Szerdai miegymás

Hihetetlen, hogy végig értem a hónapban, megint elég sokat kellett bepótolnom.
Nagy iramban folytatom a hímzést. Már tényleg nem sok van... A vége a legrosszabb, mert a végére maradnak mindig a kimaradt, itt is, ott is fellelhető 1-2 db-ból álló üres keresztszemek. Lehetőség szerint mind más színű persze. Na, ezekkel nem igazán lehet haladni!

Öcsém csengetett, hozott nekem három doboz kocsonyát.
Ő szokta megvenni a húst hozzá, és anyám csinál belőle kocsonyát. Elsősorban nekik, de ilyenkor küld nekem is és öcsém elhozza. Beszélgettünk pár percet, tetszett neki a hajam.:)) Most már ugyanis, mióta befestettem, nem hordok itthon slityakot. Jóvanazúgy.
Így aztán ebédre kocsonyát ettem.

Sokat leveleztem cseten pár emberkével, megnéztem az Elif 99. részét.
Este serpenyőben fehér szalonnát sütöttem, azt ettem hagymával.

Szerda, tehát BK és Szulejmán.:)

Macskamánia és vitamin

Reggel az almosok körül szokásos nagytakarítás, használtalmos-tatyó rendezése.
Haramia igen nehezen mozog néha, enni-almozni kijár a kosarából ugyan, de amikor hirtelen jön a vukkolás, akkor néha nem képes kimászni időben, és maga alá vukkol. Ezt célszerű folyton ellenőrizni, ha az ember nem akarja, hogy tébláboljon a macska -- mert a hányásosba nem fog visszafeküdni, ami nyilván jobb is. Vannak direkt neki beállítva erre a célra régi törülközők, ilyenkor fogom, tisztát teszek a kosarába, a koszossal meg egy ideig elmanipulálok lavórban, néhány vízcserével... Amikor hajnalban van ilyen akció, tudom, akkor is meg kell tenni, ha nem látok ki a szememen; mert különben úgyse lesz nyugtom.
Egyébként van a kosarában egy szivacs ülőpárna, arra szoktam a törülközőt tenni. Jó esetben a szivacs nem lesz taccsos. De arra nem bírok rájönni, hogy ha tisztát teszek alá, vagy ha a meglévőt csak megigazítom, kisimítva-összehajtva pakolom újra alá, akkor kosárba szálláskor miért kell akkurátusan elkapargatni a törülközőt úgy, hogy nehogy véletlenül simán maradjon? Miért kell annak a szerencsétlen ruhadarabnak a lehető leggöcsörtösebben, csomókban lennie és úgy beszállni rá? Ez is olyan szokásos macskabaromság. Honesty fekvőhelyein is vannak macskaplédek vagy pl. régi pulóver; ő sosem kapirgál eszeveszetten, jó neki úgy simán is.:)) Hiába, Haramia sosem volt komplett...:D

Mostam egy géppel Dani-cuccot, teregettem.
Szilvi hazajött Bencussal -- én azt hittem, iskolába mentek el, és szokás szerint Szilvi utána vásárolni. De mint kiderült, az orvosnál voltak. Nincs nagy baj, csak megfázás, kaholás. A fél osztály hiányzik. A héten már nem fog menni.
Azért be tudta fizetni előttünk a postán 3 csekkemet és vett nekem bérletet, itthon meg kihordta a sok szemetes baromságot.

