Pipacs- és cigánybúzamezők

Az Aldihoz mentem el a taligámmal, egyrészt alomért, másrészt a Topix nevű tálkás 89 Ft-ról 60-ra volt árazva, ha hármat vesz az ember. Tehát nem volt más dolgom, mint 3-mal osztható mennyiséget vegyek -- Haramia ugyanis ezt szereti, sőt, időnként Honesty, akinek a Félix az etalon, az is felfalja, ha az övé már elfogyott... úgyhogy vettem 30 db-ot. Nekem való kellemes, 20 fok körüli kora délelőtt volt, mégis jól kimelegedtem hazáig.
Az Aldi közelében viszont "fokozódott" a pipacsállapot, úgyhogy nem bírtam megállni... és még a fűnyíró-nem-járt területek bőséges "cigánybúza"-mezőit is "kénytelen" voltam lefotózni, bár az itt-ott olyan hatalmas terület, hogy a fotók nemigen adják vissza a látványt.

 

Anyámnál

Ma anyukám csábított el megint, miszerint Buksi sírján olyan oroszlánszáj nyílt, hogy még! Meg különben is kinyílt a kenyérmorzsa és a körömvirág, valamint a szeder is virágzik... Tudja, hogy fotóznivalóval mindig el lehet csábítani, ha nincs szabott egyéb program.
Úgyhogy összeszedtem a viendő cuccokat és kora délután elmentem.
Útközben most nem fotóztam sokat, de párat mégis.

Váratlanul már 10 utántól ott volt unokahúgom Mollyval. Ő nem szokta bejelenteni, csak jön.
Érdekes volt, mert aludt ebéd előtt egy jót, aztán ettünk -- fehérbabfőzelék volt sült kolbásszal, de volt mellé kirántva három csirkecomb is --, majd újból aludt egyet, és úgy fél 4 körül elmentek az ebbel. Az alvások következtében nem sok újdonságot kommunikáltunk; most perpillanat ő is munkanélküli egyébként... de egy rábeszélésre nagyon belevetette magát az Amwaybe... hát nem tudom. Én úgy vagyok az ilyesmivel, hogy vagy jót mondok valamiről, vagy semmit. Kívánom neki, hogy sikerüljön...

Volt értelme akkor a rizses maradék húst is elvinnem, mert Molly felfalta.
Azonkívül Szilvi elküldött egy félixes doboznyi húsvéti csokitojást, mellyel a létai rokonság Bencust tartotta jól még húsvétkor, de ezt a fajta csokit nem nagyon eszi senki. Tényleg oké, hogy ajándék lónak ne nézd a fogát, de ez esetben én is azt tartom, inkább legyen egy darab, de finom. Biztos tudja mindenki, miről beszélek, ezek a kakaómasszás cuccok. Annak idején, emlékszem, mi sem kaptunk soha márkás csokit, de ezek a húsvéti, mikulásos figurák azért ehetőek voltak, na. Most meg már szinte közük sincs a csokihoz.
De egyébként vannak, akiknek mindegy, csak édesség legyen, anyám is azt mondta, hogy mivel ő úgysem vesz magának (de minden alkalommal viszek neki azért normális csokit általában), neki nyugodtan elvihetjük, ha ilyen van, ne várjuk meg, míg lejár a szavatossága, apránként megeszegeti. Szóval el szoktuk vinni, de anno István is örvendhetett már jónéhányszor egy-egy ilyen pakknak úgy mellékes pluszként -- mindig elfogytak nála is...:)
Lefotóztam az újdonságokat, tényleg gyönyörű volt az oroszlánszáj...

De egyébként most először: lehetett málnázni is! Nem volt sok, de egy ember simán ízelítőt nyerhetett belőle... Anyám szedett Szilvinek egy doboz ribizlit is.
Az utcán még szarkaláb is nyílt, kétféle.

Egyébként abból a sokféle magból, amit kérésére vittünk, sajnos, elég kevés nyílt ki vagy bújt elő, az okát nem igazán sejtjük.
Imre bá jött volna az ebédjéért, mert ő ma is dolgozott, és elfelejtette, hogy szombat van... még jó, hogy Molly meg nem ette.:)) Mármint Imre bát.
Egyébként olyan furcsa gyengeség volt rajtam délután, olyan fura elesettség, oxigénhiányos ásítozás. El nem tudtam képzelni, hogy fogok én hazamenni... Anyám megmérte a vérnyomásomat, 119/85 volt és 89 a pulzus... mondjuk, ez az, ami nem hiányzik nekem, a szapora pulzus még nyugalmi állapotban is, de mindig ez van, és ettől rosszul is vagyok. Lehet, hogy tényleg az idő miatt, s talán az sem véletlen, hogy unokahúgom is kapásból aludt kétszer is az itt töltött idő alatt...
Mindenesetre már készültem menni, hogy hátha gyaloglás közben jobban leszek, mikor feljött az eső. Úgyhogy egy órát igen rendesen esett, ráadásul anyám még pakolgatni is kezdett utána kajaféléket, a végén mire elindultam, lett vagy 7 óra. Meglehetősen kellemes volt az idő, de erősen kerülgetni kellett a csigákat.:)

 
Meg természetesen otthagytam a napszemüvegemet...
Otthonról felhívtam anyámat, kívánságára, hogy hazaértem és nincs semmi bajom.:)
Szilvi pedig jól kinetezhette magát.

Egy kis naplemente otthonról:

MÜK és színház környéki fotózás

Mára voltam rendelve a MÜK-ba jelenésre.
Már előző héten rosszul voltam tőle, de igyekeztem arra gondolni, hogy minden napnak elég a maga baja. Attól nem lesz jobb, ha már előre hetekkel elkezdek ezen aggódni.
Szintén csepergősre hajló idő, 1-1 buszjegy, odafele a Segner tértől teljesen felgyaloglás, mert a 45-ös az orrom előtt ment el és nem voltam hajlandó félórát várakozni. Tehát felszálltam a másik erre járó buszra, ami viszont nekem csak a Tescóig volt jó -- onnan azonban nem óhajtottam másik buszjegyet elpocsékolni, ergo mentem gyalog.
Még szerencse, hogy csak 22 fok körül van az idő, mert mindentől függetlenül, akármilyen lassan igyekszem gyalogolni, csak lefövök mindig... nem tudom, hogy fogom bírni majd 35 fokban... brrrrrr...

A MÜK-nél most csak vagy hárman álltak előttem a jelentkezési pultnál, és igyekeztem elérni, hogy hátha nem kéne felmenni az emeletre az ügyintézőhöz, így hamarabb szabadulnék. Mondtam, hogy csak jelentkeznem kellett, és nem történt semmi az elmúlt időszakban. Érdeklődött a hölgy, hogy óhajtok-e felmenni, mert ha nem ragaszkodom hozzá, tud ő is pecsételni. Mondtam, hogy ez nagyszerű, mert úgyis mostanság járt le az évfordulóm, és amúgy is várható a felülvizsgálat, amikor majd megint jönni kell ügyintézni -- elég lesz akkor.
Tehát így hamar szabadultam.
Gondoltam, ha már felgyalogoltam, elsétálok a Liszt Ferenc utcára, ahol a múltkor nem sikerült az új Ady-szobrot lefotózni, mert ellepték az akkor ballagó gimisek, az eső ellenére.
Most szintén csepergős idő volt, és reménykedtem, hogy hátha nincs szünet, ergo hátha nem ül ott senki.
De nem volt szerencsém most sem, a padon tömegesen ücsörögtek, úgy meg nem szeretném fotózni, ha ülnek a padján. Vettem ott egy fagyit és megpróbáltam kicsit kivárni, hátha eltűnnek onnan -- de nem, ráadásul az eső is jobban rákezdte. Az Ady-szobor padja szerencsés helyen van, mert sűrű, nagy fa áll fölötte, úgyhogy még esőben sem feltétlenül áznak el alatta. Nyilván csesztek felállni...
Én meg kerestem egy tetőféleséget, ami a színház előtti árkádos előtérnél megtalálható, míg eltüntetem a fagyit, mert így nem tudok ernyőt tartani. Ez megtörtént, utána meg csitult annyira az eső, amennyit elbírok ernyő nélkül. Visszanéztem a padhoz, de még mindig ücsörögtek ott, bár lehet, már mások...
Feladtam.
A Csokonai színháznál csináltam pár fotót:

 

 

Ez a két különleges fa Debrecen büszkeségének számít, máshol tudomásom szerint nincs ilyen itt a közelben. Az időjárás következtében kissé túl kontrasztosak lettek a képek ("kiégett" az égbolt), de nem nagyon tudtam mit kezdeni fotózásnál ezzel, valamennyit utólag javítottam rajtuk, de sokat nem lehetett.

Visszagyalogoltam a következő, Széchenyi u.-i megállóig, mert gondoltam, a halközi kajáldánál veszek valami kosztot, utána már nemsokára ott van a megálló.
Így is lett, egy adag rizs+sajtos göngyölt csirkecomb mellé külön vettem 4 db rostonsült hekket, mert gondoltam Szilvire is. Úgy odavan ezért a halért, és oly ritkán kapható, míg itt nem is olyan drága -- ide főleg a városban dolgozók járnak kajálni és kaját elhordani. Otthon el is feleztük, Szilvi is nagyon örvendezett neki.
A menüt ebédeltem, a 2 db fél kis hekket vacsoráztam... és legközelebb aug. 31-re vagyok rendelve jelentkezésre.

Pengle 1000!

Hihetetlen, de a Penglében is elértem az 1000. szintet.
Előtte, mely helyen en azért nem kicsit kínlódtam :

És íme, amikor meglett - jöhetnek a harsonák és a dobpergés, hogy a veres szőnyegről el ne feledkezzünk:

Itt pedig már a következő szint előlapja, amit még gőzöm nincs, hogy lehetséges megoldani. Legalábbis nem jöttem még rá x játéknál sem, oltári nagy mázlista "lapleosztás" kell hozzá szerintem, hogy abszolválható legyen. De azért legalább az 1000.-et elértem, nohát.