Jegyvétel, zsiráffotózás és Meki

Jómagam, mióta saját állataim vannak és 12,5 év alatt bőven volt időm kikupálódni, azóta sok mindent egészen máshogyan nézek és kezelek az állatokkal kapcsolatban. A cirkusz sem ugyanaz már a szememben, mint régen. Őszintén szólva: sajnálom az állatokat.
Az artistákkal, zsonglőrökkel, ilyen-olyan kötél- és rúdtáncosokkal semmi bajom, a bohócok mindig is fárasztottak, de jó'van, hát a gyerekek élvezik őket általában... de az állatokat sajnálom.
Valahogy nem szeretek belegondolni az életükbe, és csak nagyon bízom-reménykedem, hogy nem olyan rossz tán nekik... megvan a kajájuk, orvosi ellátásuk feltehetőleg; és valószínűleg nincs MI után vágyódjanak, mert már valószínűleg "ide" születtek. De nem szeretek belegondolni, hogy hogyan zajlik az idomítás. Nem, inkább nem...

A gyerek kedvéért azonban elmegyek cirkuszba, mint anno a sajátjaimmal is eljártam -- akkor még nem voltam ilyen nagyon lelkis "állatcentrikus", mint most.
Lényeg, hogy most úgy adódott, hogy idejött a Tescóval szembe a Hungária Nagycirkusz, és a premiernapokon a bedobott kupon felhasználásával mintegy 1000 Ft-os áron vásárolhattunk jegyeket. Na jó, ezekkel nem ülhet olyan helyre a paraszt, ahol háttámla is jár, netán uramisten, "páholyba", hanem csak -- hál' istennek, emelkedőleg elhelyezett padsorokra, de ha belegondolunk, hogy 2500--3500-ig kaphatók a jegyek, akkor már 1000 Ft-ért inkább a padsoros üléseket választjuk.
Szilvi összegyűjtött néhány kupont, így 12-ére terveztük a cirkuszolást, a gyerek kedvétől tettük függővé.
Volt neki, az idő is kellemes volt, úgyhogy elsétáltunk a cirkuszig, ez két megálló egyébként.
Látjuk, hogy egészen a Mekiig kanyarodik a sor... nem is gondoltam volna, hogy ilyen sokan akarnak pont most, hétköznap, csütörtöki nap cirkuszolni.
Innen látszik, hogy az emberek többsége bizony, szegény, és rászorul arra az 1000 Ft-os jegyre, a gyerekei kedvéért!
Összesen 40 percet álltunk sorba, és felénél kb. elkezdődött az előadás! De közben a cirkuszi emberek aggódva nézegették a sorokat. Nem örömteli elégedettséggel, hogy húúúúha, teltház lesz, hanem tényleg aggodalommal. Később megtudtuk azt is: hiába itt még 30 méteres sor, MÁR teltház van, előadás előtt negyedórával! De voltak olyan rendesek, hogy ha már itt vagyunk, itt állunk sorban, akkor a kedvünkért (illetve hát ennyi ember kedvéért) a holnapi, azaz pénteki előadásra is vásárolható kuponnal 1000 Ft-os jegy. Ezt most meg is vehetjük előre, és holnap viszont ha lehet, legalább fél órával kezdés előtt jöjjünk, hogy biztosan legyen hely.
Szilvi meg is vette a jegyeket -- én fizettem a magamét, ő meg a kettőjükét.

Egyúttal, mivel elég nagy állatparkjuk van, a még kint levő állatok közül elsősorban a zsiráfot megpróbáltuk fotózni, hát, nem sok sikerrel, de azért látszik, hogy nem macskát fotóztunk...

Ezek után, hogy ne nézzen ki úgy, hogy ezért hárman elgyalogoltunk ide, majd visszagyaloglunk -- kitaláltam, hogy meghívom a bandát a Mekibe. Legalább nem potyára jöttünk el, meg tényleg évekkel ezelőtt voltunk már... mivel nem igazán engedhetjük meg.
Szerencsére volt egy hely, egy kisasztal a bejárat mellett, oda leültettem őket, én meg sorbaálltam, és kikértem három sajtburgert három kiskólával és 1 kisadag sült krumplival (Szilvinek és Bencének gondoltam ez utóbbit, ők nagyon sült krumplisok). Mire mondta a csaj, hogy kérjek már a másik kettőhöz is kisadag sült krumplit, mert úgy olcsóbb lesz az egész, mert menüben tudja adni! Oké, így lett.
Nagyon jólesett, és még meg is bírtam enni a sajtburgert, a krumplit viszont elcsomagoltam, kólát megittam.
Bence, Szilvi is nagyon jólesően megették a sajtburger és krumpli felét, a többit Szilvi elcsomagolta, majd kezükben a maradék kólával hazaindultunk.
Egyébként, most komolyan: 1560, azaz 520 Ft-ba került fejenként ez a kaja. Tök jól laktam belőle, pedig én nem ettem előtte. Szilviék ettek otthon, mégis jólesett nekik a fele, a másik felét pedig reggelire ették meg. Szóval kétszeri kajára is elég volt ennyi pénzért hármónknak a 3 db kismenü.
Mondtam, hogy tekintse ezt is a másnapi (névnapi) ajándéka részének.:)

Gwendoline Welsh-kihívás teljesítése

Teljesítettem saját molyos -- eddig első egyetlen -- kihívásomat.
Nemrégen, augusztus elején indítottam, és engem automatikusan odarakott résztvevőként, rajtam kívül eddig még ketten jelentkeztek... Remélem, azért lesz ez még gazdagabb is.
Nagyon szeretném Gabikát mint írónőt népszerűsíteni, ezért csináltam az egészet.
Minden könyvét olvastam, és őszintén javasolhatom mindenkinek, aki szereti az életszerű történeteket, a nyomozásokat, krimiket, melyekben kellő arányban keveredik szerelem és misztikum.
A kihívásom kezdete óta Gabika két könyve jelent meg, s mivel a kihívás kezdete óta számítanak a szabály szerint az olvasások, ki kellett várnom, míg utána megjelenik két könyve és elolvashatom...
A többi potenciális jelentkezőnek sokkal könnyebb dolga van, hiszen vagy 15 könyv közül választhat, amennyiben újdonságnak számítanak számára az írónő regényei.
Mindegy, szóval a kihívásom:

Olvassunk Gwendoline Welsh könyveiből!
Magdileona kihívása, 3 résztvevő.

Ez az első kihívásom, ezért lehet, hogy időnként segítségre lesz szükségem gyakorlottabb kihívóktól vagy a Súgó által (pl. zöldítéseknél vagy egyéb technikai dolgoknál), de mindenképpen számítok toleranciátokra, türelmetekre. Valahogy mindenki csak elkezdte…

Lényeg, hogy nagyon szeretem Gwendoline Welsh könyveit. Könnyen, olvasóbarát áron elérhetők leginkább e-könyvei. Aki szereti az életszerűen izgalmas, némi öniróniától sem mentes, pörgős, eseménydús, olykor bűnügyi, nyomozásos történeteket romantikával, szerelemmel fűszerezve, annak javaslom olvasását. Vannak trilógiái is, melyek azonban önálló könyvként is olvashatók. 
Jelzem, hogy az írónő Czakó Gabriella néven is ír, fentiekhez hasonló jellegű, kitűnő kikapcsolódást nyújtó könyveket; és egy – disztingváltan erotikus – könyve Goewin Graig néven is megjelent. E könyveket is elfogadom olvasásként. 
Kérnék szépen legalább 2 könyvet elolvasni az írónőtől, és szöveges értékelést is kérek. Az olvasások a kihívás kezdetétől érnek. Újraolvasás is ér. Kérném még, hogy a teljesítést egyszerre hozzátok, hozzászólásban. 
Tehát jelentkezés, 2 olvasási és értékelési link a kérésem. 
A kihívás fotója és a kitüntetés fotójának eredete: https://www.facebook.com/GwendolineWelshszerzoioldala 
Mindenkinek kellemes olvasást kívánok!:)

Saját teljesítésem: 
     Gwendoline Welsh: Lilit – Én leléptem! 
     Gwendoline Welsh: Lilit 2. – A kisasszonyka 
Kitüntettem saját magamat a 257. plecsnivel! :))))

BV-tagság

A Macska irodalmi pályázat dobogós helyezése után kicsit felgyorsultak a dolgok irodalmi téren.
Pláne, hogy az utána kiírt Kutya pályázatra is beadtam jelentkezésemet az Ancsa, a vizsla című prózámmal és három verssel: Kutyámnak nevezlek, Kuvaszbabák, Mollynak címmel.
Az ajándékok után folytatódtak a levelezések a Kortárs Magyar Irodalom Barátok verslistája csoportja vezetőjével, és szó szót követve ott lyukadtunk ki, hogy Attila szerint ő nem is érti, miért nem vagyok én csoporttag, illetve miért maradt abba a jelentkezésem. Nem tudom, honnan vette, én nem jelentkeztem, bár hívott az évek során, de csak az antológiákba való jelentkezést vállaltam.
Mondtam, hogy nem tudnék évi tagdíjat fizetni -- még dolgozó koromban is, egyedülkereső lévén ilyesmi meggondolandó volt, utána meg aztán pláne. Hiszen még az újságot is lemondtam... meg sok egyebet, miközben átálltam egy teljesen új, látszólag igénytelenséget mutató életmódra -- miközben csak arról van szó, hogy nem vehetek meg semmit, segítség nélkül nem javítható semmim, nem etethetném az állataimat, pláne nem vihetném dokihoz, sőt a magam gyógyszereit sem válthatnám ki. Szűk családi ajándékozásainkat is kölcsönös megértések alapján a minimumra szorítottuk, valamint találkozásunk Istvánnal is a lehető legkevesebbre redukálódott -- mert muszáj, mert így tud segíteni ahhoz, hogy ne legyek csöves.
Főleg Szilvi a bevásárló, de ő keni-vágja, mi hol az olcsóbb, és odamegy. Képesek vagyunk ötször annyi távolságra menni olcsóbb cuccokért. De minden máshol olcsóbb... és azért ezt megjegyezni sem semmi! Figyelni az akciókra állandóan, a recepteket úgy elosztani, hogy beleférjen... á, el sem tudja képzelni az, aki nincs benne. Mint általában mindenre, erre is vonatkozik.
Olvastam valahol, de teljesen igaz: Az emberek nagy része azt hiszi, ha azt hallja, hogy valakinek nincs pénze, hogy nincs ELÉG pénze. Az, hogy EGYÁLTALÁN nincs pénze, és segítség nélkül hetekig egy zsemlét sem tudna venni, el sem tudja képzelni.
És ez teljesen más kategória, mint az, hogy legmerészebb álmomban sem jutna eszembe utazás, nyaralás, normális ruha, cipő, táska, még ha leszakad rólunk, utolsó utáni pillanatig is abban járunk... mármint a lányommal mint felnőttek. A gyerek természetesen nem. De azért ő is turkából és olcsóbb helyekről kapja a cuccait, viszont neki mindene megvan -- nyilván ennek fejében Szilvi csp.-ből, gyt.-ből és fht.-ból semmit nem tud beleadni a számlákba, de ezenkívül jórészt magukat ellátja óvodástul, majd iskolástul.
Az meg pláne nem fér bele, ami pedig fontos lenne: szemüveg, fogorvos, keresztanyám sírköve, ablakok cseréje... nálunk ennyi jövedelemből nem működik ezekre a gyűjtés fogalma, ugyanis, ha nincs MIBŐL gyűjteni, nem lehet gyűjteni... amúgy ennyire egyszerű.

No, teljesen mindegy, ezt csak emlékeztetőül mondom, hogy nyilván ezek mellett nem tudok befizetni egy 6500 Ft-os évi tagdíjat, hogy tag lehessek ebben a csoportban.
Azt hittem, oké, lezárult a téma, mire Attila írta, hogy "valaki" (!!!) befizette nekem a tagdíjat. Nyilván őrá gondoltam, de mégsem volt teljesen tiszta, hiszen úgy tudom, neki is elég rendesen vannak anyagi problémái, ő is küzd rendesen. Míg aztán kiderült, hogy egy Svédországban lévő, szintén irodalmár házaspár segítsége révén én és egy másik (gondolom, szintén csóró) jelölt megkaptuk a tagdíjat a jövő évre! De máris, a hátralévő ez évben értesülhetünk mindenről, fel vagyunk véve az eddig zárt, kompetens oldalakra, részt vehetünk belső pályázatokon, ha úgy adódik, találkozókon; akár most hétvégén már részt vehetnék egyen.
Ez azért nagyon megható, hogy valaki befizeti egy(-két) vadidegennek a tagdíjat...
Ráadásul Attila már küldte is neten a 4+2 oldalas szabályzatot, meg egy felvételi kérelmi adatlapot, melyeket kinyomtatva, oldalanként aláírva és kitöltve postai úton vissza kell küldeni. Ez a szabály. A pályázatoknál, sőt régebben az antológiáknál is ezt kellett csinálni: nyilatkozatot postai úton küldeni, melyen jelzem, hogy saját szellemi termékeim a cuccok ésatöbbi.
Úgyhogy fogtam a pendrájvot, kiraktam rá a küldött cuccokat, és Szilvire másnap rásóztam, hogy nyomtattassa már ki a másolónál... ami nem mindig szokott sem olcsó, sem sima ügy lenni.
Végül is sikerült, és kitöltések, aláírások után másnap kora délután már fel is tudtam elsőbbségivel adni Attilának, aki következő napon már délelőtt 11-kor jelezte, hogy megkapta... (szóval ilyen is tud lenni a posta). Magamnak is kinyomtattattam egyúttal, mert olyan rengeteg e-mailcímük van, mindegyik más célt szolgál, ahova cuccokat lehet küldeni, hogy a büdös életben nem jegyezném meg.
Szóval BV-tag vagyok. Szokatlan... Azóta dőlnek a körlevélszerű mélek, felhívások, új belső pályázatok, hirdetések...
Még nagyon szoknom kell, van, amit tudom, hogy olvastam, megkaptam, de a dzsumbujban nem lelem...
Mindenesetre ismerősnek jelöltem a segítőket, hamar visszajelöltek, és azóta őáltaluk is olvashatok mindent, reagálnak az én dolgaimra is, nagyon kedves emberek. Természetesen első dolgom volt minden lehetséges módon, helyen megköszönni a segítséget.
Elég jó nevek vannak a csoportban! Szóval mindenképpen megtiszteltetés gyanánt kell, hogy érintse egy ilyesmi az embert... és hát hála a segítőkész embereknek!

A Macska irodalmi pályázat jutalma

Múlt hónap 29-én bemásoltam a Kortárs Irodalom oldalról a "Macska" vers- és prózaíró irodalmi pályázat eredményét, mely pályázatot a Barátok Verslista -- Kortárs Magyar Irodalom csoport és a VPM írt ki.
Ezen a pályázaton 3. helyezést értem el a Mirci hozzám kerül prózával. Ezen felül másik hét írásom (még 2 próza és 5 vers) átlagon felüli pontszámot elérve lett felsorolva.
Attila, a csoport vezetője előre két nappal szólt, hogy másnap felad két postakész nagyméretű borítékot, benne a 3. helyezett 5000 Ft értékű jutalmával.

Ez csütörtökön délelőtt realizálódott is, jött az izgalmas kaputelefon a posta bejelentkezésével. Azért izgalmas, mert 10 közül 1-szer nem tudja valamiért az ember fentről kinyitni a delikvensnek a kaput! Nem lehet tudni, mitől van. Az ember lentről kóddal bármikor be tud jönni, bejött már a tv-szerelő is n+1-szer, bejöttek a tortarendeléssel, bejöttek ismerősök, beengedtem reklámújságosokat... Érthetetlen, hogy NÉHA miért szűnik meg a kontaktus a bejelentkezés és viszontjelzés után.
Pont múlt hónapban írtam, hogy a vaterás fényképezőgépet simán, értesítés nélkül, ráírva, hogy "Nem kézbesíthető", simán elvitték, már a vezetőülésből mászott ki kelletlenül a fazon, mikor úgy, ahogy voltam, "lerohantam" lifttel. Ami szerencse, hogy 1. jó volt a lift éppen, 2. nem volt éppen percekig foglalt. Csak így lehetséges, hogy meg tudtam kapni azt a cuccost.
Legutoljára tavaly volt ilyen, mikor a vízszerelőt nem tudtam beengedni. Az is elég durva volt, mert beteg volt a pasi, és amúgy sem, de így meg pláne nem jellemző rá különösebb finom modor... rám kiáltott párszori sikertelen nyitási kísérlet után, hogy "Akkor_ jöjjön_ LE!" Hát amúgy is ezt javasoltam neki...:( És azóta legtöbbször ezeket be szoktam mondani előre a kaputelefonba, hogy számítsanak rá, ESETLEG nem okvetlen sikerül a nyitás, de akkor VÁRJANAK -- LEMEGYEK...
Most is így volt -- de most érdekes módon megint nyitotta a kaputelefon az ajtót.

Az idősebb csomagos postásnál (a csomagos postás mindig más, mint a "mi postásunk", aki a leveleket, pénzeket stb. hozza, őt jól ismerjük, sokszor ugyanaz a fazon évtizedekig is akár. De a csomagosokat nemigen látjuk ugyanazt soha...) volt egy tévé nagyságú doboz, meg egy jó két centi vastag A5 boríték. Nagyot néztem, de aztán mondja a postás, hogy "csak" a borítékos az enyém. Oké, persze...:)))
Nyilván egyből tudtam és láttam is, hogy milyen csomag, bontottam fel: két könyv és egy oklevél. Mondanom sem kell, hogy elsősorban az oklevélnek úgy örültem, mint majom a farkának. Ezt Attila nem is mondta, csak a könyvjutalmakat, úgyhogy nagy meglepetés volt, és külön öröm, hogy NEM írták el!!!!! a nevemet! Ó-val és y-nal lett nyomtatva, ahogy annak lennie kell. Hihetetlen!!
Mivel Attila megkért, hogy ha lehet, írjak már neki hamar, ha megkaptam, hogy hadd nyugodjon meg, ui. a debreceni postáról nincs jó véleménye. Nyár folyamán 4 csomag ment vissza neki "nem kézbesíthető" felirattal, holott senkinek nem volt érdeke, hogy rossz címet adjon meg. Azt mondja, tisztában van vele, hogy csúnya az írása, na de azért ez már mégiscsak túlzás.
Mi van, ha az emberek dolgoznak? Én hogy kaptam volna meg régebben a csomagokat, hogy ha még értesítő hagyására sem hajlandóak? Ez azért nagyon durva: a fényképezőgépnél is az lett volna a minimum: várni, míg be tud jutni -- elvégre ha nem jön senki percekig, van ott még 33 lakásgomb! -- és feljönni, vagy ha lusta rá a lift ellenére, akkor értesítőt bedobni.
Írtam Attilának nagy hálálkodások és köszönetek közepette. Az eszembe sem jutott, hogy tegnapelőtt nekem 2 csomagot mondott... azt is gondolhattam, hogy tévedett, mert befért egybe, nem?
Mindenesetre rákérdezett, hogy hány csomagot kaptam, mondom, egyet. Azt kérdezte, melyiket, a 2/1-est vagy a 2/2-est? Jé, mondom, erre eddig nem is figyeltem... megnéztem: a 2/2-es volt. Mindegy, hálálkodtam a sorsnak, hogy legalább azt kaptam meg, amelyikben az oklevél van!!
Attila azért bízott benne, hogy másnap meg fogom kapni a másikat is, de nem értette ő sem, hogy ha egyszerre adja fel ugyanoda a kettőt, akkor hogy is van ez? Én sem értettem, de... csak ismételni tudom magam: még így is szerencsésnek véltem magam, hogy az oklevelest kaptam meg! Imádom az okleveleket. A teljesítménytúrás is ki van rakva a falra, és mindig mondogatom, hogy HA véletlenül rájövök fiatalabban és egészségesebben, hogy létezik ilyesmi, hogy teljesítménytúra, akkor már lenne egy rahedli ilyenem (és jelvényem). De ebbe bele kellett törődnöm, hogy számomra teljesítménytúrából ez AZ egyetlen. Ami nem megy, nem kell erőltetni, örültem, hogy az a 21 km is sikerült, de azért emlékszem azokra a remegő inakra és gumicsontokra...
No, mindegy. Délután készültem hazulról elfelé, gondoltam, leérve megnézem már a postaládát. Hát nem ott volt bedobva a 2/1?? Pofám leszakad...! Nem volt időm sok egyébre, de a lift még ott volt, és felszaladtam vele, ne cepeljem magammal e csomagot. Letettem, Szilvinek is mondtam, hogy na, ehun a másik csomag, de nem értem rá megnézni, mert rohanni kellett a buszhoz.
Hazaérve néztem meg aztán: még két könyv érkezett. Hát igen, az elsőnél el is gondolkoztam én azon az 5000 Ft értéken, de így már rendben van.
Gyorsan meg is írtam este Attilának, hogy képzelje, a másik csomag a postaládában volt.
Érteni nem értjük, hogy hogyan történhetett, mert kétféle variáció is szóba jöhetett:
1. Ugyanaz a postás leérve döbbent rá, hogy lett volna még egy csomag, de a nagy tévényi csomag mellett valahogy elfelejtette és nem lett átadva. Leérve viszont megpróbálta, befér-e a postaládába, és csodák csodája: befért. Neki is kellemesebb lehetett így, mint újból feljönni. Bár nem szoktam postásokat nyelegetni keresztben.
2. Eredetileg is ketté volt osztva a két csomag, mivel ez vékonyabb volt az előzőnél, ezt a leveles postásnak adták szétosztásnál, és ő dobta a postaládába, mivelhogy ez befért...
Sosem fogjuk megtudni az igazságot, de lényeg, hogy meglett!
Attila is örvendezett velem együtt.
Este még csaptunk egy fotózást, Szilvinek sem kell kétszer mondani, szívesen fotózott többet is, mint kellett volna. Ugyanis láttam, hogy az irodalmi pályázatos oklevelesek fotóit fel szokták a netre pakolgatni. Gondoltam, akkor én is felteszem... (később Attila mélben el is kérte a nagyméretűt, és megosztotta mindenféle irodalmi oldalakon).
Én magam a javából albumot csináltam a FB-ra, amit hú, tényleg nagyon sokan lájkoltak és sokan gratuláltak is hozzá. Hát, régen kaptam már ilyet, én is büszke vagyok rá...

Búcsúztatás a Kossuth-szobornál

Szinte azt lehet mondani, stílszerűen október 6-án elhunyt egykori köztársasági elnökünk, Göncz Árpád.
Apámtól 3 hónappal volt idősebb, ugyanúgy '22-es volt... csak apám '83-ban elhunyt. (Igazából most is belegondoltam, hogy ennyi erővel akár apám is élhetett volna még, akár eddig is. Nem is volt "normális" dolog 61 évesen meghalni... lényegében magamban ezt soha nem tudtam tisztességgel elfogadni. De hát a rák nem válogat, nem nézi a kort...)
A legtöbb ember jó véleménnyel volt róla, szerették őt. Őt tartották az egyetlen, kimagaslóan jó és humánus elnöknek.

Engem nem érdekel a politika, megvan a véleményem, de nem tartok érdemesnek bármiféle vitatkozást semmilyen hasonló témával kapcsolatban. Oly felesleges bárkivel vitatkozni. Bármi a véleményed, nincs kizárva a lehurrogás, bármilyen téren. Érzékeny dolog a politika, mert egyes emberek egyfajta kielégültséget éreznek azonnal, hogy jól oda tudjanak mondani, ellenkezni és felhatalmazva érzik magukat mások emberi méltóságát földbe tiporni, véleményét semmibe venni, akár trágár megnyilvánulásokkal is. Azonnali provokáció: most ez a trendi...
Ha az ember nem politizál, megkímélheti magát mindezektől, ám ez korántsem jelenti azt, hogy nincs véleménye...
Mindenesetre elnöksége 10 évében szerintem csak jót adott magából, valahogy elég volt ránézni, emberséget sugárzott. Számomra ez a legfontosabb, az embersége...
És hát nem mellékes számomra az a dolog sem, hogy József Attila-díjas író, műfordító volt; hogy ő fordította egy csomó minden más mellett a Tövismadarakat és a Gyűrűk ura második felét, Updike-műveket és még rengeteg egyebet.
Általános kedvelés, szeretet övezte, amit szerintem meg is érdemelt.
Halála után 1 hónappal rendezték a temetését, egy nappal előtte este 5-7-ig pedig nálunk, Debrecenben tartottak vele kapcsolatban csendes megemlékezést, búcsúztatást. (Egyébként nagyon sok városban is, országszerte, a temetés napján legtöbb helyen.)
Itt egy kép Kovács László fotója által, melyen látszom, még mécsessel a kezemben.
Egyébként rengetegen fotóztak, baromi komoly gépekkel vagy éppen okostelefonnal, és kint volt a -- gondolom, helyi -- tv is.

Ott voltam, tényleg csendes volt, nem volt beszéd, nem volt zene vagy hasonlók. Sokan voltunk. Én az elejére mentem oda, kb. fél órát lehettem ott. Biztos sokan mentek még utánam, ezek, amiket fotóztam, az első fél óra "tárgyai"...

Ügyintézés lakásfenntartás-ügyben

Már hetek óta ezzel készülünk, és mégis, mikor már -- legjobb tudásunk szerint -- minden megvan, mégsem tudok aludni előző éjjel, annyira míszem van az ügyintézésektől...
Miután nyáron, a több hónapos kormányhivatali aktív korúak ügyintézésénél rákérdeztem a lakásfenntartási ügyre (hogy azt is itt kell-e intézni), megtudtam, hogy nem, az maradt az önkormányzatnál -- megkönnyebbültem. Talán ugyanolyan lesz, mint eddig -- gyors, laza, természetes.
Nyáron Szilvi bement egy űrlapért, annak neki estünk és több napig foglalkoztunk vele, meg a több oldalas tudnivalókkal -- ugyanis az űrlapok, mint minden évben, változnak. Több, kevesebb, másabbak az érdeklődések tárgyai.
Emlékeztem rá, hogy tavaly hiába akartam buzgómócsingoskodni és egy héttel november 1. előtt bevittem, hogy én elindézem addigra -- hát hazaküldtek, hogy ezzel csak a jelzett dátum UTÁN jöjjek. No, ezért nem vittem korábban. Nem magamtól.
DE arra senki illetékes nem gondol, hogy november 1. után az első ügyfélfogadási hivatali napon MÉG nincsenek ahavi számlák, csekkek, igazolások, bankszámlakivonatok, nyugták az ahavi fht.-ról ésatöbbi.
Így viszi az ember az előzőeket, na most, az előző havi fht.-nyugta pedig a még azt megelőző hónap díja... hogy néz már az ki? Mindegy, az utolsót mindenből lemásoltattuk egy csomó pénzért. Ráadásul Szilvi pár órát rááldozott a közös képviselő új helyének megkeresésére, ami a hőszolgáltatási jogosultság igazolása miatt szükséges. Amit kétszer, két ember is átnézett, mert a közös képviselő elég szétszórt volt, kihagyott dolgokat, nevet, adatot, beikszelést a szükséges dologhoz, s az alkalmazottnak csak odaszólt, hogy rakjon rá pecsétet. Még szerencse, hogy Szilvi azért kérte a fiatalabb alkalmazottat, hogy azér" nézze már át a dolgot...
Lényeg, hogy itt kell másolat a Szilviék válásáról, gyerekelhelyezésről, -tartásdíj-megállapításról, családi pótlékról, és ugyanakkor mindnek az utolsó kivonata. Csakhogy az utolsó számlakivonaton az a hónaprész volt, ahol ezek pont nem voltak, hanem az előző végén. Az már az ügyintézőnek túl régi volt...
Összeszedve magam ui. elmentem a délutáni fogadóórára, mert ezeket szeretem személyesen intézni, mert mindig adódik kérdés vagy megmagyaráznivaló; tehát ne töltsük feleslegesen levelezgetéssel a dolgot.
Változott tavaly óta a rendszer is, kordonnal van elkerítve a liftes rész, és mágneskártyáért kell folyamodnunk személyi igazolvánnyal a recepcióstól, mely után sikeresen félrehúzhatunk egy elzáró fémrudat vagy mit, ami által odakerülhetünk a lifthez.
A 4.-re felérve ott is kellett a mágneskártya, oda kellett érinteni egy részhez az egyik bizonyos részét, és már be is lehetett jutni a folyosóra. Ezek tavaly nekem még nem voltak...
Nem túl soká foglalkoztak is velem, de a hölgy fele cuccot visszaadta, mondván, hogy majd hivatalból megkérdezi a tényeket, mert nem minden másolat friss adatú... Mondtam, hogy miért nem, de nem nagyon érdeklődött. Szerencsére így is bevette a kérelmet, csak hát nem tudom, mennyi időt fog kóstálni az, hogy mindent hivatalból mégegyszer kikérdez.
Vagy pl. a Bence után járó gyerektartásra kitől akar rákérdezni, mikor a gyerek apja is munkanélküli lett és ők fizetik be sk. a díjat...?
A jövedelmünk csp-vel, gyt-vel és a két fht.-val együtt hármónknak 76300. Osztva 3-mal: 25430/fő.
Veszteni akkor sem veszthetek, ha nem ítélik meg. Állítólag valamiért két végzést fogok kapni, de elfelejtettem, miért; vagy már azt hiszem, akkor sem vágtam.
Ha én nem kapom meg ennyi egy főre esővel, akkor nincs hozzáfűznivalóm.
Amit meg kéne kapnom: a lakásfenntartási hozzájárulásként az a havi 5700 Ft, amivel eddig is kevesebbet kellett fizetni a hőszolgáltatásért. Sokkal több egyébként az egy főre eső alsó határ...
A manőverek végén a hölgy megkérdezte, hogy lenne-e még egy kis időm. Kedélyesen mondtam, hogy hát hogyne. Mert kitöltetett velem egy papírt az önkormányzati-városházi tapasztalataimról. Ami azért nem volt kevés, főleg szemüveg nélkül.:) De gondoltam, hogy ha készséges vagyok -- én végig, minden ügyintézésnél nagyon alázatosan kedves, készséges, segítőkész szoktam lenni --, hátha segít valamit a gyorsabb ügyintézésben ez a tulajdonságom.
Mindegy, túl vagyok rajta, most majd várhatom a két (!) végzést...

Rigmusok 4 adott szóval 7.

Újabb 30 szösszenet rímekbe szedve, 4 szó megadása által:

191. Új szavak: álmos, félre, olvas, éjjel

        Kiskoromban gyakran félrevonultam,
        ha a tanulással készen lettem, éjjel-nappal -
        lámpával is paplan alatt - olvastam.
        Nem is csodálkoztam, hogy álmos maradtam.

192. Új szavak: delnő, félisten, szikrázó, álmodni

        Álmodni lehet oly nagy hülyeségeket,
        hogy az ember ébredvén csak hüledezik.
        Én voltam a delnő, te meg a félisten,
        szikrázó térben szálltunk, hova tetszik.

193. Új szavak: mutat, messze, tömör, száll

        Néha-néha fejembe száll sok-sok
        józan, komor, tömör gondolat,
        egynémelyik nem a jelen világa,
        múltba vagy messze jövőbe mutat.

194. Új szavak: zsenge, harmat, égett, perzselő

        Kora nyári hajnalon
        friss, harmatos zsenge fű
        délre kiégett a napon,
        mely bírhatatlan, perzselő.

195. Új szavak: kaspó, hodály, plafon, sárga

        Jó nagy ez a hodály, magasan a plafon,
        sárga a kaspó a kecskeláb-asztalon.
        Nem tudni, munkahely, garázs vagy magtár,
        műhely lesz-e itt, bolt, lakás vagy raktár?

196. Új szavak: röntgen, gyanú, talán, fordulat

        A röntgen eredménye negatív lett.
        Talán fordulat lesz állapotomban,
        s a rossz sejtés és gyanú messze kerül,
        és végre minden kór messze rohan.

197. Új szavak: festő, horkol, cinege, bámészkodik

        Cinege röppent fürgén az ágra,
        énekel és csak úgy bámészkodik,
        derűs jókedve kelti a festőt,
        ki elfáradt, s horkolva szundizik.

198. Új szavak: őszintén, sors, hoz, jövő

        Néha nem tudom, reméljem-e még,
        hoz-e még jót jövő, vagy ennyi volt - elég?
        A sors kiszámíthatatlan, ám mondhatom őszintén,
        az idő haladtával alig van remény.

199. Új szavak: igaz, hagyma, méreg, hiszékeny

        Hagymát aprózgatok,
        s nem látok éppen,
        ez egy igazi méreg,
        játszhatom a vakot.
        Tartsd a késed szépen
        hideg víz alá,
        nem kell hiszékenynek
        lenni ahhoz,
        hogy elhidd, ha így
        vagdosod: használ.

200. Új szavak: gondolat, taps, szupernóva, csoda

        Mint szupernóva, hasít belém a gondolat,
        holnap ünnep lesz, és minden bolt zárva.
        Erről elfeledkeztem, és tapsot érdemelve
        kész csoda lesz, ha a család el lesz látva.

201. Új szavak: jobb, tál, közben, húzó

        Jobb oldalam merő húzó érzés,
        hajlongás közben belerokkanok,
        ebbe a kis tálba gyógykenőcsöt raktam,
        azzal kenegetem, hátha megjavulok.

202. Új szavak: akkor, bocsánat, megfordít, zavaró

        Odaégett a hús megfordítás előtt,
        zavaró tényező, az egyszer biztos.
        Akinek így is jó, akkor egyen belőle,
        akinek pedig nem: bocsánat, ez fontos,
        sütök egy rántottát, van tegnapi leves,
        vagy lehet a menü egy fokhagymás pirítós.

203. Új szavak: kedvenc, nyerő, hasznos, fejezet

        Nem sok hasznos sorozatot ismerek, ez tény,
        de van, amelyik kimondottan kedvenc,
        nekem a kosztümösek a leginkább nyerők,
        épp most kezdődik egy újabb fejezet.

204. Új szavak: szokásos, eljut, labilis, kellemetlen

        Néha szédülök és labilis vagyok,
        ez lakáson kívül irtó kellemetlen,
        szokásos utamon csak óvatosan járok,
        remélve, hogy hazáig gond nélkül eljutok.

205. Új szavak: bágyadt, kényelmes, játszik, pamlag

        Kényelmes pamlagon kis unokám játszik,
        eléggé bágyadt már, hátha majd elalszik.

206. Új szavak: sorsdöntő, pillanatnyilag, butaság, halkan

        Csak halkan mondom, magunk között,
        mit pillanatnyilag tervezel, az butaság,
        ily sorsdöntő lépések előtt
        elkapkodni döntéseket - balgaság.

207. Új szavak: kockás, rojtos, lakk, bak

        Bak jegyében született
        a kockás fülű nyúl,
        rojtos már rajta a nadrág,
        az Óperencián is túl.
        Lakkcipőben ünnepel, ha
        barátai meglepik,
        kockás fülét büszkén tartja,
        örül, hogy ha szeretik.

208. Új szavak: csengettyű, lázad, rózsaszín, rohad

        Mikor megszólalt a mikró csengettyűje,
        észleltem, hogy megrohadt a kaja,
        amilyen volt eddig, világos rózsaszín,
        az fellázadt mostanra: szagos, barna,
        s úgy tűnik, egyébként is minden egyéb baja.

209. Új szavak: később, meglátogat, hiányzik, sajnos

        Sajnos, nagymamám búcsút vett e világtól.
        A bánat legyűr, hiányzik nagyon.
        Később, az ünnepekre összeszedem magam,
        sírjánál könnyezve meglátogatom.

210. Új szavak: mosoly, bujkál, napos, dacol

        A morcos felhőkkel dacol a Nap,
        mely bujkál a felhők mögött.
        Ha napos, derűs lesz a napunk,
        mosoly dereng majd az arcok között.

211. Új szavak: öltözet, meleg, jobb, rezonancia

        Szinte kényszerrezgés, azaz
        rezonancia lép fel a szervezetben,
        mikor fázik.
        Máshogy kifejezni nehéz, mikor
        az embernek minden sejtje hidegtől
        cidrizik.
        Nem segít más, csak jó, meleg öltözet,
        megbékül a test és jobb lesz a közérzet.

212. Új szavak: makramé, kereszt, éles, figyel

        Sokféle kézimunkát kipróbáltam,
        kötés, horgolás, kalocsai, keresztszemes,
        a makramézás valahogy mégiscsak kimaradt,
        figyelek erősen, de szemem nem épp éles.

213. Új szavak: szakma, hivatás, nehéz, önuralom

        Van munkahely, hol nehéz az önuralom,
        még akkor is, ha kedveljük a szakmát,
        hiszen szakma egyben hivatás is lehet,
        s az ember örömmel végezné munkáját.
        De sok függ a társaktól, főnöktől, közegtől,
        s a megbecsülés még, ami bizony nem árt.

214. Új szavak: gyertya, temető, emlékezés, színes

        Ünnepi, színes a temető a sok virágtól,
        szinte tapintható az emlékezés,
        gyertyák, mécsesek fényétől ragyog minden,
        arcokra ráül a múlt, a merengés.

215. Új szavak: lelkesedés, tudós, smink, pozsgás

        Még a leplező smink mögött is jól látható, ha
        a lelkesedés pirospozsgássá varázsol arcokat,
        orvos, tudós, művész vagy bármi jó szakember
        méltán büszke lehet, ha megvív sikeres harcokat.

216. Új szavak: benne, gép, ismét, akkor

        Nagy munkában voltam nemrég,
        jól dolgoztam én és a gép.
        Akkor lennék ismét benne,
        ha a gép újra jól működne.

217. Új szavak: zene, táncol, sugárzó, cifra

        Népi zenét húznak, táncol a csapat,
        sokszoknyás leányok hímzett kendőben,
        legények cifra sujtásos mentében,
        a közönség is majdnem táncra perdül
        e napfényes, sugárzó jókedvben.

218. Új szavak: naptár, magam, barangol, páros

        Vége felé járunk a naptárban,
        magam barangolok a határban.
        Fotózom a felhőket, az őszt, a fákat,
        párosan tenni mindezt: maga az áhítat.

219. Új szavak: kalács, por, még, mozgó

        Még alig virrad, de ég kezem alatt a munka,
        izgő-mozgó vagyok már zöld hajnal óta.
        Zúg a mosógép, fő a húsleves, port is töröltem,
        már csak a kalács vár arra, hogy sütőbe tegyem.

220. Új szavak: hangya, mulya, csoroszlya, csikorog

        Magában motyogva baktat a csoroszlya,
        ez most nem az ekevas, hanem a vén banya.
        Csikorog a sóder, amerre tapossa,
        menekül előle, mert nem mulya a hangya.