2019. április 25., csütörtök

Kontrollvizsgálatokon

A mai és holnapi volt a két nap, melyet az onkológián a főorvos kontrollra javasolt. A gondolat nem volt rossz, de nem úgy jött össze, hogy különösebb hasznunk legyen időmegtakarítás szempontjából.
Eredetileg úgy volt, hogy ma elvégzem a vizsgálatokat, holnap pedig visszajövök csak az onkológiára, mivel egyrészt akkor kielemezhetőek már az eredmények, másrészt elvileg akkor hamarabb szabadulnék, mert hogy ugye, a vizsgálatokon túllennék, és pikk-pakk, behívnak, túlesek és már mehetek is haza.
De miért is alakult volna úgy minden, ahogy elméletileg olyan szépen ki lett találva?
Mondjuk, már megtanultam, hogy egy-egy vizsgálatnál nem vérre menő az időpont előjegyzés szempontjából. Mondjuk, nekem ma 8-ra volt laborbeutalóm, 12:36-ra pedig hasi UH. Na most, ha én ezeket így betartom, kelek hajnali 5-kor és a kórházban töltöm a fél napot. Ráadásul tudom, hogy a labornál reggel 8-kor hatalmas tömeg van, és ez az enyém nem sürgősségi, hogy probléma lenne a késésből. Úgyhogy eleve máshogy terveztem.
7-kor keltem, készülődtem, lerendeztem mindent, és 9-kor indultam buszhoz. A 22-essel mentem a szokásos útvonalon, majd igen nagyot néztem, mekkora felfordulás volt a Pesti utca--Mester utca--Bartók találkozásánál, és egészen le a Dorottya felé. Ha előre felfogom, akkor megérte volna egy megállóval tovább menni, onnan egyszerűbb lett volna visszagyalogolni, mint innen át körben megkerülni az egész hóbelevancot, a Böszörményi úti zebránál átmenve, s a Bartók másik oldalán legyalogolni odáig, ahol végre át lehetett menni a kórház felé. Még szerencse, hogy most tényleg nem időpontra mentem ilyen szempontból...
Ahogy gondoltam, úgy tényleg nem volt gond, az, hogy 3/4 10 körül húztam sorszámot a laborba. Sőt, konkrétan azonnal behívtak. Megvolt a tumormarkeres vérvétel, kértem leragasztást, majd elég kényelmesen ücsörögtem vagy negyedórát az akció után. Pár méterre innen a radiológiára való jelentkezésre szolgáló ablak, úgyhogy negyed 11-kor már jelentkeztem is... mivel az időpont baromi sokára szólt, hát bizony innentől is jócskán számíthattam várakozásra. Viszont volt egy kis reménykedés is, hogy hátha beférek és korábban is megejthető lesz a vizsgálat.
Ez nem jött be. Két, azaz kettő órát várakoztam, mire végre behívtak, pedig 1-2 ember volt előttem... igaz, később ezek mindig pótlódtak, nyilván nekik korábbi időpontjaik voltak. Legalább egy-másfél órával később is ráért volna otthonról elindulnom! Csak hát azért azt is figyelnem kellett, hogy anyámért kell menni, én vagyok a nappalos.
No, mindegy, végül is az időpontomhoz képest 20 perccel hamarabb hívtak be...
A múltkori doktornő volt, elég alapos, és annyit kereste és "macerálta" azt a francos haemangiomát, hogy már alig vártam, hogy vége legyen.
Ráadásul 4 méret is elhangzott 21 és 24 mm között, oda-vissza, mikor honnan nyomta és nézte a monitoron. Pechemre lazán a legnagyobb lett beírva. Ha ennyire bizonytalan volt a méret, azért lehettek volna kicsit toleránsabbak is, mert 2-3 mm-be már bele fognak kötni. Ami nem probléma, ha konkrét és határozott a dolog -- illetve, hát nyilván probléma. De mikor ilyen bizonytalanul percekig oda-vissza megy a méretmeghatározás, akkor nem kéne zargatni az ügyet...
Mindenesetre "met. neg." lett az eredmény.
Ezek után mehettem haza. Nem akartam ellenkező irányba menni megint, hogy megkerüljem az egész kórházsarkos területrendezést, így egyszerűbbnek tűnt, hogy a Dorottya felé indulva gyalog vettem az irányt hazafelé.
A Sparnál bevásároltam, otthon lepakoltam, majd fél 2-kor lementem anyámért. Már evett levest, de otthon még szándékoztam főzni, úgyhogy átöltözés után egyből ahhoz kezdtem. Darált lapockából csináltam tejfölös mártásos pörköltet, melyhez orsótésztát főztem ki és plusz tejfölt is raktam rá.
Anyám nagyon szokta díjazni a húsos tésztafélét, most is jóízűen evett, csemegeuborkával, majd kávét főztem, de a délután folyamán banánt és dianás cukrot is evett. Én is délután ettem mai nap először.


Ez még mind nem volt elég, fürdetés mellett döntöttünk... Ez nem kispályás dolog, ugye, de muszáj volt most csinálni, mivel holnap kontrollra visszük a traumára szegényt...
Szóval ugye, mosdó elé állva törülközőn, igyekeztem fentről lefele többször is lemosni, vízzel, tusfürdővel, majd megint vízzel. Nem könnyű már csak a gúzs miatt sem, azt kerülgetni... meg hát rohadt kicsi a hely, nem tudok a másik oldalára kerülni, ő meg olyan nehezen mozog.
Utána öltöztetés, majd a helyszín rendbetétele, mely nem rövid idő.
Én meg mostanra aztán tényleg nagyon kifáradtam... Amúgy nézte a sorozatait, vécére mászkáltunk, és a mai napon kicsit tényleg már alig vártam, hogy ledőlhessek, miután levittem fél 8-kor őt.

Ma volt egyébként nyugdíj, öcsém rendezte, szerencsére ismeri a postást, csak hát nem feltétlen lehet kiszámítani, de a kisboltban épp találkozott vele.
Anyám hozta a pénzt és kiszámoltuk, amiket ki kellett -- csekkekre, neki vett dolgokra, a támogatást, plusz Dani részére az általa befizetett számlákra, macskakajákra, kiváltott receptekre a pénzt.
Anyám a maradékot rám bízta, hogy rakjam el valahova. Éreztem, hogy ez nem lesz teljesen jó, sőt... miért pont itt legyen? Egy régebbi, de új pénztárcába pakoltam, és mutattam, hova teszem -- nyilván a magam részéről biztos voltam benne, hogy felőlem akár öcséméknél is lehetne, én biztos nem nyúlnék hozzá.
Dögfáradtan és magamhoz képest igen korán -- tán 11 körül -- feküdtem le, mert holnap legalább ilyen nehéz napom lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése