Anyámnál

Beraktam Dani színes mosását dugig egy 4A-s mosatásra, majd telefonoztunk anyámmal, hogy menjek dél körül. Teregetés után Szilvire bíztam Dani fehér mosatását, én meg összepakoltam, végül is már majd' 3 hete egy csomó száraz kenyér és -héj összegyűlt, maradékok is vannak a hűtőben (ezért visszajöttem a liftből, szerencsére), meg elvittem azokat a karácsonyi (már díszbe vágott) nem halogatható ajándékokat, amelyekkel nem okvetlen kell megvárni az ünnepet, mint pl. félkilós lóbalzsam és +4-es szemüveg. Ezeket is az iskolai vásárban kaptam. Jelzem, bárhol másutt 3-szoros áron kaptam volna, HA kaptam volna, mert az utóbbit több helyen is néztem, és mintha nem is gyártanának +4-est...
Vittem Etelkának egy mazsolás-mogyorós táblacsokit névnapjára, anyám úgyis akar neki egy kis pénzt adni, kísérőnek jó lesz (ha majd megy a héten, anyám felköszönti).
Aztán lassacskán elkészült minden, még Szilvi is kihozta a maradék himi-humijaikat, több kis nejloncsomag ezzel-azzal, meg rejtvényújságot anyámnak, majd elindultam.
Sajnos, olyan búval nyomott, szürke, alkonyati idő volt egész nap, hogy fényképezőgépet tök felesleges lett volna vinni, de egyébként sem volt most a nagyot cipelhetnékem. Úgyhogy itt most nem lesznek fényképek kivételesen.
Anyámmal sütöttünk rántott tarját és parizert, valamint petrezselymes krumplit.
Közben megjött a postás, mert a nyugdíjat ilyenkor nem hó végén hozzák, hanem ünnepek előtt. Persze ugyanúgy január végéig kell belőle kibírni...
No mindegy, így nagyjából szegény szét is osztogatta. Szerencsére már minden számlája megjött, azt el tudtam pénzzel hozni, meg ő is ideadott 4x3000 Ft-ot karácsonyi ajándékozásra nekünk, valamint a támogatását, hogy segítsen... Ha azt veszem, hogy még öcséméknek is odaad ugyanennyit karácsonyi ajándékozásra, meg még Etelka-nap is... hááát... jobb rá nem gondolni. Viszont nem tudunk mit csinálni.
Ő azt mondja, most nem kell hálisten, fát venni, a fagyasztója tele van, mert öcsémmel múlt hónapban hozatott (olyan helyekre jár, ahol nagyon jó árban, tök olcsón vásárol húsokat -- természetesen nem bélszínt meg rostélyost...). Így is eredményt értem el, mert 4000-eket akart szétosztogatni, én beszéltem rá, hogy teljesen felesleges, bőven elég a három, sőt, nekem nem is kéne... Örüljön, ha január végéig megél szegény.
Míg ettem, behordott pár nagy veder felvágott fát... Mikor megláttam, felugrottam, hogy segítek! Rámnéz és kinevet, hogy eredj már, hogy bírnád te ezt? Elvettem (volna) tőle, és le is zuttyantottam egyből. Tényleg nem bírom fel. És ő, apáááám, 84 évesen ezt csinálja nap mint nap.
Istenem, meddig fogja bírni?
Annyira szeretném, ha legalább lenne még egy szobám. Bárhogy is be vagyunk zsúfolva, de odaköltöztetném... nem emberhez való már ez, főleg az ő korában. Sokkal nyugodtabb lennék! Akármilyen erős is volt mindig. Húsz éve kellett volna valamit tenni, de nem, az istennek nem. Ő onnan el nem jön... Honnan van ilyen fizikai ereje? A fiútestvéreinek sem volt soha feleennyi sem, nemhogy a lánytestvérének... rólam nem is beszélve.
Ők apámmal hegyeket voltak képesek megmozgatni... Milyen kár, hogy olyan korán véglegesen egyedül maradt...:(
Amúgy most én állítottam össze némi kutyakaját, mert anyám azt mondta, most nem "következik" kutyaetetés, ugyanis tegnap kaptak egy csomót. Ennek ellenére mindkét kutya ott sorakozott a közös kerítésnél. Úgyhogy amit vittem, abból összeállítottam kb. felényit, mint amennyit anyámmal szoktunk, és azt egyedül kivittem, odaadtam nekik. Elég lehetetlen vállalkozás őket különben egyedül etetni! Komolyan félek, hogy a kiskutya egyszer lenyeli a kanalat is...

