.:) Megtaláltam, és ráadásul még ingyenes is volt!
Plusz még az is óriási pozitívum, hogy miután megkérdeztem a fickót, lehet-e fotózni, azt mondta, hogy "háát, csak mérsékelten...". Kedves mosollyal visszakérdeztem, hogy igen?, és természetesen ártatlan ábrázattal lefotóztam mindent.:)))
Kint a plakátot felejtettem el lefotózni...
Írtam a vendégkönyvbe is, melynek közepe táján -- természetesen -- kifogyott a toll.
Milyen szerencse, hogy jól felkészült vagyok, és gyorsan rácsaptam a saját tollamra, hogy már csak ne maradjon félbe, csúnyán az a beírás...
Ezután átmentem a buszmegállóhoz, ahol érdekes mód 2 perc múlva jött volna a busz, ha tudtam volna, hanyas. De mivel a hátuljánál azt láttam, hogy a sok lehetséges helyen nincs kivilágítva (meg máshogy se) rajta a szám, hát nem gondoltam, hogy pont az "enyém". Utólag kiderült, hogy de.
Így jártam. Így elmentem egy olyan 15-össel (talán), melyen láttam, hogy a Segner térnél megáll. Mivel úgyis a Tecsóba akartam menni, ez nem sokkal jelentett több gyaloglást, mintha a "normális", Tecsó előtt megálló buszommal mentem volna...
Először is a postán feladtam a két utolsó "nagy" csekkemet, hogy túllegyek. Végre...
Aztán: vettem magamnak az éjjeliszekrényre egy kislámpát, ugyanazt a fazont, amit Danitól kaptam még a névnapomra. Nagyon hiányzik egy ugyanilyen az éjjeliszekrényről, mert a végső kidőlésnél, miután mindent lerendezek, rosszulesik hátrajönni az asztalhoz, aztán meg sötétben visszabotorkálni az ágyhoz, macskákra lépve és ezt-azt döntögetve. Nem beszélve arról, hogy előfordul, hogy éjjel is kellene bármi miatt is.
Végül is majdnem igaza volt Daninak, mikor azt mondta, hogy a lámpa fele áránál is többe kerül az izzó. Szörnyű, milyen árai vannak az izzóknak, és nem győzöm egész lakásszerte cserélgetni. Oké, hogy energiatakarékost veszek ésatöbbi, mert a régi csomagolású olcsóbbak csatlakozó végei most már valahogy kúposak lettek és nem jók az én buráimba sehol... Na és akkor van kismenetes, normál menetes... ledes, halogénes, kutyatöke. Tényleg elegem van. Kb. másfél hónapja cseréltem a konyhai kislámpában ki úgy, hogy nagyjából évente 4-5-ször kell benne cserélnem, és mindig úgy, hogy kb. az 5. jó bele!
Mintha csak megéreztem volna, ez emlegetett mai este megint kiment -- 3 izzót vettem a Tecsóban, így ebből gyakorlatilag már kettőt fel is használtam -- beüzemelés után nyilván a kislámpába is kellett egy kismenetes.
Aztán vettem keret nélküli képtartót, egy ebből Szilvié lett a tegnapi rajzhoz, miután megkérdeztem tőle, hogy ha lenne tartó, ki akarná-e rakni.
Vettem még kaját magamnak, valamint fél grillcsirkét a kismacskának, ez elég neki 4-5 napra. Nem tehetek róla, valahogy etetnem kell, és rohadt nehezen eszik meg bármit is. Már az ilyen-olyan sonkák, májkrémek sem felelnek meg neki, ellenben a csirkehúst bármilyen formában még mindig szívesen eszi!
Vettem egy akciózott doboz 12-es Félixet is, bár most nem ezért indultam, mert a múltkor kétszer egymás után is vettünk pár dobozzal. A legkisebb adag somlói és némi hentesáru után be is fejeztem.
A busz megint elment előttem, ez csak azért van, mert áll a kanyarodó busz is, én pedig a zebra előtt. De nekik van előbb zöld. Így mire én zöldet kapok és megtenném azt a jópár métert a buszig, vígan elmegy.
Tehát volt egy negyedórám a következő buszig.
Egyébként mérhetetlen szerencsém volt, mert előtte-utána való napokon is borzasztó esős, szürke, hideg, szeles idő volt, ma pedig nem. Egyedül ma sütött a nap. Szóval ebből a szempontból nagy mázli, hogy épp ma szántam rá magam erre...
Bejegyzések
