Főtéri adventi fotózás

Az első adventi vasárnapon nem volt erőm még egyszer felkerekedni az ökumenikus gyertyagyújtási ünnepre, gondoltam, hogy beiktatom valamelyik napra megnézni egyben a főteret, másrészt jó lenne valahogy úgy időzíteni, hogy még világosabb is lehessen fotózás miatt, másrészt azért ne kelljen sokáig fagyoskodni addig, míg felkapcsolják a fényeket.

Tulajdonképpen két nappal mentem később.
Igyekeztem úgy időzíteni, hogy még felérjek naplementefele, a buszmegállóból még tényleg csodálhattam a naplementét, de sajnos, olyan gyorsan sötétedik, hogy mire jött és felért a busz, már épp felkapcsolták a fényeket...

No, nem baj, így legalább felgyorsultak a dolgok. Felkészültem a kis karácsonyfa-kiállítás sötétben való lefotózására is, reméltem, hogy a fényképezőgépek nem kavarnak be, mert mindegyik zűrös, mindegyik időnként több sebből vérzik. Hiába, a kis Canonom felől most nem kéne aggódnom...

 

 
Csodálatos látvány volt egyébként a sok felújított díszkivilágítás, valóban több új elem is szerepelt a főtéren. A régebbieket hátrább tették, a Kistemplomtól az állomásig, persze az is szép... meg hát a nagyobb utcákon is van több-kevesebb díszkivilágítás.

Hatalmas, szabályos a fő karácsonyfa, szépséges díszítéssel. Mellette ünnepi fénnyel díszített pavilonok körben. Aztán itt van a nagy fenyő mellett, emelvényen az adventi koszorú, s nem messze tőle egy fából készült, embernagyságú alakokkal tele Betlehem. Közvetlen előttük a sorban a Mikulás háza, s ha jól emlékszem, egy négyszemélyes hintó előtt áll egy kivilágított rénszarvas. Tényleg csodás látvány!
De egyébként is: a Piac utca minden fája, bokra, villanyoszlopa ki van világítva -- tiszta fényáradat az egész utca! A Simonffy utcánál ugyanúgy ott áll az ezüstfa, mint már jópár éve, fölötte a Debrecent köszöntő felirattal (kép fentebb).

Nem volt feltűnő, hogy kínlódgatok a gépeimmel, mert nagyon sokan fotózgattak mindenfelé.
Elkezdtem fotózni a Fujival, hol vakuval, hol anélkül. Ha vaku nélkül fotóztam, az nem lett túl éles, viszont jobban visszaadta a fények többségét. A vakusok élesek lettek, viszont csak a közeli cuccok látszódtak.
Mindezek előtt el kellett volna mondanom, hogy minden akksit délelőtt töltöttem tökre fel, tehát nem tegnap, nem múlt héten. Ennek ellenére az első néhány kattintás után lemerült az a 4-es ceruzaakksi, amiről azt gondoltam, hogy az a -- relatíve -- legújabb. Leültem egy padra, és kicseréltem másik négyesre. Na, az meg azt játszotta, hogy ahogy kikínlódom a nála kötelező dátum- és időbeállítást, felbontási nagyságot, végre fotózhatnék, akkor pity-pity, kikapcsol. Bekapcsolva? Újra kéri a beállításokat... majd' eldobtam az agyam. Míg végül aztán sikerült úgy működésre bírni, hogy alul, ahol az elemtartó ajtaja van, azt megpróbáltam szorítani... Ez elég idétlenül nézett ám ki, mert közben a gép nem kicsi, és néha forgatni kell állóba, fekvőbe, vakut kapcsolgatni... miközben a szíj és objektívtető mindig belelógott a képbe, még egy kéz kellett volna, hogy azokat is hátrafogjam valamivel.

Na mindegy, így, elég mereven igyekeztem végigfotózni mindent, amit lehetett, még a kis karácsonyfákat is, amit már pár éve mindig lefotózok, csak eddig nappal sikerült...

Ezután elővettem a Casiót, és megpróbáltam azzal is bűvölni valamit. A múltkori nagyon sz@r, kiégett fotók után, melyből fel is tettem a tény kedvéért kettőt a bejegyzés végére, Szilvi valamin állított találomra a menüben, ahol mindkét helyen -1 volt a szám. Ezt 0-ra állította. Azóta mintha nem lenne annyira kiégve. Viszont az időnkénti és gyakori homályosságon nem tudok változtatni, szinte minden, ami éles, az a Fujitól származik. Hiába, annyira komplex és sokoldalú már első ránézésre is, hogy én így egyszerűen nem tudok vele bánni. Ráadásul angol nyelvű az útmutatója is, semmit nem igazán értünk -- az említett számok sokak vagy kevesek, annál több vagy kevesebb kell legyen a beállítás... eh, szóval nem annyira oké, mindegy, azért a kisgéppel is végigmentem minden fotózandó részleten. Azért ezekből sem kellett mindent kidobni...

Ezzel is lefotóztam a kisfákat, a biztonság kedvéért. Érdekes megjegyeznem, hogy még a legnagyobb tömeg, a 4 óra utáni tumultus alatt is képesek egyesek vandálkodásra... a két géppel való fotózás közben eltelt 10-15 perc, pl. a kisfák fotózása között, és már ez alatt az idő alatt valaki megfordított egy fa előtt álló táblát.
Este, amikor itthon feltöltöttem mindkét gép fotóit, s átmentem az összesen Photoscape-pel, kb. a negyedét löktem ki, de még így is a 200-ból 150 kép maradt. Ezt mindet feltöltöttem egy picasás albumba, de pl. a FB-on készített albumba ennek is a felét raktam. Az élesebbeket, szebbeket elsősorban --, hát, leginkább a fujisokat.

Lényeg, hogy egy kedves ismerősöm, aki vasárnap kint volt a gyertyagyújtási ünnepségen és ők is fotóztak, többek között a kis karácsonyfákat is, teljesen meglepődött és elkeseredett, hogy mire képesek egyesek: két nap telt el, és hát képzeljem el, akkor tele voltak díszekkel ezek a kis fák, és most meg egyik-másik szinte kopasz! Teljesen fel volt háborodva -- joggal, persze --, és nem is nagyon érthető, hogy az ottlévő security feliratú egyenruhásoknak mi a dolguk és hogy mondjuk, éjjel-nappal őrzik-e a főteret; ezt tényleg nem tudhatjuk. Mikor én ott voltam, a tér közepén csoportban beszélgettek. Közben pedig, hát ugye, ki tudja, a kis fenyőkről mennyi díszt loptak le, mert miért ne, ha egyszer a táblát is megfordíthatták, a kutya sem vette észre!

Aztán végigmentem és tényleg csak nagyon nagyjából átnézegettem a pavilonokat, miket lehet kapni... nagyjából ugyanaz a felhozatal, mint minden évben. Lehet, csak véletlen vagy csak nekem tűnt úgy, de mintha kevesebb pavilon lett volna.

És most a kisfák a park bal "körútján". Ezektől akadt ki jó ismerősöm, hogy egyiken-másikon már alig látszik díszítés sok jószándékú ember cselekményei következményeiként...
Egyébként nekem is feltűnt, milyen aránytalanul van egyik-másik fán felrakva a díszítés, vagyok olyan naiv, hogy azt higgyem, szándékosan csak jelképesen díszítették egyiket-másikat. De hát azért, hogy majdnem csupasz legyen, azt azért nem tudom elképzelni.
Itt van köztük a Margit Téri Óvoda és a Kazinczy Iskoláé is, melyekben mi is valamilyen szinten érintettek vagyunk. Sőt, az én gyerekeim a Vörösmartyba jártak, és nekik is van itt fájuk.