Mosógépes

Szokásos reggeli ceremóniák és előkészületek után nyilván ma is mentem 9-re anyámért.
Fésültem, mosdattam, kissé tornáztattuk is a karját.
Rejtvényt fejtett, olvasott és tévét nézett egész nap, természetesen közben időnként aludni is szokott mindig. Ezek nem hosszú alvások, de a bóbiskolásnál azért többek. Negyedórák, félórák...
Délben a tegnap készített párolt csirkemellet tálaltam neki, gombamártással és rizzsel.
Később kávét, banánt evett.

Délután megjött öcsém, aki eltöltött vagy 1--1,5 órát a mosógépem bekötésével. Szerencsére volt már jó tekerőgomb alulra, megfelelő hosszúságú összekötő vízcső, és a szennyvíz is be volt kötve eddigi helyére. Egyébként olyanokat is kiszerelt és beszerelt, mármint külön adott tartozékokat, amire én és más laikus soha nem jöttünk volna rá, minek az és mire való. Két ilyen téglalap alakú dolog is volt, amit úgy tudott berakni, hogy valami nagyobb cuccot kiszedett hátulról. Mondjuk, a gép mellé adott könyv ezt tartalmazta, de az én felfogóképességem nem terjed ilyen dolgokig, soha életemben nem is hallottam ilyesmiről. Öcsém is csak onnan tudja, hogy ők pl. az új mosógépüknél nem csinálták ezt meg, aztán probléma lett... Utána a két lánya mosógépeinél már tudta, hogy azt ott meg kell csinálni.
Nagy szerencsém volt, mert azért ki tudja, mennyit kellett volna fizetnem egy szakembernek. Főleg, hogy venni kellett volna hozzá hosszabb vízcsövet és új tekerőgombot.
Elvitte azt a "szakirodalmat" is, ami a programokat tartalmazza, hogy majd lemásolja nekünk, mert kívülről ezt a kínálatot nemigen lehet megtanulni hirtelen...

Este levittem anyámat, elbúcsúztunk, majd itthon rendbe tettem a nyomokat, majd levágtam magam az ágyra, hogy nézzem a Konyhafőnököt és a BK-t.

Aktív nap

No, a mai nap konkrétan igen strapás nap volt már megint...
Korán keltem, elrendeztem mindent, majd kivettem a húst a fagyóból, teát főztem.
Elvileg fél 10-re van megbeszélve laborvizsgálat, melyet sógornőm intézett. Nyilván a háziorvos adta a beutalót, de hogy ne kelljen anyámat rángatnunk, ezért most igénybe vettünk egy házhoz jövő laborszolgáltatást. Nyilván ez sógornőméknél kellett, hogy megtörténjen, hiszen ott van anyámnak külön szobája, cuccai stb. Sógornőm a szobavécé segítségével előre intézte a vizeletmintát, aztán némi késéssel a laboros hölgy is megérkezett és megtörtént a vérvétel.
Én ezalatt folyamatosan dolgoztam, egyrészt, mert hozzák az új mosógépet, de főleg azért, mert délutánra rovarirtás is volt kiírva...
Azt írtam régebben, hogy április 4-én elromlott Jeromos. Azóta nincs gépünk, amit muszáj, kézzel mosunk, anyám cuccait pedig sógornőm mosta, mert azért igen sok szennyest is elhoztunk vele, de hát pár géppel túl lehetett ezen esni.
Dani múlt héten intézett nekem mosógéprendelést. A-hitelre vette, 85 körül szállítással. Mivel neki nincs, és hát természetesen rá is én mosok, mondogatta, hogy majd úgyis vesz ő magának egy mosógépet... csak hát tulajdonképpen míg Jeromos mosott, ő meg közel lakik, nem volt sürgős. Én meg biztos vagyok benne, hogy addig lesznek a ruhái szépen rendben összehajtogatva és pakolva, a zoknik párosítva, a kritikus lukak megvarrva, míg én rendezem a ruháit.
Az egyértelmű volt, hogy én nem fogok tudni venni, és az is biztos, hogy mosni KELL. Szilvi többet mos a gyerek miatt, de azért a Dani 2 hetente hozott szennyesmennyiségei sem piskóták. Magamra mosok a legkevesebbet. Pár darabért amúgy sem indítok gépet, úgyhogy általában bevárom a Dani szennyesét, és akkor túlesek rajta, amennyiben elfér a szárítón a ruha.
Daninak természetes volt, hogy akkor ő vesz nekem mosógépet...
Múlt héten intézte a rendelést, neten. Igen hamar, már mára jelezték a teljesítést.

