Zöld Moly-kihívás

Zöldüljünk!

T_kmaria indította, eddig 166 résztvevővel.

Imádom a zöldet! Imádom a zöld borítójú könyveket! :)
Gondolom, nem vagyok egyedül, szóval olvassunk minél több zöld könyvet!

A zöldítéshez kérek szépen:
– 8 db zöld borítójú könyvet! (Ha kérhetem, tényleg a zöld szín domináljon!)
– A 8 könyv olvasási linkjét kérem hozzászólásban belinkelni. 
– 2012 márciusától érnek az olvasások. TELJES DÁTUMOT KÉREK!!! Az évszám nem elég.
– Bármilyen nyelven olvashatod a választott könyveket.

Ha kérhetem, olyan könyvekkel jelentkezzetek, ahol az oldalszám 100 fölött van. Egy-két 100 oldal alatti belefér, de több nem. Köszönöm!
A polcra én teszem fel a könyveket, nektek elég az olvasási linket hozni. (Polc linkje)

* *

1 év 5 hónap intervallumból lehetséges a zöld könyvek belinkelése. Ehhez képest belinkeltem a biztonság kedvéért 13-at, mert nem voltam benne biztos, mennyi számít dominánsnak a zöldből -- ehhez nézegettem a polcon lévőket is, és úgy találtam, ezek közül azok, amelyek nem teljes zöldek, azért még beleférnek a dominanciába... de ha 5 nem lesz jó, akkor is teljesíthetek.
1. Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
2. Anne Tyler: Fekete bárány
3. Oya Baydar: Macskakaparás
4. Salome Al-Saffin: Szeress, hercegnőm!
5. Danielle Steel: Naplemente Saint-Tropez-ban
6. Amanda Quick: A zöld kristály
7. Margit Sandemo: A fekete víz
8. Margit Sandemo: Marco legendája
9. Margit Sandemo: Skandalum
10. Margit Sandemo: A mélyben
11. Margit Sandemo: Holdvarázs
12. Margit Sandemo: Sárkányfogvetemény
13. Margit Sandemo: Nyugtalan szív

Mellesleg nekem is a zöld a kedvenc színem.:) Zöldültem és jött a plecsni (28.)

Bence-napra

Boldog névnapot Bencének,

Isten éltesse sokáig!:)

* *

Bencus szereti a rajzokat és imádja a Ben 10 rajzfilmet. Egyenesen rajong Benért...
Így aztán két kisebb formátumú játék mellé bolond nagyanyja képes volt rajzolni neki egy képet, sokáig keresgetve megfelelőért a neten. Így ölemben a rajzmappám, előttem a monitor -- s időnként megmozgatva az egeret, hogy a monitor "be ne gyógyuljon":)) --, adjad neki másolás, aztán meg több óra színezés...
De lényeg, hogy felragyogott Bencus arca, amikor megkapta.:)

Egy fantasys Moly-kihívás

Öröklét

címen Hullócsillag indított nemsokára lejáró kihívást, eddig 15 résztvevővel.

Célpont: Clive Barker – Az öröklét tolvaja.
Sötét, de egyben gyönyörű mese; némileg groteszk, hátborzongató, és megindító. Clive Barker munkásságának kakukktojása (talán-talán csak az Abarat közelíti meg hangulatilag).
Készen álltok az örök Vakációra?
A zöldítéshez olvasást (akár újraolvasást is) ÉS értékelést kérek alant.
Itt az idő álmodni…

Ahogy észleltem a kihívást -- mivel megtaláltam a könyvet --, jelentkeztem rá. Pár óra alatt elolvastam, értékeltem és belinkeltem mindezt a kihívásoldalra.

Értékelésem:
Az írótól ez az első könyv, melyet olvastam, eddig nem ismertem, tehát nem arról szól az értékelésem, hogy melyik másik könyvénél jobb vagy rosszabb.
Összességében szerintem egy olyan, mai kor ízlésének megfelelő ifjúsági könyv, mely amellett, hogy egyszerre izgalmas, pörgős, varázslatos, érdekfeszítően változatos – kalandokkal, gyermekálmokkal és megvalósításokkal, másrészt a gonoszság, komorság, baljós sötétség jelenlétével és annak leküzdése történetével –, mely egyben tanulságos is, megszívlelendő mondanivalóval. Hiszen az élet igazi értéke a szeretet, s azzal nagyon is tisztában kell lennünk, hogy becsüljünk meg minden napot, a napoknak minden óráját.
Ez nem csupán gyerekek számára mondja ki az igazságot és nemcsak nekik jelenthet kedvelt olvasmányt – sokat olvasott felnőtt számára is igazi kikapcsolódás lehet (és gyors sikerélmény is) ennek a könyvnek az elolvasása.

Pár órán belül zöldültem és megjött a plecsni:

Szilvi és Bencus ünnepe

Négyesben ünnepeltük Szilvi szülinapját.
Tízszeletes Sacher-tortája volt, a szokott helyről rendelte ingyenes házhoz szállítással. Kiszámoltuk, hogy ha magunk eszkábálnánk össze és vennénk meg a hozzávalókat, akkor sem lenne olcsóbb, és közel sem ilyen profi és szép.

