Beraktam Dani színes mosását dugig egy 4A-s mosatásra, majd telefonoztunk anyámmal, hogy menjek dél körül. Teregetés után Szilvire bíztam Dani fehér mosatását, én meg összepakoltam, végül is már majd' 3 hete egy csomó száraz kenyér és -héj összegyűlt, maradékok is vannak a hűtőben (ezért visszajöttem a liftből, szerencsére), meg elvittem azokat a karácsonyi (már díszbe vágott) nem halogatható ajándékokat, amelyekkel nem okvetlen kell megvárni az ünnepet, mint pl. félkilós lóbalzsam és +4-es szemüveg. Ezeket is az iskolai vásárban kaptam. Jelzem, bárhol másutt 3-szoros áron kaptam volna, HA kaptam volna, mert az utóbbit több helyen is néztem, és mintha nem is gyártanának +4-est...
Vittem Etelkának egy mazsolás-mogyorós táblacsokit névnapjára, anyám úgyis akar neki egy kis pénzt adni, kísérőnek jó lesz (ha majd megy a héten, anyám felköszönti).
Aztán lassacskán elkészült minden, még Szilvi is kihozta a maradék himi-humijaikat, több kis nejloncsomag ezzel-azzal, meg rejtvényújságot anyámnak, majd elindultam.
Sajnos, olyan búval nyomott, szürke, alkonyati idő volt egész nap, hogy fényképezőgépet tök felesleges lett volna vinni, de egyébként sem volt most a nagyot cipelhetnékem. Úgyhogy itt most nem lesznek fényképek kivételesen.
Anyámmal sütöttünk rántott tarját és parizert, valamint petrezselymes krumplit.
Közben megjött a postás, mert a nyugdíjat ilyenkor nem hó végén hozzák, hanem ünnepek előtt. Persze ugyanúgy január végéig kell belőle kibírni...
No mindegy, így nagyjából szegény szét is osztogatta. Szerencsére már minden számlája megjött, azt el tudtam pénzzel hozni, meg ő is ideadott 4x3000 Ft-ot karácsonyi ajándékozásra nekünk, valamint a támogatását, hogy segítsen... Ha azt veszem, hogy még öcséméknek is odaad ugyanennyit karácsonyi ajándékozásra, meg még Etelka-nap is... hááát... jobb rá nem gondolni. Viszont nem tudunk mit csinálni.
Ő azt mondja, most nem kell hálisten, fát venni, a fagyasztója tele van, mert öcsémmel múlt hónapban hozatott (olyan helyekre jár, ahol nagyon jó árban, tök olcsón vásárol húsokat -- természetesen nem bélszínt meg rostélyost...). Így is eredményt értem el, mert 4000-eket akart szétosztogatni, én beszéltem rá, hogy teljesen felesleges, bőven elég a három, sőt, nekem nem is kéne... Örüljön, ha január végéig megél szegény.
Míg ettem, behordott pár nagy veder felvágott fát... Mikor megláttam, felugrottam, hogy segítek! Rámnéz és kinevet, hogy eredj már, hogy bírnád te ezt? Elvettem (volna) tőle, és le is zuttyantottam egyből. Tényleg nem bírom fel. És ő, apáááám, 84 évesen ezt csinálja nap mint nap.
Istenem, meddig fogja bírni?
Annyira szeretném, ha legalább lenne még egy szobám. Bárhogy is be vagyunk zsúfolva, de odaköltöztetném... nem emberhez való már ez, főleg az ő korában. Sokkal nyugodtabb lennék! Akármilyen erős is volt mindig. Húsz éve kellett volna valamit tenni, de nem, az istennek nem. Ő onnan el nem jön... Honnan van ilyen fizikai ereje? A fiútestvéreinek sem volt soha feleennyi sem, nemhogy a lánytestvérének... rólam nem is beszélve.
Ők apámmal hegyeket voltak képesek megmozgatni... Milyen kár, hogy olyan korán véglegesen egyedül maradt...:(
Amúgy most én állítottam össze némi kutyakaját, mert anyám azt mondta, most nem "következik" kutyaetetés, ugyanis tegnap kaptak egy csomót. Ennek ellenére mindkét kutya ott sorakozott a közös kerítésnél. Úgyhogy amit vittem, abból összeállítottam kb. felényit, mint amennyit anyámmal szoktunk, és azt egyedül kivittem, odaadtam nekik. Elég lehetetlen vállalkozás őket különben egyedül etetni! Komolyan félek, hogy a kiskutya egyszer lenyeli a kanalat is...
Hazaérve, már itthon felfedeztem, hogy otthagytam mindkét mobilt. Hogy mifenéért vettem elő egyáltalán, de ha már kivettem, miért tettem ki? Sosem szoktam.
Az egyik a "közösségi" Samsungom, ami már a dátumot sem veszi be, ugyanis szerinte 2015 már nincs is. Szóval nem fiatal. A másik sem fiatal már, legalább 6-7 éves, még mikor Szilvi Mezőberényben volt, hogy ne kerüljön a kártyás telefonálgatás havi 30 ezrembe, Dani találta ki, hogy az előző barátnőjével azelőtt úgy 2 éve, párban, szinte ingyen vett hagyományos (úgy értem, NEM okos) előfizetéses Nokiájuk egyikét (mivel Dani vette, így a csaj visszaadta nagy nehezen anno a szakításkor, mert csinálta a Dani nevére a nagy számlákat!) ideadja, és megérdeklődte az akkor még Pannonnál, hogy van-e valami csomag, amivel a benne lévők korlátlanul beszélhetnek. Volt, a családi csomag, melyben két előfizetéses és három kártyás lehet benne.
Így vagyunk Dani és én a két előfizetéses, és anyám, István és Szilvi (ő már csak volt, mert aztán ideköltözött, tehát nem volt rá szüksége tovább, kilépett) a három kártyás. Mi ingyen beszélhetünk egymással, havi kb. 1200 Ft ellenében. Anyámmal meg Istvánnal, asszem, tisztességesen ki is használjuk!
Nem ejtettem le, mégis érdekes módon a képernyője vagy hogy is hívják ezt telefonnál, mindkét oldalán egy-egy befelé ívelő, narancssárga töréslátszat van -- nem tudom jobban kifejezni. Na meg annak idején Szandika cseszett visszaadni pl. a fülhallgatóját stb. Eh, mindegy. Ez a telefon csak a családi csomagé, ennek a száma nincs is megadva senkinek. Úgyhogy ha ez csörög és nem valamelyikünk, akkor csakis nyomuló-rábeszélő-zaklató lehet. Egyébként még én sem tudom kívülről a számát... :DDD
Most mindenesetre kicsit rosszulesett, hogy otthagytam a két mobilt, és elég tépelődős este volt, hogy most mit csináljak. Istvánnak mindenesetre gyorsan megírtam neten, hogy mi van és ne hívjon.
A vonalasról az anyám vonalasa folyton azt válaszolta, hogy "A hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható". Telecom. Hónapok óta eldöntötte, hogy kilép, csak meg kell várni tavasszal a hűségidő lejártát! Egyrészt keresztanyám halála óta nem is használja gyakorlatilag, csak őt hívják rajta, 80%-ban szintén nyomulós telefonok. És mégis alapból 3300-at fizet!! Azért réges-rég vannak már ennél olcsóbb vezetékesek is más cégeknél. Ja, és mivel a nyugdíja később jön, mint ahogy a számlát be kéne fizetni, rendszeresen még rá is tesznek 700 Ft büntetést! 4100-at fizet a nagy semmiért!
A mobilját hívtam vagy 5-ször, úgy 10 percenként, nem vette fel. Most hát emiatt is aggódtam -- nem történt tán valami baja? (Később azt mondta, hogy a konyhában volt, és azért nem hallotta.) Hívtam a saját telefonomat is, hátha mégis valahol itt van, csak nem találom -- ezt szoktam alkalmazni, ha nem lelem valamelyiket --, de természetesen tényleg ott hagytam, tehát nem hallhattam a saját telefonom, viszont anyám mondta utólag, hogy őrá viszont a frász is rájött!
Na, mire aztán a Barátok után megint megpróbáltam az ő mobilját hívni, végre felvette. Megbeszéltük, és ő is rájött, hogy otthagytam, főleg, mikor hívtam magamat...
Nem kellett volna egyébként paráznom, mert a kutya nem hívott. De, ugye, sosem lehet tudni!
Mondta, hogy másnap fog menni öcsém, és majd ő hazahozza, beadja...
2015. december 15., kedd
2015. december 14., hétfő
Amúgy egy sima hétfő
Hétfőn este, párnapi sikertelen ígérgetés után jött Dani, és elhozta a fő/3000 Ft-okat karácsonyi ajándékként, amiből mindenki majd a szükségeseket veszi. Velem meg anyámmal nincs gond, én majd kitalálom magamnak valami szükségesre, anyámnak meg már utaltam a mobiljára feltöltésre, az ő részét most Dani nekem akkor kifizette. Szilviéknek meg megint csak odaadtam a Dani 6000-ét kettőjükre, mint ahogy a magamét is, mert így ő akár összegezheti is és jobban el tudja osztani, valamint tutira nem felesleges vagy már meglévő dolgot vesz.
Szóval Daninak így végül is könnyebb sokkal, mert nem kell neki utánajárnia, mi majd rendezzük.
Egyúttal elhozta a szennyesét is, meg adtam neki egy jó nagy adag tejfölös-kapros-sajtos húsos makarónit, valamint sült kóbászt.
Ilyenkor mindig jól megbeszéljük az elmúlt hét eseményeit, megtekintem a hajvágatását, ésatöbbi.
Hétvégeken is dolgoznak, rengeteg a munka. Ráadásul a szombati műszak után csapatépítés is volt nekik, ami egyébként nem is lehetett rossz (én is inkább ilyesmit tudnék elképzelni, mint a wellness-izéket!): moziba mentek csapatostul, meg pizzériába, valamint söröztek.
Szilvi is folytatja buzgón a vásárlásokat, neki van a legtöbb dolga ilyen tekintetben. Vásárolja az én és az övék napi szükségleteit (felírom és adok neki a sajátomra pénzt, ő meg fillérre leírt listát ad, elszámol precízen), valamint vásárol mindenki nevében maguknak karácsonyra. Minden nap 2-3-4 boltokat jár be, itt a lakótelepen. És talál is ügyes, hasznos, jó dolgokat; eredményes útjai vannak.
Szóval Daninak így végül is könnyebb sokkal, mert nem kell neki utánajárnia, mi majd rendezzük.
Egyúttal elhozta a szennyesét is, meg adtam neki egy jó nagy adag tejfölös-kapros-sajtos húsos makarónit, valamint sült kóbászt.
Ilyenkor mindig jól megbeszéljük az elmúlt hét eseményeit, megtekintem a hajvágatását, ésatöbbi.
Hétvégeken is dolgoznak, rengeteg a munka. Ráadásul a szombati műszak után csapatépítés is volt nekik, ami egyébként nem is lehetett rossz (én is inkább ilyesmit tudnék elképzelni, mint a wellness-izéket!): moziba mentek csapatostul, meg pizzériába, valamint söröztek.
Szilvi is folytatja buzgón a vásárlásokat, neki van a legtöbb dolga ilyen tekintetben. Vásárolja az én és az övék napi szükségleteit (felírom és adok neki a sajátomra pénzt, ő meg fillérre leírt listát ad, elszámol precízen), valamint vásárol mindenki nevében maguknak karácsonyra. Minden nap 2-3-4 boltokat jár be, itt a lakótelepen. És talál is ügyes, hasznos, jó dolgokat; eredményes útjai vannak.
Titkok címben kihívása
Titkok címekben
Aysa kihívásának címe, melynél a 97. résztvevő voltam.
Ebben a kihívásban egy olyan könyvet kell elolvasnod, amelynek a címe tartalmazza a „titok” szót.
Pontokba szedve:
- Egy könyvet hozz;
- ez a könyv tartalmazza a titok szót;
- Az olvasásokat a kihívás kezdete, 2015. február 1-je után fogadom el;
- feltöltheted a polcra a hozott olvasmányokat;
- leírhatod azt is, hogy ez a bizonyos titok a könyvben mennyire számított neked nagynak; ha te birtokolnád, vajon elárulnád?! :D
(Polc linkje.)
Szerintem ez a könnyű kategóriába tartozik. :)
Jó olvasgatást! :D
"Azért hoztam kettőt, mert a „titokzatos” már képzett szó, de azért remélem, elfogadható lenne magában is.
1. Wass Albert: A titokzatos őzbak (link)
Ez a gyönyörűséges, nemes vad egy fiatal fiúnak, akit vadászni tanítottak, első ízben megjelent, s életének jó részét végigkísérte az, hogy „őt” kereste… s látta is néha.
Nyilván az a kor és „szakma, hivatás”, elfoglaltság (vagy nem is tudom, hogyan nevezzem) – a vadászat – nem az én személyiségemre nézve bír nagy rejtéllyel, úgyhogy számomra nem nagy, tehát biztosan elárulnám; de a regényt olvasva hihető, hogy a fiúnak mennyire sajátja és mekkora jelentőséggel bír.
2. Sarah Morgan: Eltemetett titkok (link)
Itt egy fiatal pár kölcsönösen eltitkol egymás elől elég nagy jelentőségű dolgokat, talán nem is szándékosan, csupán az egyik nem említi, mert nem tűnik számára lényegesnek, ergo ebből adódnak később megbocsáthatatlannak tűnő félreértések. Másik számára pedig később derül ki saját titka, és akkor már csupán a dac, mely meggátolja abban, hogy elárulja az illetőnek.
Na most: nem lennének regények, ha nem lenne bennük titok, kavar, gond és zavar, rejtélyek, fondorlatok… Ettől függetlenül természetesen, ha itt is kezdettől őszinte mindenki, akkor nem lettek volna problémák, s ha valaki nem akarna problémát, inkább nem birtokolná a titkot, hanem elárulná. Én a pasi helyében őszinte lennék, s innentől semmi probléma." De hát akkor, ugye, nem lenne regény...:)))
Megkaptam a 263. plecsnit.:)
Aysa kihívásának címe, melynél a 97. résztvevő voltam.
Ebben a kihívásban egy olyan könyvet kell elolvasnod, amelynek a címe tartalmazza a „titok” szót.
Pontokba szedve:
- Egy könyvet hozz;
- ez a könyv tartalmazza a titok szót;
- Az olvasásokat a kihívás kezdete, 2015. február 1-je után fogadom el;
- feltöltheted a polcra a hozott olvasmányokat;
- leírhatod azt is, hogy ez a bizonyos titok a könyvben mennyire számított neked nagynak; ha te birtokolnád, vajon elárulnád?! :D
(Polc linkje.)
Szerintem ez a könnyű kategóriába tartozik. :)
Jó olvasgatást! :D
"Azért hoztam kettőt, mert a „titokzatos” már képzett szó, de azért remélem, elfogadható lenne magában is.
1. Wass Albert: A titokzatos őzbak (link)
Ez a gyönyörűséges, nemes vad egy fiatal fiúnak, akit vadászni tanítottak, első ízben megjelent, s életének jó részét végigkísérte az, hogy „őt” kereste… s látta is néha.
Nyilván az a kor és „szakma, hivatás”, elfoglaltság (vagy nem is tudom, hogyan nevezzem) – a vadászat – nem az én személyiségemre nézve bír nagy rejtéllyel, úgyhogy számomra nem nagy, tehát biztosan elárulnám; de a regényt olvasva hihető, hogy a fiúnak mennyire sajátja és mekkora jelentőséggel bír.
2. Sarah Morgan: Eltemetett titkok (link)
Itt egy fiatal pár kölcsönösen eltitkol egymás elől elég nagy jelentőségű dolgokat, talán nem is szándékosan, csupán az egyik nem említi, mert nem tűnik számára lényegesnek, ergo ebből adódnak később megbocsáthatatlannak tűnő félreértések. Másik számára pedig később derül ki saját titka, és akkor már csupán a dac, mely meggátolja abban, hogy elárulja az illetőnek.
Na most: nem lennének regények, ha nem lenne bennük titok, kavar, gond és zavar, rejtélyek, fondorlatok… Ettől függetlenül természetesen, ha itt is kezdettől őszinte mindenki, akkor nem lettek volna problémák, s ha valaki nem akarna problémát, inkább nem birtokolná a titkot, hanem elárulná. Én a pasi helyében őszinte lennék, s innentől semmi probléma." De hát akkor, ugye, nem lenne regény...:)))
Megkaptam a 263. plecsnit.:)
2015. december 13., vasárnap
Adventi változatosságok
A mi templomunkban mindig advent 3. vasárnapján tartják az elsőáldozást.
Most 7 gyermek volt a főszereplő e jeles eseményen. A fényképeket az eseményekhez sokkal közelebb ülő ismerősöm, aktív közösségi tag (H. Lajos) készítette, én csak javítottam rajtuk, mert nagyon sötétek vagy világosak voltak -- ennyire lehetett nagyobb minőségromlás nélkül.
Mise után kihasználtam, hogy végre adventi vásáridőszak miatt nyitva vannak a boltok, ráadásul az iskolai nagykervásár is az adventi vásárnaphoz igazodott, oda mentem először (az iskolába, ahova Bencus is jár). Jó nagy tömeg volt, és elég bőséges készlet.
Azt még kihagytam, hogy előbb benéztem a DM-be, van-e már a hete hiányzó, 6 kg-os, immáron pedig 1000 Ft-os alom, amit venni szoktunk. NINCS. No, ez eldöntötte a dolgot...
Mentem az iskolai vásárba, ott még kiegészítettem az ajándékozásaim azon hiányait, melyeket innen szándékoztam (pl. Daninak és anyámnak), és magamnak is vettem előre eltervezve a reklámújságjuk alapján egy banyataligát.
Majd le fogom fényképezni, de elég szép és modern amúgy, tartósnak néz ki, s a mintázata sem banyás: kétharmada sötétkék, egyharmada fehér. A kereket a fizetésnél pakolták fel. Egyébként nagyon jó árban volt: 3000 Ft, amúgy simán 4-5 között vannak ezek, még a mezeibbek is.
(Utána beszéltünk róla Istvánnal, ő is ezt akarta javasolni az alom miatti cipeléskönnyítés miatt, és ragaszkodott hozzá, hogy ez az ő ajándékai egyike legyen. Majd rendezzük.:)) Én is még előzőleg csináltam egy ilyen húzást: vegyen két olyan könyvet azon az akciós könyves linken, amelyen azt akarta, hogy ÉN válasszak könyvet magamnak -- nos hát, én nem választottam, hanem őt kértem meg, hogy magának válasszon kettőt, és majd ÉN rendezem. Ugyanis őneki más nem tud könyvet venni, csak ő maga. Na szóval, majd hozzáadjuk, levonjuk, és a maradékot fizetem.:))
Már ebben a kocsiban húztam haza az ott vásároltakat, a pasi magától értetődően abba pakolta bele a többi vásárolt cuccot is. Lényegében ezen az ötperces úton kipróbáltam a kocsit.
Felmenve erőteljesen elgondolkodtam ezen az alomdolgon. Most már itt a taliga, és az almunk a végét járja. Mi van, ha jövő héten sem lesz? Mennyivel lesz könnyebb hétfőn felavatni a taligát, mint MOST? Hideg van, de kivételesen süt a nap és nem esik az eső!
Így aztán döntöttem. Most_ elmegyek_ a Lidlbe.
Így is történt. Odafelé félúttól kicsit elkezdtek a kerekek zenélni. Ez nem volt annyira kellemes, de szerencsére nem sokan mászkáltak azon az úton, a Lidlben meg nem hallatszott! Mindenesetre szélességében összenyomható, és elengedve magától megáll a lábán -- ez is szimpi. Ui. fontos ám, mert a lidles kocsit is húzni kell...
Szóval vettem felvágottféléket, némi apróságot, 2 tálkás Coshidát (pate, Haramiának ez jön be), persze nem vittem az egyebeket túlzásba, mert az alom mégiscsak 10 kila. Ki kell próbálni, hogy bírjuk a taligával kettesben.
A pénztárnál már tudtam volna a futószalagra pakolni, ha egy pasi előttem kiállt volna a sorból, hiszen nem csinált semmit. És az istennek nem vágta ezt a dolgot, pedig az asszony pakolt fel előtte mindent.
Mikor végre jutott egy tízcentis hely számomra a pasi után, lóhalálában megpróbáltam kipakolni a kocsimból, miközben a taligát is megállítottam magam mellett, hát majd beleszakadtam, nagyon nehezen tudtam felemelni a futószalagra a 10 kilós almot, és a majd' negyvenes pasi, bár hátranézett, látta, hogy többször nekirugaszkodom, a bunkója se ki nem állt az üres hely mellől, se nem segített. Hiába, nem vagyok már elég fiatal. Egy húszévesnek biztos örömmel felpakolta volna... Miért nem csodálkozom, örüljek, hogy be nem szólt vagy meg nem vert... manapság már...?!
Aztán le, föl, le, föl, le, föl, míg mindent felpakoltam, közben már ütötte befele a pénztáros az elejét a cuccaimnak, én meg nyargaltam vissza 4 emberen keresztül a kocsival az eladótérbe... Aztán vissza az elejére, miközben elmartam a taligámat is, ugyanis az almot már rég csúsztatni kellett volna belefele! Anélkül semmit nem rakhattam előre bele!
Leizzadtam és szerintem bíborszínem lett, mire minden sikerült, mert az alom is először nyilván félrecsúszott. Közben még fizetni is kellett, és utána lóhalálában suvasztani a többit is az alom mellé... ááááááááá, ez a része nagyon nem ízlett.
Aztán a falnál lévő asztalnál eligazgattam a cuccot, rájöttem, hogy nemcsak nekem nem jöttek össze simábban a dolgok. Ugyanis: adventi vasárnapokon a Lidl minden 4000 Ft-on felüli vásárlásnál meglepetés ajándékot hirdetett. Én tudtam, hogy én nem kapok, mivel az enyém nem volt annyi.
(Ja, itt tudtam meg, hogy épp akciós volt a lidles alom! Talán 700 szokott lenni, most 600. Hurrá egyrészt.)
De egy 4 tagú család pasija 16 ezer Ft-nyit vásárolt, pont amiatt, hogy négyen vannak, kihozták annyira az összeget. Úgy gondolta (meg én is úgy gondolnám), hogy jogosan járna neki 4 ajándék -- ami egyébként egyetlen Boci táblacsoki volt. A kiscsaj, aki osztogatta a megfelelő vásárlóknak a csokikat, csak egyet adott, mire a pasi reklamált, hogy de hát ő 16 ezerért vásárolt... miközben ott állt mellette az asszony meg két gyerek.
Kiscsaj mondta, hogy sajnos, ez van, egy, azaz ugyanannál a pénztárnál való 16 ezres vásárlásnál is ő csak egyet adhat. Mondta aztán a házaspár, hogy ezt azért kiírhatták volna ugyanúgy, mint ahogy a reklámozás mindenütt ott van! Mert akkor inkább beálltak volna 4-szer a kasszákhoz...
Szóval ők is elég keserű szájízzel távoztak...
No, az én utam továbbá elég markáns volt. Tök könnyű egyébként a kocsit húzni, ha sima az út. Az a baj, hogy a Lidl már a Tócóvölgy oldalában van, és míg onnan átvergődik az ember a Tócóskertbe, és ott mindenféle szervizutakon le- és fel szaladgálgat, annyiszor emelgetni kell a taligát. Direkt kihagytam a földutakat, a lépcsős részeket, ahol meg szoktam rövidíteni a lidles utaimat, de így is volt néhány járda-úttest találkozás. Na meg a macskaköves egy részén is át kellett húzni a piac előtt, ui. a Holló-sétány nem kerülhető meg. Ott kb. úgy mentem a talyigámmal, mintha egy egyéves gyerek kezét fognám.
Aztán közben éles aggyal kitaláltam azt is, hogy a házunk hátsó bejáratánál csak egy lépcső van, ráadásul nem meredek, hanem enyhén lejtős!, míg az utca felőlin két, sokkal meredekebb és szűkebb. Először azt gondoltam, hogy a hátsónál toltuk anno a babakocsit is, mert van a két keréknek lejtős sima rész. Igen ám, de az a babakocsikhoz van. A taliga két kereke közötti táv sokkal kisebb. Na most, mit csináljak? Nem kaphatom ölbe, mint a menyasszonyt!
Amúgy is rájöttem, hogy kicsit túl korán volt még nekem ehhez az akcióhoz a múltkori baleset után. Még ha azt gondoltam is, hogy az aktív kenőcsözés segített, hiszen amúgy már sokkal jobban működtem-mozogtam.
Az emelés azonban még nem oké, főleg lépcsőn. Minden lépcsőfok egy-egy tőrdöfés a "víknyamba". De mindegy, e' mán itt van, valahogy fel kő vinni.
Az egyik kerekét ráhúztam a lejtős részre, és így, egy keréken húzva, vigyázva, tartva, mellé ne zúgjon, én meg mellette lépcsőről lépcsőre lépegetve... na, így cibászoltam fel a talyigát. Onnan már legfeljebb csak az szúrhatott volna ki velem, ha mondjuk, elromlott volna a lift. Na, ott végem lett volna, mint a botnak.
De sikerült! Itthon van 10 kila lidles alom!
Most 7 gyermek volt a főszereplő e jeles eseményen. A fényképeket az eseményekhez sokkal közelebb ülő ismerősöm, aktív közösségi tag (H. Lajos) készítette, én csak javítottam rajtuk, mert nagyon sötétek vagy világosak voltak -- ennyire lehetett nagyobb minőségromlás nélkül.
Mise után kihasználtam, hogy végre adventi vásáridőszak miatt nyitva vannak a boltok, ráadásul az iskolai nagykervásár is az adventi vásárnaphoz igazodott, oda mentem először (az iskolába, ahova Bencus is jár). Jó nagy tömeg volt, és elég bőséges készlet.
Azt még kihagytam, hogy előbb benéztem a DM-be, van-e már a hete hiányzó, 6 kg-os, immáron pedig 1000 Ft-os alom, amit venni szoktunk. NINCS. No, ez eldöntötte a dolgot...
Mentem az iskolai vásárba, ott még kiegészítettem az ajándékozásaim azon hiányait, melyeket innen szándékoztam (pl. Daninak és anyámnak), és magamnak is vettem előre eltervezve a reklámújságjuk alapján egy banyataligát.
Majd le fogom fényképezni, de elég szép és modern amúgy, tartósnak néz ki, s a mintázata sem banyás: kétharmada sötétkék, egyharmada fehér. A kereket a fizetésnél pakolták fel. Egyébként nagyon jó árban volt: 3000 Ft, amúgy simán 4-5 között vannak ezek, még a mezeibbek is.
(Utána beszéltünk róla Istvánnal, ő is ezt akarta javasolni az alom miatti cipeléskönnyítés miatt, és ragaszkodott hozzá, hogy ez az ő ajándékai egyike legyen. Majd rendezzük.:)) Én is még előzőleg csináltam egy ilyen húzást: vegyen két olyan könyvet azon az akciós könyves linken, amelyen azt akarta, hogy ÉN válasszak könyvet magamnak -- nos hát, én nem választottam, hanem őt kértem meg, hogy magának válasszon kettőt, és majd ÉN rendezem. Ugyanis őneki más nem tud könyvet venni, csak ő maga. Na szóval, majd hozzáadjuk, levonjuk, és a maradékot fizetem.:))
Már ebben a kocsiban húztam haza az ott vásároltakat, a pasi magától értetődően abba pakolta bele a többi vásárolt cuccot is. Lényegében ezen az ötperces úton kipróbáltam a kocsit.
Felmenve erőteljesen elgondolkodtam ezen az alomdolgon. Most már itt a taliga, és az almunk a végét járja. Mi van, ha jövő héten sem lesz? Mennyivel lesz könnyebb hétfőn felavatni a taligát, mint MOST? Hideg van, de kivételesen süt a nap és nem esik az eső!
Így aztán döntöttem. Most_ elmegyek_ a Lidlbe.
Így is történt. Odafelé félúttól kicsit elkezdtek a kerekek zenélni. Ez nem volt annyira kellemes, de szerencsére nem sokan mászkáltak azon az úton, a Lidlben meg nem hallatszott! Mindenesetre szélességében összenyomható, és elengedve magától megáll a lábán -- ez is szimpi. Ui. fontos ám, mert a lidles kocsit is húzni kell...
Szóval vettem felvágottféléket, némi apróságot, 2 tálkás Coshidát (pate, Haramiának ez jön be), persze nem vittem az egyebeket túlzásba, mert az alom mégiscsak 10 kila. Ki kell próbálni, hogy bírjuk a taligával kettesben.
A pénztárnál már tudtam volna a futószalagra pakolni, ha egy pasi előttem kiállt volna a sorból, hiszen nem csinált semmit. És az istennek nem vágta ezt a dolgot, pedig az asszony pakolt fel előtte mindent.
Mikor végre jutott egy tízcentis hely számomra a pasi után, lóhalálában megpróbáltam kipakolni a kocsimból, miközben a taligát is megállítottam magam mellett, hát majd beleszakadtam, nagyon nehezen tudtam felemelni a futószalagra a 10 kilós almot, és a majd' negyvenes pasi, bár hátranézett, látta, hogy többször nekirugaszkodom, a bunkója se ki nem állt az üres hely mellől, se nem segített. Hiába, nem vagyok már elég fiatal. Egy húszévesnek biztos örömmel felpakolta volna... Miért nem csodálkozom, örüljek, hogy be nem szólt vagy meg nem vert... manapság már...?!
Aztán le, föl, le, föl, le, föl, míg mindent felpakoltam, közben már ütötte befele a pénztáros az elejét a cuccaimnak, én meg nyargaltam vissza 4 emberen keresztül a kocsival az eladótérbe... Aztán vissza az elejére, miközben elmartam a taligámat is, ugyanis az almot már rég csúsztatni kellett volna belefele! Anélkül semmit nem rakhattam előre bele!
Leizzadtam és szerintem bíborszínem lett, mire minden sikerült, mert az alom is először nyilván félrecsúszott. Közben még fizetni is kellett, és utána lóhalálában suvasztani a többit is az alom mellé... ááááááááá, ez a része nagyon nem ízlett.
Aztán a falnál lévő asztalnál eligazgattam a cuccot, rájöttem, hogy nemcsak nekem nem jöttek össze simábban a dolgok. Ugyanis: adventi vasárnapokon a Lidl minden 4000 Ft-on felüli vásárlásnál meglepetés ajándékot hirdetett. Én tudtam, hogy én nem kapok, mivel az enyém nem volt annyi.
(Ja, itt tudtam meg, hogy épp akciós volt a lidles alom! Talán 700 szokott lenni, most 600. Hurrá egyrészt.)
De egy 4 tagú család pasija 16 ezer Ft-nyit vásárolt, pont amiatt, hogy négyen vannak, kihozták annyira az összeget. Úgy gondolta (meg én is úgy gondolnám), hogy jogosan járna neki 4 ajándék -- ami egyébként egyetlen Boci táblacsoki volt. A kiscsaj, aki osztogatta a megfelelő vásárlóknak a csokikat, csak egyet adott, mire a pasi reklamált, hogy de hát ő 16 ezerért vásárolt... miközben ott állt mellette az asszony meg két gyerek.
Kiscsaj mondta, hogy sajnos, ez van, egy, azaz ugyanannál a pénztárnál való 16 ezres vásárlásnál is ő csak egyet adhat. Mondta aztán a házaspár, hogy ezt azért kiírhatták volna ugyanúgy, mint ahogy a reklámozás mindenütt ott van! Mert akkor inkább beálltak volna 4-szer a kasszákhoz...
Szóval ők is elég keserű szájízzel távoztak...
No, az én utam továbbá elég markáns volt. Tök könnyű egyébként a kocsit húzni, ha sima az út. Az a baj, hogy a Lidl már a Tócóvölgy oldalában van, és míg onnan átvergődik az ember a Tócóskertbe, és ott mindenféle szervizutakon le- és fel szaladgálgat, annyiszor emelgetni kell a taligát. Direkt kihagytam a földutakat, a lépcsős részeket, ahol meg szoktam rövidíteni a lidles utaimat, de így is volt néhány járda-úttest találkozás. Na meg a macskaköves egy részén is át kellett húzni a piac előtt, ui. a Holló-sétány nem kerülhető meg. Ott kb. úgy mentem a talyigámmal, mintha egy egyéves gyerek kezét fognám.
Aztán közben éles aggyal kitaláltam azt is, hogy a házunk hátsó bejáratánál csak egy lépcső van, ráadásul nem meredek, hanem enyhén lejtős!, míg az utca felőlin két, sokkal meredekebb és szűkebb. Először azt gondoltam, hogy a hátsónál toltuk anno a babakocsit is, mert van a két keréknek lejtős sima rész. Igen ám, de az a babakocsikhoz van. A taliga két kereke közötti táv sokkal kisebb. Na most, mit csináljak? Nem kaphatom ölbe, mint a menyasszonyt!
Amúgy is rájöttem, hogy kicsit túl korán volt még nekem ehhez az akcióhoz a múltkori baleset után. Még ha azt gondoltam is, hogy az aktív kenőcsözés segített, hiszen amúgy már sokkal jobban működtem-mozogtam.
Az emelés azonban még nem oké, főleg lépcsőn. Minden lépcsőfok egy-egy tőrdöfés a "víknyamba". De mindegy, e' mán itt van, valahogy fel kő vinni.
Az egyik kerekét ráhúztam a lejtős részre, és így, egy keréken húzva, vigyázva, tartva, mellé ne zúgjon, én meg mellette lépcsőről lépcsőre lépegetve... na, így cibászoltam fel a talyigát. Onnan már legfeljebb csak az szúrhatott volna ki velem, ha mondjuk, elromlott volna a lift. Na, ott végem lett volna, mint a botnak.
De sikerült! Itthon van 10 kila lidles alom!
2015. december 12., szombat
Újabb 30 rigmus -- 10.
281. Új szavak: paróka, gyógyszer, rettentő, émelyeg
Van gyógyszer, melytől az ember
rettentően émelyeg,
sajnos, egy rokonom emellett
kemoterápián is részt vesz.
Hullott haja bár, de az nem volt vészes,
paróka nem kellett, mert addigra tél lett.
282. Új szavak: ajándék, doromboló, pulóver, varró
Varrós munkához külön ajándék
egy doromboló macska,
mely fekete pulóveremen tanyázva
maroknyi fehér szőrt azon rajtahagyva,
ráadásul abszolút azt gondolva,
hogy a tűt a cérnával csakis
az ő kedvéért húzgálom oda-vissza.
283. Új szavak: szótlanul, szorít, komolytalan, büszkeség
Szótlanul ülök és elfog a büszkeség,
mikor komolytalannak gondolt gyerekem
színpadon fellép.
Szorítok neki, s egyben meghat az egész,
felnő lassan a szétszórt kisfiú,
változik róla a kép.
284. Új szavak: advent, lélek, szívvel, ezüst
Nyitott szívvel várjuk az adventet,
ezüst pelyhek szállnak majd az égből,
szeretettel töltődik a lélek,
angyalok zenéje áraszt el belülről.
285. Új szavak: cécó, enged, bárhol, különleges
Különleges cécó
bárhol is lehet,
ha pénztárcám üres,
sehova nem enged.
286. Új szavak: kuruttyolás, éj, fényes, nádas
Bizony, véget értek a nyári éjek,
tücsökzenék a réteken,
kuruttyolások a nádasban,
fényesen, élesen vakít az őszi nap,
s mi egyre hűvösebb estéken
bandukolunk a vastag avarban.
287. Új szavak: bágyadt, izgató, igazgató, mormota
Bágyadt vagyok, ez sajnos, nem túl izgató,
pedig bejelentkezett hozzánk az igazgató.
Legszívesebben szunnyadnék, mint a mormota,
egy kávé tán segít úgy kinézni, mint sztahanovista.
288. Új szavak: park, márvány, cipő, suhan
Szél suhan a márványsírok között,
cipőm alatt besüpped az avar.
Csendes békében pihen a temető,
parkjában a szellő leveleket kavar.
289. Új szavak: kulcs, szív, albérlet, teljes
Kulcsot kértél a szívemhez,
de csak egy kis rejtekéhez
kaphatsz még csak albérletet.
Idő kell, míg körülötte
téli fagyok felengednek,
le kell lassan omlaniuk
erősen és jól épített
oltalmazó szívköveknek.
290. Új szavak: görbe, billent, csippent, mind
Egy görbe este kibillent mindent
az ember megszokott rendjéből,
másnap az ember csak kétszersültet csippent,
nem szed a disznótoros ebédből.
291. Új szavak: ha, mégis, vagyis, labirintus
Basszus, ha ez mégis egy labirintus,
az életben ki nem jutok innen,
vagyis fogoly maradok örök életre,
pedig időre kellett volna mennem.
292. Új szavak: bátor, krokodil, szép, napszemüveg
Bátor vagyok és szép, azonkívül szerény is
- gondolta a krokodil -, s talpán legény is!
Ezzel feltűzte napszemüvegét fejére,
ne süssön bele a nap gyönyörű szemébe.
293. Új szavak: kristálypohár, lendül, fogsor, csendül
Mi tagadás, elszabadult a pokol.
veszekedésbe, balhéba torkoll
az este, béke már rég nem honol.
A jónép kristálypohárral flancol,
néhány haragos kézben lendül,
s ordító szájban tökéletes fogsor
roppan szét, ahogy hozzá csendül.
294. Új szavak: lendület, hátra, túljut, lámpa
Hátranéztem, mielőtt lendületet vettem,
mert valaki túl közel állt, úgy éreztem.
Végre zöldre váltott az a fránya lámpa,
sietve túljutottam a másik oldalra.
295. Új szavak: lakkcipő, kolbász, gyújt, ragyogó
Ragyogóra sikáltam lakkcipőmet,
gondoltam, elmegyek a batyus bálra,
ám anyám begyújtotta a tűzhelyet,
s nem szavaztam én semmiféle táncra,
inkább az általa sütött finom kolbászra.
296. Új szavak: repedt, faág, havas, lábnyom
Havas a táj, lábnyomokkal teli,
Nézd, ott egy hóember, fején repedt bili!
Karjaiként gallyas faágak intenek,
Szénszemei, -szája ragyogva fénylenek.
297. Új szavak: komisz, aludttej, zsémbes, kotyog
- Bal lábbal keltél ma, az aludttej sem ízlik -
mondom gyermekemnek, ki zsémbes kedvvel motyog.
Komisz képpel jár-kél, fekete a fehér,
bármit mondasz szépen, mindig belekotyog.
298. Új szavak: hozzá, mert, jobb, neki
Hozzáfogok a mosáshoz,
jobb azt nem halogatni,
mert ha felgyűlik a szennyes,
senki nem örül majd neki.
299. Új szavak: szutyok, tyúkláb, őrjöng, lusta
Tyúklábmintás zakóm tiszta szutyok lett,
mert ágra akasztottam, onnan sárba esett.
Magamban őrjöngtem, mért voltam oly lusta,
ha a házba vittem volna, reá a fogasra,
most nem lenne sáros, csak ugyanolyan tiszta.
300. Új szavak: maci, Laci, arra, tekereg
Lépes méz lapul a fa odvában,
Maci Laci arra tekereg,
érzi a friss illatot az orrában,
nyúl érte, nem sokat kesereg...
persze az eset itt nem ért véget,
támadásba lendültek a méhek...
301. Új szavak: taxi, közlekedés, csapnivaló, rohan
Csapnivaló néha a tömegközlekedés,
főleg hétvégén órákat kell várni,
pedig akad, hogy akkor is időre kell menni,
s ha nincs taxiravalód, gyalog elindulni.
302. Új szavak: guruló, fényes, piros, pók
Kutyánknak vettem egy frappáns ebjátékot,
guruló, sípoló, fényes, piros pókot.
Eljátszott vele egész nap prímán, aztán
majd frászt kaptam éjjel, hogy ott láttam a párnán.
303. Új szavak: Ildi, tekereg, gyertya, Aldi
Mindennap elfogy valami minálunk,
mióta a környéken megnyílt az Aldi,
most épp habfürdő, gyertya fogyott el,
nem vitás, arra tekereg Ildi.
304. Új szavak: tömeg, közel, lámpa, vágyna
Közel vagyunk már, mindjárt odaérünk,
ahol a tömeg tolong, oda igyekszünk.
Utunkba áll még pár piros lámpa,
késni nem szeretnénk, ezért ösztönünk
már inkább zöld lámpára vágyna.
305. Új szavak: tréning, jégkorszak, javasol, balzsam
A jégkorszakban nem szeretnék élni,
de a csapattréningekért sem vagyok oda.
Ha rajtam múlna, hegyi kirándulást
javasolnék inkább, balzsamos levegőt szíva.
306. Új szavak: közös, hajnali, legyen, makacs
Nem szeretem a hajnali kelést,
a közös, türelmetlen készülődést.
Ingerült még az ember és makacs,
ilyenkor nem könnyű az együttélés...
Legyen, lehetne inkább a kelések között
némi időbeli eltérés...
307. Új szavak: csirkecomb, puding, forró, tejfölös
Csirkecombból tejfölös paprikást főztem,
forró volt még, ezért vártam, jobb hűltebben.
Hogy az idő ne menjen teljesen kárba,
pudingot csináltam, mert mindenki imádja.
308. Új szavak: érdek, akar, csurog, kalapszalag
Nekem nem érdekem, hogy csurogjon rólam a víz,
nincs kalapom, sem kalapszalagom.
Ha mégis olykor fejfedőt akarok, kapucnim
a fejemre simán felhajítom.
309. Új szavak: zsák, lánc, koszos, arany
Nem kaptam én aranyláncot
sem Mikulás-zsákban, sem máshogy,
lehet, koszos lett volna
a Mikulás kabátja,
ha láncommal a kéménybe belerogy.
310. Új szavak: ferde, furcsa, fekete, fintorog
Rémálmomban furcsa fekete
figurák fintorognak, ferde
mosollyal szájukon, kerge
módon üldöznek, s futok,
mint riadt balga zerge.
Van gyógyszer, melytől az ember
rettentően émelyeg,
sajnos, egy rokonom emellett
kemoterápián is részt vesz.
Hullott haja bár, de az nem volt vészes,
paróka nem kellett, mert addigra tél lett.
282. Új szavak: ajándék, doromboló, pulóver, varró
Varrós munkához külön ajándék
egy doromboló macska,
mely fekete pulóveremen tanyázva
maroknyi fehér szőrt azon rajtahagyva,
ráadásul abszolút azt gondolva,
hogy a tűt a cérnával csakis
az ő kedvéért húzgálom oda-vissza.
283. Új szavak: szótlanul, szorít, komolytalan, büszkeség
Szótlanul ülök és elfog a büszkeség,
mikor komolytalannak gondolt gyerekem
színpadon fellép.
Szorítok neki, s egyben meghat az egész,
felnő lassan a szétszórt kisfiú,
változik róla a kép.
284. Új szavak: advent, lélek, szívvel, ezüst
Nyitott szívvel várjuk az adventet,
ezüst pelyhek szállnak majd az égből,
szeretettel töltődik a lélek,
angyalok zenéje áraszt el belülről.
285. Új szavak: cécó, enged, bárhol, különleges
Különleges cécó
bárhol is lehet,
ha pénztárcám üres,
sehova nem enged.
286. Új szavak: kuruttyolás, éj, fényes, nádas
Bizony, véget értek a nyári éjek,
tücsökzenék a réteken,
kuruttyolások a nádasban,
fényesen, élesen vakít az őszi nap,
s mi egyre hűvösebb estéken
bandukolunk a vastag avarban.
287. Új szavak: bágyadt, izgató, igazgató, mormota
Bágyadt vagyok, ez sajnos, nem túl izgató,
pedig bejelentkezett hozzánk az igazgató.
Legszívesebben szunnyadnék, mint a mormota,
egy kávé tán segít úgy kinézni, mint sztahanovista.
288. Új szavak: park, márvány, cipő, suhan
Szél suhan a márványsírok között,
cipőm alatt besüpped az avar.
Csendes békében pihen a temető,
parkjában a szellő leveleket kavar.
289. Új szavak: kulcs, szív, albérlet, teljes
Kulcsot kértél a szívemhez,
de csak egy kis rejtekéhez
kaphatsz még csak albérletet.
Idő kell, míg körülötte
téli fagyok felengednek,
le kell lassan omlaniuk
erősen és jól épített
oltalmazó szívköveknek.
290. Új szavak: görbe, billent, csippent, mind
Egy görbe este kibillent mindent
az ember megszokott rendjéből,
másnap az ember csak kétszersültet csippent,
nem szed a disznótoros ebédből.
291. Új szavak: ha, mégis, vagyis, labirintus
Basszus, ha ez mégis egy labirintus,
az életben ki nem jutok innen,
vagyis fogoly maradok örök életre,
pedig időre kellett volna mennem.
292. Új szavak: bátor, krokodil, szép, napszemüveg
Bátor vagyok és szép, azonkívül szerény is
- gondolta a krokodil -, s talpán legény is!
Ezzel feltűzte napszemüvegét fejére,
ne süssön bele a nap gyönyörű szemébe.
293. Új szavak: kristálypohár, lendül, fogsor, csendül
Mi tagadás, elszabadult a pokol.
veszekedésbe, balhéba torkoll
az este, béke már rég nem honol.
A jónép kristálypohárral flancol,
néhány haragos kézben lendül,
s ordító szájban tökéletes fogsor
roppan szét, ahogy hozzá csendül.
294. Új szavak: lendület, hátra, túljut, lámpa
Hátranéztem, mielőtt lendületet vettem,
mert valaki túl közel állt, úgy éreztem.
Végre zöldre váltott az a fránya lámpa,
sietve túljutottam a másik oldalra.
295. Új szavak: lakkcipő, kolbász, gyújt, ragyogó
Ragyogóra sikáltam lakkcipőmet,
gondoltam, elmegyek a batyus bálra,
ám anyám begyújtotta a tűzhelyet,
s nem szavaztam én semmiféle táncra,
inkább az általa sütött finom kolbászra.
296. Új szavak: repedt, faág, havas, lábnyom
Havas a táj, lábnyomokkal teli,
Nézd, ott egy hóember, fején repedt bili!
Karjaiként gallyas faágak intenek,
Szénszemei, -szája ragyogva fénylenek.
297. Új szavak: komisz, aludttej, zsémbes, kotyog
- Bal lábbal keltél ma, az aludttej sem ízlik -
mondom gyermekemnek, ki zsémbes kedvvel motyog.
Komisz képpel jár-kél, fekete a fehér,
bármit mondasz szépen, mindig belekotyog.
298. Új szavak: hozzá, mert, jobb, neki
Hozzáfogok a mosáshoz,
jobb azt nem halogatni,
mert ha felgyűlik a szennyes,
senki nem örül majd neki.
299. Új szavak: szutyok, tyúkláb, őrjöng, lusta
Tyúklábmintás zakóm tiszta szutyok lett,
mert ágra akasztottam, onnan sárba esett.
Magamban őrjöngtem, mért voltam oly lusta,
ha a házba vittem volna, reá a fogasra,
most nem lenne sáros, csak ugyanolyan tiszta.
300. Új szavak: maci, Laci, arra, tekereg
Lépes méz lapul a fa odvában,
Maci Laci arra tekereg,
érzi a friss illatot az orrában,
nyúl érte, nem sokat kesereg...
persze az eset itt nem ért véget,
támadásba lendültek a méhek...
301. Új szavak: taxi, közlekedés, csapnivaló, rohan
Csapnivaló néha a tömegközlekedés,
főleg hétvégén órákat kell várni,
pedig akad, hogy akkor is időre kell menni,
s ha nincs taxiravalód, gyalog elindulni.
302. Új szavak: guruló, fényes, piros, pók
Kutyánknak vettem egy frappáns ebjátékot,
guruló, sípoló, fényes, piros pókot.
Eljátszott vele egész nap prímán, aztán
majd frászt kaptam éjjel, hogy ott láttam a párnán.
303. Új szavak: Ildi, tekereg, gyertya, Aldi
Mindennap elfogy valami minálunk,
mióta a környéken megnyílt az Aldi,
most épp habfürdő, gyertya fogyott el,
nem vitás, arra tekereg Ildi.
304. Új szavak: tömeg, közel, lámpa, vágyna
Közel vagyunk már, mindjárt odaérünk,
ahol a tömeg tolong, oda igyekszünk.
Utunkba áll még pár piros lámpa,
késni nem szeretnénk, ezért ösztönünk
már inkább zöld lámpára vágyna.
305. Új szavak: tréning, jégkorszak, javasol, balzsam
A jégkorszakban nem szeretnék élni,
de a csapattréningekért sem vagyok oda.
Ha rajtam múlna, hegyi kirándulást
javasolnék inkább, balzsamos levegőt szíva.
306. Új szavak: közös, hajnali, legyen, makacs
Nem szeretem a hajnali kelést,
a közös, türelmetlen készülődést.
Ingerült még az ember és makacs,
ilyenkor nem könnyű az együttélés...
Legyen, lehetne inkább a kelések között
némi időbeli eltérés...
307. Új szavak: csirkecomb, puding, forró, tejfölös
Csirkecombból tejfölös paprikást főztem,
forró volt még, ezért vártam, jobb hűltebben.
Hogy az idő ne menjen teljesen kárba,
pudingot csináltam, mert mindenki imádja.
308. Új szavak: érdek, akar, csurog, kalapszalag
Nekem nem érdekem, hogy csurogjon rólam a víz,
nincs kalapom, sem kalapszalagom.
Ha mégis olykor fejfedőt akarok, kapucnim
a fejemre simán felhajítom.
309. Új szavak: zsák, lánc, koszos, arany
Nem kaptam én aranyláncot
sem Mikulás-zsákban, sem máshogy,
lehet, koszos lett volna
a Mikulás kabátja,
ha láncommal a kéménybe belerogy.
310. Új szavak: ferde, furcsa, fekete, fintorog
Rémálmomban furcsa fekete
figurák fintorognak, ferde
mosollyal szájukon, kerge
módon üldöznek, s futok,
mint riadt balga zerge.
2015. december 10., csütörtök
Madaras kihívás
"Mint a madár, ki bús, ki rab..."
audreey kihívásának címe, melyet 237.-ként abszolváltam.
– Olvass el egy könyvet, ami teljesíti a fenti feltételeket.
– Hozz olvasási és értékelési linket. (Az olvasások befejezési dátuma a kihívás kezdete utáni, az értékelés pedig szöveges legyen!)
Jó olvasást! :D
Mivel szerencsére vagylagos volt a kitétel, tehát a madár lehetett címben illetve borítón, nekem az első alapján volt teljesíthető,
Kónya Anikó: Sebesült főnixmadár
c. könyvével.
Megérkezett a 262. plecsni.
audreey kihívásának címe, melyet 237.-ként abszolváltam.
Ha a cím nem adna elegendő útmutatást, a kihívás lényege, hogy olvassunk olyan könyveket, melyek címében/borítóján megjelenik egy vagy több madár.
A kihívás teljesítéséhez: – Olvass el egy könyvet, ami teljesíti a fenti feltételeket.
– Hozz olvasási és értékelési linket. (Az olvasások befejezési dátuma a kihívás kezdete utáni, az értékelés pedig szöveges legyen!)
Jó olvasást! :D
Mivel szerencsére vagylagos volt a kitétel, tehát a madár lehetett címben illetve borítón, nekem az első alapján volt teljesíthető,
Kónya Anikó: Sebesült főnixmadár
c. könyvével.
Megérkezett a 262. plecsni.
2015. december 9., szerda
Év végi verslistás ajándékok
Ma nagy öröm és meglepetés ért, bár igazság szerint Attila erre hétvégén felkészítette a tagságot, mely szerint ezen a héten miket várhatunk a postán.
Ugyanis rengeteg az olyan eset, mint a múltkor velem is előfordult, hogy hiába megvan a kontaktus a címzett és a csomaghozó között, még akkor sem képes VÁRNI ez utóbbi, ha netán 10-ből 1-szer nem működik a kaputelefon beengedő gombja, hanem értesítés nélkül (és itt ezen a, régebben elképzelhetetlen felületességen van a hangsúly!) már húz is elfele. Attila figyelmeztetett bennünket, hogy akár van értesítés, akár nincs, a héten mindenképpen KERESSÜK a postán a jelzett csomagokat, mert csak 8 napig tartják és utána "vissza a feladónak", másrészt nagyon drága a posta, és még egyszer már nem tudja számunkra ingyen postázni, hanem az oda-vissza útért is fizetni kell. Így számunkra a postaköltség ingyenes, ám ez annyi tag esetében igen tetemes összegre rúg, nemhogy ha még triplázni kell (ui. ha visszaviszik, eleve azt is megfizettetik vele, aztán esetleg, ugye, újraküldés...).
Múltkor mondta, hogy Debrecen egyik igen ékes bizonyítéka a hanyag csomagkezelésnek: egy hónap alatt négyet kapott vissza, hogy Nem kereste vagy Nem kézbesíthető. (Emlékszem, az enyémre is ez a második volt írva, mikor nagy mázlimra, leszaladva még éppen ki tudtam rángatni a vezetőülésből az illetőt, aki pedig ezért biztosan nem kap szerintem több fizetést, hogy ilyen sz@rul végzi a munkáját.) Régen ilyen elő nem fordulhatott volna, eleve dolgozott az ember, és mi van, ha egy aláírandó cuccról még csak értesítést sem hagynak? Akkor is csak bejutott a házba a postaládákhoz valahogy, nem? Onnan meg már két méter a lift, amivel felhozhatja, hiszen kommunikáltunk a kaputelefonon, attól, hogy nem működött az ajtónyitó. Anno én a világon minden olyat, ami nem mezei levél, értesítővel vettem fel.
Egyébként már az értesítőt is szigorították: régebben még aznap érte lehetett menni 5 után a cuccért. Mostanság meg nem: majd másnap!
Visszatérve a mai dologra: csengetett a "rendes" saját postás, normálisan az ő idejében -- szerencse, hogy nem külön csomagpostás hozta ki, mert akkor lett volna probléma.
Alá kellett írni, és bubis borítékban kaptam egy Képzeld el... irodalmi folyóiratot, a Verslista legújabb kiadványát, valamint Attila ajándékait, amit a tagoknak szánt: egy kis dísz, karácsonyfára is akasztható mikuláspingvin; a másik pedig igazi kuriózum...
Idősebbek biztosan emlékeznek még szüleik jóvoltából, illetve saját gyerekkorukból azokra a kis, A6-os, puha fedelű, 4 Ft-os könyvekre, melyek az Olcsó Könyvtár sorozatban jelentek meg. Tudtam, hogy Attila ezeket régóta gyűjti, de azt hittem, saját hobbi! (Persze ettől még lehet.)
Anyukámnak is volt egy teljes vitrinsora ezekből... a leghíresebb regények, klasszikusok is megjelentek e sorozatban, manapság már egynémelyiknek a fedele is olyan kopott, hogy nem vehető ki rajta az ábra.
No, Attila átköttette ezeket kemény fedelűvé, bőrgerinccel, úgyhogy tényleg egyedi és csodás ajándék. Nekem Anatole France: A király iszik és más elbeszélések jutott. Véletlen vagy sem, de 1956-os kiadás! Ehhez járt egy verslistás emblémákkal ellátott kis ajánló... Szóval tényleg tök jól éreztem magam tőle.
Le is fotózgattam, pedig ha tudtam volna, hogy egy másik csomag még a postaládába is befért, amit ezek szerint nem kellett aláírni, akkor kivártam volna az együttes fotózásig -- mindegy, lényeg, hogy délután a markomat ütötte egy A5 postakész borítékban levélként feladott könyvcsomag: a Sodrásban 2015 antológia (melyben ugyan nem vettem részt, de megkapta minden tag ajándékba), és egy, küllemben a Képzeld el...-hez hasonlító Feketén-fehéren irodalmi folyóirat, melyben kizárólag egy költőnő tagunk írásai vannak 40 oldalon.
Úgyhogy, ha már így alakult, ezt a küldeményt is lefotóztam külön, majd az egészet együtt.
Ahhoz képest, hogy úgy vagyok tag, hogy jövő évre (tehát gyakorlatilag még_ most_ nem is lennék az) befizettek mások, már rengeteg mindent kaptam.
Még mindig nagyon szokatlan nekem úgy globalice ez eseménysor.
Így aztán itt az egész napi ajándéksorozat:
Vajon a decemberi küldeményekhez
alapból "jár" ez a cuki pecsét?
Múltkor mondta, hogy Debrecen egyik igen ékes bizonyítéka a hanyag csomagkezelésnek: egy hónap alatt négyet kapott vissza, hogy Nem kereste vagy Nem kézbesíthető. (Emlékszem, az enyémre is ez a második volt írva, mikor nagy mázlimra, leszaladva még éppen ki tudtam rángatni a vezetőülésből az illetőt, aki pedig ezért biztosan nem kap szerintem több fizetést, hogy ilyen sz@rul végzi a munkáját.) Régen ilyen elő nem fordulhatott volna, eleve dolgozott az ember, és mi van, ha egy aláírandó cuccról még csak értesítést sem hagynak? Akkor is csak bejutott a házba a postaládákhoz valahogy, nem? Onnan meg már két méter a lift, amivel felhozhatja, hiszen kommunikáltunk a kaputelefonon, attól, hogy nem működött az ajtónyitó. Anno én a világon minden olyat, ami nem mezei levél, értesítővel vettem fel.
Egyébként már az értesítőt is szigorították: régebben még aznap érte lehetett menni 5 után a cuccért. Mostanság meg nem: majd másnap!
Visszatérve a mai dologra: csengetett a "rendes" saját postás, normálisan az ő idejében -- szerencse, hogy nem külön csomagpostás hozta ki, mert akkor lett volna probléma.
Alá kellett írni, és bubis borítékban kaptam egy Képzeld el... irodalmi folyóiratot, a Verslista legújabb kiadványát, valamint Attila ajándékait, amit a tagoknak szánt: egy kis dísz, karácsonyfára is akasztható mikuláspingvin; a másik pedig igazi kuriózum...
Idősebbek biztosan emlékeznek még szüleik jóvoltából, illetve saját gyerekkorukból azokra a kis, A6-os, puha fedelű, 4 Ft-os könyvekre, melyek az Olcsó Könyvtár sorozatban jelentek meg. Tudtam, hogy Attila ezeket régóta gyűjti, de azt hittem, saját hobbi! (Persze ettől még lehet.)
Anyukámnak is volt egy teljes vitrinsora ezekből... a leghíresebb regények, klasszikusok is megjelentek e sorozatban, manapság már egynémelyiknek a fedele is olyan kopott, hogy nem vehető ki rajta az ábra.
No, Attila átköttette ezeket kemény fedelűvé, bőrgerinccel, úgyhogy tényleg egyedi és csodás ajándék. Nekem Anatole France: A király iszik és más elbeszélések jutott. Véletlen vagy sem, de 1956-os kiadás! Ehhez járt egy verslistás emblémákkal ellátott kis ajánló... Szóval tényleg tök jól éreztem magam tőle.
Le is fotózgattam, pedig ha tudtam volna, hogy egy másik csomag még a postaládába is befért, amit ezek szerint nem kellett aláírni, akkor kivártam volna az együttes fotózásig -- mindegy, lényeg, hogy délután a markomat ütötte egy A5 postakész borítékban levélként feladott könyvcsomag: a Sodrásban 2015 antológia (melyben ugyan nem vettem részt, de megkapta minden tag ajándékba), és egy, küllemben a Képzeld el...-hez hasonlító Feketén-fehéren irodalmi folyóirat, melyben kizárólag egy költőnő tagunk írásai vannak 40 oldalon.
Úgyhogy, ha már így alakult, ezt a küldeményt is lefotóztam külön, majd az egészet együtt.
Ahhoz képest, hogy úgy vagyok tag, hogy jövő évre (tehát gyakorlatilag még_ most_ nem is lennék az) befizettek mások, már rengeteg mindent kaptam.
Még mindig nagyon szokatlan nekem úgy globalice ez eseménysor.
Így aztán itt az egész napi ajándéksorozat:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