Úgyhogy a szokásos cucckipakolás volt a vécéből, fürdőszobából, nagyrészt a kádba, kisebbrészt az előszobai cipősszekrényre. Igyekeztem minél kisebb helyre és minél feltűnésmentesebben eldugdosni a dolgokat... bár ez ennyi helyen nem igazán sikerülhet.
Ugyanezt megcsináltam a konyhában, különös tekintettel a mosogató alatti szekrény kipakolására, kimosására, és a cuccok szokott módszerrel két kosárba való összepakolására... a tűzhely mögötti rész és a földről mozdítható dolgokat is felszedtem, majd miután minden megvolt, fel kellett mossam az összes linós helyiséget.
Alig végeztem, hívott Dani, hogy hívta a futár, és megadták az időpontot, hogy kb. 3/4 óra múlva szállítják a gépet.
Negyed 11-kor már kaputelefonált is, és két jóember hozta az új mosógépet. Kérdezték, hova tegyék -- mutattam az előre előkészített és frissen felmosott helyét... Persze még becsomagolt állapotjában...
Rengeteg futárt fogadtam már, amúgy nem szokásom velük kapcsolatban a borravaló, de valahogy, ha már ilyen nehéz cuccot hoznak, beállítanak a helyére, akkor azt érzem, hogy tutira nem haragszanak meg érte.

11-kor telefonált sógornőm, hogy lezajlott a vérvétel, úgyhogy mehetek anyámért.
Így is történt. Volt vízhajtó, Apranax (csak ezeket szoktam említeni, de szed néhány szívgyógyszert is, ami sok éve állandó), volt kis mosdás, fésülés is, és reggeli, kávé az éhgyomri labor után.
Feljöttünk, anyám olvasással, rejtvényfejtéssel és tévénézéssel töltötte az időt, mint általában mindig.
Én pedig elkezdtem főzni párolt csirkemellet gombamártással, rizzsel.

Ebédeltettem, én is ettem, mosogattam, kávét főztem és vittem neki. Ezután megpróbáltunk gyógytornázni a törött karral.

Később csengetett öcsém, hogy megnézze, mi az oka, hogy amióta, ugye, Daniék elvitték Jeromost az AKSD-hez, nem tudta, csak úgy elzárni a csapot, hogy innentől nem volt meleg vizünk. Ha bármit kinyitott, csepegett a víz.
Öcsém most megállapította, hogy egyszerűen rossz az a bizonyos alsó tekerő.
Innentől kezdve négyszer ment le és jött vissza, minden alkalommal hozott egy -- szerinte -- jót vagy újat -- minddel csepegett; szinte hihetetlen, de tényleg a legutolsó viszont jó lett! (Remélem, még sokáig.) Tehát innentől kezdve legalább már volt a fürdőszobában is hideg víz, nem kellett minden fürdésnél a konyhából hordani 4-5 fazék hideg vizet a fürdővízbe...
Ezenkívül öcsémmel kibontottuk a mosógépet, elkezdte tanulmányozni is, az iratokkal együtt.
Én eredetileg azt gondoltam, hogy alkalomadtán majd, ha tudom, hogy itthon vagyok és nincs más program, hívok egy hozzáértőt, akivel beköttetem a gépet. Nyilván tudtam, hogy amúgy a férfiak fele kb. meg tudja csinálni, de eddig valahogy soha vagy csak nagyon ritkán szóltam ilyesmiért öcsémnek. Dani meg (még legalábbis) nem ért hozzá, lám, hideg vizünk sem volt hetekig, mert neki sem volt fogalma sem, mi a probléma.
Egyelőre ennyiben maradtunk, illetve jól látszott, hogy rövid a mosógép és a mosdókagyló alatti összekötő cucc. Mondta, hogy megnézi anyám házában, mert szerinte neki vannak ott ilyesmik, családtagok mosógépjeiről, és már az is jó lenne, ha csak 8-10 cm-rel lenne hosszabb a cső...
A szennyvízelvezető csövét becsavarta, a hosszával nem is volt baj...
Mindenesetre a probléma még fennállt, de öcsém levitte a mosógép göngyölegét, hálisten, a szeméttároló elé.

Ezután negyed 7-kor csengetett a rovarirtó, aláírtam, és hála a jó istennek, végre ezt is letudtuk!
Utána már "csak" vissza kellett pakolni a vécébe, fürdőszobába,  ki a kádból és a cipősszekrényről; valamint a konyhában visszapakolni a mosogatószekrénybe és a kosarakat, egyebeket a helyükre.
Fél 8-kor levittem anyámat, átadás. Mire felmegyek, már a konyhafőnök első negyedórája lemegy, de utána nézem+BK.

Lemondás

Majdnem egész nap esett az eső.
Szokásos korán kelés, rendezkedés, előkészületek.
9-re le öcsémékhez anyámért. Ma úgy gondolta, nem vesz be Apranaxot. A kartartóját állandón hordja, nélkülözhetetlen -- még jó, hogy beszereztük ott, azonnal, amikor levették a kötést.
Teát, kávét főztem -- mióta anyám itt van, normál kávét főzök; elhoztuk egy új kotyogóját. Szereti a 3 in 1 Nescafémat is, de a normál kávé az alacsony vérnyomására hatásosabb.
Később mégiscsak vett be Apranaxot, mert délutánra már nem kicsit idegesítette a fájdalom.
Ebédre a tegnap készített malacsültet vittem be neki tepsis krumplival és csemegeuborkával, én meg frankfurti virslit ettem tormás mustárral -- annyira nem voltam éhes, alig bírtam kitalálni, mit ennék.

Amúgy rászántam magam a döntésre. A már hetek óta befizetett zempléni kirándulást le kell, mondjam.😞 Természetesen borzasztóan sajnáltam, de nem tudok mit csinálni. Már ugye, a tiszaigarit "megkaptam" úgy, hogy nappalra is ott maradhatott anyám, már nem volt pofám megint egy napot kérni. Még csak május 11-én lesz, úgyhogy reményeim szerint nem lesz gond azzal, hogy valaki átvegye a helyemet.
Szóval írtam Ibolyának egy lemondó mélt... leveleztünk kicsit, sajnálja ő is, de biztos talál helyettem olyat, aki már nem fért be a keretbe. Túl gyorsan megtelt a busz, még lettek volna jelentkezők bőven.
Később Ibolya felhívott telefonon, és mondta, hogy már megvan az illető, Ellácska barátnője, aki eredetileg lemaradt, így most örülhet ő is. Mondta Ibolya, hogy Ella majd felhív és egyeztetünk, hogy hogyan és mikor kapom meg a befizetésemet -- ezt ő, mármint Ibolya ránk bízná.
Azért még magamban elég sokáig ápolgattam ennek a tervbe vett kirándulásomnak a megsemmisülését...😔 Kedvenc kirándulóhelyeimről lett volna szó, melyeket majd' 20 éve lassan, hogy utoljára láttam. Füzérradvány, Regéc, Boldogkőváralja... igen sokat jártunk a Zemplénbe, legalább 5-ször voltunk mindegyik helyen, de hát mikor voltak már azok! Azóta minden más lett, megújult, tán alig ismernék az akkori, sokszor szinte nomád helyek környezetére...
De hát most ezt a lapot osztották nekem.

Dani jött, hozta az előre megbeszélt bevásárlásokat, elszámoltunk. Adtam neki pluszban 2 zsák alomra valót. Anyámmal is egyeztettek macskakaja és -táp szempontjából.
Bencét hazahozták.
Este összepakoltunk, megfésültem anyámat, majd levittem öcsémékhez. Míg beszélgettünk és felmentem, Szilvi kiporszívózott. Szerencsére... már nagyon felfért...

Egek:

Semmi változás

Esős, borús idő, tulajdonképpen ez volt jellemző egész hétre. Nekem mindenképp remek.
Korán kelés, készülődés, előkészületek. Teafőzés.
Le anyámért 9-re, megbeszélgettünk dolgokat.
Ma vízhajtós nap volt, úgyhogy ilyenkor mindig jobban vigyázunk, mert nagyon hirtelen és váratlanul jön az inger, s nem könnyű olyan könnyen a vécén teremni és rákészülni...
Délelőtt banánt evett, teát ivott; az ivásra mindig unszolni kell. Pláne ilyenkor nem mer inni, mikor vízhajtós nap van... Ezenkívül az Apranax is igen szükséges neki majdnem minden nap, mert fáj a karja. A fekete, kemény, jó tartású anyag el van látva kis és nagyobb felkötőszalaggal, tépőzárasak végig, jól tartja a könyék- és alkarrészt.
Még jó, hogy megvettük, mert innentől kezdve igen sokáig szüksége volt rá -- mondom ezt így több hét elteltével, mivel ekkora késéssel írok.
Hát, innen is látszik, hogy a válltörések is ahányak, annyifélék. Én emlékszem, hogy magam is csodálkoztam rajta, hogy én a törés estéjén vettem be egy fájdalomcsillapítót, utána nem, mert kibírtam nélküle. Az én Gilchristemet 4 hét után vették le, az anyámét 3 hét után. Nekem abszolút nem javasolták, sőt, gyakorlatilag "eltiltottak" attól, hogy használjak valami nyakba akasztós tartót... használjam csak, úgy fog megjavulni -- mondták.
Anyámnak még hetek múlva sem nagyon akart működni, és elég keservesek voltak a gyógytornáink is. Minden délután csináljuk, de annyira nyögvenyelős és panaszkodós az egész, hogy el nem tudom képzelni, anyám hogy bírta volna ki azt, amiket velem csináltattak gyógytornákon -- bár nyilván ott is figyelembe vették a fokozatosságot, de emlékszem, az első "óra" is húszperces volt nekem. No, őt 5 percnél tovább nem lehetett kínozni. Nyilván más a törés, sokat számít az is, hogy 88 vagy 52 éves-e az ember...
Ebédre tepsiben sütöttem, egészben egy "malac eleje" darabot, fokhagymásan, hagymával és mellette sült krumplival, Delikáttal leszórva az egészet.

Anyám olyan jóllakott, hogy Dipankrint látott jónak bevenni.
Tornáztattam is a karját, több, de inkább kevesebb sikerrel.
Este megfésültem, összepakoltam és levittem őt estére-éjszakára, én pedig megnéztem A mi kis falunkat. Mostanában igencsak agonizálok, este 11-kor már sehogy sem látok, nem bírok netezni, olvasni, semmit.

Kontrollok - onkológia és traumatológia

A mai onkológiai időpontot komolyan vettem, bár úgyis onnantól szólíthatnak, miután már bejelentkeztem a kartonozóba.
Pont azért keltem és készültem el mindennel zöldhajnalban, hogy 8-kor már mehessek a buszhoz, az onkológiai időpont 8:30 volt -- bár már rég tudom, hogy itt sem számít semmit sem az időpont...
Azért reménykedtem, hogy hátha tényleg számít, hogy készen vannak a kért vizsgálatok és hamar behívnak, túlesünk rajta.
Azért is, mert anyám ma délelőttre (nincs órára pontos időpont, csak hogy délelőtt) lett visszahíva a traumára, második kontrolljára.
Ott voltam pár perccel időpont előtt, 10 percen belül sikerült is lejelentkezni a kartonozóban, ahol jeleztem, hogy a vizsgálatok tegnap elkészültek.
Na, ehhez képest 11:20 (!!!!)-kor hívtak be. Hát, ezért mondjuk, kár volt két napot bumliznom a Kenézyben ugyanannyiért, mint amikor egy nap alatt rendezem le az egészet!
Már tiszta ideg voltam, legalább 2 órája pisilnem kellett, de nem mertem elmenni, mert akkor richtig szólítottak volna. De még inkább stresszeltem, hogy anyámnak délelőtt kellene jönni a kontrollra, és úgy beszéltük meg sógornőmékkel, hogy ahogy végzek, azonnal telefonálok nekik, hogy indulhatnak! Így elkészítették anyámat szerintem már egész korán, ahogy mindenen túlestek, és várták a telefonomat...
Szóval ezen igen sokára estem túl, és nem igazán tett jót a stresszmentes élet címszó alatti javaslatnak a számomra...
Az onkológus a saját doktornőm volt egyébként, akivel nem találkozom többször, mint magával a főorvossal. Sok mindent fel kellett eleveníteni a régi időszakból.
Most mindenesetre a kérdezgetésekből kiderült, hogy mozgásszervileg nincs minden rendben, csontritkulással sok éve eleve kezelve voltam, aztán a rákbetegség miatt "elhagytam"... és hogy elég régen voltam DEXÁ-n. Tehát kíváncsi a DEXA-adatokra.
Valamint kaptam beutalót 08. 09-re: tumormarker labor, hasi UH, mellkasröntgenre; valamint évfordulón októberre mammográfiára és UH-ra, valamint utasítás a háziorvosnak a reumatológiai beutalóra; aztán persze csontizotópiára.
A haemangiómám 24 mm-ét megbeszéltük, mondtam, hogy 21-től 24-ig váltakozott a méret többször is a vizsgálat alatt. Előbb máj MRI-re akart küldeni, aztán emiatt, hogy ilyen bizonytalan volt a kimenetel, letett róla, hál' istennek. Most még csak az hiányzott volna, pont elég lesz a többi!
Miután végre kijöttem, azonnal mentem pisilni, utána hívtam sógornőmet. Mondta, hogy pont beszélték, hogy ha 11:40-ig nem szólok, akkor elindulnak... szóval már indultak is.
Kilavíroztam valahogy a mentőbejárathoz, ott leültem és vártam. Nemsokára meg is jöttek, öcsém autóján, mindketten. Kimentem, én is segítettem, bementünk és a mentőbejáratnál lévő váróban leültettem anyámat. Öcsémet útjára bocsátottuk, mi pedig: sógornőm elment kerekesszéket intézni, én pedig elmentem a betegjelentkezéshez, ahol számot kértem anyám ambulánslapjához, illetve a rajta lévő kontrollidőponthoz.
Én végeztem hamarabb. Mi tagadás, a kerekesszékek elég gyalavász állapotban vannak, ki kellett várni, míg lesz egy működőképes. Amihez sikerült végül is jutni, annak csupán annyi baja volt, hogy nem volt lábtartója... ami azért elég kényelmetlen.
Szokás szerint tömeges volt a várakozás, mi a gyógyszertár felé eső részen várakoztunk. Jó, hogy anyám ült a kerekesszékben, mert amúgy nekünk pl. állni kellett. És itt jön be, hogy amit vesztettem az egyik helyen (onkológiai fél nap), azt megnyertük a másikon: nagyon-nagyon kivételesen igen hamar szólítottak bennünket! Ugyanaz az orvos volt, aki a múltkor. És NEM küldött röntgenre, kapásból mondta, hogy ez már szerinte rendben van ahhoz, hogy levehessék a kötést, úgyhogy egy nővér azt le is vágta. Elmondta, hogy mozgatni, tornáztatni kell -- hát én ezt nyilván magamra vállaltam, mivel konkrétan a válltörésem után 40 gyógytornát vettem.
Megkaptuk az ambulánslapot, és már jöhettünk is el!
Javasolta az orvos, hogy vegyünk kartartó orvosi segédeszközt, úgyhogy míg sógornőm anyámmal félreállt a kerekesszékkel és felhívta öcsémet, miszerint jöhet értünk; én elmentem az orvosi gyógyászati segédeszközöket árusító boltba, és vettem egyet, igen speciális kartartót, 4000 Ft volt.
Ezek után kitoltuk a mentőbejárathoz és várakoztunk; mikor öcsém megérkezett, beraktuk anyámat, a cuccokat, és sógornőm visszavitte s elintézte a kerekesszék visszaadását.
A ház belső oldalához szoktunk állni, ott egy, és kevésbé meredek lépcsőn kell felsegíteni anyámat.
Öcsémékhez érve aztán összepakoltunk, átöltöztettük, és felvittem, elvégre ez az én műszakom volt.
Melegítettem az ebédet: a tegnapi húsos tészta volt, majd kapott teát, kávét, banánt, rizses csokit; nézhette a sorozatait, én pedig mindenek elrendezése után hajat mostam.
Szilvi befizetett 4, már meglévő csekkemet.
Este fél 8-kor levittem anyámat öcsémékhez.
Több mindenre szükség volt anyám nyugdíjából a számukra is, elvégre egy pelenkabugyi-csomag 6000, és már a következőt is meg kellett venni. Egy csomag betét 4000, a gumilepedő 4000... a csekkjei, a macskakaják...
Lényeg az, hogy elég kevés maradt a nyugdíjból, és ezzel kapcsolatban elég sok magyarázkodás volt, míg mindenki megértett mindent... Nekem mindenesetre tényleg nagyon ciki, hogy támogatásra szorulok anyám által. Nagyon szarul érzem magamat, annyi mindenre elmegy pedig szegénynek a pénze, mégis olyan, mintha csak miattam fogyna.