Hazaérve, már itthon felfedeztem, hogy otthagytam mindkét mobilt. Hogy mifenéért vettem elő egyáltalán, de ha már kivettem, miért tettem ki? Sosem szoktam.
Az egyik a "közösségi" Samsungom, ami már a dátumot sem veszi be, ugyanis szerinte 2015 már nincs is. Szóval nem fiatal. A másik sem fiatal már, legalább 6-7 éves, még mikor Szilvi Mezőberényben volt, hogy ne kerüljön a kártyás telefonálgatás havi 30 ezrembe, Dani találta ki, hogy az előző barátnőjével azelőtt úgy 2 éve, párban, szinte ingyen vett hagyományos (úgy értem, NEM okos) előfizetéses Nokiájuk egyikét (mivel Dani vette, így a csaj visszaadta nagy nehezen anno a szakításkor, mert csinálta a Dani nevére a nagy számlákat!) ideadja, és megérdeklődte az akkor még Pannonnál, hogy van-e valami csomag, amivel a benne lévők korlátlanul beszélhetnek. Volt, a családi csomag, melyben két előfizetéses és három kártyás lehet benne.
Így vagyunk Dani és én a két előfizetéses, és anyám, István és Szilvi (ő már csak volt, mert aztán ideköltözött, tehát nem volt rá szüksége tovább, kilépett) a három kártyás. Mi ingyen beszélhetünk egymással, havi kb. 1200 Ft ellenében. Anyámmal meg Istvánnal, asszem, tisztességesen ki is használjuk!
Nem ejtettem le, mégis érdekes módon a képernyője vagy hogy is hívják ezt telefonnál, mindkét oldalán egy-egy befelé ívelő, narancssárga töréslátszat van -- nem tudom jobban kifejezni. Na meg annak idején Szandika cseszett visszaadni pl. a fülhallgatóját stb. Eh, mindegy. Ez a telefon csak a családi csomagé, ennek a száma nincs is megadva senkinek. Úgyhogy ha ez csörög és nem valamelyikünk, akkor csakis nyomuló-rábeszélő-zaklató lehet. Egyébként még én sem tudom kívülről a számát... :DDD
Most mindenesetre kicsit rosszulesett, hogy otthagytam a két mobilt, és elég tépelődős este volt, hogy most mit csináljak. Istvánnak mindenesetre gyorsan megírtam neten, hogy mi van és ne hívjon.
A vonalasról az anyám vonalasa folyton azt válaszolta, hogy "A hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható". Telecom. Hónapok óta eldöntötte, hogy kilép, csak meg kell várni tavasszal a hűségidő lejártát! Egyrészt keresztanyám halála óta nem is használja gyakorlatilag, csak őt hívják rajta, 80%-ban szintén nyomulós telefonok. És mégis alapból 3300-at fizet!! Azért réges-rég vannak már ennél olcsóbb vezetékesek is más cégeknél. Ja, és mivel a nyugdíja később jön, mint ahogy a számlát be kéne fizetni, rendszeresen még rá is tesznek 700 Ft büntetést! 4100-at fizet a nagy semmiért!
A mobilját hívtam vagy 5-ször, úgy 10 percenként, nem vette fel. Most hát emiatt is aggódtam -- nem történt tán valami baja? (Később azt mondta, hogy a konyhában volt, és azért nem hallotta.) Hívtam a saját telefonomat is, hátha mégis valahol itt van, csak nem találom -- ezt szoktam alkalmazni, ha nem lelem valamelyiket --, de természetesen tényleg ott hagytam, tehát nem hallhattam a saját telefonom, viszont anyám mondta utólag, hogy őrá viszont a frász is rájött!
Na, mire aztán a Barátok után megint megpróbáltam az ő mobilját hívni, végre felvette. Megbeszéltük, és ő is rájött, hogy otthagytam, főleg, mikor hívtam magamat...
Nem kellett volna egyébként paráznom, mert a kutya nem hívott. De, ugye, sosem lehet tudni!
Mondta, hogy másnap fog menni öcsém, és majd ő hazahozza, beadja...