2. "madárfutásom"

Fél 6-kor keltem reggel, és mi tagadás, elég borús volt az idő. Végül is számítottam rá, mert manapság már azért lehet nagyjából előre tudni, mi várható. Nekem nem számított a hideg, vagy akár még a szél sem, mert egy ilyen sportosabb napnál azért inkább a hűvöset szeretem, mint a meleget; csak legalább az eső ne vágja tönkre. Eshet felőlem előtte, utána, csak addig kíméljen valahogy.
Egyszóval 10-kor indult a "Madárfutás", melyre már majd két hónapja regisztráltam.

"Jótékonysági rendezvényünk célja, hogy felhívjuk a figyelmet a Debrecen Nagyerdő páratlan élővilágának, ezen belül is az egyre fogyatkozó madárvilág védelmére, megőrzésére.
Rendezők: Debreceni Nagyerdőért Egyesület és a Hajrá Futás Egyesület.

INGYENES RÉSZVÉTEL! REGISZTRÁCIÓHOZ KÖTÖTT!!
JÓTÉKONYSÁGI RENDEZVÉNY!! AZ ADOMÁNYBÓL BEFOLYT ÖSSZEGET MADÁRETETŐK ÉS TÉLI MADÁRELESÉG VÁSÁRLÁSÁRA SZERETNÉNK FORDÍTANI!!
regisztrálni: madarfutas@gmail.com
(név, szül év, város/egyesület, táv, telefonszám, e-mail cím)
Minden résztvevő, csak a saját korcsoportjának megfelelő távon indulhat, kivétel a "nyílt futam".
Versenyközpont (rajt és cél): 500 m-re a temető sarkától.
(Köztemető 3-as számú kapu, körforgalom) befelé az erdőben
Minden korcsoportra gondoltunk.
1.A gyerekfutam (fiúk, lányok) 1,5 km .Útvonala: https://www.gpsies.com/map.do?fileId=oqfeqejpahlpwmfk
Rajtszámot csak 2010. jan. 1 után született gyermekek kaphatnak!
2.A 2006-2009 között született fiatalok (fiúk, lányok) futama 3 km. Útvonala: https://www.gpsies.com/map.do?fileId=gxjjozfyvmkvusuq,
3. Nyílt futam, NŐI és FÉRFI, 3 kör, összesen 7,5 km. Útvonala: https://www.gpsies.com/map.do?fileId=gxjjozfyvmkvusuq,
4.Nordic Walking Nyílt (férfi, női) kategória: 5 km.
Kizárólag a kijelölt pálya jobb szélén való haladással.
Minden kategóriában I-III. helyezés: ÉREM ÉS OKLEVÉL DÍJAZÁS.
Mindenki, aki teljesíti a távot és célba ér, OKLEVELET kap.
RAJT: 10:00, 2010. jan. 1. után született gyerekek és Nordicosok.
10:20, 2006-2009 között született gyerekek.
10:40, Nyílt futam.
A futamokban résztvevők saját felelősségükre vesznek részt!
"FUSS A NAGYERDŐ MADARAIÉRT" !
Szeretettel várunk mindenkit!"

Készülődtem, pakolásztam, közben rendeztem az itthoni dolgokat, magamat.
Különösebb dolgokat nem pakoltam, se kaját, se vizet; tudtam, hogy tutira nem fogok menet közben leállni, hátizsákot levenni és "jól tartani" magam.😁 Még nyáron sem szoktam, ezért a gyerekeim orrolnak is, de tényleg, ebből kifolyólag nem volt gondom még kórházba járáskor sem. Nem igazán vagyok ivós, sosem voltam -- tudom, tudom, ez nagyon nem jó, de akkor sem.
Egyébként meg ott a végén kapunk egy félliteres ásványvizet, majd abból iszom.
Viszont elraktam az esőkabátot, ernyőt (ez utóbbit természetesen nem a versenyre, hanem mondjuk, hazafele menetre gondolva szántam, ha szakadna az eső). Na meg a túrabotot. Most lesz az avatása.
3/4 8-kor indultam a 22-eshez, mellyek kimentem a Köztemetőig. A falain belül sétáltam el a 3. kapuig, ott kiérve még jó 500 métert kell gyalogolni a versenyközponthoz.
Találkoztam ismerősökkel, a tősgyökeres egyesületi tagok a szervezésnél tüsténkedtek.
Beálltam a nevezési sorba, regisztrációm alapján a sorszám is meglett. Az adományos Marikával beszélgettem, és a gyűjtőbe én is raktam egy ezrest, ő pedig segített feltűzni a sorszámomat (44).
Sajnos, kissé szemerkélt az eső, ez tulajdonképpen egész napra jellemző volt. Én és a többiek is csak azon fohászkodtunk, hogy maradjon ennyiben, tehát legalább ne zuhogjon!
Ildikó mondta, hogy lerakhatom a hátizsákom a alul-felül ponyvás  részen -- ősszel ezt sem tudtam, hátizsákkal zötyögtem végig. A botokat beigazítottam, és csak általvetős kistáska volt nálam fényképezővel, telefonnal, irataimmal, pénztárcámmal, és főleg sok pzs-vel.
Nem tartottam valószínűnek, hogy botokkal, esőben fogok fényképezni egyáltalán, mint ahogy az ősszel tettem.
Közben két másik szervező ismerős hölgy mondta, hogy nézzem csak, a nordicosok bemelegítenek, álljak be én is közéjük... Úgyhogy óvatosan hátulra álltam, és próbáltam csinálni, amiket a vezetőjük vezényelgetett... nyilván kismiska voltam a sok edzett, rendszeresen nordicozó, energikus ember között.
10-kor aztán felálltak a legkisebb gyerekek, és szólítottak minket is, akik a NW 5 km-es gyaloglásán vettünk részt. Én eleve hátra álltam, hiszen ugyanúgy, mint a múltkor, nekem egyáltalán nem volt célom rohanni vagy pl. bármiféle helyezésre hajtani... ez viccnek is rossz.
Egyedül voltam egész idő alatt. Két "kört" kellett tennünk, körönként 2,5 km-nyit. A kört azért tettem idézőjelbe, mert tulajdonképpen téglalap ez a pálya.
Mivel hol kevésbé, hol kicsit erősebben csepergett-szemerkélt az eső, ezért a fényképezést nem is volt szándékomban erőltetni. Ráadásul mindkét kezemben bot volt, és még az állandó orrfúvásom miatt is elég volt variálnom a botokkal. Viszont azt észleltem, hogy a botokkal tényleg könnyebb az evickélés, jobban haladtam, és mivel nem álltam meg fotózgatni, így szerintem legalább 10 perccel az eredményem is jobb lett még akkor is, ha most is majdnem utolsóként másztam be, viszont úgy-ahogy zsinórban, és még utánam jött egy hölgy.
Azt hittem, később most is közölni fogják a teljes eredménylistát, hogy megláthassam az időmet, de mindenhol csak az első három helyezett eredményeit közölték. Nem baj, ez úgyis csak magamnak lett volna érdekes. Én most is csak arra voltam büszke, hogy teljesítettem a kihívást, képes voltam csepergő esőben is végigmenni zökkenőmentesen.
A célba érés után érzékeltem, hogy azért tökre le vagyok főve. A gyaloglás alatt a kapucnit hol felhúztam a fejemre, hol le. Sajnos, nincs vízhatlan felsőm ilyen eseményhez, úgyhogy tényleg csak imádkozni tudtam, hogy ne szakadjon az eső és ne ázzak szarrá. Azért elkezdtem fotózgatni, ahogy beértem. Eredményeket tekintve csak a nordicosok eredményhirdetését tudtam lefotózni, a kategóriák előzőleg befutott díjazottjait értelemszerűen nem tudtam lefotózni.

Utána éreztem, hogy kissé colostokként rezonálnak a lábaim, de azért "bódog" voltam, na. Sikerült megint! Megkaptam a szép oklevelet, és kaptam ajándék cuccokat is: almát, cukorbot-csomagot, minipalacsintát, többet is. A félliteres ásványvizet meg is húztam. Ezek után elpakoltam a hátizsákba, de az ernyőmet benne felejtettem... pedig később azért már esett annyira, hogy akár fel is lehetett volna húzni... na mindegy.
Némi fotózgatás után visszafelé indultam, most a temetőfalon kívül igyekeztem a buszmegálló felé.

A botok összecsukva a kezemben voltak, a hátimat nem akaródzott a levegőben tartva leszedni, térdemre téve féllábon állva kivenni az ernyőt... szóval így manipulálgatni, hanem felvettem a pulcsim kapucniját, ott egye meg a fene az elázást.
A buszmegállóhoz érve nagyon nagy mázlim volt, mert kb. 3-4 perc várakozás után meg is jött a 24-es, amitől nagyon repestem, s főleg, miután már leültem.😊
Otthon felmentem -- a 24-es az István út felől áll meg --, lecuccoltam, de nem ültem le, isten ments... Hanem még ezzel a lendülettel lementem legalább a piacra. Vennem kellett tojást, a húsboltból cuccokat, valamint az asztaloknál sertéscuccokat árusítótól vettem kis darab tokaszalonnát és kétféle házikolbászból.
Hazaérve egyébként azonnal láttam, hogy Daniék elvitték a mosógépet és a tévét is... Valamint most vettem észre Szilvi sms-ét, amit pár perccel azután küldött, amikor én elindultam a gyalogláson. Az eső meg egyéb zajok miatt egyáltalán nem hallottam az sms-t... Mindenesetre megírta, hogy nemrég volt itt Dani Tamással, aki szerzett kocsit, utánfutót, és elvitték nemcsak az én mosógépemet, segges tévémet és kisrádiómat, hanem Szilvi is kicipelte a konyhába az őáltala "elhasznált", de egyébként Dani tinikorának segges tévéjét -- mindezt az AKSD-hez, elektromos hulladékként... szegények. 😒Mármint a cuccok... hozzánk nőttek.
Utólag megtudtam, hogy elvitték Danitól keresztanyám régi, de jó állapotú ágyát anyámhoz, előzőleg kivitték tőle a "százéves" ágyát az udvarra (azt is el akarták vinni a fiúk az AKSD-be, de jóanyám azt mondta, hogy majd felvágatja, és annyival is kevesebb fát kell venni...), a helyét kiporszívózták, és beállították az "új" ágyat. Anyám örült neki, nyilván sokkal kényelmesebbnek találta, mint a régi hepehupás, lába helyett farönkön álló fekhelyet...

Előbb anyám telefonált, majd Dani.
Lefotóztam az oklevelet, a kapott cuccokat, pihentem pár percet, majd nekiálltam főzni.

Némi csirkealsócombot és csirkemájat csináltam meg pörköltnek, tarhonyával.

Este megnéztem A mi kis falunkat. Kissé fájt minden részem, de alapjában tök jól éreztem magam.