Aktív nap

No, a mai nap konkrétan igen strapás nap volt már megint...
Korán keltem, elrendeztem mindent, majd kivettem a húst a fagyóból, teát főztem.
Elvileg fél 10-re van megbeszélve laborvizsgálat, melyet sógornőm intézett. Nyilván a háziorvos adta a beutalót, de hogy ne kelljen anyámat rángatnunk, ezért most igénybe vettünk egy házhoz jövő laborszolgáltatást. Nyilván ez sógornőméknél kellett, hogy megtörténjen, hiszen ott van anyámnak külön szobája, cuccai stb. Sógornőm a szobavécé segítségével előre intézte a vizeletmintát, aztán némi késéssel a laboros hölgy is megérkezett és megtörtént a vérvétel.
Én ezalatt folyamatosan dolgoztam, egyrészt, mert hozzák az új mosógépet, de főleg azért, mert délutánra rovarirtás is volt kiírva...
Azt írtam régebben, hogy április 4-én elromlott Jeromos. Azóta nincs gépünk, amit muszáj, kézzel mosunk, anyám cuccait pedig sógornőm mosta, mert azért igen sok szennyest is elhoztunk vele, de hát pár géppel túl lehetett ezen esni.
Dani múlt héten intézett nekem mosógéprendelést. A-hitelre vette, 85 körül szállítással. Mivel neki nincs, és hát természetesen rá is én mosok, mondogatta, hogy majd úgyis vesz ő magának egy mosógépet... csak hát tulajdonképpen míg Jeromos mosott, ő meg közel lakik, nem volt sürgős. Én meg biztos vagyok benne, hogy addig lesznek a ruhái szépen rendben összehajtogatva és pakolva, a zoknik párosítva, a kritikus lukak megvarrva, míg én rendezem a ruháit.
Az egyértelmű volt, hogy én nem fogok tudni venni, és az is biztos, hogy mosni KELL. Szilvi többet mos a gyerek miatt, de azért a Dani 2 hetente hozott szennyesmennyiségei sem piskóták. Magamra mosok a legkevesebbet. Pár darabért amúgy sem indítok gépet, úgyhogy általában bevárom a Dani szennyesét, és akkor túlesek rajta, amennyiben elfér a szárítón a ruha.
Daninak természetes volt, hogy akkor ő vesz nekem mosógépet...
Múlt héten intézte a rendelést, neten. Igen hamar, már mára jelezték a teljesítést.

Úgyhogy a szokásos cucckipakolás volt a vécéből, fürdőszobából, nagyrészt a kádba, kisebbrészt az előszobai cipősszekrényre. Igyekeztem minél kisebb helyre és minél feltűnésmentesebben eldugdosni a dolgokat... bár ez ennyi helyen nem igazán sikerülhet.
Ugyanezt megcsináltam a konyhában, különös tekintettel a mosogató alatti szekrény kipakolására, kimosására, és a cuccok szokott módszerrel két kosárba való összepakolására... a tűzhely mögötti rész és a földről mozdítható dolgokat is felszedtem, majd miután minden megvolt, fel kellett mossam az összes linós helyiséget.
Alig végeztem, hívott Dani, hogy hívta a futár, és megadták az időpontot, hogy kb. 3/4 óra múlva szállítják a gépet.
Negyed 11-kor már kaputelefonált is, és két jóember hozta az új mosógépet. Kérdezték, hova tegyék -- mutattam az előre előkészített és frissen felmosott helyét... Persze még becsomagolt állapotjában...
Rengeteg futárt fogadtam már, amúgy nem szokásom velük kapcsolatban a borravaló, de valahogy, ha már ilyen nehéz cuccot hoznak, beállítanak a helyére, akkor azt érzem, hogy tutira nem haragszanak meg érte.

11-kor telefonált sógornőm, hogy lezajlott a vérvétel, úgyhogy mehetek anyámért.
Így is történt. Volt vízhajtó, Apranax (csak ezeket szoktam említeni, de szed néhány szívgyógyszert is, ami sok éve állandó), volt kis mosdás, fésülés is, és reggeli, kávé az éhgyomri labor után.
Feljöttünk, anyám olvasással, rejtvényfejtéssel és tévénézéssel töltötte az időt, mint általában mindig.
Én pedig elkezdtem főzni párolt csirkemellet gombamártással, rizzsel.

Ebédeltettem, én is ettem, mosogattam, kávét főztem és vittem neki. Ezután megpróbáltunk gyógytornázni a törött karral.

Később csengetett öcsém, hogy megnézze, mi az oka, hogy amióta, ugye, Daniék elvitték Jeromost az AKSD-hez, nem tudta, csak úgy elzárni a csapot, hogy innentől nem volt meleg vizünk. Ha bármit kinyitott, csepegett a víz.
Öcsém most megállapította, hogy egyszerűen rossz az a bizonyos alsó tekerő.
Innentől kezdve négyszer ment le és jött vissza, minden alkalommal hozott egy -- szerinte -- jót vagy újat -- minddel csepegett; szinte hihetetlen, de tényleg a legutolsó viszont jó lett! (Remélem, még sokáig.) Tehát innentől kezdve legalább már volt a fürdőszobában is hideg víz, nem kellett minden fürdésnél a konyhából hordani 4-5 fazék hideg vizet a fürdővízbe...
Ezenkívül öcsémmel kibontottuk a mosógépet, elkezdte tanulmányozni is, az iratokkal együtt.
Én eredetileg azt gondoltam, hogy alkalomadtán majd, ha tudom, hogy itthon vagyok és nincs más program, hívok egy hozzáértőt, akivel beköttetem a gépet. Nyilván tudtam, hogy amúgy a férfiak fele kb. meg tudja csinálni, de eddig valahogy soha vagy csak nagyon ritkán szóltam ilyesmiért öcsémnek. Dani meg (még legalábbis) nem ért hozzá, lám, hideg vizünk sem volt hetekig, mert neki sem volt fogalma sem, mi a probléma.
Egyelőre ennyiben maradtunk, illetve jól látszott, hogy rövid a mosógép és a mosdókagyló alatti összekötő cucc. Mondta, hogy megnézi anyám házában, mert szerinte neki vannak ott ilyesmik, családtagok mosógépjeiről, és már az is jó lenne, ha csak 8-10 cm-rel lenne hosszabb a cső...
A szennyvízelvezető csövét becsavarta, a hosszával nem is volt baj...
Mindenesetre a probléma még fennállt, de öcsém levitte a mosógép göngyölegét, hálisten, a szeméttároló elé.

Ezután negyed 7-kor csengetett a rovarirtó, aláírtam, és hála a jó istennek, végre ezt is letudtuk!
Utána már "csak" vissza kellett pakolni a vécébe, fürdőszobába,  ki a kádból és a cipősszekrényről; valamint a konyhában visszapakolni a mosogatószekrénybe és a kosarakat, egyebeket a helyükre.
Fél 8-kor levittem anyámat, átadás. Mire felmegyek, már a konyhafőnök első negyedórája lemegy, de utána nézem+BK.