Nagyon kellemes idő volt ma is; részemről ez úgy értendő, hogy nem volt dögmeleg, de azért napsütés volt, időnként némi felhősödéssel, de eső nélkül. Így megint eltöltöttem pár kellemes órát anyámnál.
Nyugis délután volt, nem jött senki, ahogy azt anyám előre gondolta is.
Málnáztam egy keveset, meg aztán ettem finomat -- a húst tegnap sütötte anyám és az uborkasalátát is előzőleg készítette, mer'hogy enni úgyis kell (ilyenkor ő rájár több alkalommal a sült csirkecombra), de a petrezselymes dinsztelt krumplit frissen csinálta nekem. Nem mondhatnám, hogy nem vetettem rá magam.:) A fasírt, úgymond, sós aprósütemény helyett kínálódott, csak úgy, ennyi maradt a hétvégéről. (Az üveg csak díszlet, benne némi hp található.:))
A szomszéd bá'tól viszont, akit eszmélésem óta ismerek, megtudtuk, hogy a sréhen velünk szemben lakó gyerekkori osztálytársnőm férje, úgy vagy 38 évi házasság után (két lányuk felnőtt, már nem otthon élnek) egyszer csak öngyilkos lett...
Ez egy kissé letaglózott, hisz még a múltkor, pár hete, mikor itt voltam, láttam őt tenni-venni a házuk előtt; mindig nagyon barátságosan üdvözölt. Kedves ember volt, szerették is az utcában...
Nem nagyon akarom elhinni, bár amennyit és amit tudtam róluk, annyira nem csodálkozom ezen a döntésen. Csak elszomorít, és eléggé meghatározza a következő időszakom hangulatát...:( Kár érte... kár, hogy környezete nem fogta a jelzéseit. Az emberek általában nem vesznek tudomást a hasonló jelzésekről, pedig vannak. Azt gondolják, úgysem meri... meg mit szóljon ő bele mások életébe... meg van önmagának is elég baja, mit foglalkozzon ő más bajával... stb.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése