Cuki borítós kihívás

Cuki borítók:)
címmel Heléna kihívásán a 264. résztvevő voltam.

Szeretném, ha összegyűjtenénk a cuki borítókat. :) 
Mindent elfogadok, ami rózsaszín vagy lila, minden olyan borítót, ami rajzolva van, és mindent, ami cuki. :) Ha van rajta masni, akkor azt pláne! :) 
Két olvasási linket kérek és azt, hogy a könyveket tegyétek fel a polcra. 
Az olvasások 2014-től érnek. :)
(Polc linkje)

A következőket vittem, a kért kettő helyett. Kettőnek értékelését is (többnek is van közülük, de eleve nem kértek egyébként), sőt, egyen masni is van.:)))
     1. Aurora White: Netes szerelem 
     2. Aurora White: Netes szerelem 2. 
     3. Gerda Green: A kék macska 
     4. Városi Emese: Éva naplója 
     5. Tutsek Anna: Judit 
     6. Mary King: Igaz szerelem 
     7. Mary King: Halálos szerelem (masnis:)) 
     8. Aurora White: A sötétség gyermeke
 Megkaptam a 261. plecsnit.

Balesetes utóhelyzet

Minden balesetnél úgy van, hogy nem a megtörténtekor legnagyobb a fájdalom, legrosszabb a közérzet.
Másnap (igaz, a reggel csak pár óra múlva lett) sokkal rosszabb volt... nagy elszánás kellett a felkeléshez.
Harmadnap, vasárnapról meg ne is beszéljünk.
Rólam köztudott, hogy a kórházon kívül nincs az a helyzet, hogy én ágyban fekvő legyek, így természetesen vasárnap is felkeltem. De mindjárt fel is mértem, hogy max. a lakásban, lassan és egyenesen tudok eltötyörészni. Na nyilván egy csomó minden ekkor esik le, rohadt sok dolognál kiderül, hogy állandóan szükség van az ember bal oldalában lévő cuccokra, úgy egészen csípőn alulra jut a fájdalomból. Ami nem fokozatos, hanem azonnali és roppant hatékony.
Nehezen bírom hangok nélkül.
Azért szombaton is megfőztem csontlevest sok zöldséggel, csigabefőzéssel; aztán rizset, valamint kicsontoztam egy nagy csirkemellet, s feldarabolva a húst serpenyőben, olajon megpároltam, használtam hozzá 6-fajta fűszert, s egy carbonara mártásport feloldottam tejben. Kellő időben leöntöttem az egészet, s már szinte nem is kellett pár percnél tovább egybefőzni.
Én csak a levesben főtt krumplit és némi sárgarépát tudtam természetesen enni, a többit majd másnap hoztam saját-evésileg össze.
Összehoztam nagynehezen Dani számára is a rám omlása óta megszáradt ruhák összehajtogatását, a lyukas zoknik megvarrását, mely utóbbi teendőnek mindig veszettül örülök.
És hát almozok, etetem a macskákat, ezer lehajlás-felállással. Nem ordibálhatok mindenért Szilvinek, meg nem is arról vagyok híres. Amíg mozgok, megcsinálok mindent földön csúszva is, ha valaki nem magától ajánlja.
De vasárnap, bár beállítottam az ébresztőt, de konstatáltam, hogy a felállás is 10 perc, nem beszélve a legfontosabb reggeli teendők, magam gatyába rázásáról, hát letettem úgy a misére menésről, mint a Lidlben való tervezett vásárlásról is. Francba.
Szörnyű ez a bénaság.
Ráadásul már hét közepe óta hajmosás kellene, erre tessék, nem történt meg, de most már muszáj meglennie másfél hetes fejjel!
Úgyhogy délután rászántam magam, mint valami komoly próbatételre.
Úgy tudtam megoldani, hogy hajmosásnál a mosdóra támaszkodva (na, nem egész súlyommal, csak hogy a derékizmaim ne térjenek ki hitükből), szinte csakis ujjmozgásokkal véghezvittem, majd az öblítéseket a kád fölé hajolva, szintén mindkét könyökömmel kád szélére támaszkodva végezve valahogy túlestem rajta.
Óhatatlan, hogy mindig valamilyen kiszámíthatatlan, óvatlan pillanatban belém döfődött a tőr és meg is fordult bennem nemegyszer -- de legalább hajat tudtam mosni.
Mindig, mindenhol, mindent rendesen eltakarítva magam után, mintha mi sem történt volna.
A fájdalmon kívül ez a legnehezebb. Mert a jóistent a gravitációba, de most meghatványozódik a leesendők száma.
A fürdésről, a ki- és beszállásról meg jobb, ha nem is beszélek. Próbatétel mind.
És még így is csak a köszönet van bennem, hogy nem a gerincem tört el.
Gondolatban sűrűn el tudok képzelni egy járókeretet most. De úgyse telne rá, lemenni azzal sem tudnék szerintem lelkierő híján, és nemsokára jobb lesz! A remény hal meg  utoljára.
Anyukámat inkább nem hívtam fel azóta, nem akartam idegesíteni ezzel, mert ismerve, a frász is kitörte volna. Az biztos, hogy ő ÉRT engem a legjobban. Elhiszi akkor is az eset komolyságát, ha nem ragozom túl és nem dramatizálok. Való igaz, hogy nem szoktam panaszkodni, leginkább csak tényeket közlök. A tényeket meg nem mindenki veszi komolyan. Sőt, el is lesz szinte azonnal felejtve.
Dani vasárnap este itt volt, elég humorosan meséltem el neki -- azért az a szárító rám omlása utolsó felvonásként nem semmi! --, de azért felfogta az esetben a drámát is, és hát a maga finom módján, érezhető aggodalmakkal azért jól leb@cott. Mondta, hogy ha bármiben segíthet, ha bármi nehezet kellene hoznom, szóljak, a három műszak mellett ha éppen ráér, megoldja.
Nekem az volt a lényeg, hogy elvigye a tiszta, varrt ruhát, Mikulásra levest és "másodikat" tudtam neki adni, Szilvi is adott neki Mikulásra egy apró csomagot Multivitaminnal, csokival, szaloncukorral; ő is hozott Bencének 2000 Ft-os utalványt és Szilvinek egy Tibi táblacsokit. Nekem semmit, mert előre: nem kértem. Még fizetést sem kapott a csóró, nehogy már nekem is mikulásozzon.
Csak azt nem tudom, hogy lesz ezentúl, ha magasra kell nyúlnom. Nem elég, hogy a jobb karom béna, és csak 40 fokig emelhető? Ha rendbejön a derekam, akkor sem szabad ezentúl ilyesmit kockáztatnom.
Egy-két ismerősöm azért aggódott és vigaszképeket küldött, -szavakat nyújtott... Köszönöm.
Mindegy, pár napon belül muszáj lemennem, s egyszer ennek is majd csak vége lesz...
Volt már ennél rosszabb is.

Mikulás-este balesettel

(A Vitateames zöldalma csak díszlet, ő már nyár óta megvan, csak a díszlet kedvéért öltöztettük Mikulás-slityakba, melyet Haramia előszeretettel őrzött egy ideig.)

Egy nappal korábban "hívtuk meg" a Mikulást, hogy elvihessék szombat délben a gyermeket. Amúgy is péntek van, tehát MA járt az iskolában is a Mikulás, úgyhogy már csomaggal érkezett Bencus haza.
Szilvi egész délután csomagolta a többőnk nevében beszerzett ajándékokat, elsősorban persze Bencusnak, de magának és nekem is.

(Itt még Bence nélkül, előkészítve)

Most úgy döntöttünk, hogy igaz, hogy az én szobám is meglehetősen dzsumbujos, de még így is ég és föld az övékéhez viszonyítva -- tehát javasoltam Szilvinek, hogy itt tartsuk, egy hajszálnyival mégiscsak "rendebb" van, a szőnyegen is több talán egy fél méterrel a hely, és bár igaz, hogy amúgy meg alig lehet közlekedni, mert hátul a szárnyas szárító is ki van nyitva és teleteregetve... de hát az úgysem ott van, s a fotókon sem fog látszani.

 (Bencével ellátva)

Tényleg gyönyörű lett az összeállítás, Szilvi ad a csomagolásokra is, és amúgy is imádja ezt a tevékenységet.
Nem tudom, Bence hiszi-e még a Mikulást, mindenesetre egyetlen szóval nem kérdőjelezte még meg a létezését. Anno rákérdezett, hogy miért van, hogy az a Mikulás, akit az utcán látott, más, mint akit a Tescóban vagy a Fórumban látott, megint más van az oviban minden évben stb., de teljesen egyértelműen tudomásul vette évekkel ezelőtt, hogy azért van százezernyi Mikulás, mert EGY Mikulás nem jutna el a világ összes létező családjához. Ha tudja is, mondjuk, gyorsan felvilágosodott gyerekektől (ami abszolút nem lenne csoda), akkor sem érinthette tragikusan a csalódás. Van és kész, pozitív dolog és kész.
Egyébként is volt szó a mikulási eredetről, s számtalan ünnep akkor is létezik, ha éppen nincs kéznél az eredeti ihletője.

 

 

Itt előbb Bence ajándékrészlege, mellette Szilvié.

És hát én sem maradtam parlagon, mert bizonyára nem voltam annyira rossz.:)

Azért a csacsiról el kell mondani, hogy ez még a kora nyári coopos akció egyik "szereplője" volt akkor, amit kp.-ért alig 5000-ért lehetett megvenni... De pontgyűjtő füzetekkel, ugyanúgy, mint a Vitateam akciónál, 15 pontonként 1500 Ft-ért lehetett hozzájuk jutni, 30 pontonként meg ingyen. Nem emlékszem, hogy pontonként mennyi értékűt kellett vásárolni, de mintha kevesebbet, mint a Pennyben a Vitateam-cuccoknál -- talán 3000-enként járt egy pont. Mi meg elsősorban ott szoktunk vásárolni.

Szilviéknek egy híján kigyűlt az egész sorozat, tán 7 tagból állt, de! Hiába volt meg az utolsóra is, egy röfire a kigyűlt pontgyűjtő, hiába volt még 1 teljes hónap az akció végéig, egyszerűen NEM hoztak több állatot a Coop szuperekbe. Elég nehezen nyugodott bele Szilvi, hogy nincs röfi, ráadásul önhibáján kívül. Kedvenc állata a csacsin, bocin kívül, és pont őt hagyta hátra.

Erre most mit ad az isten? Gondolom, mégiscsak szétosztották a Coop szuperekbe az összegyűjtött, megmaradt összes jószágot, és most minden pontgyűjtő nélkül árulják mintegy 1000-ért mindegyik állatot!

Így természetesen Szilvi megvette a röfit (Bence még nem kapta meg, majd karácsonyra!), és én is választhattam egyet a teljes kínálatból. Már csak a színe miatt is a csacsi lett a nyerő.

Ha majd meghozza a Jézuska Bencének a röfit, majd lefotózom az immáron teljes coopos állatsereglettel!

Azt imádom bennük, hogy annyira sorozat. Egyforma gyönyörű nagy gömbszemük van és nagy buci pofijuk. És hogy ház körüli, ún. tanyasi állatok.

Itt pedig Haramia őrzi az én ajándékaimat.

* * *

Hogy azért ne csak a szépről-jóról ejtsünk szót, sok jutott a mai napra!
Írtam a hajnali rosszullétemről, Haramia gyógyításáról stb. Hálisten, lecsengett a dolog délutánra.
Lezajlott a Mikulás is, átcuccoltak a többiek a saját kuckójukba.
Én pedig, már mér ne, úgy döntöttem, hogy itt a képen is látható baglyos-karácsonyfás-golyós csüngő díszt felakasztom a régi makramé virágtartó kampójára, ami már rég nem virágtartás célját szolgálja.
De hely híján (ugye, a szárító is itt van a gépes asztal és szék (a hátam) mögött, fejem felől kicsit balra lóg a virágtartó, teleaggatva már csomó mindennel), meg a lehetetlennek tűnő, előszobai beépített, Szilviék ittléte óta belegózott létra kivarázsolásának ceremóniájától magamat megkímélendőleg úgy gondoltam, hogy úgy, ahogy régen: felmegyek a puffról az asztalra, onnan elérem a kampót, ráakasztom a baglyos függőt, és már lóg is.
Ahogy Manóka elképzelte.
Forgószék hátratolva, erkélyajtónál lévő puff a helyére téve (ruhák róla levéve, de így is puha és nem stabil, sajnos), Manóka rálép és onnan felpattan az asztalra. Eddig rendben is lett volna, igen ám, csakhogy az asztal egy kicsit megbillent. Persze utána visszabillent -- amúgy dögnehéz, tehát nem borult volna fel, régebben is, akármikor is az asztalokon közlekedve pakolgatom a plafonig érő polcrendszert --, de ez már túllépte a biztonságérzetem határát, tehát megijedve visszaléptem (volna) a puffra. Ami persze jó puha, ergo szintén a biztonság jelképe. Puff borul Manókával, és seperjük a magunk mögé tolt forgószéket. Forgószékestül, puffostul hanyatt esünk!
Mindez, ha nem lett volna elég, fejem beverve a ruhaszárítóba, az egész szárnyas alkotmány ruhástul rám omlott.
Ez az a perc, amikor vizuálisan látva mindezt magam előtt, abszolút komikus, vígjátékba való, tiszta röhej az egész. Meg is értem, ha valaki eddig elolvasta, az most a hasát fogja a röhögéstől.
Percekig alig tértem magamhoz, egyébként az egész pár másodperc alatt játszódott.
Azonnal eszembe jutott, hogy nekem nem szabad elesnem, a csontom, akár a szita, meg egyébként is... rengeteg dolgom lenne még...
Azt konstatáltam hidegvérrel földön fekve, hogy mozog-e mindenem, tudok-e gondolkodni, magamnál vagyok-e -- mielőtt egyáltalán kezdtem volna magam kihámozni a már majdnem megszáradt ruhák és szárító alól, valamint a forgószék és puff intim társaságából. Azóta azt gondolom, hogy nem lett súlyosabb baj, annak köszönhető, hogy a forgószék kicsit felfogta az esést.
Mi tagadás, minden fájdalmam ellenére hálát adtam, hogy nem lett gerinctörés, fejbetörés, akármim eltörése. Mivel a bal vesém körül mindenem az összeszakadásig fáj, mintha csak késsel szaggatnának minden mozdulatra, egy darabig aggódtam, hogy netán valami belső vérzés vagy hasonló... de hátha nem.
No, ilyenekre aztán hiába kenem a derékfájásos, lumbágós kenőcsöket. Ez baleset, ennek lefolyása van, míg az összezúzott izmok-inak-vese, belső ezek-azok helyrejönnek.
Szóval rettentően fáj a "víknyam", ahogy nagyanyám mondaná, de hálaadás, hogy nem törtem ripityára.
Hiába, ahogy kezdődött a nap, úgy is végződik...
Azt nem ecsetelem, hogy hogyan almozok... hogyan fürödtem meg és szálltam ki meg be a kádba... hogyan hajlok bármilyen kicsit is le bármiért, márpedig sokszor le kell. (Hűtő, macskák tálkái... de mit ne mondjak, bármilyen apró mozdulat, ami a bal oldalamat érinti, kínok kínja.)
Nem tudom, hogy fogok elmenni vasárnap a misére, meg célom volt a Lidlbe menni utána.
Hajat is kéne mosni, na, ez is rejtély, mert kizárt, hogy én támasz nélkül percekig meghajolva legyek...
Jaj, csessze meg, ez most nem jött jól! (Persze mikor jönne jól?)
No, ennyit a mai napról.

Haramia gyógyít

Érdekes eset történt velem, amit vagy elhisz valaki, vagy nem; esetleg véletlen is lehet, tudom -- de elhiheti mindenki, hogy nem első eset ebben a témakörben, mióta macskás vagyok. Ami nem újdonság, hiszen pontosan 2003. július 19-e óta az vagyok. (A gyerekkoriakat nem számítva.) Amikor csakis én vagyok az ellátója, gazdája, "anyja" egy, majd két macskának.
Szóval előzetesként le kell írnom egy eléggé kínos problémát -- kényesebbek, ha akarják, itt nyugodtan abba is hagyhatják. Pont ezért írok blogot, mert személyesen soha, legfeljebb maximálisan bensőségesen, barátilag mondok el ilyesmit -- nos, itt leírom. Aki nem akarja, nem olvassa. És tudtommal amúgy sem sokan olvasnak, mivel nem szoktam reklámozni magam, illetve fellelhetőségemet.
Szóval az történt, hogy éjfél után nem sokkal rádöbbentem, hogy előző nap folyamán valami fontos élettani folyamat kimaradt a napból, amit észre sem vettem. De most, hogy rádöbbentem, tudtam tapasztalatból, hogy ennek nem lesz jó vége, nekem egy nap kimaradás is szinte műtéti folyamatot eredményez... de ez nem vicc. Így tényleg gyenge, kíméletes gyógyszerhez folyamodtam, amit anyám, nagynéném is ajánlottak mindig: a Laxbene, ami nem csikarja az embert halálra, csak fellazít bizonyos dolgokat, és másnapra minden rendben lesz. Egy nap után ez még segít, és nem ragaszkodnék erősebbhez. Gyerekkoromban sokat szenvedtem ettől a problémától, olyan is előfordult, hogy két hétig nem volt és kórház lett a vége...
És kisgyerekkortól kezdve ismertem a fokozatokat. Napokig nem szólok. Mikor szólok, akkor is feleannyi nap kimaradást merek bevallani... s akkor jön először az anyalevéltea. Semmi. Aszalt szilvára sok víz. Semmi. S aztán a ricinus... áááááááááááááá! Netán a beöntés.
Nem először, sőt, évek óta előfordul időnként a Laxbene enyhe lazító használata 1 nap kimaradása esetén; semmi gondom nem is volt vele idáig. Ami most történt, azt nem értem, pont a leírtakért.
Az történt, hogy hajnali fél 5-kor, rossz álmokból ébredvén pár óra alvás után (tudvalevő, hogy fél 2-2-nél korábban ritkán fekszem) azt tapasztaltam, hogy Haramia mint őrült, nagy dorombolásokkal járkál körbe-körbe az ágyamon, fejem körül, szimatolgat meg ilyesmi. Tudvalevő, hogy ő nem szokott azért felkelteni SOHA, hogy éhes, tőle akár délig lehetne aludni!
Mondtam, hogy hagyjon békén, nagyon álmos vagyok. Ugyanakkor az istennek nem tudtam aludni, mire egy idő után tudatosult bennem, hogy émelygek, fáj az egész emésztőrendszerem, némi csikarással, közepes fájdalommal. Még Honesty sem jelentkezett pedig a reggeliért, addig is volt még legalább egy óra...
Mivel nem tudtam aludni és elég kínos volt a közérzetem, ki is mentem bizonyos helyiségbe. Ott tanyáztam legalább fél órát. Egy szál XXL-es hálópólómban fáztam is. Aludtam volna szívesen, hiszen 2-3 óra alvás után ki van magánál? Hideg is volt, sötét is, ilyenkor meg látni sem szoktam, csak nagyon mérsékelten, apró, szakaszos szemhéjemelgetésekkel.
Csikaródtam, fájtam, de csak elég nehezen indult be valami. Ez még nem a végeredmény-állapot, tudtam jól. Máskor, mikor beveszem ezt a gyógyszert, még sokszor rendes kialvásos felkelés után sem indít be semmit, rá kell dolgozni egy kis teával, kávéval, mire tényleg tapintatosan megszületik az eredmény, mintha csak kisdolgozna az ember... Hátránya, hogy aznap még többször megszületik... tehát úgy célszerű bevenni, hogy nincs jelenése az embernek sehol, legalábbis jó délutánig.
Miután félórát ott ücsörögve már zsibbadni kezdtem, s hiába volt eredmény, csak fájt a hasam, hát már csak befejeztem, mivel további konkrétumokat nem észleltem bármiféle próbálkozás eredményeképpen sem. Néha arra gondoltam, hogy ha jobban belegondolnék, tán hányni is simán tudnék...
Azért úgy láttam, nem volt hiábavaló az itt ücsörgés, csak azt nem értettem, miért fáj ugyanúgy a hasam.
Némi meleg vizes mosdás és egyéb ellátmányok után kilépve persze láttam: Honesty is felébredt, és halkan nyávogott egész vécés és fürdőszobai lét alatt. Ellenőrzött, vagy mifene, tény, hogy nemsokára neki úgyis ennie kell, tehát kivánszorogtam és kiraktam a macskakaját, majd fogvacogva visszadideregtem magam az ágyba. Órán keresztül még a hideg is rázott, pedig imádom alvásra ezt az éghajlatot, hogy egyszerűen jólesik betakarózni a jó meleg paplannal.
Aludni csak nem sikerült, mert fájt a gyomrom, beleim; és már nem is tudtam, hogy hányingerem is van-e vagy sem. Meg hogy egyáltalán mifene van!
Aztán jött megint Haramiám. Hatalmas dorombolással járt körbe-körbe az ágyamon, rajtam keresztül-kasul, a fejem körül, szimatolgatott stb., majd hihetetlen, de nagy dorombolással, egész kis három kilója melegével a hasamhoz(!!!) gömbölyödött be. Pedig aki ismeri egy kicsit is Haramiát, az tudhatja, hogy nem szokott ilyet csinálni, meglehetősen távolságtartó, kevés ész táplálta, autista macska; de hát nem ezért szeretjük.
Akkor csinálták ezt mindketten, mikor a vállam eltört és gúzsban voltam. Mindkét macska megérezte, hogy baj van, és szorosan dorombolva körém feküdtek, persze úgy, hogy egymást a világért sem érintsék -- ez főleg természetesen Haramia szemszögéből nézve volt fontos --, de lényeg, hogy határozottan éreztem tapintatukat, empátiájukat, és azt is, hogy segítenek a gyógyulásban.
És az epeműtétem után is éreztem, amikor pár napig azért nem voltam százas; nos, akkor is igyekeztek meleggel, dorombolásokkal nyugtatni, gyógyítgatni!
Itt még meg kell jegyeznem, hogy bár ritkán sírok, de néha azért előfordul, ha nagyon neki vagyok keseredve. Olyankor is segítenek a macskák... Jönnek, dorombolnak, vigasztalnak. Vagy egyik, vagy másik, vagy mindkettő.
Szóval Haramia odagömbölyödött a hasamhoz.
Akkor még úgy éreztem, hogy ekkora fájással és rossz közérzettel úgysem fogok tudni elaludni, de jólesett a kis test melege, megnyugtató volt a hangos dorombolás. Egyben szinte kitüntetve éreztem magam: Haramia hozzám bújt önként!
Még félálomban éreztem, hogy már csak hullámokban jön a fájás, mintha a rosszullét és a hidegrázás is kezdene elmúlni! Haramia még mindig ott volt. Hihetetlennek találtam ezt az egészet, de annyira álmos voltam, hogy ezt nem taglaltam ki hajnalban magamban sem. Lényeg, hogy elaludtam....
Amikor jóval később ébredtem, már nem volt körülöttem macska, de nem fájt a hasam, és minden zajlott tovább a megszokott menetrendben. Természetesen délutánig állandó vendége voltam a budoárnak, asszem, meglehetősen kitisztultak a dolgok...
Szóval akárki akármit mond, én hiszek a macskák gyógyító kisugárzásában...

