Ráadásul mindjárt névnapja is... úgyhogy mindenképp gyűjtögetjük már neki jó ideje az örömteli apróságokat is, meg figyeljük az akciókat, turkálunk pólókat stb.
Szilvi ötlete volt, hogy az Intersparban két nagy kínai bolt is van, és hogy ott tutira találunk vászoncipőket... Ha véletlenül mégsem, akkor sréhen az Intersparral ott van a régen Domus bútoráruházként szolgáló Ázsia nevű, egyemeletes hatalmas üzlet, végeláthatatlan kínálattal -- hát ott mindenképpen. (Utólag már tudjuk, jobb lett volna egyből odamenni, na de az Intersparban is jól elvoltunk... és kajaféléket is tudtunk venni.)
Úgyhogy kaptuk magunkat mindhárman, és lóra pattanva elvágtattunk az Intersparba. Akarom mondani, a 12-es busz ott áll meg a Spar előtt, szóval ahhoz kimenve tömegközlekedéssel. Dögmeleg volt ezen a napon is, úgyhogy az életünket mentette meg időnként a légkondi. Szerencsére a buszokon működött, meg hát az áruházakban is; egyedül az utcai gyaloglások voltak kivédhetetlenek a hőséggel szemben.
Az egyik kínai az főleg ruhás, a másik cipős volt, igen széles választékkal. A fő profiljaikon kívül természetesen minden megtalálható volt ezekben az üzletekben, ami úgy egyébként szokott lenni a kínai boltokban: játékok, írószerek, sporteszközök, dísztárgyak, edények, háztartási dolgok.
Elég sokat időztünk mindegyikben, de sajnos, a cipősnél épp az a két méret, melyek Bencus számára vehetők voltak, abszolút hiányzott! Úgyhogy ez nem jött be... Apróságokat vettünk csak, leszámítva, hogy eltereltem Bencus figyelmét, míg az anyja hupikék törpikés 100 db-os puzzlét választott és vett neki.
Ezután a játszóház előtti tágas szabad területen nézelődtünk, ahol volt kiállítás; valamint különböző játékszerek (csocsó, kosárlabdadobáló, hullahopp karikák, rajzasztal színes ceruzákkal és egy halom kifesteni való ábrás lappal), de itt foglaltak helyet olyan sport- vagy egyéb eszközök is, melyek reklámcélt szolgáltak és ki is lehetett őket próbálni.
Ilyen volt ez a derék-fenék-comb (stb.)-fogyasztó szerkentyű, amelyet, látván, hogy egy pasi kipróbálta, miközben jól szórakozott a gyerekével együtt; utána én is kipróbáltam. Nem tudom, mennyire hatásos egy ilyen műszer, mindenesetre amúgy tök jó volt. Bence kedvéért beleálltam vagy 3-szor pár percre, mert élvezte, hogy ő kapcsolhatja ki és be.:)
Csak némi ízelítő a kiállításból:
Miután az Interspart is bejártuk és vettünk szükséges kajaféleségeket, lassan kifelé igyekeztünk.
Bencus egyébként végigvirgonckodta és -hangoskodta az egész napot! Annyira eleven volt, hogy tutira háromszor annyi távot tett meg, mint mi, és annyira hangos, hogy mi Szilvivel elvétve tudtunk egy mondatot végigbeszélgetni egymással. Egyszerűen nem bírja elviselni Bencus, ha nem vele foglalkozunk, hanem egymással beszélgetünk. Ez otthon is így van. Állandóan beszél, lényegtelen dolgokkal közbevág, mondja, mondja... mi meg elveszítjük ezerszer is a beszélgetés fonalát. A rohangálás miatt egy jó nagyot esett is a bolt területén, mi néma csöndben vártuk az eredményt... Hisz tudja minden szülő, hogy ha elkezd előre sopánkodni és sajnálkozni, a gyerek már akkor is elkezd ettől ordítani, ha egyébként nem tenné... No, mi nem tettük, és Bencus csak sziszegve és röviden konstatálta a helyzetet. Kicsit fájlalta a térdét meg a könyökét, de úgy látszik, nála mérvadó az is, ha nem vérzik egy bibi. Ez nem vérzett, tehát nem is fájt különösebben...:)
Én már a pénztárnál álltam két sajtosrolómmal és két, előre csomagolt tálca csirkelábbal, mikor Szilviék még visszamentek valami matricáért, s közben találkoztak a sógornőmmel, aki ott dolgozik irodában egyébként. Mivel nekik Szilvi tulajdonképpen elvileg keresztlányuk lenne, ezért nem csoda, ha most elbeszélgettek vagy egy fél órát. Azalatt én kimentem a bolti részből, a hatalmas előtér egy padján befaltam egy sajtosrolót ebéd gyanánt 5 órakor, szóval jól elvoltam.
Ezek után kimentünk a döbbenetes hőségbe, ahol szóltam, hogy ha már itt vagyunk, tényleg menjünk át az Ázsiába, derékszögben két zebra választott el bennünket, mikor kiértünk ahhoz a buszmegállóhoz, ahol leszálltunk a buszról idejövet. Igaz, hogy negyed 6 van, de feltehetőleg 6-ig biztos nyitva van egy akkora áruház.
Kezünkre játszott az alkalom: 7-ig volt nyitva, úgyhogy vígan bemehettünk, még a szokásos Szilvi-tempóval is, aki órákig elvan ilyen helyeken...
El is varázsolódtunk a hatalmas választéktól.
Lent ruhák voltak, fent cipők. Plusz mindenütt a szokásos dolgok, mint a fent jelzett kínai boltokban is akár.
Ezt az emeletfordulón fotóztam:
Bencének sikerült volna akár mindkét lehetséges méretből két-két cipőt is venni, de természetesen megelégedtünk azzal, hogy a jobban stimmelőből vettünk egy bentit, és más (tornacipősebb) színben, de ugyanolyan típusút tornacipőnek. Ez a két pár a normál cipőbolti árakhoz képest nem került harmadannyiba sem, mint azokban egy pár -- és nálunk ez teljesen rendben van.
Kiérve a hőségbe pár méterre ott volt a hazafelé menő busz megállója, és megállapítva, hogy 5 perc múlva jön, hálisten, a 12-es -- holott amúgy félóránként jár --, baromi nagy szerencsénk van. Így is lett, és szerencsére éppen lett ülőhelyünk is, valamint a kondi is ment a buszon.
Hazafelé a sétányon egy haldokló feketerigót láttunk, melyet szívszaggatóan meggyászoltunk mindahányan. Nemigen lehetett már rajta segíteni...:((
Én elszaladtam még a postára, épp befértem 7 előtt, hogy az egész nap hurcolászott upc-számlámat befizessem -- Szilviék még ott jajgattak szegény kis rigó mellett, de azért hamarabb hazaértek, mint én.
Aztán Szilvi mondta, hogy egy papír zsebkendővel együtt betették a kerítésen át a múzeum kertjébe a kis rigót -- nem is értem, hogy nem tették meg mások... elég népes a sétány egész délután, és hagyták, hogy az a szerencsétlen madár ott vívja haláltusáját a macskaköves út és a füves rész között, a hőségben... kutyáknak stb. kitéve.
Ezt a részt kihagytuk volna a napból, mely amúgy fárasztó, de jó volt egynek.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése