Vajon a decemberi küldeményekhez
alapból "jár" ez a cuki pecsét?
Múltkor mondta, hogy Debrecen egyik igen ékes bizonyítéka a hanyag csomagkezelésnek: egy hónap alatt négyet kapott vissza, hogy Nem kereste vagy Nem kézbesíthető. (Emlékszem, az enyémre is ez a második volt írva, mikor nagy mázlimra, leszaladva még éppen ki tudtam rángatni a vezetőülésből az illetőt, aki pedig ezért biztosan nem kap szerintem több fizetést, hogy ilyen sz@rul végzi a munkáját.) Régen ilyen elő nem fordulhatott volna, eleve dolgozott az ember, és mi van, ha egy aláírandó cuccról még csak értesítést sem hagynak? Akkor is csak bejutott a házba a postaládákhoz valahogy, nem? Onnan meg már két méter a lift, amivel felhozhatja, hiszen kommunikáltunk a kaputelefonon, attól, hogy nem működött az ajtónyitó. Anno én a világon minden olyat, ami nem mezei levél, értesítővel vettem fel.
Egyébként már az értesítőt is szigorították: régebben még aznap érte lehetett menni 5 után a cuccért. Mostanság meg nem: majd másnap!
Visszatérve a mai dologra: csengetett a "rendes" saját postás, normálisan az ő idejében -- szerencse, hogy nem külön csomagpostás hozta ki, mert akkor lett volna probléma.
Alá kellett írni, és bubis borítékban kaptam egy Képzeld el... irodalmi folyóiratot, a Verslista legújabb kiadványát, valamint Attila ajándékait, amit a tagoknak szánt: egy kis dísz, karácsonyfára is akasztható mikuláspingvin; a másik pedig igazi kuriózum...
Idősebbek biztosan emlékeznek még szüleik jóvoltából, illetve saját gyerekkorukból azokra a kis, A6-os, puha fedelű, 4 Ft-os könyvekre, melyek az Olcsó Könyvtár sorozatban jelentek meg. Tudtam, hogy Attila ezeket régóta gyűjti, de azt hittem, saját hobbi! (Persze ettől még lehet.)
Anyukámnak is volt egy teljes vitrinsora ezekből... a leghíresebb regények, klasszikusok is megjelentek e sorozatban, manapság már egynémelyiknek a fedele is olyan kopott, hogy nem vehető ki rajta az ábra.
No, Attila átköttette ezeket kemény fedelűvé, bőrgerinccel, úgyhogy tényleg egyedi és csodás ajándék. Nekem Anatole France: A király iszik és más elbeszélések jutott. Véletlen vagy sem, de 1956-os kiadás! Ehhez járt egy verslistás emblémákkal ellátott kis ajánló... Szóval tényleg tök jól éreztem magam tőle.
Le is fotózgattam, pedig ha tudtam volna, hogy egy másik csomag még a postaládába is befért, amit ezek szerint nem kellett aláírni, akkor kivártam volna az együttes fotózásig -- mindegy, lényeg, hogy délután a markomat ütötte egy A5 postakész borítékban levélként feladott könyvcsomag: a Sodrásban 2015 antológia (melyben ugyan nem vettem részt, de megkapta minden tag ajándékba), és egy, küllemben a Képzeld el...-hez hasonlító Feketén-fehéren irodalmi folyóirat, melyben kizárólag egy költőnő tagunk írásai vannak 40 oldalon.
Úgyhogy, ha már így alakult, ezt a küldeményt is lefotóztam külön, majd az egészet együtt.
Ahhoz képest, hogy úgy vagyok tag, hogy jövő évre (tehát gyakorlatilag még_ most_ nem is lennék az) befizettek mások, már rengeteg mindent kaptam.
Még mindig nagyon szokatlan nekem úgy globalice ez eseménysor.
Így aztán itt az egész napi ajándéksorozat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése