Szombati ez meg az

Szerencsére sikerült magam normálisan kialvadni.
Délelőtt hímeztem, de előtte kb. tizedjére behúztam az itthoni gatyóm korcába a madzagot. Az a biztosítótűs akció. Akárhogy is teszek görcsöt a végére, előbb-utóbb kibomlik és visszakúszik a zsinór a "házába", s ha már az egyik vége eltűnik, újra kell kezdeni.

1-kor elvitték Bencust.
Főztem, mégpedig apró fasírtokat készítettem és krumplipürét.
Megnéztem a szerdai, csütörtöki, pénteki Elifet.
Telefonált István, majd Dani.
A Táblácskának elküldtem pár fotót és köszönőlevelet -- ezt még a küldéskor kérték, ha esetleg nincs akadálya, örülnének neki, ha az átadáskor készült fotót elküldenénk. Össze szokták gyűjteni a Táblácskatulajdonosok oldalukra a fotókat.:)
István átküldte A lány a vonaton c. filmet, melyet -- tanulás céljából, István távránézésével -- Linuxban letöltöttünk, megkerestük, hol van; majd átraktuk pendrájvra, hogy a tévén nézhessem meg. Jó volt gyakorlatnak, mert hát egyelőre az ilyesmi Linuxon nekem elég káoszos.
Úgyhogy megnéztem tévén, kényelmesen -- Honesty nagy örömére.
(Nem írtam még róla, de Honesty legmélyebb álmából is felkel, ha elkezdek tévét nézni és leheveredek. Jön mellém, és míg tévézek, az neki az imádás ideje. Simizés, pocakolás, bújás. Néha olyan hangosan dorombol, hogy majdnem rá kell szólni, mer' nem hallom tőle a tévét.:D
Amíg a gép előtt ülök, három kedvenc helye van körülöttem -- egy bélelt kosár, egy plédes fekvőke és a vasalódeszka --, s el sem mozdul onnan, csak ha a szükség szólítja. De mihelyst mozdulok, jön ő is! Ilyen egy kutya.)