Délelőtt megint szortíroztam a hűtőben, és a maradékokat előkészítve, összevagdalva Szilvivel 1 óra körül, amikor Bencét vitte le, levitettem a lenti macskáknak.
Egy után ui. elvitték Bencét.
Csirkemellet főztem kókuszos-thai mártásban, melyhez 2 csomag jázminrizst főztem ki.
Egy-egy doboznyit anyámnak és Daninak is kiszedtem belőle...
Dani telefonált, majd átjött.
Hozta a szennyest, odaadtam neki a nekik kiadagolt kaját, mivel készült anyámhoz menni; valamint száraz kenyeret, göngyöleget elvitelre.
Hajat mostam, majd pendrájvról megnéztem az Elif hétfői, keddi, szerdai részét, este pedig az X-faktor 1. élőshowját.
Kiolvastam Nicholas Sparks: Mindig van holnap c. regényét.
2018. november 17., szombat
2018. november 16., péntek
Macskázás és egyebek
Délelőtti ténykedéseim közepette átlagosnál több időt fordítottam Honesty bundájára. Igazán nem mondhatnám, hogy nem szereti a dolgot, pont az a baj, hogy túlságosan is élénk szerepet játszik benne. Nagyon hátráltat azzal, hogy kizárólag szórakozásként fogja fel -- dorombolva fickándozik a nagy testével, hányja-veti magát, megfog, harapdálja a kezem és a kefét is egyfolytában -- szóval nem egy leányálom ez a téma. Úgyhogy a hasa csak nagyon lájtosan van karbantartva, a hónaljait meg sosem látta kefe, merthogy képtelenség. Mindenesetre így is kijött belőle több marék fölösleges szőr. Sajnos, a küllemén max. 1-2 óráig, ha látható a szépítés, mert összehencsergi, plusz az állandó nyalakodás azonnal tönkrevág mindent. Mindegy végül is, az a lényeg, hogy mi tudjuk, hogy megtörtént.😊😸
Anyám telefonált, hogy kisütötte a csöröge másik felét, hogy s mint legyen. Aztán úgy gondolta, hogy kisebbik unokahúgom ma szabadnapos és megkérdezi tőle, nem vinné-e el, mert felét úgyis neki, felét meg nekünk szánta. Egyúttal majd be is adja nekünk.
Istvánnal szóba jött a fényképezés, azon belül a gépem és az akksijai. Kettő van eredetileg, hosszú évek óta, és jó ideje észlelem, hogy már közel sem úgy bírják a strapát, mint régebben. Sokkal hamarabb lemerülnek, és hát ha egy egésznapos programra megyek, lásd pl. zempléni vagy beregi kirándulás, a két koppra feltöltött akksi max. úgy 150-160 fotót képes összehozni. És hát régi szép napok, amikor csak az egyik akksi is képes volt 300 fotóra.
Én egyébként megnéztem neten, hogy hol lehet és milyen árban ilyen akksit venni, és hát ledöbbentett, hogy 5-6 ezer Ft-ba kerülnek, amiket láttam. Én úgy emlékeztem, annak idején István 2500 körül vette darabját. Erre kérdeztem rá, hogy azt hol keressem és létezik-e még olyan.
Hát, István persze megtalálta! Többször is újratelefonált a témával kapcsolatban, sőt, meg is rendelte számomra úgy, hogy szállítással együtt (!) 5000-ből KETTŐ kijött. Azt hiszem, ezek nyilván nem újak, hanem újratöltöttek, de attól még sokáig jobban bírják, mint a régiek.
Na, ezekre a műszaki dolgokra nem tudok én jól keresni, meg egyébként is rettenetesen bizonytalan vagyok műszaki dolgok önálló vételében. Mert engem baromira át lehet ám vágni, meg nem tudom, mi jó, mi nem; mi kompatíbilis mivel vagy mégsem; szóval lehetőség szerint mindenféle műszaki, technikai bonyolódást jó lenne kiiktatni az életemből...
Megnéztem A legbátrabb páros 5., döntős részét; nem sokkal utána csengetett unokahúgom, hozta anyámtól a csörögét. Beszélgettünk egy ideig, majd ment ő is.
Este Konyhafőnök és BK, netezés, olvasás.
Anyám telefonált, hogy kisütötte a csöröge másik felét, hogy s mint legyen. Aztán úgy gondolta, hogy kisebbik unokahúgom ma szabadnapos és megkérdezi tőle, nem vinné-e el, mert felét úgyis neki, felét meg nekünk szánta. Egyúttal majd be is adja nekünk.
Istvánnal szóba jött a fényképezés, azon belül a gépem és az akksijai. Kettő van eredetileg, hosszú évek óta, és jó ideje észlelem, hogy már közel sem úgy bírják a strapát, mint régebben. Sokkal hamarabb lemerülnek, és hát ha egy egésznapos programra megyek, lásd pl. zempléni vagy beregi kirándulás, a két koppra feltöltött akksi max. úgy 150-160 fotót képes összehozni. És hát régi szép napok, amikor csak az egyik akksi is képes volt 300 fotóra.
Én egyébként megnéztem neten, hogy hol lehet és milyen árban ilyen akksit venni, és hát ledöbbentett, hogy 5-6 ezer Ft-ba kerülnek, amiket láttam. Én úgy emlékeztem, annak idején István 2500 körül vette darabját. Erre kérdeztem rá, hogy azt hol keressem és létezik-e még olyan.
Hát, István persze megtalálta! Többször is újratelefonált a témával kapcsolatban, sőt, meg is rendelte számomra úgy, hogy szállítással együtt (!) 5000-ből KETTŐ kijött. Azt hiszem, ezek nyilván nem újak, hanem újratöltöttek, de attól még sokáig jobban bírják, mint a régiek.
Na, ezekre a műszaki dolgokra nem tudok én jól keresni, meg egyébként is rettenetesen bizonytalan vagyok műszaki dolgok önálló vételében. Mert engem baromira át lehet ám vágni, meg nem tudom, mi jó, mi nem; mi kompatíbilis mivel vagy mégsem; szóval lehetőség szerint mindenféle műszaki, technikai bonyolódást jó lenne kiiktatni az életemből...
Megnéztem A legbátrabb páros 5., döntős részét; nem sokkal utána csengetett unokahúgom, hozta anyámtól a csörögét. Beszélgettünk egy ideig, majd ment ő is.
Este Konyhafőnök és BK, netezés, olvasás.
2018. november 15., csütörtök
Városházi ügyintézés
Valahogy olyan rosszul aludtam, ez általában így van, ha olyan "nemszeretem" intéznivaló vár rám másnap, hogy szinte lehetetlen kikapcsolni az agyam még éjjelre is.
Reggel átnéztem mindent a beadványhoz. Minden másolat megvolt, az eredetiket ilyenkor viszem külön tasakban, nehogy probléma legyen. Mert egyébként egy év hosszú idő, és mindig változik valami. Kiderült, hogy a beadandó tízoldalas űrlap a Szilvi részéről több helyen is hiányosan van kitöltve, Szilvi pedig még nem volt itthon.
Mindegy, gondoltam, végül is a hónap folyamán ráér ez az ügyintézés, csak akkor potyára aludtam sz@rul. 😕
Már elmúlt jóval dél, mikor hazajött, kiderült, hogy az apjának rendezett valami papírokat a városházáról szintén, aki most ment nyugdíjba. Meg intézte a gyereknek a biztosítónál az éves biztosítást, mert azt újabban érdekes módon az iskola mintha lerakta volna a válláról.
Mindenesetre mondtam, hogy több helyen is elfelejtette kitölteni az űrlapot, de nem baj, majd megyek jövő héten (szerdán, csütörtökön van személyes ügyintézés, ezeket nem szeretem levélben intézni. Itt helyben meg tudják mondani, minden rendben van-e, nincs-e pótlandó vagy hiány stb., jól van-e kitöltve a beadvány és ilyenek).
Persze Szilvi kitöltötte seperc alatt, úgyhogy mivel csütörtökön délután van ügyfélfogadás, még simán el tudtam menni. (Már pedig egészen eleresztettem a dolgot, azaz megnyugodtam... de rájöttem, hogy úgysem úszom meg, jobb az ilyesmin túlesni!)
Úgyhogy negyed 3-kor kimentem egy 45-öshöz, fel a Kossuth utcára, onnan gyalog a városházára. Szokásos bejelentkezés a recepciósoknál, belépőkártya stb., majd fellifteztem a 4.-re.
