A tekintetük ragadott meg nagyon. Mondjuk, a legtöbb kutyának van ilyen szívre ható, sokat mondó tekintete. Főleg a sokat szenvedetteké lélekig hatoló... Most ők a pártfogoltjaim.
A tengelici menhely egy évek óta nagyon nehezen és rosszul működő menhely volt. Nemrég jogerős határozat született a bezáratásáról. Ekkor hoztuk el Apollóniát és társait is. Apollónia 2005-ös születésű, szuka kutya.Más kutyákkal tökéletesen kijön, emberekkel feltétel nélkül rendkívül kedves, de nem tolakodó. Nyugodt, nem ugatós, nem szökős kutya, lakásba is kitűnő választás lehet.
Virtuális örökbefogadás: Jelenlegi támogatója: Bűvössárkány
Szoknya 1-másfél év körüli kuvasz-golden retriever jellegű szuka, aki a 17. kerületben kóborolt. Alapjában véve kedves, bújós, de a nyakörvtől és póráztól extrém módon tart, valószínűleg nagyon rossz tapasztalatai lehettek. Emiatt kisgyerekes családba semmiképpen nem javasoljuk, mivel félelmében hajlamos odakapni. Kanokkal jól kijön.
Egyik megunhatatlan kedvencem évek óta ez a finn nyelvű Nightwish-szám. Amikor olyan hangulatom van, egymás után n+1-szer meghallgatom...
* * *
Kuolema Tekee Taiteilijan
Kerran vain haaveeni nähdä sain En pienuutta alla tähtien tuntenut Kerran sain kehtooni kalterit Vankina sieltä kirjettä kirjoitan
Luojani, luoksesi anna minun tulla siksi miksi lapseni minua luulee Sinussa maailman kauneus Josta kuolema teki minusta taiteilijan Luojani, luoksesi anna minun tulla siksi miksi lapseni minua luulee
Oman taivaan tänne loin Anna minun päästä pois Oman taivaan tänne loin Anna minun päästä pois
Halál teszi a művészt
Csak egyszer láthattam álmomat Nem éreztem kicsinységemet a csillagok alatt Egyszer rácsokat kaptam bölcsőmre És onnan, mint börtönből írom a levelet
Az Úr küldött hozzád Ő tett olyanná aminek gyermekem gondol Benned van a világ szépsége amiből a halál művésszé tett engem Az Úr küldött hozzád Ő tett olyanná aminek gyermekem gondol
Itt létrehoztam a paradicsomot magamnak Hagyd, hogy elmenjek Itt létrehoztam a paradicsomot magamnak Hagyd, hogy elmenjek
Sunlight megrajzolta Haramiát is. Az alapként szolgáló fotó Meoindil műve. Azt írta, ez feladta a leckét neki... ez volt a harmadik Haramia-kép, amivel próbálkozott, "nem akartak sikerülni". Színileg homogénsége ellenére a cica színe helyenként szőrszálanként változik, s ezt igen nehéz visszaadni egérhasználattal. Szerintem nagyon jó lett! Én, mint lassan 7 éve Haramia-gazdi, azonnal láttam benne borostyánszemű vadállatomat, úgyhogy probléma egy szál se. Gratulálok hozzá, és nagyon köszönöm ezt a rajzot is!:) (Nevéhez méltóan nemcsak gondozott utcacicáinak, hanem számomra is napfényt hozott erre a napra is...)
Attila, aki kollégám volt 4-5 évig, sok-sok könyv kiváló illusztrátora, grafikus a szó hagyományos értelmében, lepett meg ezzel a rajzzal, anélkül, hogy észrevettem volna, mikor bűvölte. Az egész úgy indult, hogy Gyulát búcsúztattuk, aki még 2 évet sem volt szerintem nálunk. Búcsúajándéka egy része volt Attila róla készült karikatúrája. Már nem először tette ezt Attila, és én mindig mindegyik karikatúrát megcsodáltam, annyira találóak voltak, és magamban kicsit fájón gondoltam, hogy de jó a delikvenseknek, milyen klassz karikatúrák kis gazdái lehetnek... Így az oldott hangulatban, ahogy bohóckodtunk, pogit ettünk, kólát ittunk és jókívánságokkal halmoztuk el Gyulát, én megkérdeztem házi grafikusunkat, hogy "Attila, ha teszem azt, engem kivágnak, ugye, csinálsz rólam is egy karikatúrát?" Megnyugtatott, hogy igen. Ez délelőtt volt. A délutáni órákban semmi nem tűnt fel, míg egyszer csak Attila odahozza elém a kiprintelt rajzot... rólam. Neki ez nem telt sok időbe, különben észrevettem volna: velem egyvonalban, tőlem 3 méterre jobbra ült, feltűnt volna, ha tartósabban felém nézeget. Megérezte, hogy esetleg nem kerül sor a lehetőségre, míg ő itt lesz, és ő egy olyan ember, akinek vérében van a "jót akarás", meglepetés szerzése, mások segítése. Négygyermekes családapa egyébként, a szó igazi értelmében családfő. Nyugodt, lélekben nagyon erős, derűs, becsületes és biztos támasza családjának. Puszta jelenlétével nyugalmat sugárzott. Annak idején, mikor lelkileg, idegileg kissé ziláltan, gyomorideggel bejöttem dolgozni, elég volt ránézni Attilára és megnyugodtam. Hálás vagyok a sorsnak, hogy pár évig együtt dolgozhattam vele.
A képet otthon keretbe tettem, és elégedetten konstatáltam: nekem is van most már magamról karikatúróm.:)
Csak Attila nincs már velünk... amibe nagyon sokáig nem tudtam belenyugodni és elhinni. Hogy másfél éve beleesett a leépítésbe...
* * * * * * *
Miért épp ő?
Szerényen hordozod tehetséged, ha emberjóságban hinni, bízni lehet, mindig feltétel nélkül bízhattunk benned. Évek során csak nemes emberség áradt belőled, ha bántottak is, méltósággal viselted. Csak segítettél, adtál, ha tehetted, okos bölcsességed, türelmed példát mutathatna bárkinek. Szépen szóltál akkor is, ha nem érdemelték meg, s megtettél annyi mindent, mit ember csak tehetett.
Most mégis búcsúzom tőled. Sosem hittem volna, hogy mindezt el kell majd mondanom neked, hiányod nem pótolja senki... Reggelente nézem üres helyed, aki tökéletesebb társ, barát lehet naponta nyolc órán át, az vesse rám az első követ.
Akinek van 10 perce, érdemes megnézni ezt a két videót!
Tudtad, hogy képes vagy rá te is?
Nagyon sokan hisszük magunkról, hogy nem tudjuk megörökíteni papíron a körülöttünk lévő világot, azaz életünk folyamán kialakult bennünk az a hitrendszer, hogy képtelenek vagyunk rajzolni. A bal agyfélteke félelmei, logikus gondolkodása, megakadályozza, hogy kifejezzük kreativitásunkat. Sokan még csak gondolni sem mernek rá, hogy képesek vagyunk a művészekhez hasonlóan mi is rajzolással kifejezni belső érzelmeinket, vagy csak egyszerűen kedvtelésből papírra vetni azt, ami éppen tetszik.
A jobb agyféltekés rajztanfolyamon az a célunk, hogy a bal agyfélteke racionalitása ne gátolja meg a jobb agyfélteke kreativitását. A 4 nap alatt nem fortélyokat, hanem technikákat tanulunk, és olyan gyakorlatokat végzünk, melyeknek segítségével a jobb agyféltekédet kezded intenzívebben működtetni. A hétköznapokban gyakrabban használt bal agyfélteke ezek hatására elcsendesedik, megszűnik az állandó "locsogása" (a belső párbeszéd saját magunkkal, ami sokszor igen intenzíven folyik a fejünkben). Ebben az állapotban a jobb agyfélteke kibontakozhat, te pedig megjelenítheted papíron saját stílusodban mindazt, amit szeretnél.
A jobb agyféltekés rajzolás 4 napja segít látásmódod változásában is, mely új rálátást ad a világ működésére, ezáltal harmonikusabb, eredményesebb életet számodra. Célunk továbbá a jobb agyféltekés rajzolás technikájának elsajátítása mellett: - a kreativitás, a probléma megoldó képesség fejlesztése, - az önbizalom, önbecsülés erősítése - egy másfajta látásmód elsajátítása – eltávolodni a problémától, bátran gondolni merészet!
