Szentestén

Míg én odavoltam Honestyvel az orvosnál, addig Szilvire hárult a nálunk ilyenkor szokásos több tálcányi szendvics készítése, a terítés, díszítések; Bencussal pedig menet közben díszítették az apró fácskát.
Nálunk nincs fa azóta, mióta ketten vannak a degek. Hely sincsen; na mondjuk, az Szilviéknél sincs... de mégiscsak ott van a gyerek, miatta kell elsősorban a fa. Nálunk meg a macskák miatt nem sokáig lenne épségben (még jól emlékszem Haramia életéből az első 3 fára, a harmadiknál már ott volt Honesty is -- hááát, köszönöm szépen, könnyedén lemondtam a fáról).

Mielőtt még indultunk volna a dokihoz, öcsém is becsengetett, mert nálunk (munkanélküliségem óta közös megegyezés alapján) az van, hogy csak a gyerek (Bence) számára van "jézuska". (Névnap-szülinap, ilyesmi már köztünk réges-régtől csak a -- MÁR azóta ráadásul felnőtt! -- gyerekeinkkel szemben volt (egy ideig én még ajándékoztam a felnőtteknek is névnap-szülinapra, de viszonzás nélkül pár év múlva azért valahogy elmegy az ember kedve... na mindegy, ez már rég nem téma).

Mikor nagy megkönnyebbüléssel hazaértünk Honestyvel, én már csak a rendrakásban, illetve a felhalmozott mosogatásban vettem részt.

Szilvin egyébként ezen a napon tetőzött valami -- valószínűleg oviból hazahozott vírusos -- kór, percenként lassította az orrfúvás és kézmosás. Az a csoda, hogy valahogy végig tudta csinálni.
Szilvi 5 órát üzent Daninak, hogy akkorára jöjjön. Ebből majdnem 6 óra lett szokás szerint, ami jól is jött, hiszen le voltunk maradva, mint a borravalók. Míg Szilviék a fadíszítést, ajándékelrendezést abszolválták, addig én legalább lefoglaltam Danit, el is volt jól a szendvicsekkel, meg hát beszélgettünk több mint egy órát.
Aztán megjött a Jézuska, és csengethettem az én gyerekkoromból való rózsaszín csengettyűvel, hogy indulhat a támadás.:)

Bencének az este maga volt a Kánaán. Hiszen itt megkapta anyjától, nagyanyjától, nagybátyjától, dédnagyitól, meg hát öcséméktől az összes ajándékot. Nagyrészt ezeket Szilvinek kellett beszerezni a saját és Bencus részére, hiszen majdnem mindenkitől pénzt kaptak, hogy ő vegyen maguknak, ami kell. Így aztán ősz óta gyűjtöget... nekünk a pozitívság, hasznosság, optimálisság mellett a "mennyire futja" is nagyon-nagyon fontos szempont. (Fenti fotók nem tartalmazzák persze az összes "apróságot".)
Dani is, én is pénzben kaptuk főként a legszűkebb családtól az ajándékra szántakat -- nekem, mint írtam, bele is invesztálódott az egész Honesty oltásába. De ez volt a legnagyobb ajándékom.:)
Azért egyikünk sem maradt abszolút parlagon, mert Szilvitől kaptunk ajándékokat, tehát kisebb-nagyobb dolgok voltak számunkra is a fácska alatt.

Dani turkálóból kapott két farmert, pulóvert, két hosszú ujjú vékonyabb pulcsit is; én pedig szabadidőalsót, mellé kedvelt nasikat és szükséges piperéket (testápoló, nappali és éccakai arckrém), ja, és egy fából készült olvasót. Mármint rózsafüzért, még mielőtt másra gondolna bárki is.:)))

Ezek után letámadtuk a szendvicseket, kínáltam a tegnapi húslevest, de a szendvics úgy elborított mindent, hogy sokkal gyorsabbnak és elérhetőbbnek tűnt.:)

Pezsgővel zártuk a konyhai gasztronómiázást (Bence természetesen nem:)), és megtekinthető a csak színeiben karácsonyi jellegű szép szalvétánk is.:)

Ezek után pakoltam Daninak bőven szendvicset, mert bizony eléggé elhúzódott az ünneplés -- háromnegyed 11 körül ment el.

Rendet raktunk, mosogatás, ez-az, majd gyakorlatilag készülhettem az éjféli misére.

Fél 12-re már ott voltam, mert akkor kezdődött a gyerekek misztériumjátéka, aztán pedig ünnepi mise zajlott.

Az utolsó három fotó egyik közösségi ismerősöm oltárközelebbi fotója, míg hátulról a negyedik egy másiké, akinek a gyermekei is szerepeltek, nyilván közelebb ült az eseményekhez.

Mindent összevetve hálát adtam mindenért.
A családért, az estéért, a jó emberekért, akik nem hagynak egyedül... Ezért a kicsit sem egyszerű, mozgalmas, de sikeres napért.
Többek között a Honesty körüli, megkönnyebbülést hozó, rendben lezárult eseményekért; azért, hogy Haramia is működik a múltkori tortúra után.
És emlékeztem három éve, ilyenkor már utolsó napjait élő keresztanyámra; és sokat gondoltam élő, beteg, idős hozzátartozóimra... legyen nekik könnyebb a kereszt, melyet oly nehezen cipelnek.

(Ezek pedig Bencus oviban készült ajándékai az anyjának, illetve a fára.)

Varratszedés oltással

Megvolt, túlvagyunk -- hurrá!!!!
Szenteste napján mindenki tudja, főleg családanyák, mennyire ki van töltve minden percünk, s annak ellenére, hogy semmi flanc, semmi költekezés, semmi külső program, semmi felesleges dolog nincs, mennyire mégis aktív és pörgős a nap. Még akkor is, ha az embernek  volt ideje előző napokban is rákészülni. Mint pl. egész megelőző hétvégén: létra előbányászása, függönyök leszedése, míg mos a gép, ablakok mosása, majd még vizesen függönyök visszapakolása létrázással, és átlag 10 másodpercenként "kiálló-beálló", fájón-recsegőn bénává fáradó jobb karral. Két gépnyi volt még a macskaszőrzettől előzőleg hosszasan megszabadított, mosható fekvőkék, takarók mosatása, egy gépnyi a rongyszőnyegek, három gépnyi Dani és az én cuccaim mosatása. A szoba el sem tudott volna szaladni, úgy néztünk ki, mint egy menekülttábor. Szilvi is mosott két gépnyit, hát az ő szobájukról már nem is beszélek... Csak szegény mosógépnek drukkolok ilyenkor mindig, hogy tartson ki...
Felnyaltam négykézláb a szobai padlószőnyeget, szivaccsal és szőnyegtisztító habbal -- hát, kár, hogy nem fotóztam le összességében azt a töméntelen mennyiségű macskaszőrt, ami mindenhonnan feljött (holott úgy általában kéthavonta megmászok egy ilyen habos tisztítást). Másnap pedig Szilvi porszívózott végig. 23-án megfőztem a húslevest is, rengeteg zöldséggel, csigatésztával, miegymás. Szilvi a bevásárlásokat intézte folyamatosan, ráadásul haditervek szerint, hogy mi hol a legolcsóbb. Mivel ők mindenkitől pénzben kapták az ajándékot, így rá hárult az is, hogy nemcsak a maga, de még hármónk nevében (anyám, Dani, én) is megvegye az ajándékokat maguknak; mindezek után fél napi csomagolgatás következett.
Én is megvettem anyámnak az én és a Dani nevében az ajándékainkat, becsomagolgattam. No meg nekem természetesen van egy Istvánom is, akinek még névnapja is lészen a karácsony mellett...:)

Na, most még ebbe férjen bele ebbe az időszakba néhány állatorvosi látogatás, a szenteste napján varratszedéssel. Egyébként meg már alig vártam, hogy túllegyünk rajta!
Nyitott hordozóba könnyen berakható volt Honesty, de Szilvit mindig hívom azért, mert a fedelének rácsukását jobb, ha ketten csináljuk, hiszen egyszerre kell körben összeilleszteni és becsukogatni.
Előre összepakoltam mindent, amit akartam, valamint útra kész állapotba tettem magam is.
Áldott jó, ragyogó napsütéses 10 fok volt; nagyon ránk nézett a jóisten.:) Volt némi szél, de mindig úgy fordítottam a hordozót, hogy a nyitottabbik része ellenkező irányba essék.
Két óra előtt 2 perccel már meg is érkeztünk. Akkor kezdődik a rendelés.
Meg is feledkeztek elsőre arról, hogy mi ma, kettőre voltunk híva varratszedésre, de végül is az a lényeg, hogy ott voltak, nyitva voltak, és azonnal be is mehettünk, mert nem volt senki.
Az orvosasszisztens szépen kiszedte a varratokat, Honesty meg sem mozdult ezalatt. Ezután a gallért igyekezett lehámozni, de nem volt egyszerű: ki kellett tágítani a lukakat ott, ahol összekapcsolódott a két széle. Még szerencse, hogy nekem nem volt muszáj levenni, nem tudom, hogy boldogultam volna vele, meg főleg a visszarakásával!
A doktornő megvizsgálta Honestyt: tény, hogy a bundája most elég gyalavász állapotban van, hiszen nyilván nem tudta magát rendesen mosdatni még azon a kevés részen sem így, gallérban. A nyaka körüli igen tetemes bunda teljesen befilcesedett. Mondta a doktornő, hogy hát ez semmilyen módon nem lesz kibontható, tavasszal majd le kell nyírni! Meg amúgy is, az egész bundája tartalmaz csomókat mostanra. Aggódtam a zsíros hátbunda miatt is, de a doktornő szerint lehet a stressztől is, szerinte helyre fog jönni. Ráadásul tudom, hogy most bő hétig egyáltalán nem evett száraztápot, ami azért segít abban, hogy a bundája szép legyen; de a gallér általi akadályoztatás miatt örültünk, ha a tasakos Félix és a víz megy, leginkább segítséggel.
Szintén a gallér következménye a folyamatos fejrázások miatt az, hogy az egyik füle külső oldala kicsit ki lett kezdve -- ez Betadine-nel helyre fog jönni.
Mindazonáltal jó állapotban találta Honestyt ahhoz, hogy megkaphassa a Purevaxot!
Szerintem ritka érdekesség egy december 24-i purevaxos dátum egy macskaoltási könyvben -- ezt a doktornő is megjegyezte a pecsételéseknél --, valamint egy kéttablettás féreghajtást is eszközöltek számára. Csak ezekért kellett fizetnem, mármint a Purevaxért és a féreghajtóért, ez 11600 volt.
Honesty is, én is megkaptuk karácsonyi ajándékunkat; hiszen én is erre invesztáltam magamnak a karácsonyra pénzben befolyó ajándékaimat. A varratszedésért stb. nem számoltak semmit, mint ahogy a múltheti kontrollért sem, az első vizsgálatért és a karomvágásért sem.
Nagyon jó érzés túllenni ezen az egészen!

Mivel a rendelőben hármójukat ismertem meg, lényegében ŐK a Rendelő; készítettem otthon előre három kis jelképes, ám aktuális ajándékot, ha már így karácsonyra lettünk híva.
Három kis ajándéktasak, benne három különböző színű, de egyívású színes kerámiamacska, mikulássapkában, és két-két szaloncukor.:) Ezek az adventi vásárból származnak. Évekkel ezelőtt, ajándék gyanánt szereztem be több ilyet, csak akkor már nem jött össze az a lehetőség, hogy az illetőket megajándékozzam. Ám tudtam, hogy egyszer még biztosan meglesz a helyük!:))

Tiszta szívvel leptem meg őket, és ők is nagyon helyesen, aranyosan fogadták, látszott, hogy kedves meglepetésként érte őket a gesztus.

Itthon Honesty nagyon felszabadult! Szinte végigtáncolta a lakást, nem győzött vakarózni, mosakodni. Nyomában a nap hátralévő részében marékszámra szedtem mindenhonnan a szőrpamacsokat! Azt hiszem, nem lesz szükség bundanyírogatásra. Meg fogjuk oldani, Honesty és én.:))
Örömében egyből felfalt egy tasak Félix zseléset, vizet is lefetyelt: élvezte, hogy nem kell segítség, mi is, hogy nem kell küszködnünk és asszisztálnunk a gallér miatt, hogy ne "utazzanak" a tálak közben.
Haramia morgása és önkéntes, konyhába való száműzetése is megszűnt. Csend van és helyreállt a béke.:)

Varratszedés előtti utolsó este

Szinte számolgatom az órákat.
Alig teszem ki a lábam, és ha nem abban a helyiségben vagyok, ahol Honesty, állandóan ugrálok hozzá belesni, nem zaklatja-e a gallérral a varratot.
Ha azt látom, hogy de, vagy kezdené éppen, akkor lépek a habkönnyű szétvágott pólóval és betakarom a bal oldalát. Megvárom, míg elszunnyad, onnantól megint van egy kis fellégzésem...
Vasárnap délután óta eltelt 2,5 nap. Mi tagadás, jobban be voltam fogva, mintha gyesen lennék, de eredményesen! Még sikerült megúsznunk!
Sikerült mindig elcsípni, sikerült időben közbelépni. Hogy mit tud ez a póló, amelynek a macskára való ráterítésétől leáll a nyalakodni akarástól, fogalmam sincs.
Most már csak holnap kettőig bírjuk ki. Remélem, nem "sértődött" úgy meg a bőr, hogy nem veszik még ki a varratot, mert akkor egész ünnepek alatt marad a varrat is, meg a gallér is!
És persze még az is nyitott kérdés, hogy UTÁNA nem fogja-e macerálni a sebét, sebhelyét; mert akkor ugyanott vagyunk!
Magamból kiindulva általában a varratszedés előtt és után az állapotok közti különbség ég és föld. A varrat húzódik, szúr, viszket, kényelmetlen. Főleg ahogy gyógyul, pár nap múlva. Általában kissé tartunk a varratszedéstől mi, emberek is, pedig sokszori tapasztalat, hogy ha túlvagyunk rajta, enyhe túlzással, de szinte újjászületünk.:) Mintha sosem lett volna seb.
Ebben reménykedem, hogy Honesty is hátha elfelejti, hogy ott volt neki valami macerálnivalója...
Meg abban is, hogy holnap még legyen olyan idő, hogy el tudjak vele gyalogolni a rendelőbe és vissza zökkenőmentesen.

Résen lenni

Ma estefelé fordult elő először, hogy kezdtem aggódni Honesty varratának sérthetetlensége okán.
Valahogy idáig nyugodt voltam efelől, hiszen a gallér alja is a macska álla elé ér bőven, örülök, hogy a kaját is valahogy, segítséggel, megdöntött pitliből tudja enni.
Örültem annak is, hogy mosdani azért tud, ha nem is mindenhol. Sokszor ellenőriztem és láttam, hogy a sebet NEM éri el!
Mégis, valami arra késztetett, hogy Honesty mosakodása közben odanézzek; háááát... nem hittem volna, hogy valamilyen módon így is elkezdte macerálni ott, ahol nem lenne szabad.
Azt láttam, hogy a díszpárnáknak dől, szinte ülve, és úgy mosakodik. Na nyilván, hogy a bal oldala van a feje felől! Ez még önmagában nem lett volna baj, csakhogy a varratát akarta nyalni, amit ugyan jól hittem, hogy nem éri el, de mindent elkövetett, hogy minél hátrább tudja húzni a fejét, és ahogy lendületből nyalt előrefele, ha a nyelve nem is, de a gallér nem éppen puha és nem éppen tompa széle "seperte" a varratot! A gallér széle így beleakadt a csomókba, s a lendülettől akár ki is szakíthatta volna azokat!
Azt hittem, frászt kapok, mert néhány öltésnél látszik a nyoma a manővernek. Nem, nem kezdte még ki az öltéseket, nem jöttek ki a csomók, csak éppen a bőrt cincálgatták kissé a gallérral húzott görcsök; hangyányit itt-ott bevérzett!
Jó lett volna egy, mondjuk, tacskóra való kutyaruha...
Vagy ha van varrógépem, netán varrni is tudnék, ha lenne. De nincs, és csak kézzel tudok varrni... az, mire készen lenne?!?!
Szétvágtunk egy régi vállpántos topot, és körbe akartuk rajta tekerni, hogy mégis, mekkora átmérőnyi kellene... meg egyáltalán, hogy? Patent, gomb gomblyukkal, vagy varrjunk rá megkötőket? Hát addig százszor kikezdi a varratot... Na persze, hogy nem hagyta a körbetekerést.
Így aztán nem tudok mit csinálni, egyszerűen ha fekszik vagy ül és nyalakodni kezd, ráterítem ezt a szétvágott, könnyű anyagot. Elkezdem simizni, nyugtatni, terelni -- s csodák csodája, abbahagyja a sebe zaklatását.
Szereti ezt az anyagot... és tök véletlenül megy a gallérjához! :DD
Mindenesetre már csak hármat kellene aludni... három nap, három éccaka...
Nem tudom, hogy bírjuk ki, de muszáj lenne. Éjjel-nappal résen leszek...

A hatodik napon

Honesty sebe szépen gyógyul. A gallérral úgy-ahogy elvan, bár időnként olyan heves fejrázásokat produkál, mintha attól megszabadulhatna tőle. Ennek a műveletnek ilyenkor pont olyan hangja van, mint mikor kutyák rázzák meg a fejüket (pl. vizesen), és a füleik csattogása kíséri az akciót. Még éjjel is felébredek rá.
Enni-inni segítek neki, bár ha marad a kajából, később képes elrendezni magának, valahogy csak sikerül az evés.

Időnként nagybani mosakodást tart, már ahol eléri magát. A szemét tisztítom langyos vizes gézzel.
Az almos teteje változatlanul le van véve a gallér miatt, így mostanra már nem fogja magát vissza teljes napig, hogy belemenjen; aránylag megszokta. Végre normálisan van kicsi és nagy dolog is.
A nyitott alom hozta egyik változás (a fokozott rendetlenséget és a produktumok utáni azonnali takarítást leszámítva), hogy azóta Haramia is kedvet kapott ezt használni. Neki ugyanis egy kisebb, nyitott almosa van az előszobában. A fedett nagyba nem gyakran ment, mert régebben Honesty az ajtajáig tolakodott utána, és mikor ő kiugrott belőle, Honesty ráugrással rémisztgette és megkergette. Gondolom, most azért megy bele, mert a művelet alatt kilát, és felmérheti a terepet, mi vár rá, vár-e rá "valaki".
Tegnap kimostam a fehér és szürke rongyszőnyegeket, remélem, karácsonyra beszáradnak. Ágyneműt többedjére, párnákat, takarókat stb. Ugyanis amíg Honesty sebe megvolt, itt-ott össze voltak vérezve, ahogy rajtuk feküdt a sebével. A linóleumos helyiségeket is felmostam a kályhaezüstös foltok miatt -- mondjuk, azt anélkül is jóval sűrűbben mossuk.
Számolom a napokat a varratszedésig. Már csak 4 nap! Remélem, aztán sem fogja mósztatni a sebhelyét...

Most már megmutatom. Gyengébb idegzetűek innentől ne nézzék, pláne nem rákattinva, nagyban!
Ilyen volt -- és most ilyen.