Korrektúra

Volt egy kis munkám, egy napok múlva megjelenő krimi korrektúrájára kértek fel.
Tudom, nemrég lázadoztam azon, hogy köszönöm, nem kérek az ingyenmunkákból, azt én is tudok magamnak adni. Amit írtam, fenn is tartom... Azonban mégiscsak lehetnek kivételek.
Az írónő is rendes volt velem, aki ismerősöm és figyelemmel kísérem a fb-on. Mikor szóba került, hogy egyáltalán nem olvasnak-e az emberek, hiszen megjelent már vagy 8 könyve, és alig van kereslet vagy egyáltalán nem... akkor én válaszoltam a posztjára, hogy szerintem lenne érdeklődés (ezt nyilván arra a szűk rétegre értem, akik szeretnek olvasni, mert nyilván hiába várunk érdeklődést azok között, akik alapból nem), csak nagy többségünknek egyszerűen nincs lehetősége könyveket venni.
Nekem régebbről is tetszettek az ő megjelent, mutatós borítói, ráadásul a bűnügyi regények is érdekelnek, mindig gusztáltam azokat. De hát ismerem a korlátaimat.
Erre magánban írt, hogy melyik könyve érdekelne. Én nem írtam pofátlanul, hogy "mind", csak szerényen annyit, hogy tulajdonképpen elég sokat szívesen olvasnék... Erre elküldte két trilógiája pdf-jét... Ehhez a gesztushoz nem nagyon van mit hozzátennem.
Levelezéseink során szóba jött, hogy folyamatosan ír egyébként, és most van egy könyve pont azon a szinten, hogy "össze van dobva", de most jön az a rész, ami nála a legtöbb időt veszi igénybe: a gatyába rázás, tagolás, rendszerezés, egységesítés, javítások halmaza.
Még előzőleg az is nyilvánvalóvá vált, hogy mi az én szakmám és jelenlegi státuszom, sajnos.
Így megkért, hogy ha nem lenne ellenemre... nem nézném-e át az új könyvét. Ő szerkezetileg, tagolásilag eltöltött vele pár napot, de sajnos, a korrektort-olvasószerkesztőt nem engedheti meg magának anyagilag. A borítóképet is x nap múlva tudja megvenni, mert akkor lesz rávalója.
Szerintem egyértelmű volt a válaszom... ha valaki velem is jót tesz, nyilvánvaló, hogy én is segítek abban, amiben tudok. Úgyhogy úgy 4-5 napon keresztül (benne kivétel a szülinapom volt) napi több órát korrektúráztam a könyvet, egyúttal el is olvashattam...
Ha fizikailag korrektúrázhattam volna, negyedannyi időmet vesz igénybe. Ugyanis nem tudtam máshogy csinálni, mint a duplára növelt sortávokba szövegdobozokba, kis pontmérettel beleírtam, mit és hol javítson. Lehetőleg az aktuális szó vagy sor fölé. Ez még egy rövid könyvnél is borzasztó sok idő. De ő kérte így, hogy írjam bele, mit javítson... hát nyilván ez ezerrel hosszadalmasabb volt nekem, valamint utána neki kellett fizikálisan kijavítani, de az is igaz, hogy így viszont ő látta, mit javítottam; egyrészt tanul belőle és soha többet nem fogja a bocsát szó száz változatát bocsájtnak írni, talán el tudtam magyarázni az idegen tulajdonnevekhez járuló ragok kapcsolódását és még sok mást; másrészt látja mennyiségre a hibákat. Mert ha megkapta volna egyből a kijavított változatot, fogalma sincs, hány belenyúlásom volt és mik voltak azok. Így viszont saját magán mérheti le a végzendő munkát, sőt el is döntheti, hogy akarja-e javítani vagy sem, pl. ha a szórend nem volt szerintem jó, de neki valamiért mégis úgy logikus.
Mostanra viszont kész lettem vele, hálisten, úgyhogy nagyon köszönte, és írta is, hogy nem tud érte, csak a könyveit küldeni...:)