Macskákról -- pályázati írások füzetei

Ma megint érdemes volt felkelni.
Túl azon, hogy ágyneműcsere (ez is érdemleges tevékenység) kimostam (Daninak és magamnak), kiteregettem; ezek hasznos dolgok.
De azonfelül délután jött ez a küldemény, amit még elég nehéz megszokni: 3 db A/5 méretű folyóirat a Verslistától, melyben a pályázati macskás írások találhatók.
Nagy büszkeségemre az 1. résznek több mint felét az én írásaim foglalják el. A Mirci-novellák 4 része, valamint 6 db cicás vers. Ráadásul mindhárom füzet borító 2. oldalán fel vannak sorolva a dobogósok, így én is.

Attila nem jelezte, tehát váratlanul ért, elcsodálkoztam, majd annál nagyobb volt az öröm.
Utána néztem, hogy hol köszönhetném meg nagy hálálkodási akarásomban, de külön nem akartam ezért a verslistás zárt csoporton belül nyitni, más meg még nem köszönte, hogy ahhoz írhatnék. Így Attilának köszöntem meg privátban. Írtam neki is, hogy nyilvánosan is megtenném, de nem tudtam, pontosan hol kéne az ilyet... Aztán ő azt írta vissza, hogy mivel csak az első három helyezett kapta meg ezt a 3 füzetet így nyomtatva, az összes többi -- és minden érdeklődő -- megtalálhatja a belinkelt helyen pdf formátumban, ezért pont jó ez így, ahogy megköszöntem.:)
Úgyhogy ennyiben is maradt, de én attól még tényleg nagyon örülök. Végül is nyomtatásban megjelent 10 cicás írásom, melyek már ugyan nem először jelentek meg -- A Macska magazin (prózák), verseskönyv és e-könyv (versek), valamint egy rakás online oldalon --, mindegy, lényeg, hogy öröm.:)
Köszönet érte!

2015-ös kedvenc, először olvasott -- kihívás

2015-ös kedvenc szerzőm
misscaty kihívása, 121. résztvevőként teljesítettem.

Sziasztok! A feladatotok nem más, mint elolvasni egy szerzőtől minél több könyvet. Ennek a kritériumai: 
olyan szerzőnek kell lennie, akitől a korábbi években még soha nem olvastatok semmit! 
Ebben az évben lett kedvenc szerződ. 
Kérem az első könyv olvasási és értékelési linkjét, majd további minimum 2-ét, ha van annyi, de ha több is, annál jobb. Ezeknek időpontjai kötelező jelleggel az első után kell legyenek. 
Írd le, miért kedvelted meg ezt a szerzőt. 
NE FELEDD, CSAK EBBEN AZ ÉVBEN OLVASOTT KÖNYVET HOZHATSZ ELSŐNEK! 
Hajrá, találjatok új kedvenceket! 
Az olvasásokat csak a kihívás kezdete után fogadom el!

Ráadásul így a kihívás szövegéből nem is derül ki, hogy nem elég, hogy ez évi új írótól lévő olvasás legyen, ez évtől lett a kedvenc szerzőm, hanem a kihívás kezdetétől, azaz május közepétől! És van rá év végéig pár hónap. Így szerencse is kellett hozzá, mert akitől csak az idén kezdtem olvasni és többet, olyan egy volt, akinek első könyvét május elején olvastam -- a kihívás pedig pont május hó közepétől számít! De én még mindig jobban jártam, mint az, akinek azért nem jöhetett össze a teljesítése, mert előző nap, vagy aznap délelőtt kezdte a könyv olvasását a bizonyos első olvasású írótól.
Így én is megkérdeztem, hogy igaz, hogy a sorozat első könyvét nem írhattam be, mert két héttel korábbi olvasás, de van másik kettő; és mivel az írónő nemcsak Stephanie Ford néven, hanem Városi Emese néven is ír, az számít-e. Szerencsére pozitív választ kaptam, így nevezhettem.
Tehát vittem pontos olvasási-értékelési linkkel a következőket:

   1. Stephanie Ford: Ikrek harca 
   2. Stephanie Ford: Míg eljő a sötétség 
   3. Városi Emese: Éva naplója

A feladathoz tartozott, hogy leírjam, miért kedveltem meg a szerzőt.
"Az írónőt sokoldalúsága, egyedisége miatt kedveltem meg. Fantasztikus regényei lenyűgözőek, a fantázián kívül rengeteg kutatást, ismeretbeszerzést is igényeltek, úgy vélem. Mindezzel együtt nagyon vizuálisan ír, stílusát nagyon szeretem. 
Az Éva naplója teljesen más írás, nagyon is életszerű, életszagú, nehéz női sors. Olvasása abszolút elvarázsolt, annyira empatikusan éltem át az egészet, hogy törvényszerűen kedvencem is lett a könyv."
Megkaptam a 260. plecsnit.:)

100 idézet kihívása

100 idézet
a címe agivagyok kihívásának, illetve már csak volt, mert lejárta előtt 2,5 órával vettem észre, s akkor jelentkeztem, 177.-ként. Így hamar elrendeződött a dolog, csak ettem egy ideig a kefét, mert nem elég, hogy mindjárt lejár a kihívás -- amit nem is lehetett egy csomó link, idézet nélkül pár sorban elintézni --, pont mikor készen lettem és elküldtem, a gomb lenyomásával egyidejűleg 502 Bad akármit mutatott a képernyő, tehát eltűnt a Moly oldala és hibát jelzett. Azon izgultam, hogy elment-e a posztom vagy sem, illetve 2,5 óra alatt tudom-e még reprodukálni az egészet, hiszen akkor lejár a kihívás.
Állandóan próbálgattam behívni, majd fél óra múlva sikerült. Megnéztem: természetesen nem volt ott a posztom. Tehát, újra az egész -- ezeket csak úgy lehet csinálni, hogy minimum 2, de leginkább több fülön van megnyitva a Moly, hogy innen a linkeket, amonnan az idézeteket vehessem elő, miközben a kihívás oldalán meg vezetem befele a dolgokat. Lényeg, hogy nagyon rizikós volt, de a végén sikerült...

Nem tudom, ki hogy van vele, de én imádok olyan idézeteket találni egyes könyvekből, melyek éppen passzolnak az életemre vagy a hangulatomra. Szeretem összegyűjteni őket, és kiírni Molyra. Nemrég lett meg a 100. idézet, amit kiírtam. Ha hasonlóan szeretitek a hozzátok közel álló sorokat kigyűjtögetni, akkor bátran jelentkezzetek! :) 
* A kihívás teljesítéséhez linkelnetek kell az idézeteiteket, külön polcra nincs szükség, ne bonyolítsuk, a lényeg, hogy legyen meg a 100, vagy – természetesen - annál több idézetet. 
* UPDATE: kapcsoljatok 3 olvasási linket, melyekből idéztetek a Molyon!
*  Illetve ha van kedvetek, bemásolhatjátok a személyes kedvenceteket, és odaírhatjátok, hogy melyik könyvből van. Ez nem kötelező, de kíváncsi ember vagyok; szívesen olvasok szép gondolatokat. :)

Linkeltem az idézeteimet: 130-nál tartok.
Belinkeltem 3 olyan könyv olvasási-értékelési linkjét, melyekből vettem az idézeteket, ezek:
1. Kónya Anikó: Sebesült főnixmadár 
2. Gwendoline Welsh: Szublimáció 
3. Etta P.: Az álmok fogságában 
Ez utóbbiból írtam ki egy megszívlelendő idézetet:
"Egyértelművé vált számára, hogy nem a szeretet köti Ivanhoz, hanem a függés: az a tévhit, hogy egyedül képtelen az életre. 
Rájött, hogy az egészséges személyiséget nemcsak a mások iránti jóság, kedvesség és szeretet jellemzi, de a harmonikus életet, a jólétet, a kiteljesülést a maga számára is köteles, és megfelelő hozzáállással képes biztosítani. Megrázó felismerés volt! 
Megtanulta azt is, hogy amennyiben hisz a vágyaiban, és el is várja azok megvalósulását, a siker nem marad el."

Ezek után jól megérdemelten megérkezett a 259. plecsni.:)