Kórházas kihívás

Kórházas történetek
Petrus601 kihívása, 217. résztvevőként voltam benne.

Mostanában több olyan könyv került a kezembe, ami kórházban játszódik, vagy van 1-1 kórházas részlet benne. És igenis érdekes történetek, még akkor is, ha néha nem 'happy end' a végük.:)
Olvassatok el 2 (azaz kettő) darab ilyen könyvet.
Linkeljetek OLVASÁST (év, hó, nap) és ÉRTÉKELÉST (szöveges, pár mondat/sor) is!
Polcra pakoljatok! (link)
Az olvasások 2012-től érnek. Egyesével is jöhetnek a könyvek, számon tartom őket.
Jó olvasást mindenkinek!:)

KIEGÉSZÍTÉS: olyan könyv is szóba jöhet, ahol laborról, iskolai orvosi szobáról vagy egy rendelőről van szó, viszont ha ilyen van, kérem azt a részletet, ahol előfordul. Köszönöm.:)


Részemről Robin Cook: Válság, valamint Martha Tailor: Gyilkos tűk című könyveinek linkjeit vittem.
Zöldülés és plecsni (43.):

Búcsú Kleofástól

 1993--2013

Aki nem tapasztalta ezt, nehezen képzeli el, de egy kétéltű is hozzá tud nőni az emberhez. Pláne, ha illető ember élete több mint egyharmadában az a kétéltű vele volt, ő gondozta, figyelt rá, gondoskodott szükségleteiről és relatíve kényelméről.
Aki nem tapasztalta, azt hiszi, hogy egy kétéltű -- finoman szólva -- nem valami okos állat. Nyilván nem az, ha macskához, kutyához mérjük. De a maga közegében, magához mérten igenis, meglehetősen okos tud lenni egy vörösfülű ékszerteknős is.
Megismeri a gazdi hangját, figyeli minden lépését és reagál rá. Ha éhes és meglátja a gazdit, határozottan jelzi. És ha a gazdi helyett nagyon-nagyon ritkán másra van bízva 1-1 etetés, a kétéltű képes nem enni, vagy csak nagyon ímmel-ámmal, később és keveset. Mert látja, tudja, hogy ez nem a gazdi.
Nagy különbség volt, ha én léptem a konyhába, vagy ha bárki más. Ha én, megvolt a lelkendező tiszteletcsapkodás, hangoskodás; míg ha más, akkor csak csendes figyelgetés.
Ha gondoltam arra, mennyi idős, mindig azt hittem, '92-ben vettük gyönyörű kis kitűzőként, mert azt tudtam, hogy Dani másodikos volt, mikorra teljesen kitört rajta az állatmánia és -szükséglet, s mivel súlyosan allergiás asztmás volt, szőrös vagy tollas állat szóba sem jöhetett. Akkoriban volt a Turtles rajzfilmsorozat, és orrba-szájba nyomták minden létező módon a teknőcöket: Daninak is volt több ilyen pólója, szabadidőruhája, ágyneműje, bögréje, radírja, füzetborítója meg később az összes figura kisebb-nagyobb méretekben -- minden, amit csak el lehet képzelni. Halomra gyűjtötte a kis sárga papíros, teknőcöket ábrázoló rágós göngyölegeket, még a földről is képes volt összeszedni.
Szombat reggelenként pontosan fél 8-kor egyszerűen muszáj volt nézni az RTL-en akkor lévő Turtlest, még az órát is felhúztam és nem aludtunk tovább, mert Dani képes volt egész nap duzzogni azért, ha nem keltettük fel és nem láthatta kedvenc sorozatát. Soha nem felejtem el az arcát, amikor moziban láttuk az első teknőcös "nagyfilmet". Az az ámulat, az a "megdicsőülés"...!:))
Egy szó mint száz, Dani kezdte a másodikat, Szilvi a hatodikat, amikor megvettük Kleofást és Tóbiást; ebből számoltam mindig ki, mennyi idős is Kleofás. Csakhogy nemrég konkrétan utánaszámoltam, és rájöttem, hogy '93-ban kezdte a másodikat, mivel hogy halasztott...
Előbb Tóbiást vettük meg, Dani odavolt a boldogságtól. Aztán jött az, hogy szegényke egyedül van... (katasztrófa!), és hát jött Szilvi is, hogy Daninak van, neki meg nincs... Na jó, oké, egy hét múlva Kleofás is megérkezett. Ekkor még kis pálmafás, önmagából kiképzett pihenődombos műanyag, bab alakú "medencéjük" volt. Gyönyörűek voltak, tényleg mint a kis ékszerek. Természetesen ki más takarította volna őket, mint én -- ez azért biztonságosabb volt így --, és ez végig így is maradt.
Pár hét múlva Tóbiás (soha fel nem deríthető okok miatt, hiszen ugyanazt kapták, ugyanúgy voltak tartva) páncéllágyulás következtében elpusztult, mire hazamentünk a napi melóból-suliból. Volt nagy sírás-rívás... Ekkor azonban már úgy gondoltuk, elegendő lesz a továbbiakban egy teknőc is, nem ragaszkodtak a gyerekek a "pár"-hoz.

Kleofás rohamsebességgel nőtt, hamar kinőtte a kis bab alakú műanyag medencét. Kapott rendes akváriumot, követ bele napozónak, vízmelegítőt, hőmérőt. Igyekeztem változatosan etetni, de pl. a zöldségeket soha nem fogadta el. Amíg elfogadta, rendszeresen gondoskodtam neki csirkemellről, halról, csirkemájról -- ezekből vékony kis darabokra vágott diónyi adagokat tettem alufóliába, majd fajtánként zacskókba téve lefagyasztottam. Ezenkívül a változatosságot még a bolti kaják is kiegészítették: szárított hal, fehér hal, mirelit apróhal, mirelit csiga, szárított rák, szárított marhaszív. A különböző színes vitaminokat nem igazán ette.
Etetéskor áttettem egy műanyag lavórba, hogy ne koszolja a vizét; de az akváriumtakarítást heti egyszer minimum meg kellett csinálni. Ez azért szükségtől függött, mert volt, hogy 2-3 naponként ki kellett tisztítani az egész hóbelevancot, mert sokszor mentem haza illatáradatra, mely annyira azért nem volt kellemes...
Ez néha tortúra volt és nem igazán hiányzott mindig a dögnehéz akváriumcipelési és aprólékos, minden kapcsolódó eszközt átsúroló szertartás, de mindig meg volt csinálva. Mert ha állatot tart valaki, ez is hozzátartozik, meg a felelősség. Az állatok nekünk vannak kiszolgáltatva, gondoskodnunk kell minden élethelyzetünkben róluk -- vagy a pótlásunkról, ha pl. kórház, nyaralás miatt én nem vagyok...
Sajnos, a teknőcöktől nagyon sokan hamar megszabadulnak... amint kényelmetlenné válik a tartásuk és már nyűg a gondozásuk, egyszerűen kiteszik, jobb esetben állatkertbe, tavakba viszik...
Én tudom, hogy Kleofással soha nem bírtam volna ezt megtenni, és biztos vagyok benne, hogy nem élte volna sokáig túl, ha úgymond, kiteszem a Békás-tóba... hiszen hozzászokott az ellátáshoz, relatíve egyenletes hőmérséklethez, hogyan tudott volna ő átállni egy önellátó-ragadozó életmódra? És nekem milyen lett volna a lelkiismeretem? Nem ő kérte annak idején, hogy megvegyük...
Dani, mikor elköltözött, felajánlotta, hogy elviszi magával Kleofást. Könnyíteni akart rajtam, tudta, mennyire fáj a gerincem, mikor cipelem az akváriumot... De nem engedtem, úgy gondoltam, nagyobb biztonságban van nálam. Nem mintha nem bíznék meg Daniban, de nem szokott hozzá a rendszeres gondozásához, óhatatlanul -- még néha velem is -- megtörténik, hogy nem figyel oda... nincs otthon és elpárolog a víz, ennek következtében a bedugott fűtőszál "felrobban" (volt ilyen így is, nem is egyszer; mikor Kleofás kitolta a fűtőszálat a vízből nagy mozgása következtében, s ez elég veszélyes szitu!); nem takarítja idejében, mert éjszakás és fáradt... szóval nem adtam. Mégiscsak az én békám...
Jó volt látni rajta mindig azt, hogy megismer, hogy ragaszkodik. Tudom, hogy én voltam neki az első számú. És igaz, hogy húzhatott volna jobb lapot is -- mert lehet hallani óriás akváriumokról, mi több, medencékről --, ahol sokkal szuperebb ellátásban, kényelemben részesült volna, de hát ezt egy szűk panelben nem tehetem meg. Azonkívül figyelembe kellett venni saját fizikai erőmet is -- csak akkora akváriumot tarthatok, amilyet elbírok. Szóval éppenséggel lehetett volna neki jobb is, de én bízom benne, hogy így is átlagon felüli teknősélete volt.

Kleofás ugyanis 20 évesen, 2013. szeptember 5-én estére végleg álomba szenderült.

Nem ért váratlanul, augusztusban már alig evett, később "téli álomba" menekülve egyáltalán nem (ez, mint megtudtam, nem függ évszaktól), csak onnan tudtuk, hogy él, hogy ha hozzáértünk, mozdult.
Utánajártunk és megtudtuk: a vörösfülű teknősöknél a téliálom-alvás bármilyen évszakban bekövetkezhet, ha pl. a vízkörnyezet pár fokkal hűvösebb lesz (nyáron a nagy hőségben általában a fűtőszál túlmelegíti az eleve 35 fokos lakásban a vizet, ezért mindig ki-be húzgáljuk, vagy lecseréljük kisebbre, hogy ne melegítse túl a vizet -- de eddig még Kleofásnál nem tapasztaltunk "téli álmot" semmilyen "beavatkozásra"). A "téli álom" általában nem probléma; van, aki direkt "telelteti" is a kétéltűt. Ilyenkor teljesen lelassul, szinte leáll az anyagcseréje. Csak így tudott még evés nélkül hetekig életben maradni. Viszont az a nem evés már előbb megjelent... 

Azt is megtudtuk, hogy a lakásban tartott vörösfülű ékszerteknősök élettartama 15-20 év. Kleofást 1993 novemberében vettük párhetesként. Most lett volna 20 éves, tehát szegénykém elérte az intervallum határát...
Életem jelentős részében játszott szerepet, rengeteg emlékem marad meg róla.
Legyen neki békés az örök tél.

Bezzeg... -- kihívás

Bezzeg az én időmben

Ezt a kihívást The_girl_on_fire indította, én az 50. résztvevő voltam.

Sziasztok!
Nagyon szeretem Fehér Klára: Bezzeg az én időmben c. könyvét. Évek óta az egyik kedvenc könyvem, mióta még általánosban a kezembe akadt. Rengetegszer olvastam már, és tudom, hogy még nagyon sokszor el is fogom. És ha egyszer lányom lesz, biztos, hogy a kezébe fogom adni, mert ez egy végtelenül kedves, aranyos és sajnos, szomorú könyv. De mindenképpen megéri elolvasni.
Szóval, amit szeretnék: olvassátok el, nem lényeges, hogy mikor, hányszor. Kérek szépen egy olvasási és egy értékelési linket is.
Mindenkinek jó olvasást :)

Mivel mindegy volt, mikori olvasás, hoztam az én tinikorimat.:) Igaz, hogy nekem is nagy kedvencem volt és sokszor olvastam; de én akárhányszor olvasok is egy könyvet, csak egyszer, az elsőt vezetem be az olvasott könyvtáramba.
Jött a plecsni is (42.):

Kezdőbetűk ugyanazok -- kihívás

Szerzők a kedvenc betűddel!

Kitekaktusz indította a kihívást, részt vettem 103.-ként.

Válassz ki egy betűt! Keress 3 szerzőt, akiknek a VEZETÉKNEVE azzal a betűvel kezdődik!
Mind a 3 szerzőtől hozz egy olvasást! 2012 utáni olvasásokat fogadok el!
Gyermekkönyvek, mesekönyvek nem játszanak!
A könyveket tedd fel a polcra, légy szíves! (link)

*
S betűvel hoztam három írónak 1-1 könyvét:
Danielle Steel: Hercegnő
Margit Sandemo: Hóvihar
Annie M. G. Schmidt: Macskák társasága

És jött egy aranyos plecsni 41.-ként:

Kihívás Katalin névre

Katalin!

Már volt egy hasonló, Krisztina névvel -- ezt most Jessica indította, én voltam a 286. résztvevő.


A Katalin görög eredetű női név, a görög (Aikateriné) név magyar változata. Jelentése nem egyértelmű: elterjedt nézetek szerint a görög (katharosz) szóból származik, amelynek jelentése: „(mindig) tiszta”. Mások szerint a görög (Aeikatherina) névből ered, melynek jelentése: „nyilazó”, „biztosan célzó”. A magyarba feltehetően a német Katharina vagy a latin Catharina forma közvetítésével került.

Más nyelvű megfelelői:
angol: Katharine, Katherine, Catherine, Kathleen, Kathryn, Katrin, Katrina, Kate, Katie
arab: Katrín
bolgár, orosz: Jekatyerina
cseh: Kateřina
dán: Katharina – lásd még: Karina
finn: Katariina, Katarina – lásd még: Karina
francia: Catherine
görög: Ekateríni, Katerina
grúz: Ketevan, Ekaterine
holland: Catharina, Katrijn, Katelijne
horvát, szerb: Katarina
ír: Caitlín
izlandi: Katrín
latin: Catharina
lengyel: Katarzyna, Karina
német: Katharina
olasz: Caterina
norvég, svéd: Katarina – lásd még: Karina
portugál: Catarina
román: Ecaterina
spanyol: Catalina
szlovák: Katarína
ukrán: Katerina

A kihívás egyszerű.
Olvass el egy olyan könyvet,
– amelyikben a főszereplőt/ fontos szereplőt Katalinnak hívják (vagy idegen nyelven való megfelelőjeként); vagy
– amelyet Katalin (vagy idegen nyelvű megfelelője) írt.
A kihíváshoz EGY könyv is elegendő.
2012-től fogadok el olvasatot.
Mégiscsak csináltam egy polcot. Nem kötelező, de azért rakjátok fel a könyvet, amit olvastok a kihívással kapcsolatban. (link)

Vittem mindkettőt:
Danielle Steel: Magányos sas (itt a főszereplőt hívják Kate-nek),
Kate Wolf: Lassie és a barlang titka (értelemszerűen az író keresztneve).

És megérkezett a 40. plecsnim. Majd egyszer felrakom egyszerre az összeset.:)

A kihívás tárgya Sissi/Sissy

Olvassunk Sissiről!

Lilyom indította, 39. résztvevőként vettem benne részt.

Teljesítéshez szükséges:
– 1 olvasási link,
– 1 értékelési link,
– 3 jellemző szó Sissiről.
Bármilyen könyv választható, a lényeg, hogy róla szóljon!

*

Én három linket küldtem, mivel ez a sorozat így teljes, és ha már olvastam...
Marieluise von Ingenheim: Sissy 1. – Egy kislányból császárné lesz
Marieluise von Ingenheim: Sissy 2. – Egy szív és egy korona
Marieluise von Ingenheim: Sissy 3. – Egy császárné naplójából

A három szavam, miután 38-an már rengeteg találó jelzőt felhasználtak: kedves, tisztaszívű, mély igazságérzetű.

Plecsni (39., ugyanannyi, mint ahányadik résztvevő voltam e kihívásban):

Esküvős kihívás

Éljen az ifjú pár!
Aamu kihívásának a címe, melynek a 298. résztvevője voltam.

Gyűjtsünk olyan könyveket, amelyekben kimondták a boldogító IGEN-t. :o)
A kihívás lényege:
– olvass el (bármilyen nyelven) egy „pár”, azaz 2 db könyvet, melyekben van esküvő;
– értékeld ezeket a könyveket és ide hozzászólásban linkeld be (ha lehetséges egyszerre a kettőt);
– 2011. december 17-től elkezdett könyvek számítanak;
– újraolvasás is ér.
Ajánlópolc, melyhez adható a könyv: (link)


*

Danielle Steel: A gyűrű és Nora Roberts: Vadvirágok c. könyvét vittem a linkekkel.
A plecsni a 38.: