"Változás" antológia

Külön bejegyzést érdemel az Info-Szponzor Kft. kiadásában megjelent Változás című antológia. Komához (Komáromi János) méltóan a könyv most is gyönyörű, magas színvonalú, dekoratív lehajtható borítófedelű; büszke vagyok rá, hogy megjelentem benne 8 versemmel.

Csomag érkezik

Mától megint szedem a Nitromint retard mellett a Bisoprolol Sandozt. Míg ez utóbbi nem volt, a Betalocot szedtem helyette. Persze nem túl régen, csak amióta ezeket az apróbb gyógyszereket nagy elővigyázatossággal újra be tudom venni. Néha azért kísérik az akciót öklendezések, nem tudom, mikor lábalok már ki ebből, meg mikor tér vissza az előző életem szerinti "minimális, de étvágy"-am.
Mikor fogok tudni végre már egy kávét meginni? Vagy nokedlin kívül más köretet?
Most is csak a nokedlit tudtam megkívánni, így főztem csirkemájpörköltet nokedlivel.
Kétszer tudtam belőle enni, nokedlit direkt keveset csináltam, hogy ne menjen a vakok javára. Szilviéknek volt még kaja, ráadásul a májért nem lelkesednek -- de ettől nem féltem, így legalább Haramiára pár napig nem lesz gondom, bármilyen főtt kajás csirkealkatrésszel jól tartható, addig sem fogy a tálkás konzerv.

Reggel is kaptam egy mélt, amelyben már a csomaghozási intervallum szerepelt: fél 5 és fél 6 közötti időszakban történik meg a szállítás.
Ehhez képest már fél 4-kor kaputelefonált a futár, és megkaptam a csomagot!
Kézbesítés után általában küldenek egy elégedettségi nyilatkozatot a futárszolgálattól, melyet ki lehet tölteni. Én úgy vagyok vele, hogy hadd örüljenek: kitöltöm mindegyiknél.:)
Délután szoktam bevenni a Letrozolt, ami az endokrinterápiám lényege. Akkor is, ha nem írom. Ez az, amit lehet, hogy örökké kell szedni és jó sok borzasztó mellékhatása lehetséges, de nem biztos...
Egyelőre nem érzek semmit.

Délelőtt megnéztem az Elif 12. részét.

Este 9 körül jött Dani, almot hozott az Aldiból, valamint egy mákos sütit, mert tudja, hogy a mákosakat tudom enni.
Este Survivor, BK, Szulejmán  tévémaraton zajlott.:))

Háziorvosnál

Ma debütált a hordozható telefonom. Először azt sem tudtam, mit hallok, még nem igazán ismertem fel a csörgését. Az is pozitív volt, hogy kiírta a nevet -- mert azon kevés név közül való volt a hívó, akiket Szilvi beírt a telefonkönyvbe.
Etelka volt, akivel a szokásos típusú beszélgetést folytattuk le... Ő valakinek a részére érdeklődött munkanélküli segély melletti háztartási munkáról, hogy hogyan és miképpen kell azt bejelenteni, mi a módja stb. Szűk tőmondatokat vagy fél összetettnek szánt mondatokat tudtam csak néha mondani, de nagyon ritkán, mert Etelka egy atomnyi infó után csak mondja, mondja -- egyáltalán nem tudok beleszólni, nem hallja szerintem. Ez szörnyen idegesít, mert húzódik egy csomó ideig a "beszélgetés", és bőven lennének még infóim, és képtelen vagyok mondani! Mikor végre pontot tesz és levegőt vesz, akkorára jó, ha eszembe jut a folytatás! Ilyenkor belemondtam már többször is, hogy Etelka, az előbb még nem fejeztem be, az előbbihez még hozzátartoznak dolgok, csak nem tudtam elmondani, így elég nehéz segíteni ám... De nem vette magára, ugyanúgy az első levegőmnél lecsapott és mondta. Aztán már az egészségi állapota is szóba került, magyarázta az anginás tapasztalatait részletesen, s nem tudtam szólni, hogy Etelka, baromi jól ismerem a témát, '94 óta vagyok hivatalosan jegyzett a témában (tehát hogy nem szükséges részletezni, benne vagyok!)... ááá, reménytelen. Mindig felhúzom magam a vele való telefon alatt a tehetetlenségtől.

Megnéztem az István által, naponta küldött Elif sorozat tegnapi, 11. részét.

Délután, még a rendelés közepe előtt elmentem a háziorvosi rendelőbe, mert július eleje óta nem voltam. Nyilván a rosszullét miatt képtelenség lettem volna elmenni, most is elég labilis voltam azért, de a kemó alatti állapotom alatt szóba sem jöhetett. Annyira nem is lényeges a zárójelentések azonnali leadásai, hiszen nem vagyok táppénzen meg ilyenek.
Most felgyűlt a két utolsó kemós zárójelentés, valamint vittem bemutatásra, esetleges adatbevitel miatt a hasi UH és MRI leleteit, az utolsó onkológiai ambuláns lapot az utolsó laboreredményekkel, valamint a radiológiai jelentkezésről, a sugár- és endokrinterápia elindításáról.
Egyetlen gyógyszert írattam ki 3 hónapra, a tachycardiára valót. Olyannyira nem szedtem semmit a kemó alatt, hogy vígan volt még azon kívül minden gyógyszerem, szerintem többségét nem is fogom, nem is akarom szedni, most még ráadásul nem is tudnám. A szívgyógyszerek viszont tutira kellenek, azt nagyon érzem.
Nem kellett végigvárni a sort, mert Juditka kijött és elmondtam a hozott cuccokkal való tennivalókat, a papírt a kiíratandó gyógyszerrel stb. Mielőtt sorra kerülhettem volna, ki is hozott mindent.
Örültem, hogy végre ezen is túlvagyok, valamint megvan a fontos gyógyszer is.
Bementem a gyógyszertárba kiváltani, plusz vettem egy szemcseppet is.
Aztán a Tócós téri 100-as boltba mentem be, vettem elég sok hiányzó dolgot, melyekből kifogytam már.

Otthon anyám telefonált, jól elbeszélgettünk.
Komától érkezett egy mél, melyben közölte, hogy feladásra kerültek futár által az antológiás tiszteletpéldányok. Hurrá, már nagyon vártam!
Este már a futárszolgálattól érkezett mél, hogy valószínűleg holnap kézbesítik a csomagot.
Még később arról jött mél, hogy már kiosztották a csomagot.

Szokásos naplevezető Survivor, BK. Ha nem írom, akkor is.:)

Telefonos infók

Ma délben jött egy telefon, az adjunktusnő volt a radiológiáról, akihez be lettem osztva.
Érdeklődött a hasi MRI eredményéről, mint kiderült, azt nem másolták le a recepción -- pedig én úgy emlékszem, amikor elkészült a lemásolt stóc, és otthon visszarendezgettem a papírokat időpont szerint, akkor láttam az MRI-s leletet köztük.
Én most bemondtam, hogy július vége felé volt és hogy haemangioma az eredmény, de majd vigyem be, hogy le legyen másolva.
Megragadtam az alkalmat, hogy az időközben felmerült kérdéseimet feltegyem; úgyhogy elmondtam a kétségeimet azzal kapcsolatban, hogy ilyen kései időpontot kaptam a sugárra. Tehát, hogy nem tudom, hogyan kell a doktornőhöz járni, hogyan fogok gyógytornára járni, ha egyszer sugárra este kell mennem; vagy talán menjek kétszer egy nap?
Annyit megtudtam, hogy ő a heti egy alkalmat szokta kérni, és akkor majd próbáljak meg előző nap egy korábbi időpontot kérni, hogy egyszerre tudjuk rendezni, és hát ugyanúgy kellene majd megbeszélnem a gyógytornásznővel is, csak ő meg most odavan szabadságon.
Még gyorsan megkérdeztem, hogy ha azt mondták, hogy a szomszédos új épületben történik a kezelés az esti órákban, akkor hol jelentkezem le, mert azt gondolnám, hogy az ambuláns épületben nincsenek ott ilyen későn. Valóban, tehát csak az új épületbe kell menni, állítólag ott is van egy recepció stb.
Egyelőre ennyit sikerült megtudni... Aztán javasolta, hogy a héten menjek már be, ő kedd-szerda-pénteken rendel, és délelőtt kéne menni, mert délután többnyire egyetemi előadásai vannak.
Ez, mondjuk, annyira nem hiányzott még erre a hétre, de hát lesz ez még ennél rosszabb is. Jövő héttől novemberbe hajlóan napi szinten kell járni, és érzésem szerint lesznek napok, amikor akár többször is. Pedig egy klinikai akció nekem akkor is 3 óra, ha nem kell sokat várakozni valamire.

Vasárnapi nyüzsgések

Beszedhetőek voltak a ruhák! Úgy kb. bő órát biztos eltöltöttem a kisimított behajtogatással, aztán zsákba rakással, azt hiszem, ez a zsák még sose volt ilyen nehéz. Daninak is elég lesz vele hazamenni. Egyébként még szerencsém is volt, mert ennyi cuccban most nem volt varrnivaló! Egészen kivételesen! Volt egy-két kidobnivaló fehérnemű, amit már értelmetlen lett volna megvarrni, mert maga az anyag vékonyodott ennyire el, hogy folytonossági hiány lépett fel a lyuk környékén. Az ilyenekkel már nincs értelme megküzdeni. Hússzor megvarrtam már, és mindig újra lyukad a varrás mellett a leheletvékony anyag. Egy idő után feladjuk.

Néztem egy vígjátékot Anyám! címmel, majd megnéztem az Elif 7--10. részét -- ezzel 2 hét be van pótolva és utolértem magam.

Dani háromszor jött délutántól estig.
Egyszer: bepakoltuk a hátizsákjába az anyámnak szánt göngyöleget, most nem felejtettem el a tűbefűzőket elküldeni, és Dani sem az általa befizetett csekkek szelvényeit.
Másodszor: hozott anyámtól kajákat. Húsgombócos karalábélevest (mennyei volt!), krumplisalátát, fasírtot, meggyes piskótát és két befőttes üvegnyi madártejet. Ezek persze nem csak az enyéim, nyilván Szilviéknek is ugyanúgy küldi. Sőt, Dani is kap. Szegény anyám sportot csinál újabban a hétvégi kifőzdézésből. Nem tudom lebeszélni, így nyugodt egy kicsit, hogy valamivel hozzájárul a feljavulásomhoz... Pedig hát folyton lebeszélném, de nem hagyja. Hiába, az anyák már csak ilyenek...
Harmadjára: mivel a tiszta ruhával teli nagy zsákot nem tudta a biciklivel, hátizsákkal együtt elvinni, ezért hazament a cuccokkal és gyalog visszajött, elvinni a zsákot.
Ezen is túlestünk.

Bencust hozták 7 órakor.
Megnéztem a Sztárban sztár 2. részét. Király Viktor Charlie-alakítása szenzációóóós volt! Az elsőben is az ő alakítása (Rátonyi Róbert) tetszett a legjobban, volt a legélethűbb.

Szombati "csemegék"

Miután megnéztem egy filmdrámát a tévében -- Rém hangosan és irtó közel  (Sandra Bullock, Tom Hanks) --, főztem egy lecsós csirkeszárnypörköltet főtt tésztával.
Tudtam is belőle lapátolni, természetesen csirkés ebéd nem létezhet Haramia nélkül. Mivel ezt előre halálos biztonsággal tudom, ezért előre neki rakok ki (két csirkeszárnytő lehántva a csontról) egy adagot, még ha én éhen pusztulok is már. Nincs annál rosszabb, amikor végre nekilátnék, és akkor jön a macska, szintén éhenhalás küszöbén, holott már harmadjára eszik aznap, én meg még csak először ennék.
Mosogatás után az István által minden hétköznap átküldött Elif sorozat megnézésével haladtam: megnéztem 3--6. részt belőle, úgy átlag 50 percesek így, reklám nélkül.

Közben Bencust elvitték kora délután, Szilvi kivitte a degesz állapotú 60 literes szemetet, aztán telefonáltunk Istvánnal.
Este megnéztem az X-faktor 3. részét. Nem írom le mindig, tudom, hogy nem minőségi műsor ez itt minálunk, de nagyon kíváncsi vagyok a jó hangokra. Most is volt pár olyan, akik miatt érdemes volt, a zsűribalhéktól viszont szívesen eltekintenék, de úgy látszik, így van írva a forgatókönyv... hungarikum...:(

Szilvi ősziesre varázsolta az ajtajukat.

Mosatós nap bundás kenyérrel

Ma a nap nagyobb részében dolgoztattam a mosógépet, azaz három géppel mostam ki, 95%-ban Dani háromhetes szennyesét. A teregetésekkel kicsinyég kitöltöttem a köztük lévő időt, mert igen puzzlézni kellett a szárnyas ruhaszárítón, hogyan férnek el a cuccok. Most már ugyanis nem száradnak olyan könnyen, hogy duplán is beszárad hamar, mert már nincs hőség a lakásban (szerencsére).

Anyám telefonált, megbeszéltük a világ folyását.:)

Estefelé Szilvi meglepi-vacsorát hozott nekem "házhoz" -- bundás kenyeret sütött bőven, és nekem is szánt belőle. Mivel más csinálta, jólesett és be is ment.:)