Kezdődött a tanév

Pénteken-szombaton már évnyitóktól volt hangos a lakótelep.
Nyikk nélkül vettük tudomásul a fekete bőrsortban és fehér, pántos topban, 15 centis sarkú cipőkben évnyitóra menő társaságot, ami a lányokat illeti; míg a fiúk között volt, aki kockás halászgatyóban és tornacipőben unatkozta végig a Himnuszt... hogy a többiről ne is beszéljünk.
Ezek után nyilvánvaló, hogy hétfőtől megkezdődött a tanév. Ezzel együtt jár, hogy innentől 9 hónapra fenekestül felfordul az elmúlt 2,5 hónaphoz képest a lakótelep megszokott élete. Elmúlt a nyugalom, a kevés autóforgalom megötvenszereződött.
A nyüzsgés, a forgalom amúgy is itt a legnagyobb, mert a mi részünk a lakótelep központja -- minden itt van gyakorlatilag... iskolák, óvodák, bölcsőde, középiskolák, melyek nyáron kihaltak. Plusz boltok, posta, gyógyszertár, piac, pékbolt, DM, kisboltok tömkelege, rendelő... Hogy mostantól tele vannak, ez nyilván kihatással van az összes környező parkra, utcákra, hogy a piacról, boltokról, parkolóktól, millió autóról ne is beszéljünk.
A boltokat 45 percenként megszállják a középiskolások. Ez elég érdekes, pedig már hozzászokhattunk... Nemhogy az "én időmben", de egyébként a gyerekeimében sem volt divat, hogy szünetenként úgy ki-be járkálhasson a diáksereg, mintha nem is iskolába járnának. Nálunk nem lehetett kimenni egyáltalán.
Most meg? Ha véletlenül akkor merészelünk boltba menni, mikor szünetre csengetnek, vessünk magunkra. A boltosoknak sem egyszerű ez, alig várják a szerencsétlenek a szünetek (főleg a nagyszünet) végét! Hatalmas öntudattal szállják meg az összes boltot, már akik hajlandóak inkább vásárolgatni, mint cigizni. A gimi előtti sétányon, ha átmegy köztük az ember, olyan, mintha egy zárt kocsmába tévednénk... gomolygó füst, óriási önbizalommal a visongás, őrjöngés, bazmegelés és még csúnyább szavak pont helyett, divatbemutató.
Emlékszem, még Szilviéknél is köpeny volt, nemhogy nálunk. Még aki tudott volna menő cuccokban pózolni, azoknak sem volt lehetősége a kötelező köpeny miatt.
Most? Majdhogynem bikiniben nem járnak a tetkós, műkörmös csajszlik. Saját lányom ki nem állhatja a "rendszert" -- ezt azért is írom, nehogy az legyen, hogy naná, mit is írna egy őskori kövület. Hát nem. Rugalmas és toleráns vagyok mások által is, mosolyogva, szemrebbenés nélkül tudok tudomást venni a legbizarrabb dolgokról is -- éppen ezért írom le ezeket itt.
Valahogy úgy felhígult az egész állomány. Régen a középiskoláknak volt némi tekintélyük -- ma már nulla. Bármilyen hihetetlen is, nem szeretnék közéjük tartozni azon az áron sem, ha újra fiatal lehetnék.
Mikor dolgozni jártam, emlékszem, az évzáró után olyan békés volt a munkába járás. Nyugodt, csendes, a buszon sem volt őrület, le lehetett ülni. Nem szeretem a nyarat a hőség miatt, de emiatt respektáltam a nyáron való munkába járást. Szeptembertől viszont már ebből a szempontból előre rettegni lehetett: jön a tumultus meg minden, vége a nyugalomnak.

Bencusnak is megkezdődött az ovi. Szerencsére semmi gond nem volt az átmenettel, utolsó napokban azt mondta, már várja.
Globalice korábban kelünk, de én semmiképp nem fekszem ettől korábban. Úgyhogy gyakorlatilag alig várjuk a szombatot, pedig nem is járunk munkába...