2018. január 25., csütörtök

Ajándékozás -- gépes dolgok

Tehát, hogy az előző bejegyzést folytassam, szépen megrendeztük az előző év név-, születésnapi, évfordulós, mikulási, karácsonyi ajándékozását. Főleg, ami engem illet, volt lemaradásom, hiszen tőlem még csak a tavalyi 4 e-könyvemet kapta, de hát az nem kézzelfogható, és nem is nevesítettem, melyiket melyik alkalomra küldöm; én viszont, ugye, kaptam színesceruza-készletet, vezeték nélküli vonalas telefont... hogy már arról, hogy támogat megélhetésileg, ne is beszéljünk.
Mivel úgy volt, hogy év végén én utazom Pestre, már szerintem mindkettőnk ajándékai be voltak csomagolva egy hónapja. Ez most az István influenzája miatt ment fuccsba, mindenesetre év végén lett volna ez program. Most a gép miatt kellett jönnie, így hát egy kissé csúszott az ajándékozás. Ami olyan szempontból nem baj, hogy neki kellett cipekednie; lehet, nekem most ez egy kicsit komplikált lett volna.
Szépen kipakoltuk az ágyra a becsomagolt ajándékokat, előbb én, aztán ő. Ezek után következett a bontogatás -- nem ám egyszerre, mert úgy nem érdekes. Az egyik bontogat, a másiknak figyelnie és fotóznia érdemes azért, hogy hogyan reagál a másik! Gondolom, ez máshol is így van; kivéve a gyerekeket: nekik mindig és mindenkor a sajátjuk a legfontosabb általában.
Amit én adtam:

...és ami Istvántól jött. A mai vásárlások persze csomagolás nélkül vannak felrakva, valamint van ott két sör, melyet Zoli küldött nekem, hónapokkal ezelőtt, csak most jutott el. Remélem, majd egyszer meg fogom tudni inni.:)) 


Valamint az összesített ajándékhalmaz! Azért nem rossz ez... ;-)


Aztán István kezdte bontogatni a cuccokat. Megkapta a tavalyi 5 db antológiát, melyben megjelentem. Egy csináld magad kreatív maci, egy kávé, egy nagy Milka, 3 vastagabb zokni, két rajzom keretben, egy kreatív habszivacs szív "díszítve", és hát a fő attrakció: a táblácska! Ez utóbbi önmagában a karácsony és névnapja, amire szánva lett.






(Ez utóbbi kettőt külön fotón is iderakom, majd írok még róluk később.)
Aztán bizony én is bontogattam ám...
A pulóver, hajfestékek, szemceruzák nyílt titkok voltak, hiszen azokat ma vettük. Tudtam a vitateames plüssökről is, melyeket a pennys vásárlások kigyűlt pontjaiból szerezte be István, ezek itt zeller és karfiol.:) Nagyon cukik!:)
A két sör Zolitól ered. A könyvek viszont nagy meglepik voltak, bár mindegyikről beszéltünk az elmúlt hónapokban, nem találomra történt a beszerzésük, István figyel rá és megjegyzi, ha valamelyik könyv tetszik vagy szívesen olvasnám. Na és hát a Ferrero Rocher, az nagyon finom...

 



































A végén kipakoltuk a kezdeti felállásban az ajándékokat, csak már kibontva.:)


Aztán felpróbáltam a pulóvert. Fogyásom előtti pár évben ilyet nemigen hordtam, inkább lazább, bővebb fazonokat szerettem -- egyébként most is --, de most jó a szűkebb is.


Ezek után István tényleg nekiugrott a gépnek.
Sajnos, igen rövid időn belül kiderült, hogy valami egyéb probléma is van, amiről egyelőre halvány sejtésünk sincs. Ugyanis felmenni felment ugyan a win10, de nem indult el. Ugyanúgy beragadt, mint a hiba észlelése után: megjelent az ablak ikon, és úgy is maradt. Sokszor újrakezdte, próbálta István, de az istennek nem bootolt be a gép...
Hát, ez ténynek elég elkeserítő mindenesetre, főleg, hogy ki sem ír semmit, és fogalma sincs az embernek, mi lehet a probléma.

Mindenesetre úgy döntött, hogy akkor megpróbálja a Linuxot feltenni, mégiscsak jobb a semminél, ha van az embernek bármilyen oprendszere. Az elején az sem igazán akart sikerülni, de aztán mégis összejött. Az biztos, hogy szokni kell. Annak idején voltam én már 10 éve is, meg 4 éve is, valamennyi ideig Linuxon, de azok is inkább kényszerűségek voltak. Oké, hogy a böngészőben a nettel semmi gond, az ugyanolyan, de a fájlkezelése, képkezelése akkor nagyon idegesített, hogy nem lehet látni a képet, amit fel akarok tenni, nem találom, hol vagyok, hova ment, hogyan kell valahova tenni valamit. Mostanra azonban ez változott: kis ikonok formájában megjeleníthetők a képek, ez nagy könnyebbség.
Valamint pl. munka szempontjából sem ideális, mert mindenhol wordöt kérnek! Legyen az munka, vagy legyen az bármi, pl. antológiába beküldendő anyag. Oké, hogy itt is van szövegszerkesztő, de olyat nem igazán fogadnak el. Ha docként mentem el, akkor meg egyáltalán nincs garancia a tördelésre, hogy azt kapják, ahogy én gondoltam.
Este 8 körül megetettem Istvánt megint, most a következő kínai kétharmadát szedtük ki, az is hatalmas volt látványra, de ő simán meg bírta enni. Puding, kávé, üdítő, ez-az. (Én nem bírtam enni.) 
Szilvi behozott nekünk egy nagy tál friss pattogót, legalább megvacsoráztam én is belőle. Ebből István inkább nem kért a foga miatt.
A gépbűvölés közben én megnéztem a BK-t, majd kiolvastam az egyik ma kapott könyvet, Erzsi bölcsességeit. Ezek után megnéztem (helyenként István is) egy, anno moziban látott 18 éves amerikai thrillert, amelyet mi Szilvivel nagyon kedvelünk és bármikor meg tudjuk nézni, a Tökéletes gyilkosságot, Michael Douglas és Gwyneth Paltrow főszereplésével.
Úgy tűnt, a gépen további eredményeket nem lehet elérni.
Még összeraktam a kreatív macit Istvánnak, vagyis hát összeraktuk. Mert a két lábát ő rakta be. Tök formás, aranyos macsici lett, olyan retróféle.:) Anyakönyvezni is kellett...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése