Anyám kertje sárgállik a tömérdek nárcisztól. Hogy virágai ne menjenek kárba, általában ki szokta vinni a temetőbe. Igen ám, de most már ez nem ennyi, már nem bír kitömegközlekedni, nem beszélve a temetőbeli hosszas járkálásról; így hát megbeszéltük, hogy sebaj, kimegyek én. Amúgy is szándékomban állt már a hosszasan tartó, nagyon szeles idő után menni. Olyan hirtelen jött ez a meleg, hogy még nem asszociáltam a temetőre.
Péntek estére anyám leszedte a nárcisz nagyját, csokrokba kötötte, és öcsém szerencsére autón elhozta nekem. Húsz csokor lett, és a csokrok elejéhez még némi jácintot is tudott tenni. Éjszakára vödrökbe és vízbe tettem, majd reggel kosárba és egy széles táskába pakoltam újra őket. Összeszedtem még metszőollót, kisseprűt, "kapircsot" (nem tudom, mi a hivatalos neve, felmenőim mindig így emlegették ezt a szerszámot), és indultam ki a buszhoz a cuccokkal, ki a temetőbe.
Hét sírt látogattam végig a ragyogó, kora nyárhoz illő időjárásban, olyannyira, hogy egy szál nyitott kardigánban majd megpusztultam a melegtől...:))
Persze tudvalevőleg minden sírnál van több-kevesebb mászkálás, ha az ember egyedül van; hiszen el kell hordani a lejárt szavatosságú száraz virágokat, le kell takarítani a sírt. Ha nyitott, meg kell locsolni az ott lévő évelőket, ha zárt, leseperni a ráhullott özön tűlevelet/tölgylevelet, melyikről mit. Valamint a vázákat kimosni, tiszta vízzel visszavinni és "megrakni" virágokkal. Ha szerencsénk van, nem kell száz métereket gyalogolni szemetesig vagy kútig síronként többször.
Azért jó volt, még ha összességében azért e 4 órás programban kissé el is lehet fáradni. Szeretek temetőzni, általában tényleg olyan békés, nyugodt, zavartalan és hangulatos az egész.
Természetesen fotóztam is, a szokásos sírfotókon túl szerintem a serkenő természet nemigen hagyhat senkit érzéketlenül.
Madison megye hídjai
Mary kihívása, melyre 26.-ként figyeltem fel.
„Néhanapján előfordul, hogy egy lebilincselő történet úgy elbűvöl bennünket, akárcsak egy finom művű ékszer, és bőségesen kárpótol mindennapi, közhelyszerű olvasmányainkért. Ilyen könyv a Madison megye hídjai.”
Egy hihetetlen és csodálatos szerelem szívszorító története azoknak az olvasóknak, akik vállalják az érzelmeket. Regény, amely költészet. Azoknak az olvasóknak, akik romantikát keresnek egy üzleties világban, akik nem érik be a tucatregények érzelgősségével. Mű, amely meghódította Amerikát. Asszonyoknak, akik vállalják nőiességüket. Férfiaknak, akik ezt kihozzák belőlük.
„A mű emlékeztet rá, hogy a szerelem van olyan erős, mint a remény… Tudatosítja bennünk azt, amit lelkünk mélyén mindig is sejtettünk.”
A kihívás teljesítéséhez csak annyit kell tenned, hogy olvasd el a könyvet:
http://moly.hu/konyvek/robert-james-waller-madison-megye-hidjai
Kihívás előtti olvasást is elfogadok!:)
Olvasásokat linkeljétek a hozzászólásokhoz, s az értékeléseket ide rakjátok fel: (link)
Filmen ezerszer láttam, de olvasni még csak most olvastam el egyik kedvencemet, ezt a könyvet.
Igazán örömmel tettem. Jutalmam a 168. plecsni.
Na, ezt az időt tartom kedvelhetőnek, elviselhetőnek az őszit leszámítva.
Szeretem, hogy még nem kell pucérkodni és lábbarnaságról gondoskodni, de még nem sülünk meg farmerben és kardigánban, nem agonizálunk minden életkedvünket elvesztve, levegőért kapkodva. A nyár nem az én műfajom, soha nem is volt az, legfeljebb iskolás koromban, amikor a nyár maga volt a szabadság, és tök mindegy, hány fok volt -- miénk volt a világ.
Sajnos, biztos nem fog sokáig tartani, ahogy az előrejelzéseket nézegetem. Jön majd a hőguta. De addig örüljünk annak, aminek lehet. A természet évről évre megújuló csodáinak!
Március -- 5 könyv
kun_szilvia kihívásának címe, 226.-ként abszolváltam azt.
Sziasztok! :)
Itt az e havi folytatás…
A kihívás teljesítéséért a következőket kell tennetek:
– ebben a hónapban elolvasni minimum 5 könyvet,
– olvasási linket küldeni,
– közülük hármat értékelni és értékelési linket küldeni róluk.
Ezután pedig jár a zöldítés és a plecsni.
Egyéb:
* a februárban elkezdett könyvek is érnek;
* képregényeket, mangákat nem fogadok el;
* a könyvek is 100 oldal felettiek legyenek.
Jó olvasást!
1. Böszörményi Gyula: 6… 5… 4…
2. Böszörményi Gyula: 3… 2… 1…
3. Terry Pratchett: Az igazi macska
4. Robert James Waller: Madison megye hídjai
5. Robert James Waller: Ezernyi út porából
című könyvekkel teljesítettem, melynek következtében megkaptam a 167. plecsnit:
Ezen a héten beindult minden. Még több fafajta ágai kopaszak, ám egyik napról a másikra szinte rohamléptekben kezdtek virágzani a fák. Az ember csak ámul, amikor szinte menyasszonyi fehérbe öltözve látja azt a fát, amely még tegnap gyakorlatilag pőre volt.
Így hát én is beindultam, bár az első tavaszi fotózásomat hamar be kellett fejeznem, mert hirtelen beborult és lájtosan esni kezdett. Nem volt jelentősége az esőnek, de akár lehetett is volna... (Anyám szerint nagyon kellene az eső, mert tiszta száraz a föld.)
Közben érkeztek ám a mentett cicáinkról hírek és néhány fotó is!
Lényeg, hogy a helyi ideiglenes befogadójuknál pár napot pihentek a cicák, aztán a tervnek megfelelően a következő fuvarral felutaztatták őket Pestre, ahol a hivatásszerűen ezzel foglalkozó állatmentők fogadták őket. A cicák most épp 10 naposak, jól vannak, s már meglehetősen mozgékonyak.:)
A nevük: Som család lett. Az anyuka Som névre kereszteltetett, s a kicsik:
Sáfrány (kislány)
Snidling
Sóska
Spenót
Sütőtök (fiú)
Ezt pedig ma tették közzé, mely a 11 napos kicsiket ábrázolja, és egyem a szívüket: már kettőnél látom, hogy kinyílt a szemük!
Istenem, nem győzök elég hálás lenni azért, hogy megmenekültek. Olyan cefedékes szeles idő volt és VAN is. Akkor is, mikor születtek, de a mentésük után pár nappal kifejezetten. Sőt, szélvihar tekintetében nemtomhányadfokú riasztás is volt hétvégén, engem többször megfuttatott egy-egy szélroham, pedig kicsit sem cicasúlyom van! Szóval hogy ha más egyébtől véletlenül nem is lett volna bajuk, ezt az időjárást nem tudom, hogy vészelték volna át!
Érdekes, ahogy felkerül a fotójuk, első ránézésre, abban a töredék másodpercben valahogy a színösszeállítás miatt azonnal belém nyilall, hogy ezek_ ők!:)
Azt is írták, hogy gazdikeresők lesznek, ahogy már majd esznek rendesen és elválaszthatóvá válnak.
Remélem, később is fogok tudni róluk...
A tavasz első hónapja -- 4 könyv márciusban
_Nutella_ kihívása, melyen 262. résztvevő voltam.
Itt a tavasz!
Miért ne ünnepelhetnénk meg egy kis olvasással?
Olvass el 4 könyvet márciusban!
A kihívás teljesítéséért a következőket kell tennetek:
– „Részt veszek” gomb megnyomása,
– elkezdeni és befejezni 4 könyvet márciusban.
– Küldj róluk olvasási linket!
– Mindegyiket értékeld és küldj róluk értékelési linket.
Ha ezeket teljesítetted, jár a plecsni. :)
#UPDATE: A jelentkezés végét a kihívás lezárásáig húztam.
————————————————————————————
#UPDATE: A kihíváshoz polcot nyitottam, kérlek titeket, ide rakjátok fel a kiolvasott könyveket (link).
Mivel 88 oldalas mese is van köztük, eggyel többet pakoltam polcra:
1. Böszörményi Gyula: 6… 5… 4
2. Böszörményi Gyula: 3… 2… 1
(A trilógiáról egyben írtam értékelést.)
3. Csukás István: A házőrző macska
4. Terry Pratchett: Az igazi macska
5. Robert James Waller: Madison megye hídjai
Megkaptam a 166. plecsnit:
Bejegyzések
