Temetőzés és FN

Ma végre egy olyan időjárású nap ígérkezett, amikor nem kell minden percben attól tartani, hogy esni fog az eső. Szép koraőszi nap, melyen kora délután akár nyáriasan sem fázott volna az ember.
Lényeg, hogy egész nyáron tervezett adósságomat "tudtam le" azzal, hogy kimentem a temetőbe. Ez nálunk majd' félnapos program szokott lenni, nemcsak azért, mert messze van a temető, hanem ugye, ott is eltölt az ember nem kevés időt, ha csak néhány sírt látogat be és tesz rendbe, akkor is.
Nálam 5 az alap. Na jó, most szavam nem lehet, mert végül is anyámat másfél hete sikerült öcsémnek kivinnie autóval, mert anyám mindenképp menni akart. Nem helyettesíthetem én, illetve csak részben, ha egyszer ő akar ott lenni, na. Így ez azt jelentette, hogy 400 Ft belépőért öcsém bemehet autóval, és gyakorlatilag sírtól sírig szállíthatja anyámat.
Anyám beáll a sír mellett, szinte helyből és seperc alatt kigyomlál, ültet, köt, metsz, gereblyéz, sepreget; ezalatt a másik személy, aki vele van -- jelen esetben öcsém -- rohangál a kút és a szemetes között oda-vissza. Ez az, ami anyámnak már nem menne, és ez az, ami miatt végtelenül hálás, ha valaki a rohangálós részt intézi mellette. Ha velem jön, nálunk is ez a beosztás, csakhogy én nem tudom kivinni és sírokig szállítani autóval -- ez óriási különbség.

Egész nyáron készültem menni, hiszen március óta nem voltam, és minden nyáron alapból legalább egyszer ki szoktam menni. Mikor dolgoztam, akkor is belekalkuláltam a nyári szabadságba. Vagy ha nem adtak nekem nyári szabadságot, akkor is megoldottam egy-egy hétvégén; hiszen apámnak július 31., nagyanyámnak augusztus 21. a haláluk évfordulója. Mindamellett, hogy nagyanyám július 22-én született és szeptember 12-én van a névnapja (pont fordítva, mint az enyém -- ezen nem győztem mindig csodálkozni!) -- ilyen jelesebb ünnepek esetén azért az emberek nagy része igyekszik kijutni szerettei sírjához. Nálunk legalábbis nem kizárólag halottak napja a temetőzés, mint sok helyen.
Hogy nem jutottam ki ezen a nyáron, illetve eltolódott szeptember végére, annak sok oka van; de írtam is már erről pár blogbejegyzéssel előrébb.

Előbb a műtétre való készülődések a vizsgálatokkal, aztán a műtét, kórház, majd pár hét lábadozás. Utána meg hol kánikula volt, hol az eső lába lógott. Ha meg nem, akkor anyám beszélt le, hogy éppen miért várjak már még egy kicsit. Mert hátha öcsém előbb kivinné... hátha a segítője is jönne velünk harmadikként, úgy könnyebb lenne őt támogatni... hiába, ő szerette volna a munka dandárját elvégezni.
Mivel nekik másfél hete jött össze végül is a legmegnyugtatóbb módon, autóval, öcsémmel; így én most nem szóltam neki, csak mentem.

Lényegében tényleg egy jó séta volt, míg az öt sírt bejártam; le is főttem rendesen, pedig nem öltöztem túl. Természetesen a vízcserén, virág vízberakásán kívül csak 3 sír volt az, ahol valamit tenni is kellett, mert ők a mieink. De nem sok tennivaló volt a locsolást, sepregetést leszámítva, hisz anyám elvégezte a nagyját. Az azóta megfonnyadt csokrokat elhordtam, a vizespitliket kimostam, friss vizet hordtam bennük, és hát vettem mindhárom sírra egy-egy hármas gerberacsokrot, míg a másik kettőre egyet-egyet.

Megtanultam, hogyha az ember nem tölt ki minden vizespitlit virággal és ott vannak üresen, akkor számíthat rá, hogy legközelebbre lába kelt -- volt vizespitli, nincs vizespitli. Így aztán arról is gondoskodtam (vittem apró szerszámokat, seprűt, miegymást); mégpedig a nagyanyám sírja fölé hajló hatalmas fenyőről metszettem ágakat, és az üres pitlikbe pakoltam: ne látsszanak üresnek.

A Jucika sírjánál kénytelen voltam egy vágott flakont szerezni egy elhagyatott üres sírról, mert olyan szépen rendben volt, hogy nem tudtam volna a szál gerberámat hova tenni. Hasznosítottam egy ötletet, melyet nem túl rég tanultam: a flakonok mint vázák vízzel együtt sem stabilak annyira azért, mint egy földbe szúrt kupa vagy félig beásott váza. Ezért köveket kerestem bele, két nagyobbat, aztán jól megmostam azokat is, meg a flakont is, majd teleöntve friss vízzel, beleejtettem az aljára a köveket is súly gyanánt. Így került bele a "bergerám", remélhetőleg elég stabil lesz és nem zavarja a szépen kialakított sírképet.

Utoljára Zoli barátomat kerestem meg, ahol sajnos, gyarapodott a sírban nyugvók száma: augusztusban meghalt a nővére is, akivel még a Zoli temetésén találkoztunk is. Mivel kicsi a világ, ez a néni ráadásul anyám kolléganője is volt anno; anyukám sokat emlegette, és minden alkalommal kérdezte is tőlem (hiszen tudja, hogy látogatom a Zoli sírját is), hogy vajon Irmuska él-e még... Én nem csupán most tudtam meg, hogy augusztusban meghalt, hanem akkortájt egy 20-án, tragikusan elhunyt ismerősöm gyászjelentését kerestem a neten a helyi újságban, amikor egyszer csak pont az Irmuskáé elém villant!
Ez a sír is mindig abszolút rendben áll, szinte soha nem tudok úgy menni oda, hogy egyetlen virág is hervadt lenne vagy valami... A virágomat mindig lefotózom a Zoli hamvait jelképező nyitott könyvnél, majd természetesen előrerakom vázába, vízbe.

* * *

Ezután, befejezve a temetői körutat, nem túl sokára jött is egy busz, ahol sajnos, a lépcsőn is fürtökben lógtak. Nem csoda, hiszen ezek a buszok érintik az egyetemeket is, így mi sem természetesebb, hogy a délutáni órákban ifjúsággal vannak tele a buszok. Szerencsére körjárat gyanánt egy csomó ember leszállt itt, akik ezzel a járattal jöttek temetőbe, de még így is alig tudtam rá felnyomulni. Oda is csukta a táskám sarkát egy megálló erejéig... még jó, hogy szemüveg nem volt benne...
Később aztán elügyeskedtem egy épp megürült helyre, úgyhogy nyugton ücsörögtem egészen a Tescóig, ahol is leszálltam. Nem hobbiból vagy flancból, viszont a 4-es Félix prémium macskakaja most csak 369 Ft, ez kihagyhatatlan akció, vettem 4-féléből 3-3 csomagot, tehát 12 csomaggal (48 tasak, 8-féle összetétel); valamint előre gondoskodtam -- ha már itt vagyok -- a legolcsóbb prémium száraztápról is (Highs), ami már otthon félig van.
A temetőből a buszból is láttam az erről szóló utcai reklámot (sajnos, nem tudtam lefotózni, már csak a CICA miatt:)), úgyhogy el sem felejthettem:

(Természetesen a helyszínnel, címmel is el volt látva a plakát.)
A Tescóban vettem egyúttal októberi nyugdíjas bérletet, majd kicepekedve a buszmegállóig, némi várakozás után hazalibbentem két buszmegálló után.
Mai egészségügyi séta is bőven és eredményesen lerendezve.