Anyázás:)

Anyukámnál jártam. Még a múlt héten beszéltük, hogy ezen a héten valamikor nem mennék-e el, merthogy töltött káposztát készít, s ha ő így tesz, azt csak úgy éri meg, ha többen részesülhetnek belőle. Úgyhogy mikor alig dél körül ideszólt, nem kellett jelentősebb rábeszélés az elsétáláshoz, mivel nem volt különösebb tervem. Sőt, még utána akartam elkezdeni valamit főzni...
Így aztán felöltöztem, összekapkodtam a hozzá viendőket (egy kiolvasott kölcsönkönyve, némi szokásos száraz kenyér, egy kis göngyöleg, meg a múlt héten ideadott és befizetett csekkjei).
Hetek óta fülledt meleg van, és az igen gyakran hallott, országbeli ilyen-olyan viharok minket (sajnos) elkerülnek. Egy hete, hogy volt némi eső, pont, mikor nála voltam, azonkívül max. felhőzés volt trópusi hőséggel, esetleg a város némely részében szinte akár 20 csepp esővel!

Egyszer lenéztem, mikor elvileg esett az eső... hát szóval, tiszta röhejes, de annyi eső nem bírt esni, hogy egybefüggően vizes legyen az úttest... csak a pettyesítésig jutott el az akció!

No jó, szóval félig-meddig borús volt most is az idő, hisz Pesten meg bárhol másutt nagy viharokról lehet hallani -- nálunk ez ennyiből áll ki többnyire. Jólesett ugyan a fülledt 30 fokos lakásból kimenni, de egy párszáz méter gyaloglás után már szinte szakad az emberről a víz. Ez akkor derül ki, mikor megállok. Nem győzöm a képem törölgetni a napszemüveg alatt, meg a nyakam, holott már állandósult viselet a lófarok. Nem is tudom, hogy tudtam évtizedekig leeresztve hordani a hajam a legvadabb kánikulákban is... most már nem vagyok hajlandó.

Anyukámnál ma már volt Etelka, aki 3 éve jár hozzá a baptista szeretetszolgálattól segíteni (még keresztanyámtól örököltük őt meg), együtt szoktak befőzni, kertben is segít, meg gyógyszereket írat és vált ki neki, konkrét dolgokat vesz, amit nem kapni a szomszédos kisboltban, összesepri az udvart, akármi. Utána voltak itt Mollyval unokahúgom és barátja, ők behordták és felpakolták anyám aktuális, 40 ezerért vásárolt fáját a fáskamrában. (És ezt negyedévenként meg kell ejteni anyámnak -- mármint 40 ezerért fát venni...)

De ahelyett, hogy pihenne és örülne egy kis szabadságnak, még elhívott engem is, töltött káposztát enni és jót beszélgetni.:)) Közben alig bír menni, annyira fáj a lába. Van, hogy semmilyen gyógyszer és kence nem használ semmit... de azért megy és szédeleg; napi kétszer összeszedi a kertben a szilvafák földre ontott termését és behordja vederben öcsém ballonjaiba, meg még ezer mást csinál!

Ehun egy halom meggy- és cseresznyebefőtt, amelyek saját termések:

Már a múltkor is aktuális lett volna neki elmesélni e-kiadásaim történetét, de mivel túl hosszú magyarázat kell hozzá, hogy laikusnak is érthető legyen, akkor nem igazán volt erre lehetőség.
Most viszont belekezdtem; hadd legyen már neki is ennyi öröme velem kapcsolatban, ha már sokkal több nem lehet...
Természetesen fogalma sem volt, mi az az e-könyv, eszik vagy isszák, hogy működik és még a millió kapcsolatos dolog, hogy érthető legyen minden egy laikus számára is, egyben ne legyen hót unalmas a magyarázat -- hát gondoltam, elmesélem. Szerencsére sikerült; megértette a lényeget és örült neki. Csak azt sajnálta, hogy nem foghatja a kezében és nem nézheti meg. De elmagyaráztam neki, hogy gépben minden olyan, mint egy rendes könyv: van fedele, hátsó borítója, kolofonoldala, szerződés a kiadóval, van ISBN-je, köteles példányok a könyvtárnak, hogy ez rendes kiadásnak számít -- csak elektronikus. Hogy egy jó adag fotó, mely a két könyv borítójához kellett, szintén tőlem származik, bőséges elküldött választékból a kiadó által kiválogatva. Hogy mik vannak bennük, hogy kell olvasni, hogy kell megvenni...
Örültem, hogy egy kicsit büszke lehet rám.:)

Aztán persze mintegy véletlenül tegnap sütött egy lavórnyi pogácsát, aminek nagy részét már szétosztogatta -- felét öcsém vitte el eleve tegnap, frissen --, de nekünk is jutott egy zacskóval.
És elkezdett esni valami csendes eső, mely ezek után aztán kivételesen kitartott egész addig, míg mennem kellett hazafelé, sőt, egész úton és azután is. Nem szakadt, de kitartóan pötyörgött, mindenféle sötét felhők és dörgés-villámlás nélkül.
Már esőben mentünk ki újra a kertbe indulás előtt, hogy szedjünk egy kis paradicsomot, ezentúl nemigen kell vennünk; rengeteg paradicsom van, s a paprika is kecsegtető lassan.

Búcsúzásnál még lefotóztam az utcai, ház előtti virágokat -- sose fogom tudni megjegyezni a nevét...
Majd szépen hazabattyogtam kosárral, vállszatyorral, tarisznyával, a csiguszokat kerülgetve és esetenként útból odébb rakva; esernyőt is tartva, minden pötyörgés és enyhébb levegő ellenére még jobban lefőttem az út végén, mint idefele jövet. Eszméletlen ez a trópusi hőség!

Egy kis otthoni kép: a paradicsomőrző királylány.:))))

És aki a monitornál lát el őrzést-védést: