Együtt mentünk délután az oviba, mert Szilvi részére a szülői értekezlet nevű élvezetes program kínálkozott. Ilyenkor az én feladatom Bencust hazavinni, előtte-alatta rendelkezésére állni -- magyarul az aktív unokázás reszortja.
A gyerekek eleve az udvaron, hátul voltak, mi bent összeszedtük a gyermek hazaviendő holmijait, majd megkerestük Bencét, aki hamarabb észrevett bennünket, és már ott is volt előttünk, mikor mi még csak keresgettünk.
Mivel ez a tanév első szülőije, számítani lehetett rá, hogy sokáig tart. Előbb összevont volt, majd csoportos. Bekísértük Szilvit az összevontra, majd elidőztünk kissé az ovi udvarán.
Szerencsére vittünk Jó reggelt! nevű (vagy olyasmi) eleséget és kis üveg teát, mert anélkül lépni sem lehet...
Ezután meg "kellett" nézni a gimis cicákat, melyek közül hármat láttunk is, egy éppen evett. Közben egy szimpatizáló hölggyel beszélgettem, aki szintén jár erre néha, és neki is van otthon macskája.
Mivel kellemes, meleg idő volt, Bencusnak kedve volt még a templomkerti minijátszira menni, így oda is elsétáltunk. Hát, igencsak ráférne a játékokra némi felújítás vagy biztonságosítás, hiszen vannak elég bizonytalan játékok ott, vagy amelyet már eleve nem is használnak, mert -- olyanná lett, amilyen.
Újbóli ivászat következett.
Ezek után a templomkerten keresztül mentünk ki a sétányra, s hazabandukoltunk.
Otthon ivás után a szokásos műsor volt, de ez azzal jár, hogy ilyenkor még tévét is együtt kell nézni, mert úgy ér a nézett mese valamit, ha én is felfogom.
Időnként Bencus hordozgatta a játékait, egyiket a másik után, nem győztem mondogatni, hogy csak az után hozzon egyet, miután az előzőt már befejezte és visszavitte, különben nemsokára térdig járunk a játékban -- ez már sok éves nevelési téma.
Később megéhezett; szerencsére az első ajánlatom el lett fogadva: úgyhogy rántottát sütöttem neki két tojásból. Már a vége fele járt a táplálkozás, mikor este negyed 8 után hazajött az anyja. Ilyenkor részletesen mesélni szokott, de ez igen nehéz, mert Bence folyton nyaggatja; elvárja, hogy az anyja, ha már hiányzott itthonról, most már kizárólag vele foglalkozzon...
A szabadtéri programok közben csináltam a magam kedvére is fotókat.
Kedvencem egy hatalmas pókháló lett, amiről nem is mertem remélni, hogy sikerült. Ugyanis a sűrű templomkertbe már nem sütött be a nap, semelyik oldalról nem lehetett fenti világítást remélni. De bíztam benne, hogy hátha a vaku majd kihoz valamit. Csináltam vagy 6 fotót, de egyetlenegyen látszik ez a hatalmas póki meló. Elkövetőjét nem láttam a háló közelében.
Ezentúl némi gombát is sikerült még az oviban fotózni, melyek valahogy túlélték a csomó gyerek napközbeni udvari rohamát.
A templom bejáratánál, ahol tavasszal hatalmas, sárga virágú bokrok zöldelltek, most e bokrok mellett nyílnak ezek:
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése