Szülinap a családban

Reggel általában arra szoktam ébredni, hogy Szilviék indulnak az oviba.

Mivel általában éjfél után 1-2 óra, mikor lefekszem, ezért -- amúgy is, de ha nem alszom ki magam, pláne -- nem bírok egy ideig fókuszálni, valamint a hályog is ott van. Ez azért pár éve még nem volt ilyen súlyos. Míg dolgoztam, se aludtam 8 órákat, sőt. Úgy 5-6 volt az átlag, ami nem sok, de óracsörgés és kényszerű kelés után azért -- láttam.

Most meg már nem, egy darabig. Furcsa ez, meg egyúttal ijesztő! Ezért nem pattanok egyből ébredés után -- minek is, ha mondjuk, nincs korai programom? --, hanem megpróbálom a szememet apránként szokatni...

Ma is így történt. Agyam még egyáltalán nem járta meg, hogy jézusmáriaszentjózsef, ma töltöm az 58-at. Őrület maga ez a mennyiség is! Ahhoz képest, hogy 16 éves koromban azt jósolta egy cigányasszony, hogy naaaagy báááánatot, tragédiát lát, mert nem fogom megérni a 18. évemet (akkor ezt nem láttam valami viccesen, két évig f.stam emiatt!); nos, ezt minden gond, baj, többszörös velemjáró, idült betegség, néhány műtét előtti-alatti-utáni halálközeli, és itt-ott csaknem rokkant állapot, munkanélküliséggel, nélkülözéssel járó agonizálások ellenére már 40 évvel éltem túl.
De akkor is: jóapám 3 év múlva halott volt az én koromhoz képest! Apai ágon mindenki korán halt.

Szóval, felkelés után a vakságommal voltam elfoglalva, miközben komótosan csináltam a reggeli teendőket: mosdás, pampuc, öltözés, fésülködés, mellékhelyiség; almozások (az etetés már 5-6 óra körül megvót); ezek után jön a több száz gyóccer, amit le kell nyeldesni, azért ez is idő, míg vaksin kibogarássza az ember, feloldja, amit fel kell stb. Közben mikró segítségével egy 3 in 1 nescafé, de előtte műtét óta bevezettem némi reggelit. Ez vagy 6-8 háztartási keksz, vagy egy zsemle, mondjuk, margarinnal, parizerrel vagy tejföllel. Ezzel már elvagyok délutánig.

No, az ezekkel való bíbelődés közepén jártam, mikor Szilvi hazajött az óvodából és bevonult a szobájába.

Én még nem voltam kész a teendőimmel, mikor vonul kifele -- egyik kezében ajándékcsomag, másik tenyerén tányéron a kedvencem: két puncsos mignon, flitterszmájlival és egy égő(!!!) gyertyával!

Mit ne mondjak, pofám leszakadt. Olyan váratlan volt, meg úgy egyáltalán... még nem tartottam itt.:)))

Mindenesetre "hujjá, öjöm ész bódottág", ahogy kicsi korában mondtuk...:)

Nyilván megnézegettem mindent, kipakoltam, lefotóztam. A gyertyát próbálgattam elfújni, de mint kiderült, olyan gyertya volt, hogy elfújás után újragyulladt! Nekem ez újdonság mindenesetre... De előnyös nagy szülinapokon, ha mondjuk, nem sikerül egy gyertyafúvásos fotózás, akkor nem kell mind a kétszáz gyertyát újragyújtani, hanem újragyullad mind! :D

Hátránya, hogy kötelezően végigég az egész... No, itt csak egyről volt szó, de az is végigégett, akárhányszor fújtam el...

Napközben neteztem, leveleztem, reagálgattam, majd délután átadtam Szilvinek szokás szerint pár órára a gépnél a helyet, míg mennie nem kell Bencusért oviba. Addig én megfőztem, édes-savanyú mártásos csirkemellet rizzsel, rendesen. Ha már eccer ünnep. És egy kevés vermuttal koccintottunk kaja előtt.

Szilvi elment az oviba, én lassan visszatanyáztam a géphez.

Gondoltam, ideje egy kicsit korrektúrázni is, amit elvállaltam mégiscsak, csak úgy. Mert az írónő is rendes volt velem. De ez a nap mégiscsak kimaradt munka szempontjából...

Ugyanis hazajött Szilvi Bencussal, s nem telt bele 2 perc, jött a kisded át hozzám, egyedül, kis kezében ajándékcsomagot tartva, és sok boldog szülinapot kívánva! Apáááám!:))) Oké, tudom, a csecsemők (na jó, kisgyerekek) általi ajándékozásról mindig a szülő gondoskodik. De akkor is, na... hát ne hatódjak meg?:) És még meg is puszilhattam különösebb könyörgés nélkül a gyermeket (igaz, a két arcán való megpuszilásért kétszer kellett szólni:)))), mert mi tagadás, sosem volt egy bújós, ölbeülős, puszizkodós baba.

A csomagocskában egy piros pettyes, túrórudis cipzáras tolltartóként árult tokocska volt (amit én piperésnek vagy pzs-snek, nyáron napszemüvegesnek stb. fogok valószínűleg használni), mert Bencus eleve, ha jövőre megy iskolába amúgy is, mint 7 éves nagyfiú, nem hinném, hogy piros pettyes, egylégterű tolltartó lesz számára célszerű. Meg kaptam mellé egy gólyás kis csokit is (bár konkrétan csokit még nem ettem június óta), de ennek gesztus jellege van, célzás arra, hogy e nagyanya, mikor ovis volt, gólya volt a jele. Mert tényleg. És Szilvi jól megjegyzi az ilyeneket!

Ezek után természetesen újraörvendeztünk, újra kipakoltunk az asztalra minden ajándékot, a hűtőből elővettem az érintetlen "puncstortámat", hogy Bence is lássa, majd újabb fotókat csináltam.

Miután magamhoz tértem és újult erővel folytattam a netezést, már az egyik mignont befalva -- telefonált anyukám: 1 óra. Telefonált István: majdnem 1 óra. Közben cset Danival: mindjárt jön.

Ami 1 óra múlva megvalósításra is került.:)

Danitól egy, a héten a Lidlben akciósan vett farmer árát kaptam, ezáltal tőle kaptam a farmert, meg kiegészítette annak árát annyira, amennyit ő ajándéknak szánt, mondván, hogy úgyis lesz helye ennek az ötösnek...

Közben én előkészítettem neki a mai ünnepi kajából, és a pár napos lecsós sertéspörkölt tarhonyával című maradékot is odapakoltam neki.:) Valamint rongyoszsákot cseréltünk, mint minden alkalommal, mikor jön. Hozza a szennyest és viszi a tisztát. Ez úgy általában másfél-két hetente szokott megtörténni. Ilyenkor én két géppel kimosok, kiteregetek, mikor megszárad, behajtogatom és megvarrok mindent, ami szakadt vagy lyukas. Köpenye esetében akár még vasalok is, pedig amúgy a macskák óta minimálisra redukáltam az amúgy sem sűrű vasalásomat.

Szóval amúgy tényleg kellemes nap volt, annak ellenére, hogy ki sem tettem a lábam, meg nem volt semmiféle buli...