2010. március 3., szerda

Sunlight


Pár hete megismertem valakit: egy nagyon kedves, érzékeny, értékes emberkét.
Aki amellett, hogy rengeteg kóbor állat életét megváltoztatja, megszépíti, napfényt visz életükbe, megtesz értük mindent, amit csak korlátai mellett megtehet – még nagyon szépen rajzol is. Jószívűsége, segítőkészsége, meglepetést okozni szerető jó szándékai nemcsak az állatokkal kapcsolatban, hanem velünk szemben is megnyilvánultak.
Tudta, nekünk örömet okoznak állataink a macskástopikon, erre ő – kedvenceink fotói alapján – rajzolni kezdett. Ajándékba, nekünk.
Most róla szeretnék írni. Írásomban felhasználtam honlapjának „Magamról” című menüpontja alatt leírtakat.
Forrásalap: http://sunlight2005.yolasite.com/


"Nem szeretek és nem is akarok magamról beszélni. Nem én vagyok a fontos" – írja magáról nemrég megismert fórumtársam.

Így csak annyit árulnék el, amennyit honlapján ő is magáról. Sunlight a neve, melyet nem véletlen, hogy választott. Nevének története: egy borús, téli napon az utcacicáinak adott épp enni, amikor egy férfi megállt mellette beszélgetni. Az utcán élő állatokról volt szó, milyen kegyetlen az életük, milyen kegyetlenné tesszük mi, emberek. És mennyien bántják őt azért, mert szereti az állatokat. A férfi utolsó mondata az volt, hogy ő (Sunlight) a napfény az utcacicák életében, és megköszönte neki, hogy gondoskodik róluk. Ő zavarában csak hallgatott. A férfi elment, a név viszont megmaradt.

"Maradt, mert igaznak érzem. Maradt, mert tényleg igaz. Ahogy napfény nélkül minden meghal, az utcacicáim, sőt az otthon levő befogadottak is nekem köszönhetik az életüket. Persze mindet megmenteni nem tudom, olyankor sírok… Sírok, mert nap mint nap látom a kegyetlenséget, az állatkínzást, vagy csak az indokolatlan gyűlöletet az állatokkal szemben.
Volt, aki azt mondta, hogy ő szereti az állatokat, de ezek a macskák koszosak, a kukából esznek, így őket nem. Visszakérdeztem, hogy hívhatja magát állatszeretőnek? Nem gondolja, hogy ha neki nem lesz pénze, háza, akkor ő is fog enni a kukából? Például háború esetén? Nem gondolja, hogy az életben maradási ösztön erősebb, mint a kuka iránt érzett undor? És kinek a hibája, hogy a cicák az utcán élnek és senki nem törődik velük? Az övék? Ők választották? Nem gondolja, hogy szívesebben élnének egy házban, egy kertben, szerető gazdival és mindennapi biztos élelemmel? Kérdéseimre nem tudott válaszolni, szégyenkezve lehajtotta a fejét és elment. Másnap láttam, hogy ebédje maradékát letette egy műanyag tányérra a kuka mellé, a cicáknak."

Sunlight 2005 nyarán költözött jelenlegi lakhelyére, egy tőlünk délre fekvő helyre, ahol azonnal feltűnt, mennyi utcán élő állat kóborol, nagyrészt macskák. Párját ott ismerte meg, akinek állatokkal szembeni szemléletét és érzéseit nagymértékben megváltoztatta. Ehhez el kellett magyaráznia sok mindent, ami az állatok iránt érzéketlen vagy semleges emberekben addig fel sem merül, mert berögződtek a beléjük nevelt, átvett szokások. Párja csak azt látta, hogy egy macska nem biztos, hogy odajön, ha hívja, nem fog leülni, mert valaki azt mondja neki. El kellett neki magyaráznia, hogy a macska nem kutya, sokkal önfejűbb, akaratosabb teremtmény annál. Ezért lehet szeretni, nem szeretni; de gyűlölni és bántani értelmetlen.

Mint Sunlight, én is megértem az olyan embereket, akik nem szeretik az állatokat, hisz közvetlen rokonságainkban is vannak olyanok, aki nem szereti az állatokat. Ők olyanok - nem lehetünk egyformák. Viszont nem is bántják őket, egyszerűen hagyják őket élni.
Mélységesen elítélendő az állatkínzás. Erre nincs mentség. Az állat élőlény, és joga van normálisan, élőlényhez méltóan élni.

"Olyan látogatóm is volt, aki megkérdezte: tudom-e, mennyi gyerek él az utcán? Rámosolyogtam és azt feleltem neki, hogy igen, tudom. És ha például Afrikában élnék, akkor most nem 20 utcacicám, hanem 20 utcagyerekem lenne. De nem ott élek. Nekem az utcacicák jutottak…
Azt hiszem, ezzel be is mutattam magam, hisz a lényeg egy: szeretem és védem az állatokat, a természetet."

Bár sok lenne belőled, kedves Sunlight!
És köszönöm azt a örömet, amelyet okoztál nekem Honesty cicám megrajzolásával!:)

Sunlight rajza Tibbe egy kutyájáról és Sophie egyik cicájáról:

2010. március 2., kedd

Gyűrű Ilditől


Olyan kellemes meglepetés, amikor az ember úgy kap valamit, hogy valaki saját kezűleg készítette. Hogy rászánta az idejét, esetleg több órát is akár, hogy másnak meglepetést okozzon.
Most rövid időn belül két ilyen is adódott, mind a két alkalom olyan örömet szerzett, hogy csuda!
Egyikőjük Ildi volt, aki a topiktalin saját készítette, gyöngyből fűzött gyűrűket hozott, ez most egy új hobbija. Kézügyességét volt kitől örökölnie: anyukája csodálatos tűzzománc- és olajképeket készít. Mikor 2007 nyarán náluk voltunk egy kerti bográcsozáson, anyukája kedvteléséről mit sem tudva felfedeztünk a lakásban egy kisebb, fantasztikus tárlatot a pompás művekből...
Utólag megtudtuk, hogy Ildinek eredetileg is az volt a terve, hogy amelyik valakinek megtetszik, azt az illetőnek adja.:)

Csak néztem a sok-sok gyűrűt, erről a szándékról mit sem tudva. Aztán elsőként szúrtam ki és vettem fel egyet; felhúztam, és nem győztem álmélkodni, milyen jól néz ki. Mintha kis sajgást éreztem volna a szívem körül, hogy lassan le kellene húzni...
Ekkor Ildi megszólalt: - Neked adom.:) Annyira meghatott...
És a tali végéig még jópáran gyűrűtulajdonosok lettek közülünk...:)
A gyűrűt azóta is hordom, már lassan egy hónapja. Még mosdásnál, mosogatásnál sem jut eszembe letenni, vagy csak későn... így legalább tuti, hogy nem vész el, meg nem felejtem el, hogy hova is tettem.
És naponta több alkalommal belefeledkezem, olyan jól néz ki az ezüstgyűrűk mellett, mintha maga is finom ezüstcsipkékből lenne...

2010. február 28., vasárnap

Február végén




Február vége felé

Ma először éreztem
a tavasz illatát
a levegőben,
láttam napsütést élvező,
heverő macskákat
a kertekben.
Ma átléptem a járdán egy
piros-fekete rovart,
ma még a szél sem járt,
nem sok vizet zavart.
Ma kigombolva maradt
sok télikabát,
ma láttam pulóveres srácon
simléderes sapkát
s görkorcsolyát.
Ma a napfény is kicsit
máshogy fénylett,
ma az emberek valahogy
jobban ráértek.
Ma mintha mindenki
jobb kedvű lett volna,
ma egy kicsit mintha már
tavasz lett volna...




Februári alkony

Mámoros volt az esti levegő,
mely megcsapott, mikor munkából merengve
megtörten indultam hazafele.
Február friss fuvallata meglegyintett,
a pár napja hullott hótakarónak
ma a Nap nem kegyelmezett.
Kiterjedt tócsákat kerülgetve
lágyabb, könnyebb napok reménye érint,
a tavasz illata ismerősként érkezve
régmúlt ízeket, hangulatot idéz.
Máskor nem figyelve erre, most tudatosan
mélyeket lélegeztem - hihetetlen érzés...
nem fut el hirtelen, marad még a tél,
de az új tavasz reménye
sejtjeimbe rögződve,
rejtve már bennem él.





Télvég

A február lassan búcsút vesz,
s talán a tél is - böjtidő
köszönt ránk, s a tavasz illatát
madarak hangja csalja elő.

Könnyebb lesz talán, az érzések
lágyabb húrokat pengetnek,
a várakozás sem oly kemény,
ha fényeket hoznak a reggelek.

Álmainkban megszépül az idő,
hajnalban térdre hullnak a mínuszok,
a mókuskerék is lelkesebben pörög,
ha tavaszt sejtet a márciusi titok.




2010. február 27., szombat

Egy más világban...




Egy más világban

Egy más világban már ismertelek téged.
Százezer éve vártalak küszködve,
lazuljanak a nyomasztó kötelékek,
melyek reménytelennek hitt életed
gúzsba kötötték, és azok is
oldódjanak, melyek rajtam vannak
konok fizikai görcsként, s engem fogva
tartanak, tehetetlen bábként.
Tudtam, hogy létezel s nem értettem,
ki mellém rendeltetett, hol késik,
miért nem jött e világra még el.
Váratlanul, de vártan érkeztél, talán
késtél - ám ne legyek hálátlan! -,
valahogy oly hamar ismerős lettél.
Tudtam, ha meglátsz, rám ismersz majd,
s nem kell tovább mennem,
mert százezer éve, egy más világban
te is ismertél már engem.


Kőfalak mögül

Arcommal napfényre
merészkedhettem,
ám kőfalak mögé
bújtattam el szívem.
Szétosztottam ketté
testem és lelkem,
kint vághat villámsor -
belül nem engedem
lelki békém védő
falaim rombolni,
mert bántás és sérülés
volt már annyi, annyi...

Lásd, kilométerek
rejtenek előled,
hogy magamra számítok,
tiszta önszükséglet.
Rejtőzködhetem bár
felhők mögé tőled,
úgy tűnik, falaim
megismernek téged.

Gedeon - Noé

Név: Gedeon
Nem: kan
Született: 2001. 07. 01.
Bekerült: 2009. 07. 02.

Virtuális örökbefogadás:
Jelenlegi támogatója: Bűvössárkány

Gedeont már támogattam egyszer, ő az a kutyus, akit elütöttek és cserbenhagytak, állatmentő ment ki érte lakossági bejelentés alapján.
Az első vizsgálatokon kiderült, hogy jobb hátsó lábában combcsonttörés, jobb mellső lábában pedig többszörös alkartörés van. Július 2-án esett át az első műtéten, melynek során mellső lábát lemezelték meg. 3-án műtötték combcsonttörését.

Gedeon élénk, nagy mozgásigényű kutya, rosszul bírja a ketrecnyugalmat, amikor csak teheti, mozogni próbál, ezért lábában, sajnos, kitörtek a csavarok, és a rögzítés elhajlott. Ekkor még nem tudták, milyen mértékű a csontképződés, milyen műtétekre lehet még szükség.
Novemberben műtve lett, mindkét lábát lemezelni kellett. Jobb hátsó lábát nagyon fájlalta, megröntgenezték, a vasak nem mozdultak el. A térde fáj (egy régebbi szalagszakadás következménye), nincs normális csontképződés még mindig, pedig ekkor már 3 hónapja volt benne a lemez. Lázas és nagyon rosszul van, műthetővé kell tenni. Kérdéses, hogy térdszalagpótlás vagy lemezkiszedés is lesz-e). Ennek a műtétnek a várható költsége 35-40.000 Ft körül lesz. Aztán januárban pedig a mellső lábaiból kell kiszedni a lemezeket. Kérjük, aki teheti támogassa Gedeon műtéti költségeit és utókezelését!
Január végén Gedeon hátsó lábából eltávolításra kerültek a csavarok és a lemez, most ismét a balesetes részleg vendégszeretetét élvezi a varratszedésig.

Sokan támogattuk Gedeont, még ha az a "sok" sem túl sok. Ám remélem, van esély a tartósabb gyógyulásra!

(Forrás: Noé Állatotthon honlapja)

2010. február 25., csütörtök

Retro-kiállítás


Már jó ideje átadták, de még nem jártam benne, viszont tegnap ellátogattam a Fórumba.
Ugyanis kb. 10 napig itt lehet megnézni az ebesi Széchényi Ferenc Tájmúzeumbeli retrógyűjteményt, melyet a Dalnoky család mondhat magáénak.
A kiállítás a Fórum 2 szintjén volt fellelhető. Rögtön a Csapó utcai bejáratnál egy Moszkvics fogadja a betérőt... kicsit odébb pedig az igen sok évtizede használt motoroknak - Pannónia T5-ös, Danuvia, Verhovina és társainak - örülhettek az emberek.


A tárlat mottója: "Azok a boldog szép napok".

Sok ember nézegette a régi korok letűnt tárgyait, révedező, mosolygó arcok nosztalgiáztak a 20-50 évvel ezelőtt használatos konyhai felszerelések, tévék, rádiók, játékok, könyvek fölött.
Hát igen. Ahogy rácsodálkoztam az összecsukhatós turistapohárra, mely emlékszem, vízzel tele összecsuklott a markomban egy úttörőtáboros vonatút alkalmából... meg a holdautó, ami nemhogy öcsémnek volt, hanem még a fiamnak is... A T5-ös, amilyen apám motorja is volt, és a Danuvia, még színében is piros, mint a füzesgyarmati nagybátyámé volt anno, és én is ültem rajta x-szer, de egyébként is egy hullámos Moszkvicsa volt neki valamikor - hát bizony, elég érdekes mentális hatásokat váltott ki.:)
Az volt még érdekes, hogy nem csak az én gyerekkorombeli, vagy szüleim ifjúkorabeli dolgok kerültek be a kiállításra, hanem bizony már olyanok is, amelyekkel még az én gyerekeim is vígan játszottak. A holdautón kívül a rengeteg lendkerekes autó, a felhúzhatós motoros bohóc, a csipegető csibe, a sárga pléh babatűzhely...
Könyvek százára ismertem rá, de nosztalgiáztam a jó kis MK-s kazettás magnón meg a Sokol rádión is.
Egy külön színfoltja volt a kiállításnak, hogy volt egy ún. Retro-trafik, ahol rengeteg apróságot meg lehetett vásárolni...





























































2010. február 24., szerda

Paula - a Noéból

Don Juan kutyus valódi örökbefogadása miatt a neki szánt támogatásrészem átszállt Paula cicára.
Csoda, hogy túlélte, amit átélt szegény szerencsétlen cica...:((

Név: Paula
Nem: nőstény
Született: 2009. 11. 06.
Bekerült: 2010. 02. 12.

Virtuális örökbefogadás:
Jelenlegi támogatója: Bűvössárkány

Paula 4 hónap körüli, fehér nőstény macska, akit a belvárosban találtak sérülten, a jobb hátsó lába le volt szakadva. Valószínűleg egy autó motorterébe mászott be a hideg elől és ráindíthatták a motort. A sérült lábát meg kellett műteni, túl van az életveszélyen. Nagyon kedves, játékos, hálás cica, akit csak lakásba adunk majd örökbe.

(Barna színű szöveg és fotó: Noé honlapja)