Megnéztem az Elif soron lévő, 98. részét.
Hosszú idő óta (tavaly tavasz) most kezdtem el szedni C-vitamint, mondom, mégis kéne már valami, és hátha le tudom nyelni. Persze nagy dózisokban nem tudok gondolkodni, nem vagyok képes lenyelni. Így is a szívgyógyszerek után már nem megy le, várni kell 1-2 órát, hogy két darab 100 grammosat be tudjak venni. Tudom, most nagy divat 1000-es dózisokban falni a C-vitamint, holott én úgy nőttem fel és évtizedekig abban a hitben is voltam, hogy C-vitaminból felesleges sokat szedni, mert úgyis kiürül a szervezetből a felesleg. Tényleg, mást se hallottunk annak idején. Most meg többezresével eszik az emberek naponta. Mármint mg szerint.
Kemó alatt, úgy tudtam, felesleges szedni, legalábbis a minimumnál többet (én semmit nem bírtam), mert a rákos sejteket is táplálja. Mikor keresztanyámat ápoltam el, neki is azt mondta az orvos, hogy nem kell vitamin... Most teljesen váltott nézeteket olvasok, a hatalmas dózisok felé hajlik a vélemények szempontjából a mérleg, ennek ellenére én inkább afelé, hogy nem kell túlzásba vinni, csak az alapjáraton megszokott C-vitamin is elég, mert semmilyen gyógyító hatással nincs a rákra, illetve nincs közük egymáshoz.
Na mindegy, mivel az immunrendszernél azért segít, úgy döntöttem, hogy visszaállok a 2x100 mg-ra, úgyhogy nagy rákészültséggel mától újra elkezdtem már szedni.

Megnéztem a BK-t, majd a Gyilkos a házban c. kanadai thrillert.

Hétfő

Már igazán nem sok hiányozna a hímzésemből, ami sokkal kiadósabb, mint amilyennek gondoltam az elején. Jó lenne már készen látni.

Anyám felhívott, majd később Dani is. Megint szervezkednek valamit levesügyben.
Főztem, igen gyorsan összedobtam egy jó adag mákoslaskát, és jól be is tudtam belőle termelni. A többi sem ment kárba, mert Szilvi is nagyon szereti, és három nap múlva is meg tudja enni.
Dani jött este 7-kor, összepakoltuk a hátizsákjába a göngyöleget: dobozokat, üvegeket (szószos, befőttes, erőspistás üvegeket mindig elküldöm, ő hasznát tudja venni), pár zacskó száraz kenyérhéjat, lejárt, de bontatlan felvágottat a macskáknak; mindezzel elbiciklizett anyámhoz, ahogy szokta.
Dani is mindig vesz élelmiszerféleségeket anyámnak csak úgy, mikor odamegy. Egyiket-másikat anyám nem is ismeri, később mondja, hogy mi minden volt nagyon finom.:)

Később megjött egy befőttesüveg jó sűrű gulyáslevessel, csak nekem, meg küldött anyám almabefőttet.
Adtam Daninak két alomra pénzt, hogy amikor tudja, bármikor hozhatja, de legkésőbb hétvégére mindenképp kell; ja, és elhozta a szennyest.

Sokat levelezek a csevegőn, ezért ma pl. sokkal később és netről néztem meg a BK-t, mert elfelejtettem...

Vasárnap

Megnéztem a tegnapi Szultánát.
István telefonált, majd magamnak csináltam egy tojásból hagymás rántottát. Ügyes voltam, mert most nem hagytam meg felét Szilvinek!... :DDD

Sok levelezés, netezés, dolgok pótlása.
Este hozták Bencust.
Megnéztem a Sztárban sztár + 1 kicsi 9. részét, az elődöntőt. Itt a 10 páros közül 5 továbbjut a döntőbe. Egyik szuperebb, mint a másik, tényleg. Az öt közül végleg nem tudnék dönteni.

Szombati ez meg az

Szerencsére sikerült magam normálisan kialvadni.
Délelőtt hímeztem, de előtte kb. tizedjére behúztam az itthoni gatyóm korcába a madzagot. Az a biztosítótűs akció. Akárhogy is teszek görcsöt a végére, előbb-utóbb kibomlik és visszakúszik a zsinór a "házába", s ha már az egyik vége eltűnik, újra kell kezdeni.

1-kor elvitték Bencust.
Főztem, mégpedig apró fasírtokat készítettem és krumplipürét.
Megnéztem a szerdai, csütörtöki, pénteki Elifet.
Telefonált István, majd Dani.
A Táblácskának elküldtem pár fotót és köszönőlevelet -- ezt még a küldéskor kérték, ha esetleg nincs akadálya, örülnének neki, ha az átadáskor készült fotót elküldenénk. Össze szokták gyűjteni a Táblácskatulajdonosok oldalukra a fotókat.:)
István átküldte A lány a vonaton c. filmet, melyet -- tanulás céljából, István távránézésével -- Linuxban letöltöttünk, megkerestük, hol van; majd átraktuk pendrájvra, hogy a tévén nézhessem meg. Jó volt gyakorlatnak, mert hát egyelőre az ilyesmi Linuxon nekem elég káoszos.
Úgyhogy megnéztem tévén, kényelmesen -- Honesty nagy örömére.
(Nem írtam még róla, de Honesty legmélyebb álmából is felkel, ha elkezdek tévét nézni és leheveredek. Jön mellém, és míg tévézek, az neki az imádás ideje. Simizés, pocakolás, bújás. Néha olyan hangosan dorombol, hogy majdnem rá kell szólni, mer' nem hallom tőle a tévét.:D
Amíg a gép előtt ülök, három kedvenc helye van körülöttem -- egy bélelt kosár, egy plédes fekvőke és a vasalódeszka --, s el sem mozdul onnan, csak ha a szükség szólítja. De mihelyst mozdulok, jön ő is! Ilyen egy kutya.)

A második nap

Reggel kicsit besokalltam, mert egymás után a két almost összesen négyszer kellett rendbetenni, és azontúl, hogy már 5-kor fent voltam etetni, 8-kor megint éhezés volt -- azt is rendezni, aztán mindeközben próbáltam Istvánnak lóhalálában reggelit készíteni. Mivel nem szimpla szendvicsről volt szó, azért nem mindegy, hogy aközben rohangálok-e ide-oda, vagy mondjuk, rántottakészítés közben.
Fél fej hagyma, négy tojás, 4 szelet sonka, figyelni a megfelelő állagra, meg hogy még sajtot is melegen reszelhessen rá az ember, sőt még enni se hidegen kelljen, de legyen ott kenyér, ital, időben a kávé -- elszoktam már ettől, én magam miatt sosem kellett, hogy emiatt parázzak. Ám nyilván nem várhatom el másoktól, hogy azért, mert nekem mellékes a kajálás, éhen haljanak. Ahhoz képest, hogy én a gránátalmaszirupomon kívül csak a szívgyógyszereket reggelizem egy pohár teával és du. 2-ig semmi, most egy kicsit ez sok volt, a macskákkal tűzdelve. Aztán pedig míg az amúgy is zsúfolt szobám reggeli kupleráját meg nem szüntettük, az "idegállapot" fenn állt.:)
Aztán István megint bűvölte a gépet, időnként szólt, hogy mehetnék kipróbálni ezt-azt. Nyilván a Linux maradt, szerencsére működött, és felírtam pár tudnivalót, meg megpróbáltam megjegyezni okosságokat, hogy mit hogy kell itt csinálni.
Felrakta a kiegészítő egyéb programokat, hogy nagyjából meg tudjam csinálni a dolgaimat, vagy tudjak olvasni, fényképeket macerálni, jegyzettömbbe írni -- mert jelenleg semmit nem találnék magamtól.
Egy órakor etetés, az előző kínai megmaradt harmada és a harmadik kínai fele maradéktalan elpusztítást szenvedett, s ebből én is ettem pár falatot.
Aztán a tegnap óta készített fotóinkat gyűjtötte össze István, nekem a gépre töltötte, ő meg pendrájvon vitte haza a magáét és az enyémet is. Ezt általában mindig így szoktuk. Az együtt töltött idő alatt készített fotókat mindig mindkettőnknek begyűjtjük.
Aztán Honestyt fésülgettem, István meg fotózott, de ebből a macska érdekesebb.:)

Fél 4 körül el kellett kezdeni készülődni, főleg Istvánnak, az összepakolás miatt. Negyed 5-kor mindenképp muszáj volt elindulni a buszhoz, mert a későbbivel már nem érünk oda. Így sem kellett sokáig várni, mivel az eddigi évek alatt megszokott időponthoz képest hamarabb indult a vonat.
Még ki se pihentem a lépcsőzést az aluljáróból peronra felmászás miatt, hangszórón sem mondták be -- már be is gördült a vonat. István fejvesztve rohant a megfelelő kocsiszámhoz, én iparkodtam utána; de ha vissza nem húzom két másodpercre elköszönni, szerintem simán felment volna anélkül, olyan meglepetés volt a vonat hirtelen jötte... ami pár másodperc múltán már ment is tovább.
Hát, egyelőre ennyi volt; megállapodtunk, hogy ha valami ötlet adódik, akkor újra jön vagy 2 hónap múlva.

A 30-ashoz másztam ki, ismét aluljárós lépcsőzés, ami nekem nagyon kimerítő valahogy.
Szerencsére 10 perc várakozás után jött is.
Mivel a Deréktól kellett megint hazamászni, így bementem a -- régebben Profi, majd CBA, majd nemrég -- Spar üzletbe. Még most voltam itt először, de nagyon tetszik. Sok minden van, frissensültes, salátás pultok is, óriás zöldség-gyümölcs kínálat, sütik, rengeteg felvágott, húsok -- szerintem nagyon jó. Be is vásárolgattam, ami épp jól jött.

BK után nem sokkal István telefonált, hogy hazaért.
Egy-két napig azért időnként a gépnél problémába ütköztem. Ha sok kínlódás után nem sikerült rájönnöm a megoldásra, akkor általában ráírtam, és ha majd észrevette, felhívott, vagy távránézéssel segített megoldani vagy megmutatni a dolgokat.
Bőven éjfél utánig photoscape-peltem a fényképeket, még maradt holnapra is, de örültem, hogy abszolválható volt.:)

A táblácskáról...

A táblácskáról egy pár szót...
Októberben rendeltem, 3 hétre vállalták. Napra pontosan érkezett futárral a kis könnyű csomag.
Csak hát nem tudtam részletekben bejegyzést írni, mert akkor nem lett volna meglepetés Istvánnak.
Mindenkinek ajánlom a táblácskát mint ajándékot. Akár megrendelőként is, akár az ember önmagának rendeli (mert ilyen is van), és hát ugye a legjobb annak, aki kapja.
Évek óta nyomon követem őket, ismerőseim is vannak, akik kaptak már ilyet, és tényleg, eszméletlenül örül neki mindenki, aki kapja. És az ajándékozónak is nagy öröm. Előnye, hogy a táblácskát mi rendeljük, az elképzelésünket, részleteket, esetleges adatokat leírjuk -- aszerint készítik. Minden táblácska teljesen egyedi és személyre szóló, nincs több belőle. Négyféle méretben készül. Amit én rendeltem, a tenyérnyi, 10x15-ös méret. Nem mondom, hogy olcsó, de egyedi kézművesmunka. Ha pontos a leírás az elvárásokról, akkor a rajta lévők felismerhetők az ajándékozottnak. Kedves, szívhez szóló ajándék lehet. Lehet kérni díszdobozt, képtartót, aki szeretne.
És hát ami még meglepő, az a végtelenül figyelmes "körítés" -- én garnírungozásnak szoktam nevezni.
Kaptunk mellé még egy csomó dolgot, kérés és elvárás nélkül. Már a boríték is olyan kedves részleteiben...
Aztán van benne egy nagyon happy képeslap "táblácskás" rajzzal, kaptunk új táblácskára beváltható kuponokat, eredetiségtanúsítványt, a táblácska ízléses kis tasakban külön, és a levélre még egy kis privát üzenet is volt ragasztva: Legyen szép napod!
Egyszóval le voltam nyűgözve! Le is fotóztam minden részletet...
Megbecsült, értékes emléke lehet bárkinek, melyre ránézve szerintem évtizedek múltán is melegség önti el az ember szívét. Még az ajándékozónak is...