És mivel van egy "csecsemő" is, ilyenkor alapból és ösztönszerűleg helyesen úgy szoktuk, hogy az ő 3 nap múlva bekövetkező névnapját is ünnepeljük. Így ez sem olyan ünnep, hogy rá kevesebb figyelem hárul, ő sem marad ajándék nélkül.

Lényegében szendvics és torta volt a "menü", valamint némi sör és üdítő. Dani igen éhesen érkezett, így a szendvicsből úgy jóllakott, hogy a tortából egyáltalán nem bírt enni, így odapakoltunk neki két szeletet, persze még szendvicsből is jócskán, valamint odatettem neki még ami anyám rizibizijéből maradt, az én lecsós csirkemaradékommal... így ellesz kajailag pár napig.:)

Természetesen fotóztunk egy csomót, valamint Bencust figyeltük, ahogy vad örömmel tépkedi a szépen becsomagolt ajándékainak göngyölegét.
A tortázás előtt még kötelező volt 20-szori menettel kihordani az összes, Ben 10 c. kedvenc rajzfilmével kapcsolatos játékát, felsorakoztatni az asztalon, miközben csak úgy röpködtek a kacifántosabbnál kacifántosabb szereplőnevek, amiket Bencus kisujjából ráz ki...
Közben Bencus is felköszöntötte az anyáját szülinapja alkalmából. Ügyes fiú; tudta, hogy ez addig titok és nem árulta el, valamint szégyenlősködés nélkül fel merte őt köszönteni.

Danival később azért, indulása előtt még szokás szerint bohóckodtunk egy sort...

Aztán pedig mi még pályáztunk az esti tűzijátékra, de hiába ácsingóztunk 40 percet a 7. emeleti konyhaablakban, sehol semmi nem történt... Ezután kezdtem kutatgatni a neten, hogy hátha nem is 9-kor kezdődik, mint általában. Egyik helyen 10 órás kezdést találtam -- akkor szintén ácsorogtam a konyhaablakban vagy 10 percet, de csak nem történt semmi...
11 előtt vettem észre a neten, hogy a feltámadt nagy szél miatt mégsem tartják meg a tűzijátékot...
Pedig a lehűlés viharokkal stb. egyáltalán nem érint még minket... sőt, úgy volt, hogy pl. Pesten sokkal valószínűbb, hogy elmarad, mert addigra nyugatról, ugye, odaér. De nálunk tutira meg lesz tartva... Hát ehun van ni... Pesten megvolt (úgy tűnik legalábbis a netes forrásokból), nálunk meg nudli.
Mi egyébként egyéb 20-ai programot mára nem terveztünk. Egyrészt tanulva a tavalyiból, a tömegközlekedés összevisszasága oda is, vissza is túl kiszámíthatatlanok, mindenütt útlezárások és forgalomeltérítések tömegesen, mindez megtetézve a tömeggel és hőséggel; nem nekünk való. Másrészt meg nem is állunk úgy anyagilag, hogy belépőket vegyünk a stadionba virágkocsinézésre, Szilvi már bérletet sem tud venni, a sofőrnél pedig 400 Ft-os jegyeket venni -- ahhoz képest, hogy fele utat gyalog kell megtenni és egy ilyen programhoz 4 db kellene neki -- túlzott luxus.
Úgyhogy a helyi tévén néztük délelőtt a karnevált, az elmaradt tűzijátékról meg nincs mit mesélni.

32 éve született:)

* * * *

Nagyon boldog szülinapot kívánok

Szilvikémnek - Isten éltesse őt!

* * * *

Kézimunka ágytakaró

Anyu horgolta ágytakaró, összegyűjtött maradék fonalakból. 200x180 cm.
Már csinált egy ilyet unokahúgomnak, most pedig Szilvinek.
Szerintem szuper...

És már majdnem túlvan a 37 könyvön anyák napja-szülinapja-névnapja után.
És gyomlál és locsol és befőz és fát vág és főz. Ha nem lenne, ki kellene találni...

Egy jó nap anyámnál

Anyukám invitált megint magához bennünket, mindenféle apropó nélkül -- nem akart egyedül lenni.
Tartós egyedüllét nem különösebben jellemző rá egyébként, hiszen azért majdnem mindennap van(nak) látogatója(i). Öcsém autós lévén gyakran beugrik hozzá, bevásárol neki olyan dolgokat, amit ő a környék egyetlen kisboltjában nem kaphat -- pl. tojást és húsfélét sem... --, de amúgy meg áldás neki az a kisbót, mert két háznyira van és ünnepeken is nyitva tart akár.

Öcsém a sajátjaival együtt, egyúttal rendezi az ő csekkbefizetéseit és cseréli a palackos gázát -- szóval cserébe, hogy depóként és kocsimosóként is használja a helyszínt, autósként rengeteg mindent el tud neki intézni. Ez nekem nagy könnyebbség, hiszen nekem ezek elintézése jármű nélkül gyakorlatilag félnapokat és rengeteg cipekedést tenne ki, nem beszélve arról, amit kocsi nélkül meg sem tudnék oldani (a palackosgáz-csere pl.).

De jár anyámhoz hetente segítőként egy kedves hölgy, akinek ez a munkája egy szeretetszolgálatnál dolgozva (már nagynénémhez is ő járt, ugyanabban a házban lakik, és én is jól összebarátkoztam már annak idején is vele, és ezáltal örökölte meg anyám is a segítőszolgálatos hölgyet). Ő kiíratja és kiváltja a receptjeit, meg bármi könnyű munkában szívesen segít.

És hát sűrűn meglátogatja fiatalabbik unokahúgom Mollyval, néha Dani is, ők is segítenek ezt-azt.
Régebben, mikor még nagynéném és anyám szomszédasszonya-barátnője éltek, még azon morfondírozott anyám, hogy szinte nincs egy pillanata sem, amikor egyedül lehetne; de most sem panaszkodhat.

Mindenesetre mi most a hívására pláne szívesen mentünk, mindig jólesik a gyerekkorunk színhelyén lenni... Bencus nem jött velünk, mert apás hozzátartozóknál van éppen megint.

Hálisten, most éppen relatíve jó erőben van anyám magához képest -- és pláne pl. a születésnapján lévőhöz képest --, rengeteget beszélgettünk régi dolgokról, finomakat ettünk (nekünk ott mindig minden finom), lelegeltük a kertben a málnát, melynek augusztusi terméstúltengésén nem győztünk csodálkozni.

Anyámnál iszonyat mennyiségben áraszt el mindent a szilva is, és csodásan fotogének a paradicsomok...
Megetettük a szomszéd kutyusokat (anyám bárddal összeaprította a csontokat, mert ezek, sajnos, akár öklömnyi csontokat is egyben elnyelnének, reszketve az örömtől), akik pár pillanaton belül habzsolva tüntettek el egy jókora tálnyi ezt-azt.

Természetesen fotóztunk is bőven, nekünk nincs olyan, hogy nincs mit, mert hogy most fotózunk itt már másfél hónapon belül negyedjére. Téma mindig van.

Dani sajnos, nem jött el, pedig félesélyes volt. Most hetekig éjszakás egyfolytában, még szombatonként is, úgyhogy nagyon kivan. A minimum az lenne, hogy legalább ilyenkor ne csak ötjegyű lenne mégis a fizetése!
Aztán Szilvivel elkezdtük szelektálni a két éve, az ő visszaköltözésekor idekerült nejlonzsákjai tartalmát. Merthogy minden cucca nem fért el nálunk, ideiglenesen itt az anyám szekrénysora tetejére rakták fel  a batyukat. Átnézegetve jó sok mindent kiválogattunk, mit fogunk most elvinni, ne díszelegjenek itt feleslegesen; valamint Szilvi különválogatta azokat a zsákokat, melyeket majd anyám odaadhat nyugodtan az utcai kukáknál rendszeresen guberálóknak, úgyis mindig érdeklődnek anyámtól felesleges, megunt cuccokról. Na nem mintha Szilviék szobája megnőtt volna, ugye...

De egyébként meg, mivel a család többi tagja és azok kapcsolódó ágai minden adódó lomot egyértelmű természetességgel anyám házánál és udvarán helyeznek el; az, hogy a szekrények teteje Szilvi zsákjaival volt tele, már gyakorlatilag nem ront az esztétikán anyámnál...

Anyámat nem lehetett most a taxihívásról lebeszélni, látva, mennyi cuccot összeszedtünk a Szilvi itt raktározott holmijaiból (így anyám is kissé megszabadult a felétől)... Nekünk gyalog 25 perc az út hazáig, autóval pláne otthon lennénk nem egészen 10 perc alatt (az is csak a lámpák miatt annyi), csakhogy mivel nekünk nincs autónk, ezért ennyi cuccal körülményes lett volna a 25 perc terheléses gyaloglás a dögmelegben. Ilyen távra éppenséggel nem egy ökör ára taxit hívni, de a mi sz@r helyzetünkben (emiatt anyámnak sem jobb, hiszen minket segít) nyilván ezt is csak akkor van képünk elfogadni, ha valamennyire indokolt a dolog -- hiszen nehogy már ne bírjunk amúgy meg gyalog úgy hazamenni, ahogy idejöttünk, meg ahogy tanultuk. (Mint már említettem valószínűleg, tömegközlekedés épp nincs köztünk.) Viszont nyolc hatalmas csomagunk lett, ebben persze vagy kettő azzal lett tele, amit anyám odapakolt nekünk -- főtt kajákból, paradicsomból, befőttből, üdítőből...
Ami azt illeti, pont elég volt a ház elől felcipelni kettőnknek az összest.

Aztán természetesen éjjel kettőkor feküdtem le, mert a fényképeket "muszáj voltam megcsinálni"...
Mindenesetre végtelenül nyugodt, jóérzésű, kellemes napot töltöttünk anyámnál Szilvivel.