2019. április 4., csütörtök

Jeromos feladta

Reggel mozgalmas volt Szilviék indulása, háromszor visszarohantak és kulcsoztak ki-be, mire véglegesnek tűnt az elmenés. Még pihiztem volna kicsit, erre negyedóra múlva Szilvi újra visszajött, mert most tüdőgondozós időpontja volt, onnan fog majd, később menni az iskolába. Mikor ilyen aktív a reggel, még ha akarnék, se tudnék visszaaludni, olyan sz@r alvó vagyok.
Kicsit később Szilvi indult is a Jerikóra, a tüdőgondozóba.
Én pedig elkezdtem a Dani rengeteg szennyesét mosatni.
Az első tele tanknyi mosatással még semmi gond nem volt. Beraktam a következő, szintén teletankot, közben kiteregettem az előzőt...
Hát, bizony, itt már hallottam a gép hangján, hogy baj van. Bizonyos programszakaszoknál érzékelhetően nagyon erőlködött szegény Jeromos. Nem tudtam, mit csináljak, mert ha leállítom, egy 6 kilónyi vizes ruhával én nem fogok bírni, az tuti. Meg hát ki tudja, akkor épp mennyi víz áll benne -- én ezekhez tök hülye vagyok, sem erőm, sem állóképességem nincs hozzá, hogy ilyen emberes ruhákat kézzel órákig mosogassak... úgyhogy lélegzet-visszafojtva erőlködtem és küzdöttem Jeromossal együtt, hogy bárcsak sikerülne legalább ezt a gépnyi mosást végigvinnie. Rettegtem még a gondolattól is, hogy mi lesz ezek után, nekem soha nincs egy ilyen új beruházásra pénzem.
Jeromost 2002 nyarán vettem, onnantól szolgál, 17 éve. Zanussi felültöltős egyébként... Az őt megelőző mosógépünk, Domonkos is megszógált, ő Energomat volt, 1984-től Jeromosig, 18 évig...
Lényeg, hogy lement a centrifugaprogram is, de a végére több centi magasan állt a fürdőben a víz, benne tele apró barna, negyed borsszemnyi "hordalékkal", nem tudok rá mit mondani... mint az aprósóder.
Mikor kiszedtem a ruhát, akkor legalább a gépben már víz nem volt, de ez a barna trutyi mindenhol ott volt. Először is a kiömlött vizet szedegettem fel jó fél óráig legalább... Felemelő élmény volt.
Azután kiszedtem a mosott ruhát, de szerencsére tisztának tűnt, csak egy-egy részen érte a csomót ez a barna sóder, de le lehetett kefélni, és nem látszott meg a ruhán. Tehát szerencsére végigvitte a programot szegény gép...
Viszont maradt egy kis másfél kilónyi fehér ill. világos cucc, na, annak muszáj majd nekiállni kézzel. De bárki elhiheti, hogy én még így is hálát adtam, hogy Jeromos képes volt, és húzva-nyögve, nyöszörögve, de a két nagyadagot kimosta!
Mire a vízfelszedéssel, trutyilekefélgetéssel, teregetésekkel végeztem, már nagyon hátbaszúrtkés-szindrómám volt, úgyhogy hagytam kissé az akciót, míg helyre nem áll a hátam. Mert ugye, a gépet is áttörölgettem, kádat, mosdót, mindent.
Hogy hogy lesz ezek után, bele sem mertem gondolni.
Némi pihenés után egyúttal akkor már felmostam nemcsak a fürdőszobát, de a vécét, a közlekedőt, a konyhát is. Mondjuk, azokra is ráfért, nem volt felesleges.
Közben Szilvi is megérkezett, nem igazán kapott röhögőgörcsöt, mikor közöltem vele, hogy hétvégén valószínűleg neki is kézzel kell majd mosnia.

Jött a postás, hozta az fht.-mat, hogy valami jó is legyen a napban.
Daninak pár sort írtam, hogy mi a helyzet, munka után telefonált, majd feljött és megbeszéltük a helyzetet.
Azt mondta, hogy egész eddigi életében én mostam rá, és 16 éves kora óta EZ a gép. Amúgy is akart venni már egy gépet magának, de annyira így nem volt sürgős; hát akkor úgy gondolta, hogy akkor vesz majd egy gépet, részletre -- nekem. Szóval elméletileg ez várható... Nyilván tisztában van vele, hogy az én fht.-mból a csekkjeimet sem tudnám fizetni, ami néha 60 ezer fölé esik... nemhogy vidáman megvenni egy mosógépet. No, majd látjuk.
Javíttatásban nem igazán gondolkodtunk. Egy ennyi idős gépnél már valószínűleg nem párezer forintos gond lehet, ha egyáltalán létezik még hozzá alkatrész, vagy -- negatív tapasztalataim alapján -- egyáltalán foglalkoznak-e ilyen idős géppel -- lásd, amikor a hűtőmmel szerencsétlenkedtem hónapokig, és senki le nem tojt a problémámmal, mármint szerviz, szerelők. Akkor meg már mindegy, mire nincs pénzem...
Most Dani először is az elvitetést akarja megoldani, és akkor már a konyhába kiszorult és helyfoglaló régi segges tévémet és a Dani saját, gyerekkori régi segges tévéjét, melyet Szilviék még használtak pár évig, miután visszaköltöztek -- ezeket is elvitetné. Lomtalanítani ugyanis elektromos cuccokat szabályellenes. Az AKSD kijön elvinni, csak fizetni kell úgy ötezer körül -- hiába van elméletileg közel ide az AKSD hulladékudvar. Elvinni viszont el lehet, ingyen fogadják szerencsére; csak hát az elvitelt is meg kell oldani! Kocsit, utánfutót, sőt egy plusz embert is szerezni, aki cipekedni segít! Ha csak erre a feladatra koncentrál az ember, már maga ez is bőségesen elég egyszerre!
Ha meg már, mondjuk, megvan a kölcsönkérés: kocsi, utánfutó, segítő férfiember ismerős -- akkor már ezekkel egyidőben el kellene vinni anyámhoz egy ágyat, mert Dani már régebben ágyat cserélt. Így a keresztanyám nagyon szépen megkímélt ágya átkerülne anyámhoz, mert az anyám ágya úgy kb. 50 éves, még nagyanyámé volt, aztán az enyém, mikor még ott laktam... és már pl. egy lábát farönk tartja. Szóval jobban járna ezzel az ággyal, plusz Daninál is felszabadulna a helye végre.
No de ez is a Dani gondja lesz, míg mindent összeegyeztet majd!
Dani, míg itt volt, kivitte a rengeteg szemetet, ami itt közben felgyűlt.

Megnéztem a szokásos két néznivalómat.
Egyéb néznivalóra most nem voltam alkalmas.
Kalandos, fárasztó és elég borzasztó egy nap volt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése