Hímzés, anyám macskái

Elkezdtem ma hímezni egy kisebb keresztszemest (mint a végére rájöttem, nem is olyan kicsi!).
Nem nézhettem már tovább, hogy másfél éve itt van két kisebb hímzés (a félbehagyott nagy Mucháról már nem is beszélve!), és ebben az évben nem voltam ráhangolódva a kórság miatt. Egész nyáron pl., ha eszembe jutott, hogy hímezhetnék, hát annyira sz@rul voltam, hogy egyből megjelent előttem a kép: kirakodás, hímzés, pamutok, színminta stb., én meg nem tudok elég gyorsan gyorsan kirohanni, ha kikívánkozik belőlem a... semmi.
Mivel többek közt bagolymániás is vagyok, így örültem, hogy az egyik pont bagoly. Így is felkészítem magam ráhangolódásilag a vasárnapi kirándulásra...
Tehát a tegnapi Elif megnézése után pár órát hímeztem.

Danival csetelgettünk, kérdezte, hogy nem kell-e anyámhoz vinnie valamit. Mert hogy ő is vett neki pár macskakaját, konzervet és tálkásakat is az Aldiban, plusz anyámnak is ezt-azt, és hogy elvinné hozzá. Na persze, hogy kapva kaptam rajta, hisz nekem is itt volt 2 nagyobb macskakonzerv és néhány tálkás, valamint 4 rúd macskaszalámi.
Jött is Dani, bepakoltuk ezeken kívül még a göngyöleget is, vagyis dobozokat, üvegeket, szárazkenyér-csomagokat is.
Mert hát hó vége lesz lassan, és szegény anyámon ott van két befogadott macska is.
Egyszerűen nem tudott mást tenni. Az egyiket, a feketét már tavasz óta eteti kintiként, de szeptemberben beteg lett a macska és teljesen megváltozott az addigi tartózkodó hozzáállása. A szeme is gyulladt volt és sántított is... hiába, eljár csajozni...:(
Anyám egy reggel arra ébredt, hogy a cica bent alszik a széken.
Tehát nem csak hogy bement, de simogatható lett. Rengeteget ivott, majd evett is, másfél napot átaludt... és utána mintha mindig anyám macskája lett volna.
A másik egy apró kis cirmos macska. Volt, mert azóta már kétszer akkora...
Napokig ellenállt anyám, de a kismacska nem tágított. Az ajtajához lapulva ordított bebocsátásért...
És mivel baromi hidegek voltak, nem sokáig bírta hallgatni, hogy hát ott van egy kis lélek, aki nem tágít, és csak be kéne engedni... Hát így. Nagyon szép cicák egyébként, csak hát még etetés szempontjából is nagyon nehéz ügy, hiszen nyugdíj előtt sokszor magának sem tud kaját venni. Ezért is figyeljük az akciókat, és ha valahol olcsó macskakaja van, ezek hálásan megesznek mindent.
Van, hogy a Haramia által éppen hanyagoltabb ízű tálkás DM-est küldök -- na, hát azt úgy falják, mint mennyei mannát! Anyám mondta, hogy valahogy tartósabb is a hatása, mert ha kettéoszt egy tálkást a két macskának, utána fél napig csend van.
A cucc elvitele után Danival még beszélgettünk, mondta, hogy anyám végtelenül örült, hálás volt. Már alig tudott mit kitalálni, mit adjon nekik.
Dani mobillal le is fotózta őket, majd átküldte a képeket. Ők a szépségek.:)

Mozizásos este -- Ázsia, BK, Szulejmán.