2013. november 6., szerda

Holdas kihívás

A holdfény ragyogása
címmel Fairy indított kihívást, 100. résztvevő voltam.



A kisfiam imádja a Holdat, ezért úgy gondoltam, csinálok egy holdas kihívást.
A könyv borítóján legyen a HOLD, vagy a címében szerepeljen a HOLD szó.
A feladat elolvasni 10 ilyen könyvet.
Az olvasásokat 2012 január 1-jétől fogadom el.
Ide kérném az olvasási és értékelési linkeket,
A polcra CSAK A KÖNYVEKET rakjátok fel! (link)
Csak magyarul megjelent könyvek jöhetnek! Mesekönyvet, képregényt NEM fogadok el!


A következő 10 könyvet vittem. Kettőben szerepel a Hold szó, a többinek pedig a borítóján szerepel a Hold. Ennek a 10-nek természetesen nemcsak olvasási linkjei, de értékelései is ott voltak linkekben egyenként.

1. Charlaine Harris: Vörös telihold
2. Margit Sandemo: Holdvarázs
3. Sidney Lawrence: A kalóz asszonya
4. Oya Baydar: Macskakaparás
5. P. C. Cast--Kristin Cast: A Préda
6. P. C. Cast--Kristin Cast: Megperzselve
7. P. C. Cast--Kristin Cast: Ébredés
8. Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz
9. Clive Barker: Az öröklét tolvaja
10. Margit Sandemo: Vándorlás a sötétben

És még néhányat pluszban vittem, értékelés nélkül:
11. P. C. Cast--Kristin Cast: Megjelölve
12. P. C. Cast--Kristin Cast: Elárulva
13. P. C. Cast--Kristin Cast: A kiválasztott
14. P. C. Cast--Kristin Cast: A vad
15. Melissa Moretti: A szerelem tengere
16. P. C. Cast--Kristin Cast: Megkísértve


Megkaptam a 101. kitüntetést.

Amikor rájönnek, hogy még élünk

Megismételtem két héttel ezelőtti jelenésemet a lakásfenntartási hozzájárulási ügyben. Most már beadhattam a hetekig gondosan gyűjtögetett papírokból, másolatokból és igazolásokból összeállított paksamétát, mert elmúlt november 1-je, amikor az előző évi lejárt.
Ügyintéző megdicsért, hogy minden milyen precíz és gondos, semmi nem hiányzik. Átnézte a beadványt, hangosan ellenőrizve-összegezve a részleteket. Megállapította, hogy nincs sem autónk, sem telkünk, sem hétvégi házunk, másik lakásunk, sőt még tolókocsink sem egyelőre..., és hogy 53 nm-en élünk hárman, az összes igazolható ugyanennyi, azaz 53 ezer Ft-ból.
És akkor feltett egy kérdést: mégis, mondjam már meg, miből élünk. Mert az itt a gond, hogy ha a közműves átvizsgálásnál egyértelműen látható, hogy több a kiadásunk, mint a bevételünk, akkor nagyobb problémánk lehet ebből a kérelemből, mint az, hogy megkapjuk-e a hőszolgáltatási díj havi párezres támogatását.
Mégis mi? Most mit is kéne tenni? Akkor jöhetnék ide sokkal jogosabban lakásfenntartási hj-t igényelni, ha nem 50, hanem kétszerese lenne a hármónk havi jövedelme? Akkor az már baromira sajnálatraméltó lenne, viszont normálisan reális. Az, hogy csak 53, az nem méltó a támogatásra, mert azt úgyse hiszi el senki, hogy abból ki lehet jönni! Tehát nyilván nyertem a lottón, vagy feketén keresem magam degeszre, mindeközben meg van pofám támogatást kérni!?
Íme a passzus: "Akkor nem biztosított a megélhetés, ha a családnak az egy fogyasztási egységre jutó havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 90%-át (2013-ban a 25650 forintot), és vagyona nincs." Ennyi nekünk tényleg nincs, a miénk 17 ezer/fő. De azért maga a passzus is igen elképzelhetetlen biztosított megélhetés szempontjából, hiszen ha abból csupán egy nagyon lájtos 50 ezer forintnyi számla lejön, akkor egy háromtagú családnál jó, ha 25 ezer Ft marad hármójuknak mindenre!
Nos, nekünk ennyi sincs, és itt van a strucc elásva!

Addig bárki félrefordítja a fejét, és a kutyát nem izgatja, hogyan tartunk fent lakást és miből élünk meg. Mi sem természetesebb, hogy még élünk. Mi sem természetesebb, hogy még fedél van a fejünk felett és nem vesszük nyakunkba hajnalonta a lakótelepet, derékig eltűnve a kukákban... Magánügy, ugye...?! Ki nem sz@rja le?
Onnan pedig már, hogy hivatalból járó támogatásért "esedezünk", érdekes módon azonnal feltűnik, hogy hát b@ssza meg, ebből nem is lehet megélni! Mit ad isten, azonnal világos lesz bárkinek! Ennek ellenére mi mégis élünk! Van pofánk hozzá! Tehát qrva nagy susmus lehet a dologban!

Sőt, itt-ott elhűlnek, hogy nincs 9000 Ft-om vonatjegyre -- hát hogy létezik ilyen? Vagy hogy hogy nem tudok létfontosságú gyógyszereket megvenni, vagy a lányomnak probléma egy buszjegy -- nemhogy nekem egy retúr vonatjegy Pestre? Ilyenkor magyarázzak bármit is? Ilyenkor elfogy a szó, nincs értelme semmiféle meggyőzésnek arról, hogy bizony, létezik ez a fajta világ... és hallgatunk. Nincs miről beszélni azokkal, akiknek olyan szintű "problémáik" vannak, amik nálunk soha, álmainkban sem kerülhettek szóba.
Hogy nem tudok egy használt hűtőt venni, és a 23 éves leszakadt ajtajúval vegetálunk másfél hónapja, vagy hogy a vízszerelő attól még, hogy 22800-as jövedelmű vagyok, ezt nem tudhatja, de ha tudná is, ugyanúgy 10 ezret kér a munkájáért, ami nekem félhavi jövedelmem; vagy hogy évjárat szerint dupla számjegyű kabát- vagy cipőfélék állnak rendelkezésemre? Ha itt-ott időnként megvarrom az ekcémától sajgó kezemmel, akár örökéletűek is lehetnek...
Ha lenne kedvem, ezen az antiempátián fél napig röhögnék, ami a 9000-es vonatjegyen való hüledezést illeti! Mert pont hogy nem a vonatjegy szintű a kérdés, hanem néha pontosan az, hogy két hétig mit eszünk! Tiszta sakk az egész, túlélésre játszás, stresszek halmaza; erre sincs meg arra sincs; meg az, hogy pokoli akarattal sem tudok tartósan szabadulni valami végső félelemtől, tragédiától -- ámde megoldástól.

Az, hogy olyan rohadt nagy szerencsém van, hogy létezik a világon 1-2 olyan, természetesen szintén az anyagi létra alján vagy közelében álló ember -- pl. a nyugdíjas anyám, aki nem él örökké 82 évesen; vagy István, aki nem többszázezreket keres és minden hónapban, sajnos, számíthatok rá, hogy vége, nincs tovább, nem tud tovább... vagy régebben Dani, aki ideadta az Erzsébet-utalványát szegénykém, minimálbére dacára (de nyilván az illeték óta ő sem tudna, nem is lenne alapja erőltetni az elfogadást, hiszen örüljön, ha valahogy kijön hónapról hónapra, a hitelkeretét is felhasználva, sajnos), akik egy darabig megengedhették vagy megengedhetik saját szükségleteik dacára és nélkülözve is azt a bizonytalan idejű és mértékű támogatást; az számomra életmentő! Nekik nem mindegy, hogy mi élünk-e vagy sem, éhen döglünk-e vagy kukázunk, vagy be tudom-e fizetni a jövedelmem háromszorosát kiadó számlákat, hogy ne jöjjön a végrehajtó, a kilakoltatás és a hajléktalanság... netán az azt megelőzendő hetedikről való leugrás (lásd épp mai, de már hányadik hasonló hír a netről -- és hány van még, amiről nem szól a fáma, csak tudjuk). Mindez egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem gond néha még a parizer vagy a tojás is! És ez hol van még akkora luxustól, mint egy a használthűtő-szükséglet? És különben is: meddig tudnak ők segíteni? A segítség itt konkrétan a létfenntartást jelenti, nem luxusdolgokat!
Hiszen saját évi pár ünnepeimre (név-, születésnap, karácsony) is a macskáimnak kérek szükséges dolgokat, amit másként nem tudnék megvenni -- nem magamnak, hogy pl. a kissé szakadt (régi, 2500 Ft-os kínais) cipő helyett másikat vehessek (ezt a sort hosszan folytathatnám). Mindez nem arra utal, hogy dúskálnánk...
Az ilyen segítséget, támogatást hol várná el a Hivatal, hogy bevezessük annak érdekében, hogy rendben legyen az igényléshez szükséges felpumpolt összeg, mikor nincs rá rubrika?

Az ügyintéző azt javasolta, írjak be csak úgy, lájtosan a jövedelmi táblázat alá a levegőbe sk. és aláírva egy sort, hogy családi támogatás ennyi meg ennyi. És hogy reméli, nem lesz probléma.
Én is remélem.
Ha mégis, akkor zűr lesz, s én jól megátkozom magam, hogy ekkora barom vagyok, hogy van pofám ilyen illetlenül ...csányi bevétel mellett hőszolgáltatói számlához való hozzájárulást kérvényezni...

2013. november 3., vasárnap

Az első 100 db Moly-plecsni!

Nos, most úgy gondoltam, mivel Moly-kihívásos kitüntetésekből összegyűjtöttem már százat, itt az ideje, hogy valahol egybegyűjtsem őket. A bármi okból visszavontakat természetesen nem tartalmazza: pl. nemrég jött be az, hogy pl. aki két- vagy több éves Moly-tagságért kapott plecsnit, attól visszavonták az előző évekért kapottakat. Vagy pl. az olyat, amit a kihívó ajándékplecsniként talált ki és akart vele örömet szerezni.
Szóval itt azok a plecsnik állnak, amik a Moly-oldalamon is sorakoznak: az első 100.


 

2013. november 2., szombat

Szemszínhez kötött kihívás

Szemszínhez kötött olvasás
DreamerGirl kihívása, ezen 169. voltam.


Mivel SarahSparkle csinált hajszíneset (link), gondoltam, csinálok szemszíneset. Hogy megkapd a plecsnit:
– Írd le a szemed színét, valamint olvass és értékelj 2 db olyan színű borítójú könyvet.
VAGY:
Írd le a szemed színét, olvass és értékelj LEGALÁBB 2 könyvet, amiben a főszereplőnek olyan színű a szeme, mint neked. A könyveket tedd fel arra a polcra, amelyik a Te szemszínedhez kapcsolódik.
A zöldszeműek polca: (link)
A kékszeműek polca: (link)
A barnaszeműek polca: (link)
A szürke, fekete, egyéb szemszínűek polca: (link)
Az olvasásokat 2011 elejétől fogadom el.

Igyekeztem pont olyan borítójúakat választani, amilyen a szemszínem.
De mivel kékeszöld polc nem volt, ezért a zöld polcra pakoltam fel a következőket:
     Amanda Quick: A zöld kristály
     Echo Heron: Állapota válságos

És hurrá, itt a 100. plecsinyi!

Lila kihívás

A Lila kihívás-t
Mazsiradzsi indította, melyen 232.-ként vettem részt.


Üdvözöllek nálam, a Lila világban! :D Nem titok, kedvenc színem a lila, így úgy gondoltam, jól jönne egy "lila kihívás".:)
A kihívás lényege:
– Elolvasni 4 olyan könyvet, amely borítóján a lila szín dominál!
– Elfogadom azt is, ha a címében szerepel a lila szó, bármilyen nyelven.
– Az olvasás nyelve szabadon választott.
– 2012 januárjától élnek az olvasások.
– A plecsni átvételéhez szükséges: 4 lila színű könyv olvasása + értékelése, és kérném azt is leírni, hogy JÓ VOLT-E A SZÍNVÁLASZTÁS A KÖNYV TARTALMÁHOZ, VAGY SEM. :)
Itt a polc, ahonnan lehet válogatni, lehet rá rakosgatni is: (link)
Ide pedig az értékelések jöhetnek: (link)
Olvasásra fel, aztán nem belilulni! :D

*
A következő lila könyveket választottam a megjelölt határidőkezdettől, amelyiknek nem volt még értékelése, megírtam, aztán pedig külön mindegyiknél megindokoltam, miért illett a könyv tartalmához a lila szín. (Ugyanis az én egyik kedvencem is a lila, tehát alapból tetszik egy ilyen színű borító, de ezeknél ráadásul még külön "egyénre szabottan" is stimmelt.)
     1. Jeaniene Frost: Síri csendben
     2. Martha Tailor: Beavatkozás
     3. Nora Roberts: Ég és föld
     4. J. R. Ward: Megbosszult szerető 
A 99. plecsnim egy tüneményes lila bagoly lett:

2013. november 1., péntek

Mindenszentek -- temető


Ma Szilvivel szép és eredményes napot könyvelhettünk el Mindenszentek alkalmából. Nem kevesebb, mint 5 órát töltöttünk temetőlátogatással.
Anyukámat szerencsére már kedden ki tudta vinni öcsém. Mivel beszéltünk azóta pár órát anyámmal, mesélte, hogy várakozáson felül szépek és csak kevés munkát igénylőek voltak a sírok a szeptember 16-i látogatásom óta. Anyukám minden közeli sírunkhoz így, öcsém segítségével könnyen ki tudta vinni és elosztani kertje most nyíló tartós virágait.

 
 
 

Szerencsére eszembe jutott szerszámokat, eszközöket és kellékeket vinni, lényegében venni a virágokat és a zárt mécseseket kellett. Mi Szilvivel váltva csináltunk mindent. A levélsepregetés volt a legidőigényesebb, azt ő kisseprűvel, én pedig kis levélgereblyével csináltuk.Utána elhordtuk újságpapírban, kézben vagy nejlonszatyrokban. De jó haszna volt a metszőollónak is, mert Szilvi örömmel vagdosta le a nagyanyám sírja fölé már-már teljesen ráhajló fenyőágakat.
Az út elején bementünk a kis magánépítésű, fantasztikusan szép ökumenikus kápolnába, mert Szilvi ott még nem volt. Itt is fotóztam. A szökőkút is működött; a krematórium előtt meg már készülődtek a különböző egyházi szertartásokra, műsorokra.


 

"Kötelezően" voltunk apukámnál, nagyanyámnál, nagynénémnél. A sokféle nagyobb fejű virággal változatosabbá tettük az apróvirágokból álló csokrok vázáit, mindenhol letakarítottuk a leveleket, ahol kellett, metszettünk, vizet vittünk, szemetet elhordtunk. Mindenhol gyújtottunk zárt mécsest és kicsiket is.
Nagyanyámnál és apámnál felhasználtuk a régebbi adventi koszorúink félig égett díszgyertyáit is, nagyon jól mutattak a sírokon...

 

Ezek előtt-közben-után -- ahogy kijött a menet közbeni lépés -- látogattuk meg a barátokat, ismerősöket, sőt nem ismert rokonokat is.
Kezdtük Zoli barátomnál majd Jucika barátnőmnél; az ő sírjaik mindig nagyon rendezettek és folyamatosan látogatottak; ezeknél gyakorlatilag csak megemlékezés szintjéig vagyunk virággal, és ilyenkor mécsessel.
Zolitól nem messze fedeztem fel még szeptemberben egy olyan apai nagynéném sírját, akit már anno a családfánk kutatásánál paramétereivel együtt megtaláltunk és felvezettünk. Igaz, hogy meghalt az én születésem előtt 1 évvel, de annyira elhanyagolt a sírja, hogy Szilvi nem bírta megállni, hogy ne vegye kezelésbe; így aztán félóráig takarítottuk a levéldunyhát róla. Alattuk műcsokrokat találtunk, melyeket jól lerázva végül is a levelektől megtisztított földre igazgattunk vissza. Mécsest is gyújtottunk nála, mindenesetre határozottan jobban nézett így ki a sír...

 
 
 
 

Hasonló a sírja anyukám egy közeli volt kolléganőjének, ami annál meglepőbb, mert igencsak forgalmas díszhelyen áll. Itt szoktunk haladni távolabb, a mi sírjaink felé. Tiszta égés a sok csilivili sír között egy ilyen -- bár fekete márvány, aranybetűkkel, de -- elhanyagolt sír. Már majd' 20 éve anyukám szokta rendezni a sírját... gazol, ültet, virágot visz rá; de ő sem fogja örökké csinálni! Most mindketten rávetettük magunkat Szilvivel: gereblyéztem, ő seprűzte a köbméternyi levélhalmazt, majd amennyit bírunk, el is hordtunk belőlük. Mécsest is gyújtottunk és igen messziről hoztam vizet az egy szál krizantémunknak. Tulajdonképpen egyébként most is, ami a levélhalmaz eltakarítása után maradt a síron, az is anyukámnak köszönhető: ugyanolyan halvány rózsaszín őszirózsákat ültetett a sírra, mint amilyen a "mieinknél" is vannak. Ezek tartósak és évről-évre nyílnak.

 
 

Anyukám volt barátnője és szomszédasszonya sírjához is vittünk virágot és gyújtottunk két kis mécsest, de az ő sírja nem igényel mást: bármikor megyek, mindig nagyon-nagyon ápolt és gondozott. Ezt a szomszédasszonyát anyámnak Szilvi is nagyon szerette... gyerekkori nyaraikon mindennapos vendég volt anyámnál Katóka néni, és anyám unokái élvezettel hallgatták mindig a beszélgetéseiket. Én meg kiskorom óta ismertem, és én is nagyon kedveltem mindig...
Ezek után még gyújtottunk mécsest a Jézus-szobornál, a hadi elesettek kopjafájánál; majd felvetettem Szilvinek, hogy nincs-e kedve elgyalogolni egy megállónyit a "fal mellett" az első kapuig, és ott megnézni a múltkor megtalált és újra felfedezett dédapámék sírboltját. Lelkendezve mondta, hogy deeeee!!!!!
Úgyhogy még maradtak is mécseseink és egy szál fehér krizantémunk, tehát egy negyedórás séta következett. Mivel nagyon megjegyeztem a több éves nemtalálás után a sírbolt helyét, így hamar meg is találtuk, Szilvi végtelen örömére. Látszott, hogy valamikor volt látogatva, mikor még kardvirág is volt; de fogalmunk sincs, kicsoda. Lehet, hogy ugyanolyan leszármazottja valamelyik rokonnak, mint mi vagyunk?
Most sepregetni nem kellett szinte semmit, de elvittem a lejárt szavatosságú virágmaradványt, kerestem -- jó messze találva -- egy kutat, elmostam a flakont, és a tiszta vízbe beleraktuk a virágot. Szilvi vágott a metszőollóval a közeli fenyőről gallyakat, így kicsit "konkrétabb" lett a virágszálunk.:) Valamint gyújtottunk egy fedett és négy kicsi mécsest a hatalmas sírbolton. Jó sokat fényképeztünk, Szilvit le sem lehetett állítani...:) Ekkor és itt láttunk két temetői cicát, egy cirmost és egy feketét. Nagyon jól néztek ki, látszott, hogy hozzá vannak szokva az emberekhez (sokan etetik őket) és jó húsban vannak.:) Az egyiket sikerült is lefotóznom:


Ugyanitt, a nagyapámék sírja mögött megnéztem és lefotóztam régi barátnőm apja és férje gyönyörűen és rendszeresen ápolt dupla sírját, majd a közelben megkerestük Szilvi tragikusan meghalt 15 éves osztálytársa csodálatos és napi szinten ápolt sírját, ahol szintén meggyújtottuk utolsó két kis mécsesünket...

 
 
 

Hazafelé remek érzés volt, hogy tök véletlenül még le is tudtunk ülni a buszon, pedig szerintem bátran mondhatom, hogy ez az utolsó 30-40 évben, Mindenszentekkor még soha nem fordult elő! Annak tulajdonítottuk a dolgot, hogy a trolik szinte egymást érve járnak, és azok által mentesítve van az egy szem, ilyenkor 10-15 percenként járó temetői 22-es járat.
Mindenesetre ültünkben éreztük csak, mennyire rohadtul elfáradtunk. De jóleső fáradtság volt, mert mindent elvégeztük, amit csak lehetett; sokkal több helyen voltunk a tervezettnél, mindent megcsináltunk, gyakorlatilag minden helyre jutott minden, ahova szükség volt. Jó idő volt, nem esett, nem fújt, bár igaz, a mai nap folyamán nem volt napsütés, mint szinte hetek óta mindig. De a mécsesek tartósan égtek mindenütt!
Nagyon kellemes, jóleső nap volt. Nem éreztem letargiát, szomorúságot. Inkább a szépség, a nyugalom egy kis melankóliával fűszerezve jellemezte a látogatást, a lelki találkozást szeretteinkkel...

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Szivárványos kihívás

Szivárvány: 7 szín -- 7 könyv
Breezy ezzel a címmel indította igen népszerű kihívását, 404. voltam szám szerint.


Ahhoz, hogy szivárványt lássunk, két dologra van szükségünk: Napra (aminek a hátad mögött kell lenni) és esőcseppekre. Amikor az esőcseppek lebegnek a légkörben, mindegyikük kicsi prizmaként viselkedik. A napsugár áthalad az esőcseppeken, és a fény megtörik, szivárványt hoz létre.

– 2012-től érnek az olvasások.
– Mind a hét színben (kék, lila, rózsaszín, piros, citromsárga, narancssárga, zöld) egy könyvet elolvasni.
– A borító színe a lényeg.
– Hozzászólásban írd meg a hét olvasás linkjét, de az olvasási linkekhez mindenképp adj hozzá borítót, mert sok könyvnek különböző kiadása is van és a borítók színe is eltérő lehet.
– Ha könnyebben számon tudod tartani, csinálj egy saját polcot, ahová felpakolod a könyveket (elég addig megtartanod, amíg nem adok zöldet), és ezt kell linkelned nekem!
– Lehet részletekben is hozni az olvasásokat.
– A borítók legyenek egyszínűek, vagy minimum 75%-uk legyen a kért színű; kérlek NE hozzatok olyan könyveket, ahol csak egy kis részen szerepel a szín.
– Barnát nem fogadok el narancssárgának vagy pirosnak, sem rózsaszínt lilának és fordítva.

UPDATE: Átvettem a kihívást.
UPDATE2: Fontos! Ezentúl megkérnélek titeket, hogy aki polcot készít, minden könyvhöz megjegyzésként másolja be az olvasási linket a könnyebb ellenőrzés érdekében! Köszönöm!

A kép Leonid Afremov festménye.

A következőket vittem, azonnali sikeres teljesítéssel elkönyvelve:
kék: Robin Cook: Válság
lila: J. R. Ward: Megbosszult szerető
rózsaszín: J. R. Ward: Megváltott szerető
piros: Danielle Steel: A kör bezárul
sárga: Melissa Moretti: A szerelem illata
narancs: Danielle Steel: Magányos sas
zöld: J. R. Ward: Feloldozott szerető

98. plecsnimmel jutalmazták.:)