Klinika -- 27. sugár

A hajnal igen viharos volt, Haramia nem nagyon nyugodott, mászkált, nyávogott, rajtam járkált keresztül-kasul. Mindegy, csak ne tudjak aludni. Többször felkeltem úgy globalice a macskák miatt, minden akció után almoztam, hátha csend lesz, különböző kajáik ki voltak téve, víz cserélve -- lényeg, hogy hajnali 5-től már lehetetlenség volt visszaaludnom, pedig egy óra körül feküdtem le.
Utána meg már az agyam is beindult, hogy délelőtt kell mennem sugárra, ilyenkor már fuccsba megy minden alvási terv.
Készülődéssel töltöttem az időt, le kell mosni az éjjeli kenőcsből még ami maradhatott is, és eléggé keserves a dolog, tekintettel az égésekre...
10 körül indultam, negyedkor jött a 22-es, 10.50-kor már a Sugárterápián szobroztam. Nagyon sokan voltak, aminek némi fejvesztettség volt az oka, mert a másik gép elromlott, így mindenkit egy helyre hívtak, ahol pl. konkrétan én kapom a sugarat. Az elromlott gépből én nem is kaphatnám, mondták, hogy én mindig itt fogom kapni. A betegek 80%-a egyébként abból a gépből kapja, nagyon kevesen kapjuk ebből, de ha az rossz, akkor ők kaphatják ebből, fordított esetben én nem kaphatnám abból... Kissé bonyolultan hangzik, de hát ez van. Még olyanok is várakoztak, akik reggel 8-ra mentek... Úgyhogy teltek az órák, és még csak reményem sem volt, hogy valaha tényleg sorra kerülök, már minden bajom volt. De hát a beteg az ráér.
Valaki, aki átesett a sugáron, mesélte régebben, hogy ő reggelente járt sugárra és utána bement dolgozni. Na, ebben a helyzetben, amikor a reggel 8 órás délután szabadul, ezt nem tudom, hogy lehetett volna megtenni.
Nekem még csak a 2. napom van itt, és utólag már el tudom mondani, hogy ez a nap volt a leghosszabb távollét és a legmaratonibb várakozás. Egyetlen jó dolog az volt ez idő alatt, hogy jólesett visszagondolni a tegnapi temetős napra. De attól még nagyon fájt már az üléstől a fenekem meg a hátam, viszont állni nem bírtam volna sokáig, valamint percen elfoglalták volna a helyem, ha felállok.
Lényeg, hogy fél 3-kor (!!) hívtak be. Már meg voltam róla győződve, hogy elveszett a jelentkezési lapom, azt ugyanis érkezés után be kell dobni az ajtón levő nyílásba. Tény, hogy sokan bementek olyanok is, akik utánam érkeztek -- de ez is ki van védve részükről, mert ki van írva, hogy a kezelés nem érkezési sorrendben történik. Plusz állandóan hozták a tolókocsis, tolóágyas bennfekvőket, őket is mindig soron kívül tolták be.
Ez a gép egyébként teljesen más, nem mozog, nem kapom több irányból a sugarat -- ezt beállítják, és egyetlen alkalommal jön egy irányból. Sokkal gyengébb, mint az előző 25 a másik helyen, persze ezt nem érzi ilyenkor az ember, csak tudom, mert mondták. Legalább nem fogok továbbégni.
Megvolt a 27. sugár, hála az ég felé.
Utána a 24-esről leszálltam a Tescónál, ha nem teszem, már fél 4 körül otthon is vagyok... de már oly mindegy volt, kaját kellett vennem mindenképp.
Be sem mentem a vásárlóterületre, csak kívül a DM-ben vettem Haramiának 10 db tálkás macskakaját, valamint a kajáldánál vettem elvitelre grillezett csirkemellet rizzsel, és már mentem is a buszhoz. 4 előtt értem haza. Tessék, egész napos program. Rendesen elég volt azért az egyperces sugárért...

Ma van halottak napja, és ez nekem mindig szorosan összefügg keresztanyám születésnapjával.
Szinte hihetetlen, hogy már év végén 6 éve lesz, hogy nem él. És pont ma lenne 88 éves...
Minden közelebbi halottam minden név- és születésnapján, halála évfordulóján, mindenszentekkor és halottak napján szoktam a Gyertyalángon gyertyát gyújtani. Nem szoktam elfelejteni...
Mindenkinek kettő jut ezen a két napon, de keresztanyámnak ezek alapján hármat is gyújtok.