2017. november 25., szombat

Krónikus evési gondok

Rengeteg Katalin felköszöntése.
Megnéztem a tegnapi Elifet.
Kora délután Bencust elvitték, egy csomó leckével. Ilyenkor már péntek estétől a leckékkel foglalkoznak, Szilvi éjjel írogatja kifelé, sőt, szombaton délelőtt is tanulnak, a maradékot meg elviszik a gyerekkel. Inkább vállalják a tanulást, csak elvihető legyen a gyerek. Pedig jó sok tanulnivalót rájuk kell sózzon Szilvi, amit előtte órákig gyűjtöget ki és készít elő nekik, hogy érthető legyen.
Nem is nagyon értem, hogy a francba van mindig ilyen rengeteg házi feladat. Szilvi is teljesen kivan tőle, konkrétan frásza van az egész iskolától. A gyerek is fél. Sok igazságtalan dolgot eléggé nehéz feldolgozni neki is, hiszen rajta csattan az ostor. Ennek a kettősségében van Szilvi is, folyton háborog a kommunikációhiány és értelmetlenség, érthetetlenség miatt, de balhézni meg a gyerek miatt nem akar.

Párolt csirkemellet készítettem krumplipürével, mellé céklabefőttet ettem. Ha ilyen normális kaját sikerül összehozni, feszt céklát eszem mellé. Van íze és nem keserű egy darabig az ember ízérzéke.
Már lemondtam arról, hogy valaha is normálisan fogok tudni enni. Ez a dolog stagnál. Irgalmatlan nehéz kitalálni, mit tudnék megenni. Van, amikor elméletben megkívánok valamit, meg is csinálom. Aztán mikor enném, kiderül, hogy nem megy. Ízetlen, fűrészporízű, vagy keserű...:( Már annak is örülök, hogy "de legalább nem hányok!" Csak nem eszem.
Sokaknak képtelen vagyok elmagyarázni, mi ez a nem-evés. Van olyan ismerősöm, aki mindig kérdezget, és alig tudja megérteni, hogy NEM a torkommal van baj, nem is a nyeléssel! Nem, azok működnek! Nem fizikai, nem testi a probléma. Ha ízetlen vagy más ízű valami, nem bírom lenyelni, de nem azért, mert nem tudok nyelni. Hogy lehet ezt elmagyarázni?
Más lett az ízérzékem. Egy elemi csapás. Sokszor öklendezésbe fajul az akció, főleg gyógyszernél. Megesik, hogy egy falatot egy óráig forgatok a számban, de annyira nincs íze vagy rossz íze van, hogy frászom van lenyelni!
A levesek mennek, meg a pörkölt főtt tésztával - azért csinálok sűrűn. A sült vagy rántott dolgok már kevésbé, ízproblémák miatt. A krumpli és a rizs sem -- marad a nokedli, tarhonya, főtt tészta. Nem jelenti, hogy nem kóstolom meg a krumplit és a rizst, de nem nagyon mennek. A krumpli még hagyján. Nem is értem, korábban én nagyon és leginkább rizses voltam!
Sertés egyáltalán nem, mondjuk, régen is leginkább csirkés voltam. A felvágottak, virsli, ilyesmi sem jön be. A gyümölcs, zöldség igen. Megy még a tea, gyümölcslé, hála istennek, mert kemó alatt ezek sem mentek, borzalmas volt erőltetni a folyadékot a sok hányás mellett. Gyógyszert ugyanúgy szörnyű nehéz megenni, így ugyanaz van, mint nyár óta mindig: a Nitromint retard és a Bisoprolol (tachycardiára) az összes, amit délelőtt, félórával egymás között valahogy beveszek, mert kicsik. Még így is öklendezésbe folyik a dolog. Délután pedig beveszem a Letrozolt, ami szintén kicsi, általában nem okoz gondot a bevétele. Ennyi a gyógyszerezésem. Nem is tudom, mi lenne egy fogfájásnál pl., mert kizárt, hogy én egy fájdalomcsillapítót be tudjak venni...
Már azért az gyanús volt, hogy az augusztus vége felé megtörtént utolsó kemó miatt van ez még mindig? Lehetetlen...
Úgyhogy újra elővettem a Letrozol papírját és elolvastam tüzetesen. Hát igen, egyik mellékhatásaként fel van sorolva az "ízérzék megváltozása"! Nekem csak maradt ugyanolyan, mint a kemó alatt, hogy a fene enné meg. És mivel a Letrozolt igen tartósan, akár évekig is szedni kell, így sajnos, fennáll a lehetőség, hogy ez mindörökre így marad. Legalább nem hízom vissza. Csak legalább ne lennék éhes!

Hímeztem délután, valamint röviden megbeszéltük Ildikóval a holnapi kirándulás előtti talit.
Megnéztem az X-faktor döntőjét, ahol nem is kellett izgulni, mert a három résztvevő mindegyike olyan jó volt, hogy szinte mindegy, bárki megnyerhette. Ahogy alakult, végül is teljesen jó vége lett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése