Fehér kihívás

Fehér, mint a hó!
Ez a címe Seabois kihívásának, melyen a 140. résztvevő voltam.

„Az észlelés a nézőponton múlik, nem csak azon, amit látsz. A fehér fényben benne van a szivárvány minden színe, de nem látod, hacsak nem változtatsz azon, ahogyan nézed.”
Szeretem a fehér színt, szerintem megnyugtató, és nem utolsósorban nagyon jól néznek ki könyvborítóként is! Így jött az ötlet, hogy csinálok egy kihívást, ahol nekik szentelhetjük az időnket!:)
Mit kell tenned? Kövesd a következőket:
– Nyomd meg a részt veszek gombot.
– Olvass el minimum 2 könyvet, aminek a borítója fehér (fehér alap legyen, azon viszont lehet más színű minta is!)
– Olvasási és értékelési linket kérnék.
– Olvasásokat 2012 decemberétől fogadom el!
– A könyveket tegyétek fel a polcra is!! (Mindenképpen azt a borítós könyvet tegyétek fel, amelyiket olvastatok!) Jó olvasást! :)
A kihívás polca: (link)

A következőket vittem:
     Charlaine Harris: Véres csapda
     Charlaine Harris: Véres leszámolás

A 116. plecsnit kaptam meg érte.

Dani szülinapja

Boldog 28. szülinapot,

minden szépet és jót kívánok

nagyon sok szeretettel!

Isten éltessen!:)

* * *

Ez utóbbival Szilvi köszöntötte tesóját annak FB-oldalán...

az előzőkkel pedig én.:)

Novemberi 3 könyv -- kihívás

November... egy hónap, három könyv
Etelka13 kihívása, 232.-ként jelentkeztem rá.

Ennél a kihívásnál a feladat egyértelmű: novemberben olvass el három könyvet!
Csak teljes linkkel fogadom el! Az is számít (max. 1 könyvnél), ha októberben kezdted el ugyan, de novemberben fejezted be.
Bármilyen könyvet olvashatsz, de kikötés, hogy ne „babakönyv” legyen, és a terjedelme minimum 100 oldal!:) Jó olvasást az Egy hónap, három könyv kihívássorozat 3. felvonásában! :)
Update!
Kérnék mindenkit, hogy ha lehetséges, EGYSZERRE linkeljen! Köszönöm!
Update2!
A linkelések csak novembertől érnek; a kihívást azért indítottam hamarabb, mert nem leszek elérhető 1-jén!

Jóval a hónap közepe előtt linkeltem a három olvasást:
     Susan Hill: A fekete ruhás nő
     Melissa Moretti: Senki asszonya
     Melissa Moretti: Nászéjszaka nappal
A plecsni a 115.

A macska -- a Szépség

Olyan gyönyörű ez a macska.
Néha elég rajta felejteni a szemeim, és nem győzöm csodálni: hogyan alkothat a Jóisten ily gyönyörűséget!

Sosem felejtem el, mikor még apukám élt és az akkor még szolnoki, de az egri főiskolán tanuló szobrászbátyám (most miskolci) többször járt hozzánk; megvitattuk, általában véve a képzőművészeti alkotásoknál mennyire szükség van esztétikai érzékekre, azok művelőinél szinte akaratlanul is (ha érzéke van, akkor is, ha netán nem tanulja azt) kialakul, formálódik, csiszolódik, tökéletesedik az anatómiai megfigyelőképesség, a készség arra, hogy kapásból megmondjuk: itt meg itt nem jók az arányok, amott valami nem szabályos, nem természetes; ez itt túl távol áll a másvalamihez képest; s mivel senki nem tökéletes, egy-egy állatot, de leginkább embert látva jól felismerjük az általános, tudásunkban lévő és élő előíráshoz képesti eltéréseket. Mi az, amitől valaki szabályos szépség, mi az, amitől tudjuk, hogy nem -- de ettől függetlenül a szabálytalan is lehet szinte szép, pláne, ha közbeszól az "ahány ember, annyi" ízlés is! --, és hogy mi az, amikor a legnagyobb jóindulattal sem mondható valaki szépnek, arányosnak (ám ettől még nyilván lehet maximálisan kedves, értékes és szerethető -- félreértés elkerülése végett ezt nem hangsúlyoznám többet, merthogy most nem komplett értékekről van szó, csakis és kizárólag külső, objektív esztétikumról, mely mindenkinél olyan, amilyen; általában hozott anyagból alakultunk, ugye; melyről alapból senki nem tehet).
Beszélgettünk arról is, hogy mennyire más egy karakteres, alapelvárásos szabályosságtól eltérő arcot rajzolni. Szerintem könnyebb is. Annak idején lerajzoltam anyukámat profilból, és mikor bátyámnak megmutattam, ő jónak találta a rajzot -- míg a csupán fantázia alapján, divattervezési alapok miatt rajzolt, tök szabályos arcú és alakú karaktereimet gyorsan végiglapozta --, és mondta, hogy anyámnak nagyon karakteres arca van, jó "rajzanyag".
Anno Attilával, volt grafikus kollégámmal is beszélgettünk néha ezekről; pl. karikatúrarajzolásról. Ő mondta, és teljesen igaza is van, hogy szabályos Barbie-arcról szinte lehetetlen feladat karikatúrát készíteni. Ha nincs rajta valami szokatlan, valami más, valami szabályosságtól eltérő, amit ki lehet emelni és ezáltal eltúlozni -- nincs karikatúra.
Ezért nem lehet pl. cicákról karikatúrát csinálni úgy, hogy azok, ha groteszkül is, de megfellebbezhetetlenül felismerhetők legyenek, azaz hasonlítsanak is egy bizonyos cicához. Mert a cicák túl szabályosak... ezáltal egy cicakarikatúra minden cicához hasonlít.
És még valami, amiről nem szól ez a bejegyzés: az ízlésekről. Hogy ízlések és pofonok... ezt mindenki tudja, hogy egyáltalán nem biztos, hogy mindenkinek csak a legszabályosabb, tökéletes szépségek jönnek be. Engem is sokszor sokkal inkább megragad vizuális szimpátia szempontjából egy-egy kámeaarc, míg egy Barbie-szépség tök hidegen hagy -- de most akkor is egy etalonról, az átlagos, normál esztétikum és szabályosság megítéléséről beszélünk.
Az is más kérdés, hogy millióféle képzőművészeti ágazat létezik, és pl. a festészetnél, szobrászatnál egyáltalán nem mérvadó az esztétikai tökéletesség betartása. Nem minden műfajban attól jó egy kép vagy szobor, hogy mennyire fényképszerű az alkotás, mennyire tökéletes anatómiájú a modell. Ráadásul, mint tudjuk, koronként sűrűn változott a szépségideál is... A cicáké viszont nem igazán.:)
Meg aztán azokon a képzőművészeti kiállításokon, amiken csak egy szűk réteg által tolerált, pár ecsetvonással felvitt színek, mértani alakzatok, fény-árnyék hatás dominál, ott aztán teljesen mindegy, hogy a modell egyáltalán biztos-e, hogy ember, pláne, hogy nő, de még plánébb, hogy mennyire szabálytalanok-aránytalanok az arcvonásai, testrészei... egyáltalán számban és elhelyezkedésben stimmelnek-e az alkatrészek... Mivel ez a pár sor nem képzőművészeti tanulmány, sőt azoktól fényévekre jár és nem arról szól, ezért ezt itt le is zárhatjuk.

Nos, meg is állapodtunk bátyámmal akkori macskánkat elnézve, hogy környezetünkben a macska az az állat, amely a legközelebb áll a tökéletes szépséghez. (Természetesen a gondolat továbbfűzhető: számtalan gyönyörű jószága van a természetnek; gondoljunk csak a kutyákra, nagymacskákra, fókákra, madarakra, lepkékre... de most maradjunk egy mezei ház körül.) Csúnya macska nincs is... De lehet annyira szabályosan szép, hogy szinte fáj a tökélye.
Ezért is marad rajta sűrűn a szemem a macskáimon. Gyönyörködöm minden egyes istenadta vonásaikban, mintáikban, színeikben; főleg Honesty annyira eszméletlenül gyönyörű, hogy már szinte el sem lehet hinni. Tudom, hogy macskaszépségversenyeken más szabályok érvényesek pl. arcra. Ott markánsabb arcú, erős állú macskák a nyerők. De más a marketing és más a képzőművészeti alapanatómiai szabályosság. Esztétikailag pontos szabályosság szempontjából akkor is azok a macskák a legszebbek, akiket nem markáns arcuk stb. miatt vinnénk kiállításra, hanem a lágyabb szépségű szabályos cicaságuk miatt...
No persze én soha nem vittem volna Honestyt, akkor sem, ha megfelel mindenféle marketingkritériumnak. Semmiképpen nem zökkentettem volna ki a nyugalmából. Őt már az is megviseli, ha hordozóba tesszük pl. orvoshoz menés miatt; ő nem lett volna boldog semmilyen nyerési lehetőségtől. Empátiám hatalmas ez irányban, engem is megvisel mindenféle szereplés vagy ügyintézés; nekem nagyon fontos, hogy ebből a nyugalomból csak akkor kelljen fájó szívvel kizökkentenem, ha muszáj. És ne legyen az, ha lehet.
Szóval ez a dolog, hála a jó Istennek, soha szóba sem jöhetett volna (egyéb technikai, gazdasági és praktikussági tényezők hiányáról nem is beszélve!).
Lényeg, hogy vizuális esztétikai szépségigényeket tökéletesen kielégítő cica -- mint persze egy csomó cica még rajta kívül (én mindben látom vagy az átlagos, vagy a feltűnő szépséget!) --, és a belső, nagyon szeretetteljes tulajdonságaival együtt meg pláne úgy gondolom, olyan mértékben gazdagítja az ember lelkivilágát, hogy meggyőződésem, igaz a mondás: "macska nélkül lehet élni, de minek".

Olvassunk kéket -- kihívás

Olvassunk kék könyveket!:)
Ez is Nessa kihívása, 77.-ként csaptam le rá.

@Lili98 ötlete alapján hoztam létre ezt a kihívást, annyi különbséggel, hogy ide nem lila, hanem kék könyveket várok.
A feladat egyszerű:
– részt veszek gomb;
– 3 db kék könyv elolvasása (olvasási link).
Értékelési link nem kell, viszont szívesen elolvasom.:)
A könyveket erre a polcra pakoljátok fel: (link)
Zöldítések valószínűleg hétvégenként lesznek; koleszos vagyok, nézzétek el nekem.
Sok sikert!:)

A következőket vittem, mindet szinte 1 hónapon belül olvastam:
     Danielle Steel: Apu
     Danielle Steel: A Dél ajándéka
     Jeaniene Frost: Síri csendben
Az érkező plecsni száma: 114.

10 db 300 oldalasnál hosszabb olvasás -- kihívás

10x300
címet adott Libricica a kihívásának, melyen 549. résztvevő voltam.

Ma (2013. 04. 13.) örökbe fogadtam a kihívást!
A kiíráson nem változtatok! Viszont arra szeretnék mindenkit kérni, hogy ha ír kommentet (nekem), akkor @Libricica legyen, hogy lássam is! :)
Valamint, ha valamit rosszul láttam/nem láttam, akkor azonnal szóljatok és intézkedem! :)
UPDATE: Visszatértem, remélem, mindenkit sikerült aktualizálnom. Kicsit lassú a netem és néha elmegy, de minden tőlem telhetőt megteszek, hogy jó gazdája maradjak ennek a kihívásnak :)
——————————
Ezzel a kihívással a kezdetleges olvasási undort szeretném orvosolni, nagy tekintettel az „elrettentő” oldalszámra. Amikor fiatalabb voltam, nem voltam hajlandó 300 oldalas könyveknél hosszabbakat elolvasni, mert egyszerűen megrémültem attól, hogy az a könyv milyen hosszú.:) Ma már, „felnőtt” fejjel a 300 oldalt tartom minimumnak, és az 1000 oldalas könyvek felé kacsingatok.
Bárki jelentkezhet, de elsősorban fiatalabbaknak szánnám ezt a kihívást (ha vannak). A feladat, hogy még ebben az évben olvassunk el 10 db, legalább 300 oldalas könyvet. Mert egy jó könyv úgyis eteti magát. Nem kell félni a csúnya, gonosz oldalaktól. :D
Bármilyen témában elfogadok könyveket, bármilyen nyelven. A lényeg, hogy olvassunk! Fontos azonban, hogy a kiadást társítsuk az olvasáshoz. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy kikeressük az olvasásunkat, és a jobb sarokban lévő fogaskerékre kattintva kiválasztjuk a „Kiadás társítása” nevezetű opciót. Csak 2013-as olvasásokat fogadok el; olvasási linket és értékelést kérek.
Kihíváspolcot mindjárt csinálok, oda kéretik felpakolni a kiolvasott könyveket. A könyveket lehet egyesével is hozni.
A polc: (link)
Szerk.: Nem kínozlak az értékelésekkel titeket, elég csak az olvasási link. ;)

Idei olvasásokból a kért 10 helyett 14-et vittem.
       1. Charlaine Harris: Véres leszámolás
       2. Charlaine Harris: Véres csapda
       3. Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz
       4. Jeaniene Frost: Karó és sírhant
       5. Jeaniene Frost: Síri csendben
       6. P. C. Cast--Kristin Cast: A Préda
       7. P. C. Cast--Kristin Cast: Megkísértve
       8. P. C. Cast--Kristin Cast: Megperzselve
       9. Danielle Steel: A kör bezárul
     10. Danielle Steel: A Dél ajándéka
     11. Danielle Steel: A birtok
     12. Danielle Steel: Váltságdíj
     13. Danielle Steel: Apu
     14. Danielle Steel: Charles Street 44 
Megjött a 113. plecsni.

Anyámnál tervezés nélkül

Ma dél körül anyukám hívott fel, hogy nem akarok-e véletlenül elmenni hozzá, mert némi diója, almája lévén sütött zserbót és almás lepényt, és annyi lett, hogy tutira nem maga fogja elpusztítani.
Életemben előforduló ismerőseim legnagyobb része nem változtatott volna az eredetileg erre napra betáblázottakon, ezt már számtalanszor megtapasztaltam. Én azonban bízom benne, hogy ezt a fajta rugalmasságomat nem fogom elveszíteni. Nagyon sokszor előfordult már évtizedek alatt, hogy csak indokolt, ígért, időpontos, megbeszélt programok nem voltak elmulaszthatók, ezt mindig be is tartottam.
Azonban, ha csupán én gondoltam el valamit, és olyan valami jött közbe, hogy az előre eltervezett dolgon minden további nélkül és mások programjának kavarása nélkül lehetett választani, én soha semmilyen ötletnek nem voltam elrontója; pláne, ha azzal mások kívánságának tehettem eleget.
Ma az influenzaoltás miatt akartam felkeresni a rendelőt, már elő is volt készítve oltási könyv, egyúttal bemutatandó újabb orvosi ambuláns lapok -- de mindez várhat!
Úgyhogy gyorsan összedobtam némi kaját, ettem, majd elbandukoltam anyámhoz. Legalább vissza tudtam vinni néhány cuccát, elhozhattam a múltkor jól otthagyott ernyőmet, megmutathattam neki Bencus óvodai fotózásának eredményeit, valamint el tudtam hozzá vinni 5 neki való könyvet és egy portörlő seprűt, amit régebben kért.

Meg kellett várni, míg Molly valamennyire lehiggadt a viszontlátás öröme után -- ez, mondjuk, elég sokáig eltartott. Most az a mániája, ami idáig nem volt, hogy nem elég, hogy fejem tetejéig ugrál aktívan és közben összevissza taperol, nagy örömmel és sorozatban nyalogatja képen az embert.:)) Hogy valamennyire óvjam több évszázados világos kisballonomat, egy fressnapfos óriásszatyrot tartottam magam elé, és úgy forogtam vele, hogy Molly ne tépjen le rólam semmit. Valamint, ha holnap menni kell valahova, azért tudjak kabátot felvenni... mivel hogy estétől nem száradna meg, másik meg nincs -- télikabátban még csak nem járunk!
Megkóstoltam a sütiket, ettem "pár marék" diót, ittam kávét, és egy csomót beszélgettünk.

 

 

 

Mollyt csak akkor tudtam fotózni, mikor már lehiggadt valamennyire. Ottlétem alatt nagyrészt aludt, de azért vagy kétszer kirohant, mert ugatni KELL. Kötelező.
Már fél 6 is volt, hogy visszaindultam. Némi hétvégére való fagyasztott cuccal, zöldséggel, savanyúsággal, dióval, kétféle sütivel, pár almával, paradicsommal-paprikával. Az ernyőmről sem feledkeztünk meg. Milyen érdekes, pont míg itt voltam, már megérkezve -- elkezdett esni az eső... persze csak lájtosan szerencsére.
Hazafelé is végig cseperészett, de ennyi "esőben" akkor sem ernyőzöm általában, ha nincs tele a kezem.