Kontrollvizsgálatokon

A mai és holnapi volt a két nap, melyet az onkológián a főorvos kontrollra javasolt. A gondolat nem volt rossz, de nem úgy jött össze, hogy különösebb hasznunk legyen időmegtakarítás szempontjából.
Eredetileg úgy volt, hogy ma elvégzem a vizsgálatokat, holnap pedig visszajövök csak az onkológiára, mivel egyrészt akkor kielemezhetőek már az eredmények, másrészt elvileg akkor hamarabb szabadulnék, mert hogy ugye, a vizsgálatokon túllennék, és pikk-pakk, behívnak, túlesek és már mehetek is haza.
De miért is alakult volna úgy minden, ahogy elméletileg olyan szépen ki lett találva?
Mondjuk, már megtanultam, hogy egy-egy vizsgálatnál nem vérre menő az időpont előjegyzés szempontjából. Mondjuk, nekem ma 8-ra volt laborbeutalóm, 12:36-ra pedig hasi UH. Na most, ha én ezeket így betartom, kelek hajnali 5-kor és a kórházban töltöm a fél napot. Ráadásul tudom, hogy a labornál reggel 8-kor hatalmas tömeg van, és ez az enyém nem sürgősségi, hogy probléma lenne a késésből. Úgyhogy eleve máshogy terveztem.
7-kor keltem, készülődtem, lerendeztem mindent, és 9-kor indultam buszhoz. A 22-essel mentem a szokásos útvonalon, majd igen nagyot néztem, mekkora felfordulás volt a Pesti utca--Mester utca--Bartók találkozásánál, és egészen le a Dorottya felé. Ha előre felfogom, akkor megérte volna egy megállóval tovább menni, onnan egyszerűbb lett volna visszagyalogolni, mint innen át körben megkerülni az egész hóbelevancot, a Böszörményi úti zebránál átmenve, s a Bartók másik oldalán legyalogolni odáig, ahol végre át lehetett menni a kórház felé. Még szerencse, hogy most tényleg nem időpontra mentem ilyen szempontból...
Ahogy gondoltam, úgy tényleg nem volt gond, az, hogy 3/4 10 körül húztam sorszámot a laborba. Sőt, konkrétan azonnal behívtak. Megvolt a tumormarkeres vérvétel, kértem leragasztást, majd elég kényelmesen ücsörögtem vagy negyedórát az akció után. Pár méterre innen a radiológiára való jelentkezésre szolgáló ablak, úgyhogy negyed 11-kor már jelentkeztem is... mivel az időpont baromi sokára szólt, hát bizony innentől is jócskán számíthattam várakozásra. Viszont volt egy kis reménykedés is, hogy hátha beférek és korábban is megejthető lesz a vizsgálat.
Ez nem jött be. Két, azaz kettő órát várakoztam, mire végre behívtak, pedig 1-2 ember volt előttem... igaz, később ezek mindig pótlódtak, nyilván nekik korábbi időpontjaik voltak. Legalább egy-másfél órával később is ráért volna otthonról elindulnom! Csak hát azért azt is figyelnem kellett, hogy anyámért kell menni, én vagyok a nappalos.
No, mindegy, végül is az időpontomhoz képest 20 perccel hamarabb hívtak be...
A múltkori doktornő volt, elég alapos, és annyit kereste és "macerálta" azt a francos haemangiomát, hogy már alig vártam, hogy vége legyen.
Ráadásul 4 méret is elhangzott 21 és 24 mm között, oda-vissza, mikor honnan nyomta és nézte a monitoron. Pechemre lazán a legnagyobb lett beírva. Ha ennyire bizonytalan volt a méret, azért lehettek volna kicsit toleránsabbak is, mert 2-3 mm-be már bele fognak kötni. Ami nem probléma, ha konkrét és határozott a dolog -- illetve, hát nyilván probléma. De mikor ilyen bizonytalanul percekig oda-vissza megy a méretmeghatározás, akkor nem kéne zargatni az ügyet...
Mindenesetre "met. neg." lett az eredmény.
Ezek után mehettem haza. Nem akartam ellenkező irányba menni megint, hogy megkerüljem az egész kórházsarkos területrendezést, így egyszerűbbnek tűnt, hogy a Dorottya felé indulva gyalog vettem az irányt hazafelé.
A Sparnál bevásároltam, otthon lepakoltam, majd fél 2-kor lementem anyámért. Már evett levest, de otthon még szándékoztam főzni, úgyhogy átöltözés után egyből ahhoz kezdtem. Darált lapockából csináltam tejfölös mártásos pörköltet, melyhez orsótésztát főztem ki és plusz tejfölt is raktam rá.
Anyám nagyon szokta díjazni a húsos tésztafélét, most is jóízűen evett, csemegeuborkával, majd kávét főztem, de a délután folyamán banánt és dianás cukrot is evett. Én is délután ettem mai nap először.

Ez még mind nem volt elég, fürdetés mellett döntöttünk... Ez nem kispályás dolog, ugye, de muszáj volt most csinálni, mivel holnap kontrollra visszük a traumára szegényt...
Szóval ugye, mosdó elé állva törülközőn, igyekeztem fentről lefele többször is lemosni, vízzel, tusfürdővel, majd megint vízzel. Nem könnyű már csak a gúzs miatt sem, azt kerülgetni... meg hát rohadt kicsi a hely, nem tudok a másik oldalára kerülni, ő meg olyan nehezen mozog.
Utána öltöztetés, majd a helyszín rendbetétele, mely nem rövid idő.
Én meg mostanra aztán tényleg nagyon kifáradtam... Amúgy nézte a sorozatait, vécére mászkáltunk, és a mai napon kicsit tényleg már alig vártam, hogy ledőlhessek, miután levittem fél 8-kor őt.

Ma volt egyébként nyugdíj, öcsém rendezte, szerencsére ismeri a postást, csak hát nem feltétlen lehet kiszámítani, de a kisboltban épp találkozott vele.
Anyám hozta a pénzt és kiszámoltuk, amiket ki kellett -- csekkekre, neki vett dolgokra, a támogatást, plusz Dani részére az általa befizetett számlákra, macskakajákra, kiváltott receptekre a pénzt.
Anyám a maradékot rám bízta, hogy rakjam el valahova. Éreztem, hogy ez nem lesz teljesen jó, sőt... miért pont itt legyen? Egy régebbi, de új pénztárcába pakoltam, és mutattam, hova teszem -- nyilván a magam részéről biztos voltam benne, hogy felőlem akár öcséméknél is lehetne, én biztos nem nyúlnék hozzá.
Dögfáradtan és magamhoz képest igen korán -- tán 11 körül -- feküdtem le, mert holnap legalább ilyen nehéz napom lesz.

Folytatódnak a hétköznapok

Megkezdődött az iskola, Szilviék reggel elég nagy csatazajjal elvonultak. Már nem igazán foglalkoztat, hiszen én korábban fent vagyok, mint ahogy ők elmennek. Meg hát amúgy is... soha nem mentek el úgy, hogy ne ébredtem volna fel, legfeljebb mázlista voltam, ha vissza tudtam alvadni.
Szokásos készülődés, rendrakás, előkészületek.
9-kor le anyámért, fel, mosdás, fésülés.
Rejtvényt fejt, olvas, tévé, néha alszik. Kikészítve banán, tea, kakaós keksz, kísérések vécére.
Még mindig a húsvéti főzések maradványait ettük.
Kicsit megmosdottunk, majd lábáztatás következett órákig, melegvíz-cserékkel, hogy neki tudjak esni a lábkörmeinek... Kitonaillel egyébként 2-3 naponta kenem neki, s ha így kiáztatódik, többé-kevésbé sikeres karomlevágást abszolválok nála. Nem valami guszta dolog azokat a vastag, itt-ott tök ferdére nőtt cuccokat levagdosni... de rajtam kívül nemigen csinálná meg más. Mikor befejezzük, átkenem Kitonaillel.
Az utolsó nézett sorozata után összepakoltam, megfésültem, levittem.
Ott már olyankor kész a vacsora, a legtöbb este isteni illatok szoktak terjengeni. Sógornőm leginkább estére főz, délre külön a levest szokta elkészíteni. Úgyhogy 8 körül szokott vacsorázni anyám is.
Felmentem, és szusszanva megnéztem a szokásos két műsoromat.