2019. április 17., szerda

Zajlik, haladunk

Jól le vagyok maradva, de kénytelen vagyok sorban haladni, mert jártam már úgy, hogy megírtam a "mai nap" bejegyzését, és onnan kezdtem visszafelé a pótlást... ám sajnos, aki megnyitja a blogot, így elsőre mindig a dátum szerinti utolsó bejegyzést látja meg, így már zárja is befelé, rá sem gondolva, hogy közben belül azért "haladok".
Hogy miért vagyok lemaradva, az szerintem az eddigiekből is kiderült. Anyám egész nap itt van napközben, és én elsősorban az ő szükségletei szerint tudom a napot beosztani.
Este, mikor 8-kor feljövök öcséméktől, ahol alszik, akkor már javában zajlik az egyik nézendő műsorom és utána a BK, na most, enni, fürödni is kell, és bár éjfélnél hamarabb így sem fekszem le, de 11-től már erőltetem, mert ragad a szemem. Elfáradok nagyon. Sokszor egész nap fáradt vagyok, de akkor is megcsinálom, amit kell.

Ma kezdődött Bencééknek a tavaszi szünet, úgyhogy ő is itthon volt, miközben Szilvi ment az iskolájába. Ébresztésre kelek általában 7 és negyed 8 között, hogy 9-re minden előkészülettel készen legyek és le tudjak menni anyámért. Itt a szokásos rendezkedések, magam, macska, lakás körüli dolgokat leszámítva megfőzöm anyám teáját, előkészítem a tízórai nasikat, meg az ágyat is úgy készítem elő, hogy neki megfeleljen, sőt, ebbe benne van az is, hogy mindenféle balesetre is valahogy felkészüljek. Venni kéne ide is egy gumilepedőt, s mivel öcséméknél alszik, ezért ott van. Na de azt nem rángathatjuk naponta kétszer, és azért mégiscsak négyezerbe kerül. Plusz a pelenkabugyik, betétek - anyám fele nyugdíja ilyenekre megy el egyelőre. Míg a válla így van, nem nyúzzuk még az urológiára menéssel is. Úgyhogy szétvágtam egy nagy szemeteszsákot, keresztben rárakom az én ágyamon lévő ágytakaróra. Arra pakolok két nagy fürdőlepedőt -- így szokott feküdni rajta, magasított párnákkal, hogy tudja nézni a tévét. Vagy pedig ülve rejtvényt fejt, olvas.
Első napokban a kisfotelemben ült naphosszat, mert nem mert lefeküdni, hogy ő majd onnan nem tud felállni. Közben tök felesleges volt emiatt aggódnia, mert az ágyról könnyebben feláll (magasabb kicsit és nem lejt hátrafelé), mint a fotelből... Úgyhogy sajnáltam is, ha ott elbóbiskolt, mert ez tényleg kisfotel. Nincs fej- és kartartó része, keresztanyámtól örököltem -- amúgy nekem nem volt, mert nem fért soha semmilyen ülőgarnitúra vagy normális fotel.
Anyám már húsvétra készülve vetetett elég sok mindent öcsémmel előre. Így kötözött sonkákat is. Ebből én most megkaptam egyet, valamint 10 kis japántyúk-tojást is.
Amikor anyámat költöztettük hozzánk, a tele fagyasztórészéből anyám kérésére elhoztam két tyúkot húsvéti levesbe valónak, valamint 2 kis 8 db-os alsócombot.
Az egyiket ma főztem meg, tejfölös-mustáros csirkecombot sütöttem tepsiben, sütőben. Hozzá sok sárgarépával rizset készítettem.


Anyámat ebédeltettem (nem jön ki, tálcán beviszem és felülve az ágyon eszi meg). Direkt neki tartok itthon apró csemegeuborkát, ebédeknél feldarabolok neki 4-5-öt.
Én is ettem, elmosogattam. Szilvi közben hazajött -- Bencével nekem semmi dolgom nem volt, akárhányszor kérdeztem, nem kért semmit. Szilvi reggel körberakta elég sok mindennel, és elvolt az okostelefonnal...

Délután elég szűkös panelkörülményeink között lemostam anyámat tetőtől talpig. Nem lenne ezzel gond, ha a kádban zajlana, de sajnos, ez lehetetlen. Tehát törölközőre állítom a mosdó előtt, amit telefolyatok meleg vízzel és tusfürdővel. Ebből mosom le szivaccsal. Elég nyűgös dolog, mert egyrészt nagyon tehetetlen, nem érzékeli, mikor kéne kicsit fordulnia, hogy jobban hozzáférhetnék. Másrészt a Gilchrist-kötés miatt is eléggé körülményes ez, mert hát nyilván nem kéne a kötésnek eláznia.

Ma egyébként sógornőm, ahogy elhoztam tőlük anyámat, nem sokkal később elment a háziorvosához (ahová én is járok), hogy anyám állapotáról beszámoljon. Listát is készített azokról, amiket fel akar hozni témaként... Én örültem ennek, hogy megcsinálja, mert sokkal határozottabb a fellépése és a beszédkészsége, mint az enyém. Ráadásul mivel én vagyok nappal anyámmal, nyilván irreális lett volna, ha én csinálom ezt is, mivel osztódni nem tudok.
Ezzel kapcsolatban délután telefonált sógornőm, hogy menjek le, hogy meg tudjuk beszélni mindazt, amit intézett. Gondolom, nem akarta estére hagyni, amikor viszem anyámat hozzájuk, majd megtud ő is mindent időben.
Először is nyilván beszámolt a válltörésről, mutatta az ambulánslapot.
Aztán beszámolt az állandó pisilésről és a nagyfokú lábdagadásról. Mondta is a doktornő, hogy emlékszik is, amikor anyám még tudott járni rendelésre és gyógyszereit felíratni, már akkor is mindig a lábával volt probléma, pedig annak már tizenéve. És bár mindenkitől azt hallottam, neten is azt olvastam, hogy vízhajtót csak szakrendelésen írnak fel -- hála az égnek, a doktornő felírt vízhajtót, részletes utasításokkal. Mondta, hogy ezt már régen kellett volna... s hogy most a balesete miatt nem tudunk ez ügyben eljárni, lépni kell.
Ezenkívül sógornőm kért és kapott beutalót egy teljes laborra. Sőt, megbeszélték azt is, hogy mivel oda is elég lehetetlenség most őt cipelni, léteznek házhoz járó, vérvétellel foglalkozó vállalkozók, így kettőt is ajánlott a doktornő, egyikről már sógornőm és én is hallottunk. Ilyen esetekben, mint a mienk, határozottan megéri a házhoz jövő labor azt a párezret, amiért ezt abszolválni lehet.
Egy teljes vérképből és vizeletből azért már igen sok minden kiderülhet, erre nagy szükség van.
És még intézett valamit, a doktornő kezdeményezésére: mivel holnap kell anyámat visszavinni a traumára első kontrollra, hát kiállított egy szállítólevelet, és szólt is az illetékes helyre a betegszállítás miatt... Ilyet még nem próbáltunk, mondjuk, én a sok kórházasdi alatt nagyon sok beteggel találkoztam és beszélgettem ezzel kapcsolatban, vagyis hogy ilyen napokon az egész nap rá van az akcióra szánva, és sokszor a vizsgálat/kezelés/akármi után még órákat, félnapokat várnak szegények a betegszállítókra -- tényleg elég kellemetlen és kiszolgáltatott állapot, de van, amikor semmi más megoldás nem létezik. Mindenesetre meg volt rendelve a betegszállítás, holnap reggel 8-9 óra közöttre.

Mivel holnap kontrollra megyünk anyámmal, de Bence nyilván folytatja a tavaszi szünetet, Szilvi viszont iskolába megy; nem lenne megoldott, hogy Bence ne maradjon egyedül. Ezért meg kellett szervezni, hogy Bencét este elvigyék fél 7 környékén.
Mikor levittem anyámat, nyilván még beszélgettünk a dolgokról, így 8 előtt épp csak az elejéről maradtam le a Drága örökösöknek, és kellett a BK is, hogy helyre billenjek lelkileg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése