Szülinap és névnap

Csak az évek óta megszokott szűk családi körben ünnepeltük meg Szilvi szülinapját, és mivel 3 nap különbség van e közt és a Bence névnapja között, ezért egy kalap alatt tesszük. Így azért más a tortázás is, meg az ünneplés jelentőségteljessége is.

Értve ezalatt, hogy ha "csak" egy felnőttről lenne szó, nem csinálna az ember még ekkora felhajtást sem, hiszen minek. Felköszöntés megvan, oszt jóvan. Mint ahogy pl. az én születésnapomon szokott lenni. Általában gyerekeim, anyám felköszöntenek valami szükségessel, még csak nem is egyszerre. De általában semmi külön készülődés nincs, én tortát sem rendelek magamnak, mert egyrészt miből; másrészt régen is csak a gyerekeknek volt tortájuk a szülinapjukon, amikor még dolgoztam.

Mellékágazati gondolatok: négy saját szülinapi tortáról van emlékem.
Egy volt valamikor "kicsikoromban", arra emlékszem, 4 vagy 6 éves lehettem talán. Biztos anyám sütötte, piskóta alapú csokitorta lehetett, gyertyával. Nálunk nem volt divat -- a mi gyerekkorunkban -- a születésnap különösebben; érdekes módon az, hogy születésnap, a névnappal szemben hátrányos helyzetben volt. Emlékszem olyanra, hogy fel sem köszöntött gyakorlatilag senki...
Ha igen, az anyám volt, és egy darab könyv volt általában az ajándék, amivel én roppant boldog voltam.
Nem mintha névnapon dúskáltunk volna az ajándékokban; dehogy. Csak az valahogy nagyobb valami volt, mint holmi születésnap. Az meg volt említve feltétlen. Névnapomkor eleve nagyanyáméknál nyaraltam, de ott is számon volt tartva és ott is köszöntöttek -- születésnapkor viszont egyáltalán nem. Emlékszem, a felnőttek születésnapja meg sem volt említve még annyira sem, mint mienk, gyerekeké...
A legközelebbi saját torta a 30-as éveim vége felé, utolsó albérleti éveinkben; szintén anyukám sütötte, erről véletlenül van lefotózott papírkép:

Volt egy harmadik, 40 éves koromban, akkor költöztünk vissza 8 év és 4 albérlet után a lakásunkba (ide), ki más, mint anyukám sütötte, direkt nekem volt meglepetés!:)
Aztán volt egy negyedik, egy kis 10 szeletes orosz krémtorta, amit 2005-ben kaptam Danitól és Katától, akkori barátnőjétől. Tutira a Kata ötlete volt, mert ő olyan precíz, ünneplős volt, emlékszem, egész családjában ünnepeltek folyton valakit, és kedves volt irányomban is.
Ennyi saját tortára emlékszem életemből. Nem számítva a 18 fős, szülői háznál tartott esküvői vacsorámat, amit szintén anyám hozott össze 2-3 segítő rokonnal; s emlékszem, 3 tortát is sütött, és az egyik puncstorta volt direkt azért, mert az a kedvencem. Nem számított, hogy sajnos, semmit nem tudtam belőle enni, de az én kedvemért lett sütve.:))

Mostanra felnőttek a gyerekek, nekem nincs említésre méltó jövedelmem amúgy sem, tehát örülök, ha valami ajándékkal fel tudom őket köszönteni, nemhogy még torta is... erről Szilvi szokott önként magának gondoskodni. Általában ugyanonnan rendeli neten ugyanazt a kis csinos, 10 szeletes Sacher-tortát, számgyertyával. Díszíteni is ő szokta, valamint a 100 Ft-os boltból sokkal olcsóbban szokott kapni tűzijátékot is hozzá -- amit elsősorban szintén nem a saját kedvéért játsszunk el, hanem Bencus miatt. Hadd örüljön a gyerek, ő a névnapja ünnepléseként úgyis úgy szokta érezni, mintha ez is szinte kizárólag az ő ünnepe lenne. Pedig már elvileg tudja, hogy nem.
Én előre (míg még volt) odaadtam Szilvinek 3-3 ezer Ft-ot a két ünnepre, hogy igazándiból ő tudja, mire van szükség. Vagy beleinvesztálja a tortába, szendvicsbe, és/vagy vesz belőle akármiket is. Így is lett, Bencusnak is már hetek-hónapokkal ezelőtt elkezdődtek az apró örömök beszerzései... sok ajándéknak tűnik, mert sokat kell bontogatni, de annyival többször örül. Még a két szükséges, Ázsiában vásárolt cipő így sem lett közzétéve a rengeteg aprósághoz mint ajándék.
Mivel így állunk, ahogy állunk, tulajdonképpen aki számíthat köszöntés szempontjából (anyám és Dani), ők is pénzzel járulnak hozzá a dolgokhoz, így az ő nevükben is megelőlegeztük Bencus számára a megvett, becsomagolt ajándékokat.

Egy jópár 48, 64 db-os kisdobozos puzzle, mágneses Scooby Doo-album egy rahedli tasak belerakható hűtőmágnessel, valamint egy sokdarabos rajzsablonkészlet nem is látszik a fotókon...