Nagyon hamar végeztem, nem voltak előttem. Új, fiatal ügyintéző nő volt, nem a már ismert idősebb hölgy, aki mindig végig kommunikált, kérdezett, kommentálta a dolgokat. Ez a mostani figyelmesen és csendben átlapozta, -olvasta, -nézegette az egész paksamétát, és teljesen rendben talált mindent, csupán a végén mondta, hogy rendben vagyunk, visszaadta, amikre nem volt szükség, és már mehettem is.
Hurrá! Mindig nagy könnyebbség egyrészt a zökkenőmentes ügyintézés, másrészt, hogy túlvagyok rajta.
A városháza lépcsőjén most is kerestem volna piros, szív alakú levélkét, amilyet tavaly, pontosan itt, ugyanúgy nov. 15-én itt járva találtam... De most sajnos, tisztára volt seperve.😏
A Széchenyin vártam félórát valami járműre, valahogy az istennek sem akart semmi jönni, pedig elég sokféle busszal haza tudnék jutni. Így végül egy trolira szálltam, ami ugyan csak a Segner térig visz, de így legalább bementem a Tescóba. Vettem pár dolgot, meg egy kisadag kaját is.
Utána vártam egy 45-öst két megálló erejéig.
Otthon elrendezkedtem, ettem, majd megérdemelt pihiként megnéztem A legbátrabb páros 4. részét.
Később olvastam, neteztem, közben pedig Konyhafőnök és BK.
Reggel átnéztem mindent a beadványhoz. Minden másolat megvolt, az eredetiket ilyenkor viszem külön tasakban, nehogy probléma legyen. Mert egyébként egy év hosszú idő, és mindig változik valami. Kiderült, hogy a beadandó tízoldalas űrlap a Szilvi részéről több helyen is hiányosan van kitöltve, Szilvi pedig még nem volt itthon.
Mindegy, gondoltam, végül is a hónap folyamán ráér ez az ügyintézés, csak akkor potyára aludtam sz@rul. 😕
Már elmúlt jóval dél, mikor hazajött, kiderült, hogy az apjának rendezett valami papírokat a városházáról szintén, aki most ment nyugdíjba. Meg intézte a gyereknek a biztosítónál az éves biztosítást, mert azt újabban érdekes módon az iskola mintha lerakta volna a válláról.
Mindenesetre mondtam, hogy több helyen is elfelejtette kitölteni az űrlapot, de nem baj, majd megyek jövő héten (szerdán, csütörtökön van személyes ügyintézés, ezeket nem szeretem levélben intézni. Itt helyben meg tudják mondani, minden rendben van-e, nincs-e pótlandó vagy hiány stb., jól van-e kitöltve a beadvány és ilyenek).
Persze Szilvi kitöltötte seperc alatt, úgyhogy mivel csütörtökön délután van ügyfélfogadás, még simán el tudtam menni. (Már pedig egészen eleresztettem a dolgot, azaz megnyugodtam... de rájöttem, hogy úgysem úszom meg, jobb az ilyesmin túlesni!)
Úgyhogy negyed 3-kor kimentem egy 45-öshöz, fel a Kossuth utcára, onnan gyalog a városházára. Szokásos bejelentkezés a recepciósoknál, belépőkártya stb., majd fellifteztem a 4.-re.
Nagyon hamar végeztem, nem voltak előttem. Új, fiatal ügyintéző nő volt, nem a már ismert idősebb hölgy, aki mindig végig kommunikált, kérdezett, kommentálta a dolgokat. Ez a mostani figyelmesen és csendben átlapozta, -olvasta, -nézegette az egész paksamétát, és teljesen rendben talált mindent, csupán a végén mondta, hogy rendben vagyunk, visszaadta, amikre nem volt szükség, és már mehettem is.
Hurrá! Mindig nagy könnyebbség egyrészt a zökkenőmentes ügyintézés, másrészt, hogy túlvagyok rajta.
A városháza lépcsőjén most is kerestem volna piros, szív alakú levélkét, amilyet tavaly, pontosan itt, ugyanúgy nov. 15-én itt járva találtam... De most sajnos, tisztára volt seperve.😏
A Széchenyin vártam félórát valami járműre, valahogy az istennek sem akart semmi jönni, pedig elég sokféle busszal haza tudnék jutni. Így végül egy trolira szálltam, ami ugyan csak a Segner térig visz, de így legalább bementem a Tescóba. Vettem pár dolgot, meg egy kisadag kaját is.
Utána vártam egy 45-öst két megálló erejéig.
Otthon elrendezkedtem, ettem, majd megérdemelt pihiként megnéztem A legbátrabb páros 4. részét.
Később olvastam, neteztem, közben pedig Konyhafőnök és BK.
2018. november 14., szerda
Jelentkezés
Mivel utolsó percben sikeresen rájöttem, hogy ma kell jelentkeznem a MÜK-ban, ezért ahányszor csak eszembe jut, hálát adok a sorsnak, amiért mégsem felejtettem el és valamiféle sugallat folytán a kiskönyv a kezembe tévedt.
A tavalyi év második felétől, amikor már látványosan alig álltam a lábamon, kaptam egy olyan lehetőséget, hogy csak minden második alkalommal kell személyesen megjelennem, a többin elegendő az internetes jelentkezés. Fogalmam sem volt, hogy létezik ez a dolog, hiszen az akkori állapotomban az is áldás lett volna már korábban is, hogy minden második alkalomkor otthonról jelentkezhetek be két hányás és 4-5 hasmars között haldokolva. Úgyis folyton mennem kellett mindenhova, amit időnként borzasztó nehezen oldottam meg. Na mindegy is, jobb későn, mint soha.
Tehát most is egy ilyen netes jelentkezés következett, ez már a harmadik ilyenem e kategóriában.
Tény, hogy ugyanúgy tilos elfelejteni, ugyanúgy szankciókat von maga után -- kiraknak az álláskeresők közül és elvesztem az aktív korú támogatást --, mintha a személyes megjelenést mulasztanám el.
Ilyenkor behívom az előző ilyen írásos jelentkezést, átírom a paramétereket jelen időknek megfelelően, és jelentkezem e-mailben. Pár óra múlva, de legkésőbb hivatali ügyintézési idő végén megkapom a visszaigazoló, jelentkezést elfogadó e-mailt, melyben közlik a következő jelenés időpontját, s jelzik, hogy annak mindenképp személyesen kell történnie.
Szilvi ma másoltatta a lakásfenntartási támogatáshoz beadandó cuccokat. Ezután pedig 10 körül kisebbik unokahúgommal elmentek anyámhoz segédkezni. Pl. behordták a fát a kamrába, udvart sepertek, ilyesmik. Vittek is anyámnak pékboltból ezt-azt, maguknak is vittek kaját, hogy ne kelljen anyámnak főzni, dehát ő amúgy is főzne... úgyhogy még elvitelre is pakolt nekik sült csirkecombot rizzsel. Na meg hát ott van nála két Szilvi nevű unokája, akiknek tegnap volt a névnapjuk, és imádják a csörögét?? Hát naná, hogy sütött egy csomót...
Jómagam csirkelábpörköltet főztem. Újabban a Sparban is van csirkeláb, mégpedig tálcásan, kicsomagolva, pont egy főzésnyi... Én így is háromszor lakok jól belőle csak úgy, magában, köret és kenyér nélkül is.😁
Megnéztem pendrájvról a tévében (azért írom a tévét, mert régebben az ilyen utónézéseket gépben néztem, de már nem lehet, mert nincs hangom) A legbátrabb páros 3. részét, este pedig Konyhafőnök VIP, BK, Szulejmán késő éccakáig. Közben persze volt más is, nem egyvégtében ezek mennek éjfélekig, így lehet netezni, olvasni, csörögét enni, fürödni stb. közben. Anyámmal telefonon megbeszéltük az aktuális dolgokat; aztán úgy gondoltam, lehet, hogy holnap abszolválható a városházás akció.
A tavalyi év második felétől, amikor már látványosan alig álltam a lábamon, kaptam egy olyan lehetőséget, hogy csak minden második alkalommal kell személyesen megjelennem, a többin elegendő az internetes jelentkezés. Fogalmam sem volt, hogy létezik ez a dolog, hiszen az akkori állapotomban az is áldás lett volna már korábban is, hogy minden második alkalomkor otthonról jelentkezhetek be két hányás és 4-5 hasmars között haldokolva. Úgyis folyton mennem kellett mindenhova, amit időnként borzasztó nehezen oldottam meg. Na mindegy is, jobb későn, mint soha.
Tehát most is egy ilyen netes jelentkezés következett, ez már a harmadik ilyenem e kategóriában.
Tény, hogy ugyanúgy tilos elfelejteni, ugyanúgy szankciókat von maga után -- kiraknak az álláskeresők közül és elvesztem az aktív korú támogatást --, mintha a személyes megjelenést mulasztanám el.
Ilyenkor behívom az előző ilyen írásos jelentkezést, átírom a paramétereket jelen időknek megfelelően, és jelentkezem e-mailben. Pár óra múlva, de legkésőbb hivatali ügyintézési idő végén megkapom a visszaigazoló, jelentkezést elfogadó e-mailt, melyben közlik a következő jelenés időpontját, s jelzik, hogy annak mindenképp személyesen kell történnie.
Szilvi ma másoltatta a lakásfenntartási támogatáshoz beadandó cuccokat. Ezután pedig 10 körül kisebbik unokahúgommal elmentek anyámhoz segédkezni. Pl. behordták a fát a kamrába, udvart sepertek, ilyesmik. Vittek is anyámnak pékboltból ezt-azt, maguknak is vittek kaját, hogy ne kelljen anyámnak főzni, dehát ő amúgy is főzne... úgyhogy még elvitelre is pakolt nekik sült csirkecombot rizzsel. Na meg hát ott van nála két Szilvi nevű unokája, akiknek tegnap volt a névnapjuk, és imádják a csörögét?? Hát naná, hogy sütött egy csomót...
Jómagam csirkelábpörköltet főztem. Újabban a Sparban is van csirkeláb, mégpedig tálcásan, kicsomagolva, pont egy főzésnyi... Én így is háromszor lakok jól belőle csak úgy, magában, köret és kenyér nélkül is.😁
Megnéztem pendrájvról a tévében (azért írom a tévét, mert régebben az ilyen utónézéseket gépben néztem, de már nem lehet, mert nincs hangom) A legbátrabb páros 3. részét, este pedig Konyhafőnök VIP, BK, Szulejmán késő éccakáig. Közben persze volt más is, nem egyvégtében ezek mennek éjfélekig, így lehet netezni, olvasni, csörögét enni, fürödni stb. közben. Anyámmal telefonon megbeszéltük az aktuális dolgokat; aztán úgy gondoltam, lehet, hogy holnap abszolválható a városházás akció.
2018. november 13., kedd
Kavicskép-kiállításon
Reggel 8-kor aktívan elkezdték a szemétledobó tisztítását. Ez ilyenkor mindig félnapos meló, és nagy zajjal jár. A szinteken valamelyik lakásból elkérik a kulcsot. Szerencsére nem ide csengettek be, mert akkor igencsak az ágyból ugrottam volna ki emiatt, ugyanis elfelejtettem korábban kelni.
Szilvi volt a közös képviselőnél a lakásfenntartási támogatás ráeső részének kitöltése miatt. Persze ilyenkor nincs bent a közös képviselő, csak 1-2 egyéb ott, az irodában dolgozó fiatal. Ha elég újak, akkor nem mindig ismerik a dörgést. Most is olyan volt, hogy látványosan sosem csinált még olyat az illető, és Szilvinek kellett mondani, melyik helyre kb. mit írjon be...
Utána befizette a hőszolgáltatási és az upc-csekkeimet. Az előbbinél végre megadták a múlt havi és e havi támogatást egyben -- újabban az a divat, hogy nem vonják minden hónapban, hanem kéthavonta utólag küldik. Mármint a városháza a hőszolgáltatónak. Amikor nem jön, akkor viszont elég sz@r, ha az ember számítana arra a 4000 Ft-ra, amennyivel kevesebb lenne az a nyomorult fűtésszámla. Ilyenkor mindig örvendek, hogy kiegyenlítődtünk...
Mivel kezdtem összeszedegetni az igényléshez szükséges iratokat másoltatásra, így akadtam rá a MÜK-kiskönyvre, mondom, megnézem már! És micsoda mázli! Kiderült, hogy holnap kell jelentkezni a MÜK-nél! 😵 Ha most nem keresem az aktív korú határozatot, nem akad a kezembe a kiskönyv és eszembe sem jut a jelentkezés! Pedig ettől a vér is meghűl bennem: soha nem mulasztottam, nem késtem még! Még tavaly is, amikor probléma volt nekem nagyon az ilyen hivatalos helyekre való mászkálás, pl. kemóval, kontrollal, köztes infúziókkal egy napra esett az esedékes jelentkezés, akkor többször is volt, hogy 3-4, de akár 5 nappal is bevánszorogtam korábban a hivatalhoz, nehogy probléma legyen! Nekem lelki trauma lenne az ilyesmi elfelejtése, és most majdnem sikerült! 😰 És ez mostanában a második ilyen! Így voltam az októberi onkológiai kontrollal: azt ugyan tudtam, hogy lesz, csak éppen egy nappal későbbi dátumra esküdtem folyamatosan, ha szóba jött! Ott is véletlenül néztem meg az utolsó ambulánslapomat, és emlékszem, ugyanezt a frászt éreztem, mikor kiderült, hogy nem, nem holnapután van a kontroll, hanem holnap! 😵 Na, pedig az aztán végképp nem mindegy, mert egy-egy onkológiai kontrollnál összesen legalább 4 helyre van nekem időpontom ugyanazon a napon. El lehet képzelni, ha elfelejtem, hogy szednék és mikorra össze én ennyi időpontot egy napra -- ezt kizárólag az onkológus tudja kezében tartani és meglogisztikázni.
Szilvinek ma van a névnapja. Felköszöntöttem egy Úton c. antológiával, melyben három családtag (köztük az övé is) portréjával szerepelek, és háromezret tettem borítékba, hogy vegyen magának olyasmit, amire szüksége van, ami tetszik neki. Isten éltesse őt! 💗
Délután programunk volt Erikával. Negyed 2-kor indultam a 45-öshöz, kb. 3/4-re már fent is voltam a városban. A Kistemplonynál találkoztunk, de korábban értem, úgyhogy várakoztam kissé. Persze mint kiderült, Erika is korábban ért, és ő elment másfelé addig, mert minek ácsorgott volna itt feleslegesen. Lényeg, hogy 2-kor csak összejöttünk.
A Simonffyn, az Ifjúsági házban lévő kavicskép-kiállítást akartuk megnézni. Papp Tímea A kő lelke címmel rendezett kiállítást, s ezt semmiképp nem akartuk kihagyni.
El is mentünk, megnéztük: 41 csodaszép, hangulatos alkotást láthattunk, melyeket végigfotóztam.
Nagyon-nagyon érdemes volt, rendkívül ötletes, színes, részletgazdag, különleges összeállításban volt részünk!
A kiállítás után felgyalogoltunk a főutcára, miközben daru dolgozott fent a mennyekben a fejünk fölött...
Bementünk a Mekibe, ahol vagy másfél órát eltöltöttünk. Ettünk egy sajtburgert, ittunk egy kis üdítőt; ezekre Erika hívott meg. Én pedig ezek után vettem magunknak egy-egy McFreeze-t. Most a csokisat kóstoltuk meg.💚
Minden előre való megbeszélés nélkül vittünk egymásnak ajándékot: én Erikának egy Szívhang a kövek mögül verseskönyvemet egy csipeszes bagoly kíséretében, tőle pedig Just borókakrémet és Just 31 gyógyolajat kaptam.
Előbb-utóbb csak befejeztük a mai talit, úgyhogy kint a Széchenyi tájékán elbúcsúztunk, én mentem a buszomhoz, ő meg még találkozott a lánya családjával.
25-össel mentem, s hazafelé bementem a Sparba, még mindig feldobódva a kiállítás élményétől.
Otthon Konyhafőnök VIP-t, majd BK-t néztem, azután olvastam és neteztem.
Szilvi volt a közös képviselőnél a lakásfenntartási támogatás ráeső részének kitöltése miatt. Persze ilyenkor nincs bent a közös képviselő, csak 1-2 egyéb ott, az irodában dolgozó fiatal. Ha elég újak, akkor nem mindig ismerik a dörgést. Most is olyan volt, hogy látványosan sosem csinált még olyat az illető, és Szilvinek kellett mondani, melyik helyre kb. mit írjon be...
Utána befizette a hőszolgáltatási és az upc-csekkeimet. Az előbbinél végre megadták a múlt havi és e havi támogatást egyben -- újabban az a divat, hogy nem vonják minden hónapban, hanem kéthavonta utólag küldik. Mármint a városháza a hőszolgáltatónak. Amikor nem jön, akkor viszont elég sz@r, ha az ember számítana arra a 4000 Ft-ra, amennyivel kevesebb lenne az a nyomorult fűtésszámla. Ilyenkor mindig örvendek, hogy kiegyenlítődtünk...
Mivel kezdtem összeszedegetni az igényléshez szükséges iratokat másoltatásra, így akadtam rá a MÜK-kiskönyvre, mondom, megnézem már! És micsoda mázli! Kiderült, hogy holnap kell jelentkezni a MÜK-nél! 😵 Ha most nem keresem az aktív korú határozatot, nem akad a kezembe a kiskönyv és eszembe sem jut a jelentkezés! Pedig ettől a vér is meghűl bennem: soha nem mulasztottam, nem késtem még! Még tavaly is, amikor probléma volt nekem nagyon az ilyen hivatalos helyekre való mászkálás, pl. kemóval, kontrollal, köztes infúziókkal egy napra esett az esedékes jelentkezés, akkor többször is volt, hogy 3-4, de akár 5 nappal is bevánszorogtam korábban a hivatalhoz, nehogy probléma legyen! Nekem lelki trauma lenne az ilyesmi elfelejtése, és most majdnem sikerült! 😰 És ez mostanában a második ilyen! Így voltam az októberi onkológiai kontrollal: azt ugyan tudtam, hogy lesz, csak éppen egy nappal későbbi dátumra esküdtem folyamatosan, ha szóba jött! Ott is véletlenül néztem meg az utolsó ambulánslapomat, és emlékszem, ugyanezt a frászt éreztem, mikor kiderült, hogy nem, nem holnapután van a kontroll, hanem holnap! 😵 Na, pedig az aztán végképp nem mindegy, mert egy-egy onkológiai kontrollnál összesen legalább 4 helyre van nekem időpontom ugyanazon a napon. El lehet képzelni, ha elfelejtem, hogy szednék és mikorra össze én ennyi időpontot egy napra -- ezt kizárólag az onkológus tudja kezében tartani és meglogisztikázni.
Szilvinek ma van a névnapja. Felköszöntöttem egy Úton c. antológiával, melyben három családtag (köztük az övé is) portréjával szerepelek, és háromezret tettem borítékba, hogy vegyen magának olyasmit, amire szüksége van, ami tetszik neki. Isten éltesse őt! 💗
Délután programunk volt Erikával. Negyed 2-kor indultam a 45-öshöz, kb. 3/4-re már fent is voltam a városban. A Kistemplonynál találkoztunk, de korábban értem, úgyhogy várakoztam kissé. Persze mint kiderült, Erika is korábban ért, és ő elment másfelé addig, mert minek ácsorgott volna itt feleslegesen. Lényeg, hogy 2-kor csak összejöttünk.
A Simonffyn, az Ifjúsági házban lévő kavicskép-kiállítást akartuk megnézni. Papp Tímea A kő lelke címmel rendezett kiállítást, s ezt semmiképp nem akartuk kihagyni.
El is mentünk, megnéztük: 41 csodaszép, hangulatos alkotást láthattunk, melyeket végigfotóztam.
Nagyon-nagyon érdemes volt, rendkívül ötletes, színes, részletgazdag, különleges összeállításban volt részünk!
A kiállítás után felgyalogoltunk a főutcára, miközben daru dolgozott fent a mennyekben a fejünk fölött...
Bementünk a Mekibe, ahol vagy másfél órát eltöltöttünk. Ettünk egy sajtburgert, ittunk egy kis üdítőt; ezekre Erika hívott meg. Én pedig ezek után vettem magunknak egy-egy McFreeze-t. Most a csokisat kóstoltuk meg.💚
Minden előre való megbeszélés nélkül vittünk egymásnak ajándékot: én Erikának egy Szívhang a kövek mögül verseskönyvemet egy csipeszes bagoly kíséretében, tőle pedig Just borókakrémet és Just 31 gyógyolajat kaptam.
Előbb-utóbb csak befejeztük a mai talit, úgyhogy kint a Széchenyi tájékán elbúcsúztunk, én mentem a buszomhoz, ő meg még találkozott a lánya családjával.
25-össel mentem, s hazafelé bementem a Sparba, még mindig feldobódva a kiállítás élményétől.
Otthon Konyhafőnök VIP-t, majd BK-t néztem, azután olvastam és neteztem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
