Pénteken-szombaton már évnyitóktól volt hangos a lakótelep.
Nyikk nélkül vettük tudomásul a fekete bőrsortban és fehér, pántos topban, 15 centis sarkú cipőkben évnyitóra menő társaságot, ami a lányokat illeti; míg a fiúk között volt, aki kockás halászgatyóban és tornacipőben unatkozta végig a Himnuszt... hogy a többiről ne is beszéljünk.
Ezek után nyilvánvaló, hogy hétfőtől megkezdődött a tanév. Ezzel együtt jár, hogy innentől 9 hónapra fenekestül felfordul az elmúlt 2,5 hónaphoz képest a lakótelep megszokott élete. Elmúlt a nyugalom, a kevés autóforgalom megötvenszereződött.
A nyüzsgés, a forgalom amúgy is itt a legnagyobb, mert a mi részünk a lakótelep központja -- minden itt van gyakorlatilag... iskolák, óvodák, bölcsőde, középiskolák, melyek nyáron kihaltak. Plusz boltok, posta, gyógyszertár, piac, pékbolt, DM, kisboltok tömkelege, rendelő... Hogy mostantól tele vannak, ez nyilván kihatással van az összes környező parkra, utcákra, hogy a piacról, boltokról, parkolóktól, millió autóról ne is beszéljünk.
A boltokat 45 percenként megszállják a középiskolások. Ez elég érdekes, pedig már hozzászokhattunk... Nemhogy az "én időmben", de egyébként a gyerekeimében sem volt divat, hogy szünetenként úgy ki-be járkálhasson a diáksereg, mintha nem is iskolába járnának. Nálunk nem lehetett kimenni egyáltalán.
Most meg? Ha véletlenül akkor merészelünk boltba menni, mikor szünetre csengetnek, vessünk magunkra. A boltosoknak sem egyszerű ez, alig várják a szerencsétlenek a szünetek (főleg a nagyszünet) végét! Hatalmas öntudattal szállják meg az összes boltot, már akik hajlandóak inkább vásárolgatni, mint cigizni. A gimi előtti sétányon, ha átmegy köztük az ember, olyan, mintha egy zárt kocsmába tévednénk... gomolygó füst, óriási önbizalommal a visongás, őrjöngés, bazmegelés és még csúnyább szavak pont helyett, divatbemutató.
Emlékszem, még Szilviéknél is köpeny volt, nemhogy nálunk. Még aki tudott volna menő cuccokban pózolni, azoknak sem volt lehetősége a kötelező köpeny miatt.
Most? Majdhogynem bikiniben nem járnak a tetkós, műkörmös csajszlik. Saját lányom ki nem állhatja a "rendszert" -- ezt azért is írom, nehogy az legyen, hogy naná, mit is írna egy őskori kövület. Hát nem. Rugalmas és toleráns vagyok mások által is, mosolyogva, szemrebbenés nélkül tudok tudomást venni a legbizarrabb dolgokról is -- éppen ezért írom le ezeket itt.
Valahogy úgy felhígult az egész állomány. Régen a középiskoláknak volt némi tekintélyük -- ma már nulla. Bármilyen hihetetlen is, nem szeretnék közéjük tartozni azon az áron sem, ha újra fiatal lehetnék.
Mikor dolgozni jártam, emlékszem, az évzáró után olyan békés volt a munkába járás. Nyugodt, csendes, a buszon sem volt őrület, le lehetett ülni. Nem szeretem a nyarat a hőség miatt, de emiatt respektáltam a nyáron való munkába járást. Szeptembertől viszont már ebből a szempontból előre rettegni lehetett: jön a tumultus meg minden, vége a nyugalomnak.
Bencusnak is megkezdődött az ovi. Szerencsére semmi gond nem volt az átmenettel, utolsó napokban azt mondta, már várja.
Globalice korábban kelünk, de én semmiképp nem fekszem ettől korábban. Úgyhogy gyakorlatilag alig várjuk a szombatot, pedig nem is járunk munkába...
2014. szeptember 1., hétfő
2014. augusztus 29., péntek
Reumás bonyodalmak
10.45-re volt időpontom a reumára.
Elkészülés, elindulás, busz, bőven időben érkezés, számkérés és ücsörgés a váróban -- eddig minden rendben ment. Még úgy nagyjából időben sikerült a behívatásom is.
Aztán kiírták a 3 havi csontritkulási gyógyszereimet, majd jött két beutaló: egy az éves DEXÁ-ra, egy másik a laborba. Kérdeztem az adjunktusnőt, hogy én asszem, november elején voltam tavaly DEXÁ-n, és hogy ez még nem lesz-e korán. Ő mondta, hogy természetesen, de úgyis november vége felé jövök legközelebb, mire letelik a gyógyszerem, és akkor már tudom hozni a fenti leleteket. A DEXÁ-n meg nyilván fogják tudni, mikor adhatnak időpontot.
A laborlelet meg legyen viszonylag friss. Mert míg ment a printelés, megjegyeztem, hogy májusban és júniusban volt két laborvizsgálatom epeműtét miatt... de hát az nyilván novemberre már kit érdekel. Mondta a hölgy, hogy ha itt csináltatom az "SZTK"-ban, akkor nem kell eredményért jönni külön, mert átküldik neki. De csináltathatom itt, a lakótelepi laborunkban is, csak akkor menjek vissza a leletért, mert el kell majd nyilván hoznom a számára. Azt is végiggondoltam, hogy ott az időpontkéréstől mennyi is?, kb. 2 hét volt az idő az akcióig. 1-2 nap, míg érte lehet menni, és hogy ne legyen régi, akkor november elején minimum!! időpontot kell kérnem a laborba...
No, jó. Átmentem a DEXÁ-ra, ücsörögtem egy kicsit, mire kijött a hölgy. Mondom, hogy most gyüvök a rejumáról, és kellene nekem egy időpont. Nagyon kedvesen, hogy igen, persze, máris megy és nézi. Erre el szoktunk várogatni azért egy darabig.
Aztán jön ki a hölgy, és mondja, hogy még nem tud adni novemberi időpontot, mert még nem telt le az 1 év, és tb-s dexálás évente csak egy jár. Mondom, én ezt tudom, beszéltem is a reumán erről, de ott aszonták, hogy majd itt azt úgyis látják, és akkorra adnak, amikorra már jogszerű. De hogy nem tud adni, mert a novemberi időpontokat még meg sem lehet nyitni. Erről nyilván ezek szerint a reumán nem tudnak.
Na, most akkor mi legyen?
Mondta, hogy lent (ehhez is kellett egy kis idő, míg felfogtam, mi az a lent) kérjek a reumára időpontot novemberre, hogy vissza tudjak ide jönni -- időpontot kérni? -- akkor. Na de mondom, itt is legalább 5-6 hét eltelik az időpontkérés és a vizsgálati időpont között! S az nekem akkor nem jó, mert kicsúszok a november 20-a körüli tényleges reumára menésről. Leletekkel együtt... (És akkor itt a hölgynek még nem is beszélem a másik beutalóról, hogy még addig azt is meg kell oldani.)
Lényeg, hogy nem nagyon értettük, mit beszél a másik.
Én mindenesetre lementem a parasztelosztóba, és megpróbáltam elmagyarázni, mi a helyzet. A DEXA-beli 5-6 hét várakozás miatt októberi időpontra gondoltam... De különben dunsztom sem volt, hogy ha egyszer ITT VAN egy beutaló, csak ők még nem tudnak időpontot adni novemberre, akkor MIÉRT kell egy másik időpont és MIÉRT PONT a reumára??? Nem lehetne kivárni ezzel a beutalóval, hogy októberben eljöjjek újra egy novemberi időpontért?
Nyilván nem tudom én sem jól elmagyarázni azt, amit én sem értek, de minden jószándék és próbálkozás megvolt. Ennek ellenére az ottani hölgy sem értette. Felhívta a DEXÁ-t. Egy-két kérdés, mondat volt, aztán sokáig hallgatott a telefonnal a kezében.
Én drukkoltam, hogy legalább ő értse már meg, mit csináljunk!
Aztán talán megértette, mindenesetre a végén úgy reagált bele a telefonba, hogy "jó, akkor értem, csak a hölgy itt mindenképpen októberre akart időpontot..." (na nyilván, azért, hogy minimálisan 1 hónap várakozás után időben bekerülhessek a DEXÁra, de mindegy... szóval ő nyilván nem tehet úgy, hogy értetlen; míg a beteg az nyugodtan definiálódhat béna értetlenként -- nem tagadhatom, az is voltam. Igazság szerint most sem értem konkrétan ezt az egészet, na.)
Amennyit a végén összegezni tudtam annak segítségével, amit az időpontosztó hölgy mondott, az az, hogy adott egy november 7-i időpontot a reumára. Hogy ez mér kell, sose fogom megérteni. Egy belekérdezésemre ráírta az időpontos cetlire külön a DEXA telefonszámát, hogy EZT hívjam fel október elején, és KÉRJEK DIREKT november 7-re időpontot. Ez legalább világos. De miért kellett a reumára...?
Ha ez így sikerül, meg fogom ünnepelni.
Közben úgy döntöttem, jó lesz nekem az itteni labor, inkább másnap elmegyek majd a leletért. Ami azt jelenti megint, hogy november elején, vagy talán még október legvége felé kérek egy időpontot az itteni laborba, ami tavaszi tapasztalatok szerint 2 hét. Hogy mindennel együtt kezembe legyen az a lelet is, a dexással együtt, amikor majd SZINTÉN október vége felé kérek egy időpontot a reumára IS, november 20-a utánra.
Csak győzzem megjegyezni meg követni ezt az egészet... Komolyan, még értelmezni is pont elég, nemhogy végigcsinálni.
Tehát, akkor ahogy legalábbis most konstatálom: október eleje: DEXA hívása, időpontkérés november 7-re. Ott azonnali lelet.
Október vége: időpontkérés a laborba (2 hét), időpontkérés a reumára (1 hónap).
Talán. Vagy mégsem értem...
Ezek mellett csak reménykednem és imádkoznom kellene a jobb DEXA-eredményekért! Mert ha megint romlott, akkor nekem már lényegében mindegy, milyen gyógyszert sóznak rám folyton... mindennel csak romlik és romlik. Szerintem ott IS lett elcseszve ez az egész, hogy az első, egy 12 évvel ezelőtti DEXA-vizsgálatkor az átlag -2 körüli csontritkulási értékeket nem nagyon vették komolyan, és csak D3-at szedettek velem. Ami, amint látjuk az eredményt, sz@rt se ért. Pedig már akkor is papírra írták: közepes fokú csontritkulás. 45-46 évesen.
És 55 évesen csak azért derült ki a súlyos, mert elbocsátottak, és van időm ezeket a cirkuszokat állandóan csinálni. Különben még mindig ott seggelnék a munkahelyen, és fogalmam sem lenne, mitől vagyok hullagyenge és erőtlen, amit már megszokhattam persze attól fogva, hogy 42 évesen már guggolásból is nehezemre esett felállni... pár év múlva meg már nem is tudtam, csak négykézlábról, gusztán.:))
Elkészülés, elindulás, busz, bőven időben érkezés, számkérés és ücsörgés a váróban -- eddig minden rendben ment. Még úgy nagyjából időben sikerült a behívatásom is.
Aztán kiírták a 3 havi csontritkulási gyógyszereimet, majd jött két beutaló: egy az éves DEXÁ-ra, egy másik a laborba. Kérdeztem az adjunktusnőt, hogy én asszem, november elején voltam tavaly DEXÁ-n, és hogy ez még nem lesz-e korán. Ő mondta, hogy természetesen, de úgyis november vége felé jövök legközelebb, mire letelik a gyógyszerem, és akkor már tudom hozni a fenti leleteket. A DEXÁ-n meg nyilván fogják tudni, mikor adhatnak időpontot.
A laborlelet meg legyen viszonylag friss. Mert míg ment a printelés, megjegyeztem, hogy májusban és júniusban volt két laborvizsgálatom epeműtét miatt... de hát az nyilván novemberre már kit érdekel. Mondta a hölgy, hogy ha itt csináltatom az "SZTK"-ban, akkor nem kell eredményért jönni külön, mert átküldik neki. De csináltathatom itt, a lakótelepi laborunkban is, csak akkor menjek vissza a leletért, mert el kell majd nyilván hoznom a számára. Azt is végiggondoltam, hogy ott az időpontkéréstől mennyi is?, kb. 2 hét volt az idő az akcióig. 1-2 nap, míg érte lehet menni, és hogy ne legyen régi, akkor november elején minimum!! időpontot kell kérnem a laborba...
No, jó. Átmentem a DEXÁ-ra, ücsörögtem egy kicsit, mire kijött a hölgy. Mondom, hogy most gyüvök a rejumáról, és kellene nekem egy időpont. Nagyon kedvesen, hogy igen, persze, máris megy és nézi. Erre el szoktunk várogatni azért egy darabig.
Aztán jön ki a hölgy, és mondja, hogy még nem tud adni novemberi időpontot, mert még nem telt le az 1 év, és tb-s dexálás évente csak egy jár. Mondom, én ezt tudom, beszéltem is a reumán erről, de ott aszonták, hogy majd itt azt úgyis látják, és akkorra adnak, amikorra már jogszerű. De hogy nem tud adni, mert a novemberi időpontokat még meg sem lehet nyitni. Erről nyilván ezek szerint a reumán nem tudnak.
Na, most akkor mi legyen?
Mondta, hogy lent (ehhez is kellett egy kis idő, míg felfogtam, mi az a lent) kérjek a reumára időpontot novemberre, hogy vissza tudjak ide jönni -- időpontot kérni? -- akkor. Na de mondom, itt is legalább 5-6 hét eltelik az időpontkérés és a vizsgálati időpont között! S az nekem akkor nem jó, mert kicsúszok a november 20-a körüli tényleges reumára menésről. Leletekkel együtt... (És akkor itt a hölgynek még nem is beszélem a másik beutalóról, hogy még addig azt is meg kell oldani.)
Lényeg, hogy nem nagyon értettük, mit beszél a másik.
Én mindenesetre lementem a parasztelosztóba, és megpróbáltam elmagyarázni, mi a helyzet. A DEXA-beli 5-6 hét várakozás miatt októberi időpontra gondoltam... De különben dunsztom sem volt, hogy ha egyszer ITT VAN egy beutaló, csak ők még nem tudnak időpontot adni novemberre, akkor MIÉRT kell egy másik időpont és MIÉRT PONT a reumára??? Nem lehetne kivárni ezzel a beutalóval, hogy októberben eljöjjek újra egy novemberi időpontért?
Nyilván nem tudom én sem jól elmagyarázni azt, amit én sem értek, de minden jószándék és próbálkozás megvolt. Ennek ellenére az ottani hölgy sem értette. Felhívta a DEXÁ-t. Egy-két kérdés, mondat volt, aztán sokáig hallgatott a telefonnal a kezében.
Én drukkoltam, hogy legalább ő értse már meg, mit csináljunk!
Aztán talán megértette, mindenesetre a végén úgy reagált bele a telefonba, hogy "jó, akkor értem, csak a hölgy itt mindenképpen októberre akart időpontot..." (na nyilván, azért, hogy minimálisan 1 hónap várakozás után időben bekerülhessek a DEXÁra, de mindegy... szóval ő nyilván nem tehet úgy, hogy értetlen; míg a beteg az nyugodtan definiálódhat béna értetlenként -- nem tagadhatom, az is voltam. Igazság szerint most sem értem konkrétan ezt az egészet, na.)
Amennyit a végén összegezni tudtam annak segítségével, amit az időpontosztó hölgy mondott, az az, hogy adott egy november 7-i időpontot a reumára. Hogy ez mér kell, sose fogom megérteni. Egy belekérdezésemre ráírta az időpontos cetlire külön a DEXA telefonszámát, hogy EZT hívjam fel október elején, és KÉRJEK DIREKT november 7-re időpontot. Ez legalább világos. De miért kellett a reumára...?
Ha ez így sikerül, meg fogom ünnepelni.
Közben úgy döntöttem, jó lesz nekem az itteni labor, inkább másnap elmegyek majd a leletért. Ami azt jelenti megint, hogy november elején, vagy talán még október legvége felé kérek egy időpontot az itteni laborba, ami tavaszi tapasztalatok szerint 2 hét. Hogy mindennel együtt kezembe legyen az a lelet is, a dexással együtt, amikor majd SZINTÉN október vége felé kérek egy időpontot a reumára IS, november 20-a utánra.
Csak győzzem megjegyezni meg követni ezt az egészet... Komolyan, még értelmezni is pont elég, nemhogy végigcsinálni.
Tehát, akkor ahogy legalábbis most konstatálom: október eleje: DEXA hívása, időpontkérés november 7-re. Ott azonnali lelet.
Október vége: időpontkérés a laborba (2 hét), időpontkérés a reumára (1 hónap).
Talán. Vagy mégsem értem...
Ezek mellett csak reménykednem és imádkoznom kellene a jobb DEXA-eredményekért! Mert ha megint romlott, akkor nekem már lényegében mindegy, milyen gyógyszert sóznak rám folyton... mindennel csak romlik és romlik. Szerintem ott IS lett elcseszve ez az egész, hogy az első, egy 12 évvel ezelőtti DEXA-vizsgálatkor az átlag -2 körüli csontritkulási értékeket nem nagyon vették komolyan, és csak D3-at szedettek velem. Ami, amint látjuk az eredményt, sz@rt se ért. Pedig már akkor is papírra írták: közepes fokú csontritkulás. 45-46 évesen.
És 55 évesen csak azért derült ki a súlyos, mert elbocsátottak, és van időm ezeket a cirkuszokat állandóan csinálni. Különben még mindig ott seggelnék a munkahelyen, és fogalmam sem lenne, mitől vagyok hullagyenge és erőtlen, amit már megszokhattam persze attól fogva, hogy 42 évesen már guggolásból is nehezemre esett felállni... pár év múlva meg már nem is tudtam, csak négykézlábról, gusztán.:))
2014. augusztus 28., csütörtök
Félsikeres gyógyszeríratás
Reménykedve, hogy már nincs helyettesítés, elmentem a háziorvos délutáni rendelésére.
Ugyanis két gyógyszerem már legalább egy hete elfogyott, azokat mindenképp újra kell íratni, és a szívgyógyszereket is aszerint szelektáltam, hogy miből mennyi van, mivel nem volt fontos mindet 3 hónapra íratni.
Természetesen jó sokan voltunk, és idegen asszisztensnő jött ki egy negyedórás várakozás után. Erre gondolván listára is írtam a gyóccereket, miből mennyi kell. Még ezt sose csináltam, mindig csak annyit mondtam, hogy a gyógyszereimet jöttem kiíratni. De most már annyi a gyógyszerem, hogy bárki megirigyelhetne... szóval (csak gyakorlatilag, elvileg nem) rokkant vínasszonyhoz méltóan besorolhatok a listával érkezők közé...
Megkönnyebbülés ez mindig, ha már túl vagyok az felíratásiigény-beadáson, mert legtöbbször nem fogy el addig a nép előlem, mire sor kerülne rám, hanem kihozzák a receptjeimet. Most is így történt, mindazonáltal majd' 1 órát elvoltam a váróban.
Átnéztem, aláírogattam stb., és az ottani, rendelő melletti gyógyszertárban ki is váltottam a gyógyszereket. Nem is tudom, volt valami halvány hiányérzetem, de hiába, nem tudtam, mi okozza.
Még intéztem ezt-azt, bementem százas boltba, DM-be alomért, ami nem volt...
Majd itthon, este, mikor újrapakoltam a szatyornyi gyógyszert, vettem észre, hogy nem volt véletlen ez a fura hiányérzet: egy gyógyszert nem írtak fel, egyszerűen kimaradhatott. Szerencsére van még belőle egy dobozzal, és ez csupán azért idegesítő, mert egyébként csak 3 hónap múlva kéne mennem íratni, de e miatt az egy gyógyszer miatt menjek megint hamarabb.
Ha még lista sem lett volna, lehet, több is elmarad? Hiába, ezzel jár már az, ha szatyornyi a 3 havi gyógyszerünk. Egy része persze, mert a reumások, szemcsepp, a recept nélkül vehetőek, valamint az ekcéma elleni kenőcsök benne sincsenek!!
Ugyanis két gyógyszerem már legalább egy hete elfogyott, azokat mindenképp újra kell íratni, és a szívgyógyszereket is aszerint szelektáltam, hogy miből mennyi van, mivel nem volt fontos mindet 3 hónapra íratni.
Természetesen jó sokan voltunk, és idegen asszisztensnő jött ki egy negyedórás várakozás után. Erre gondolván listára is írtam a gyóccereket, miből mennyi kell. Még ezt sose csináltam, mindig csak annyit mondtam, hogy a gyógyszereimet jöttem kiíratni. De most már annyi a gyógyszerem, hogy bárki megirigyelhetne... szóval (csak gyakorlatilag, elvileg nem) rokkant vínasszonyhoz méltóan besorolhatok a listával érkezők közé...
Megkönnyebbülés ez mindig, ha már túl vagyok az felíratásiigény-beadáson, mert legtöbbször nem fogy el addig a nép előlem, mire sor kerülne rám, hanem kihozzák a receptjeimet. Most is így történt, mindazonáltal majd' 1 órát elvoltam a váróban.
Átnéztem, aláírogattam stb., és az ottani, rendelő melletti gyógyszertárban ki is váltottam a gyógyszereket. Nem is tudom, volt valami halvány hiányérzetem, de hiába, nem tudtam, mi okozza.
Még intéztem ezt-azt, bementem százas boltba, DM-be alomért, ami nem volt...
Majd itthon, este, mikor újrapakoltam a szatyornyi gyógyszert, vettem észre, hogy nem volt véletlen ez a fura hiányérzet: egy gyógyszert nem írtak fel, egyszerűen kimaradhatott. Szerencsére van még belőle egy dobozzal, és ez csupán azért idegesítő, mert egyébként csak 3 hónap múlva kéne mennem íratni, de e miatt az egy gyógyszer miatt menjek megint hamarabb.
Ha még lista sem lett volna, lehet, több is elmarad? Hiába, ezzel jár már az, ha szatyornyi a 3 havi gyógyszerünk. Egy része persze, mert a reumások, szemcsepp, a recept nélkül vehetőek, valamint az ekcéma elleni kenőcsök benne sincsenek!!
Augusztusi 6 könyves kihívás
Olvassunk a nyár utolsó hónapjában is! -- Augusztus, 6 könyv
címmel indította kihívását lexa24, 173. jelentkező voltam rá.
Kedves Molyok!
Eme csodás hónapban, azaz augusztus 27-én lesz az első molyszülinapom.
Ennek tiszteletére rendezem ezt a kihívást, melynek lényege, hogy a nyár és vakáció utolsó hónapjában is olvassunk! De nem is akármennyit, egészen pontosan 6 könyvre gondoltam. :) Tehát mit is tegyél a plecsniért?
– Katt a Részt veszek gombra!
– Olvass el 6 könyvet augusztusban. Ezeket az olvasásokat augusztus elsejétől kezdetlegesen egészen harmincegyedikéig elfogadom.
– Az olvasásaidat egy polcra gyűjtsd össze (a kihívás címével), ahol a megjegyzésbe linkeld az Én és a Könyv linket!
– Linkeld nekem a polcot, és csak írd le, melyik könyv tetszett a legjobban! :)
Köszönöm,hogy az én kihívásomat választottad! Megjegyzésbe ne felejtsd el kukacolni a nevem!
A következő 6 könyvvel neveztem:
Danielle Steel: A csók
Melissa Moretti: Gyógyító szeretet
Nancy Price: Egy ágyban az ellenséggel
Sidney Lawrence: Egymásnak teremtve
Aurora White: A gyöngyhalász
Melissa Moretti: Az élet hajnalán
Jött immáron a 197. plecsni.
címmel indította kihívását lexa24, 173. jelentkező voltam rá.
Kedves Molyok!
Eme csodás hónapban, azaz augusztus 27-én lesz az első molyszülinapom.
Ennek tiszteletére rendezem ezt a kihívást, melynek lényege, hogy a nyár és vakáció utolsó hónapjában is olvassunk! De nem is akármennyit, egészen pontosan 6 könyvre gondoltam. :) Tehát mit is tegyél a plecsniért?
– Katt a Részt veszek gombra!
– Olvass el 6 könyvet augusztusban. Ezeket az olvasásokat augusztus elsejétől kezdetlegesen egészen harmincegyedikéig elfogadom.
– Az olvasásaidat egy polcra gyűjtsd össze (a kihívás címével), ahol a megjegyzésbe linkeld az Én és a Könyv linket!
– Linkeld nekem a polcot, és csak írd le, melyik könyv tetszett a legjobban! :)
Köszönöm,hogy az én kihívásomat választottad! Megjegyzésbe ne felejtsd el kukacolni a nevem!
A következő 6 könyvvel neveztem:
Danielle Steel: A csók
Melissa Moretti: Gyógyító szeretet
Nancy Price: Egy ágyban az ellenséggel
Sidney Lawrence: Egymásnak teremtve
Aurora White: A gyöngyhalász
Melissa Moretti: Az élet hajnalán
Jött immáron a 197. plecsni.
2014. augusztus 27., szerda
Nyílnak az őszirózsák
Nagyon kellemes idő volt ma is; részemről ez úgy értendő, hogy nem volt dögmeleg, de azért napsütés volt, időnként némi felhősödéssel, de eső nélkül. Így megint eltöltöttem pár kellemes órát anyámnál.
Nyugis délután volt, nem jött senki, ahogy azt anyám előre gondolta is.
Málnáztam egy keveset, meg aztán ettem finomat -- a húst tegnap sütötte anyám és az uborkasalátát is előzőleg készítette, mer'hogy enni úgyis kell (ilyenkor ő rájár több alkalommal a sült csirkecombra), de a petrezselymes dinsztelt krumplit frissen csinálta nekem. Nem mondhatnám, hogy nem vetettem rá magam.:) A fasírt, úgymond, sós aprósütemény helyett kínálódott, csak úgy, ennyi maradt a hétvégéről. (Az üveg csak díszlet, benne némi hp található.:))
A szomszéd bá'tól viszont, akit eszmélésem óta ismerek, megtudtuk, hogy a sréhen velünk szemben lakó gyerekkori osztálytársnőm férje, úgy vagy 38 évi házasság után (két lányuk felnőtt, már nem otthon élnek) egyszer csak öngyilkos lett...
Ez egy kissé letaglózott, hisz még a múltkor, pár hete, mikor itt voltam, láttam őt tenni-venni a házuk előtt; mindig nagyon barátságosan üdvözölt. Kedves ember volt, szerették is az utcában...
Nem nagyon akarom elhinni, bár amennyit és amit tudtam róluk, annyira nem csodálkozom ezen a döntésen. Csak elszomorít, és eléggé meghatározza a következő időszakom hangulatát...:( Kár érte... kár, hogy környezete nem fogta a jelzéseit. Az emberek általában nem vesznek tudomást a hasonló jelzésekről, pedig vannak. Azt gondolják, úgysem meri... meg mit szóljon ő bele mások életébe... meg van önmagának is elég baja, mit foglalkozzon ő más bajával... stb.
Szülinapra
Istvánomnak kívánok
nagyon boldog születésnapot;
Isten éltesse erőben, egészségben
sokáig!
* * *
Visszanézve
Elsuhanó évek
nem mindig fényes
szele csapong
fejed felett,
vissza-visszanézve
tán egyik-másik
tékozlottnak
tűnhet, lehet...
Az egészhez mérve
oly parány idő,
mely igazgyöngyként
születhet meg,
mégis csupán csak e
néhány igazgyöngy
őrzi tisztán,
mi érték lehet.
* * *
Már reggeltől igyekeztem minden létező közös netes helyen és módon köszönteni, képeslappal, sms-sel, fórumokon stb. A vers is mostanra készült, hadd legyen valamelyest más ez a napja. Magamról tudom, milyen jólesik az embernek, ha lépten-nyomon jön valami kis megemlékezés, köszöntés, apró örömcseppek permetezgetnek innen-onnan...
2014. augusztus 26., kedd
Nyári olvasások kihívása
2014 nyár
PimPo kihívása, 198.-ként vettem részt.
Imádom a nyarat, kedvenc évszakom; és egyik nap azon gondolkoztam, hogy tavaly mennyi könyvet olvastam el. Elég sok könyvvel sikerült megismerkednem, és úgy véltem, hogy az idén is tarthatnám ezt a mennyiséget. Így eszembe jutott ez a kihívás.:D Muszáj voltam ilyen korán megcsinálni, mert félek hogy elfelejtem..:P Na mindegy…
Tehát a feladat:
> Kattints a Részt veszek gombra;
> olvass el min. 20 könyvet;
> készíts egy polcot, ahova felpakolod majd az olvasási linkeket.
> Az olvasásokat június 1-jétől fogadom el;
> újraolvasások érnek;
> a könyvek min. 100 oldalasak legyenek.
> Nyár végén hozd a polcot, természetesen lehet előbb is, ha megvan a 20 könyv.
> Egy értékelést is kérek ahhoz a könyvhöz, amelyik a legjobban tetszett ez idő alatt.
Remélem, minden érthető.:) Jó olvasást!:D
Meglett a 20.
Kerstin Gier: Rubinvörös
Kerstin Gier: Smaragdzöld
Kerstin Gier: Zafírkék
Fazekas Miklós: Három kisregény és számos novella
Danielle Steel: Csoda
Tara Scott: Melyik élet?
Tara Scott: Kinek a szíve?
Tara Scott: Arcmás
Tara Scott: Pusztító szerelem
Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval
Jószay Magdolna: Igaz cicaságok
Jószay Magdolna: A csend hintája
Katarina Mazetti: A pasi a szomszéd sír mellől
Danielle Steel: A csók
Melissa Moretti: Gyógyító szeretet
Nancy Price: Egy ágyban az ellenséggel
Sidney Lawrence: Egymásnak teremtve
Aurora White: A gyöngyhalász
Melissa Moretti: Az élet hajnalán
Melissa Moretti: Jó éjszakát, kapitány
Kaptam érte a 196. plecsnit.
PimPo kihívása, 198.-ként vettem részt.
Imádom a nyarat, kedvenc évszakom; és egyik nap azon gondolkoztam, hogy tavaly mennyi könyvet olvastam el. Elég sok könyvvel sikerült megismerkednem, és úgy véltem, hogy az idén is tarthatnám ezt a mennyiséget. Így eszembe jutott ez a kihívás.:D Muszáj voltam ilyen korán megcsinálni, mert félek hogy elfelejtem..:P Na mindegy…
Tehát a feladat:
> Kattints a Részt veszek gombra;
> olvass el min. 20 könyvet;
> készíts egy polcot, ahova felpakolod majd az olvasási linkeket.
> Az olvasásokat június 1-jétől fogadom el;
> újraolvasások érnek;
> a könyvek min. 100 oldalasak legyenek.
> Nyár végén hozd a polcot, természetesen lehet előbb is, ha megvan a 20 könyv.
> Egy értékelést is kérek ahhoz a könyvhöz, amelyik a legjobban tetszett ez idő alatt.
Remélem, minden érthető.:) Jó olvasást!:D
Meglett a 20.
Kerstin Gier: Rubinvörös
Kerstin Gier: Smaragdzöld
Kerstin Gier: Zafírkék
Fazekas Miklós: Három kisregény és számos novella
Danielle Steel: Csoda
Tara Scott: Melyik élet?
Tara Scott: Kinek a szíve?
Tara Scott: Arcmás
Tara Scott: Pusztító szerelem
Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval
Jószay Magdolna: Igaz cicaságok
Jószay Magdolna: A csend hintája
Katarina Mazetti: A pasi a szomszéd sír mellől
Danielle Steel: A csók
Melissa Moretti: Gyógyító szeretet
Nancy Price: Egy ágyban az ellenséggel
Sidney Lawrence: Egymásnak teremtve
Aurora White: A gyöngyhalász
Melissa Moretti: Az élet hajnalán
Melissa Moretti: Jó éjszakát, kapitány
Kaptam érte a 196. plecsnit.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