Szilvi 3 tálca szendvicset készített, szaladt a konyha gyakorlatilag egész nap... A tortát 10 óra előtt hozták ki, azt is fel kellett díszíteni, utána pedig a hűtőben várta a sorát.
Szilvi ilyenkor mindig díszít, terít előre. Így számomra is meglepetés volt, hogy leürített egy újságos (és egyéb kellékes) polcot az ablak alól, és feldíszítette a falipolcokról néhány nagyobb macskadísszel. De ez még ekkor annyi volt, hogy Haramia is nyugodtan korzózott mellettük...
Dani 5 óra után jött, ilyenkor fél zsák tiszta ruháját kicseréljük legalább ugyanannyi szennyesre.:))) Valamint elmenetelkor megkapja a heti főtt kaják maradékát, valamint egy kajányi szendvicset is.
Az ő ötlete volt, hogy anyámnak is, ha gondoljuk, vihet kóstolót szendvicsből, tortából még ma este. Nagyszerű!
Dani kissé fáradt volt, mert valami buliból, ahol valami munkatársát vagy kit búcsúztattak grillezős-ivós bulival, reggel 7-re jött haza... úgyhogy nem volt valami üde, de Daninál ezt már meg lehet szokni, mert vagy a három műszak miatt kómás, vagy valami előző buli miatt. Ráadásul innen ment, ugye, este még haza az itteni küldött cuccokkal, ruhával, utána anyámhoz biciklizett el az odaszánt dolgokkal, aztán pedig ment éjszakára dolgozni!
Addig is szendvicsezés, kólázás, tortázás, beszélgetés volt a műsor. Ez utóbbi abból állt, hogy próbáltuk Bencét túlkiabálni. Most ez elég elviselhetetlen és egyelőre kivédhetetlen szokása, hogy folyton beszél, kiabál, semmiségekkel is azon van, hogy beléfojtsa az emberekbe a szót; csak ő, csak ő... ha nem jut eszébe újdonság, ismétli akárhányszor a baromságokat.
Nem akarok folyton nevelési tanácsadót játszani, de érdekes módon az én kölkeimmel nem volt ilyen probléma... Sőt, Szilvia pl. még kérvényre sem nagyon óhajtott szerepelni senki előtt, nemhogy magától egyszer is közbekiabáljon!... Dani jobban megszólalt, de csak akkor, ha kérdeztük. Na, ez a viselkedés Bence előtt ismeretlen, sajnos. És valóban alig kap idegrohamot tőle az ember...:D
Én próbálom Bencének minden lehetőséget megragadva ezeket mondani, de letojja. Mondtam is, hogy a "mi időnkben" mi öcsémmel nem sok évet éltünk volna meg, ha olyanok mertünk volna lenni, mint Bence. Szüleink szerettek bennünket, tényleg mindent megtettek értünk a szegénységben is, de idegesek voltak, sokat dolgoztak, és ha még kommunikálni sem tudtak volna fontos dolgokról, mert mi feszt üvöltözünk, hogy ránk figyeljenek, rég szétvágtak volna bennünket. Még sokszor ezek nélkül is kaptunk...

Kissé aggódtam, és eredetileg én le is mondtam a torta megkóstolásáról, lévén, hogy igen keményen csoki. És én még a műtét óta nem ettem csokit. Elvileg tejcsokit majd valamikor talán, de nyáron nem nagyon szoktam egyébként sem csokizni, mert nem szeretem, hogy olvadnak a csokik.
Aztán egy kis szeletet csak megettem, relatíve sok tejszínhabbal; mondtuk, hogy a csoki meg a tejszínhab hátha felér eredményként a tejcsokival... biztonságként bevettem 2 kis Espumisan bogyót, aztán rábíztam magam a jelzésre, hogy mit szól az epém helye... nem volt probléma.

Eztán Daninak összecsomagoltam, neki is meg anyámnak is, majd érzékeny búcsút vettünk, hiszen ő még ment éjszakára dolgozni.

Szilvivel aztán még kitaláltuk, hogy azon a macskás polcon ne csak annyi macskát fotózzunk, hanem szedjük össze a lakásban, mondjuk, csak a fából készült macskákat.
Olyannyira jól sikerült, hogy alig fértek el a polcon, az ablakpárkányra is tenni kellett. Pedig a 30 éves ócska, tisztíthatatlan nyílászárónk elég kellemetlen látvány a szemnek... a fák meg vannak vetemedve, repedezve, lemoshatatlan foltok vannak rajta, plusz a dupla ablakot képtelenség szétnyitni, hogy köztük is meg lehessen mosni, ergo fekete penészes, párás stb. Mindig készültem ablakokat cserélni, de ez dolgozó koromban sem futotta egy keresetből két gyerek mellett... Úgyhogy ennyi!
A famacskák összeszedésénél ráadásul innen is, onnan is, mindig eszembe jutott újabb és újabb; míg a végleges fotókról mégiscsak lemaradt egy -- ezt a fotózás utáni elpakolás után vettem észre --, amely a makramé virágtartóban lakik... Pedig mennyiszer körbevizsgáltunk mindent...
Úgyhogy a konyha rendbetétele igencsak elhúzódott késő éjszakáig...

Utólag: nem egy; kettő(!) maradt ki... (meg ilyen alapon ki tudja, hány...:), időnként majd visszatérek bepótolni...:)