(Forrás: http://www.jobbagyfeltekes-rajzolas.hu/)
Barátom, Meoindil elvégezte ezt a tanfolyamot. És igen, meg lehet nézni ezt a rajzot! Ezt ő rajzolta. Aki ismeri őt, rájön, hogy nem volt hiába! Én magam alig hittem el, mikor megláttam. Szerintem fantasztikus. Nem tudom, én bevallom, szkeptikus voltam teljesen. Úgy gondoltam, valakiben vagy megvan a rajzhoz a kézügyesség, tehetség; vagy nincs. A két részből álló, 5-5 perces videót azért tettem fel, hogy látható legyen, teljesen nulláról indult az emberek többsége... És az eredményeket - valamint Meoi eredményét - látva már egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy pár nap alatt nem lehet akár csodákat kihozni az emberből...
Meoi nekem ajándékozta a képét. Én sosem próbáltam magam lerajzolni, általában vizuálisan, képzeletből rajzolok, teljesen önkéntelenül. Régebbi blogjaimban már voltak rajzok. Nem méricskélek, nincsenek modellek - csak elgondolom, és már rajzolok is. Aztán vagy sikerül, vagy nem. De magamat, úgy, mint Meoi itt saját arcképét, nem biztos, hogy le tudnám így rajzolni. Sőt. Úgyhogy szívből gratulálok hozzá! (Csak nem kéne, hogy ezzel abbahagyd!...)
Pár hete megismertem valakit: egy nagyon kedves, érzékeny, értékes emberkét. Aki amellett, hogy rengeteg kóbor állat életét megváltoztatja, megszépíti, napfényt visz életükbe, megtesz értük mindent, amit csak korlátai mellett megtehet – még nagyon szépen rajzol is. Jószívűsége, segítőkészsége, meglepetést okozni szerető jó szándékai nemcsak az állatokkal kapcsolatban, hanem velünk szemben is megnyilvánultak. Tudta, nekünk örömet okoznak állataink a macskástopikon, erre ő – kedvenceink fotói alapján – rajzolni kezdett. Ajándékba, nekünk. Most róla szeretnék írni. Írásomban felhasználtam honlapjának „Magamról” című menüpontja alatt leírtakat. Forrásalap: http://sunlight2005.yolasite.com/
"Nem szeretek és nem is akarok magamról beszélni. Nem én vagyok a fontos" – írja magáról nemrég megismert fórumtársam.
Így csak annyit árulnék el, amennyit honlapján ő is magáról. Sunlight a neve, melyet nem véletlen, hogy választott. Nevének története: egy borús, téli napon az utcacicáinak adott épp enni, amikor egy férfi megállt mellette beszélgetni. Az utcán élő állatokról volt szó, milyen kegyetlen az életük, milyen kegyetlenné tesszük mi, emberek. És mennyien bántják őt azért, mert szereti az állatokat. A férfi utolsó mondata az volt, hogy ő (Sunlight) a napfény az utcacicák életében, és megköszönte neki, hogy gondoskodik róluk. Ő zavarában csak hallgatott. A férfi elment, a név viszont megmaradt.
"Maradt, mert igaznak érzem. Maradt, mert tényleg igaz. Ahogy napfény nélkül minden meghal, az utcacicáim, sőt az otthon levő befogadottak is nekem köszönhetik az életüket. Persze mindet megmenteni nem tudom, olyankor sírok… Sírok, mert nap mint nap látom a kegyetlenséget, az állatkínzást, vagy csak az indokolatlan gyűlöletet az állatokkal szemben. Volt, aki azt mondta, hogy ő szereti az állatokat, de ezek a macskák koszosak, a kukából esznek, így őket nem. Visszakérdeztem, hogy hívhatja magát állatszeretőnek? Nem gondolja, hogy ha neki nem lesz pénze, háza, akkor ő is fog enni a kukából? Például háború esetén? Nem gondolja, hogy az életben maradási ösztön erősebb, mint a kuka iránt érzett undor? És kinek a hibája, hogy a cicák az utcán élnek és senki nem törődik velük? Az övék? Ők választották? Nem gondolja, hogy szívesebben élnének egy házban, egy kertben, szerető gazdival és mindennapi biztos élelemmel? Kérdéseimre nem tudott válaszolni, szégyenkezve lehajtotta a fejét és elment. Másnap láttam, hogy ebédje maradékát letette egy műanyag tányérra a kuka mellé, a cicáknak."
Sunlight 2005 nyarán költözött jelenlegi lakhelyére, egy tőlünk délre fekvő helyre, ahol azonnal feltűnt, mennyi utcán élő állat kóborol, nagyrészt macskák. Párját ott ismerte meg, akinek állatokkal szembeni szemléletét és érzéseit nagymértékben megváltoztatta. Ehhez el kellett magyaráznia sok mindent, ami az állatok iránt érzéketlen vagy semleges emberekben addig fel sem merül, mert berögződtek a beléjük nevelt, átvett szokások. Párja csak azt látta, hogy egy macska nem biztos, hogy odajön, ha hívja, nem fog leülni, mert valaki azt mondja neki. El kellett neki magyaráznia, hogy a macska nem kutya, sokkal önfejűbb, akaratosabb teremtmény annál. Ezért lehet szeretni, nem szeretni; de gyűlölni és bántani értelmetlen.
Mint Sunlight, én is megértem az olyan embereket, akik nem szeretik az állatokat, hisz közvetlen rokonságainkban is vannak olyanok, aki nem szereti az állatokat. Ők olyanok - nem lehetünk egyformák. Viszont nem is bántják őket, egyszerűen hagyják őket élni. Mélységesen elítélendő az állatkínzás. Erre nincs mentség. Az állat élőlény, és joga van normálisan, élőlényhez méltóan élni.
"Olyan látogatóm is volt, aki megkérdezte: tudom-e, mennyi gyerek él az utcán? Rámosolyogtam és azt feleltem neki, hogy igen, tudom. És ha például Afrikában élnék, akkor most nem 20 utcacicám, hanem 20 utcagyerekem lenne. De nem ott élek. Nekem az utcacicák jutottak… Azt hiszem, ezzel be is mutattam magam, hisz a lényeg egy: szeretem és védem az állatokat, a természetet."
Bár sok lenne belőled, kedves Sunlight! És köszönöm azt a örömet, amelyet okoztál nekem Honesty cicám megrajzolásával!:)
Sunlight rajza Tibbe egy kutyájáról és Sophie egyik cicájáról:
Olyan kellemes meglepetés, amikor az ember úgy kap valamit, hogy valaki saját kezűleg készítette. Hogy rászánta az idejét, esetleg több órát is akár, hogy másnak meglepetést okozzon. Most rövid időn belül két ilyen is adódott, mind a két alkalom olyan örömet szerzett, hogy csuda! Egyikőjük Ildi volt, aki a topiktalin saját készítette, gyöngyből fűzött gyűrűket hozott, ez most egy új hobbija. Kézügyességét volt kitől örökölnie: anyukája csodálatos tűzzománc- és olajképeket készít. Mikor 2007 nyarán náluk voltunk egy kerti bográcsozáson, anyukája kedvteléséről mit sem tudva felfedeztünk a lakásban egy kisebb, fantasztikus tárlatot a pompás művekből... Utólag megtudtuk, hogy Ildinek eredetileg is az volt a terve, hogy amelyik valakinek megtetszik, azt az illetőnek adja.:) Csak néztem a sok-sok gyűrűt, erről a szándékról mit sem tudva.Aztán elsőként szúrtam ki és vettem fel egyet; felhúztam, és nem győztem álmélkodni, milyen jól néz ki. Mintha kis sajgást éreztem volna a szívem körül, hogy lassan le kellene húzni... Ekkor Ildi megszólalt: - Neked adom.:)Annyira meghatott... És a tali végéig még jópáran gyűrűtulajdonosok lettek közülünk...:) A gyűrűt azóta is hordom, már lassan egy hónapja. Még mosdásnál, mosogatásnál sem jut eszembe letenni, vagy csak későn... így legalább tuti, hogy nem vész el, meg nem felejtem el, hogy hova is tettem. És naponta több alkalommal belefeledkezem, olyan jól néz ki az ezüstgyűrűk mellett, mintha maga is finom ezüstcsipkékből lenne...
Név: Apollónia
Név: Szoknya
Bejegyzések
