Valentinról

Figyelem a FB-ot, hogy megoszlik a Valentin-nap ténye körüli véleményezés. Egyik oldal vidáman köszöntget, illusztrál, kedveskedik. Másik oldal hangsúlyozza, mennyire nem érdekli, fuj, ki nem állhatja, külön tacepaókon emeli ki, hogy na ő bizony, lesz@rja.
Valahogy annyira átestünk a ló túloldalára ezzel, hogy a Valentin-napot utálni kell, hogy ha esetleg véletlenül az ember ezen a napon is figyelmességet, kedvességet szeretne adni vagy kapni -- azt szinte tilos. Legalábbis nem trendi. Illik utálni, mert: Amerikából származik; mert parádét csinálnak belőle az üzletek; mert hülyeség, hiszen a szerelem-szeretet ne kötődjön egy naphoz; mert magyar hagyományokhoz semmi köze, mert... et cetera.
Az üzleti oldala engem is hidegen hagy, de azért el tudok menni a rózsaszín reklámozás mellett anélkül, hogy idegesítene. Miért zavarja ez egyik-másik embert, nincs nagyobb gondja vajon? -- gondolkodtam el. Hiszen ha valaki kedves akar lenni a szerettéhez, az MA miért ne tehetné? Az, hogy valaki aprósággal és figyelmességgel kedveskedik a párjának, nem zárja ki azt, hogy más napokon ne tehesse. De ez fordítva is igaz. Miért ne pont ma is? Ez csak egy nevesített nap. Ami ellen zsigerből tiltakoznak egyesek.
Jó, az szerencsés dolog, ha a pár mindegyike ugyanúgy rühelli, vagy legalábbis mindkettőt hidegen hagyja a tendencia, legalább nem marad az egyikben tüske, amikor azt kell látnia, hogy más párok meg esetleg örömmel készülődnek rá, és mondjuk, nőtársa kap egy szál virágot vagy bármi apróságot. Egy Raffaellóba vagy Sport szeletbe senki nem hal bele, s szinte mindegy is, milyen napon történik, ugyanúgy öröm -- adni is, kapni is --, mint akár urambocsá', Valentin-napon.
Nem általánosítok, de többségükben mégis férfiak, akiknek talán hiúságát sérti, cikinek találják, hogy leereszkedjenek épp Valentin-napon. Talán még azok a nők, akiknek ez a férfi a párja... mert hát kénytelenek egy követ fújni, mi értelme duzzogni? Pedig közülük néhány olyan szívesen kedveskedne valami aprósággal élete párjának... de már rég nem mer, mert fél, hogy az -- mintegy védekezésül amiatt, hogy nehogy feledékenynek látsszon, ő igenis, elvből nem ajándékoz! -- látványosan kineveti, hülyének nézi.
Hallomásból ismerek nőtársaim által olyan férfiakat, akik nem tartják férfiasnak, sajnálják az időt rá, hogy ilyenekkel kelljen foglalkozni, meg olyanokat is, akik a pénzt. Na persze, majd pont Valentin-napon vesznek szál virágot vagy bármit, mikor már egyéb évfordulók, születésnap, névnap -- nőnapról ne is beszéljünk! -- is el van felejtve. Általánosítás nélkül és tisztelet a kivételnek, de közeli rokonom és több ismerősöm is kardjába dőlne, ha virágot kellene vennie: mondván, úgyis elhervad!... Hát akkor lehetne venni egy olyan apróságot, melynek tudja, hogy a másik örül vagy szereti -- egy finom csokit, egy plüssmacit... Nem aranyárban vagy toronyórában gondolkodom persze, de el lehet menni például egy nem feltétlenül rohadt drága étterembe, hogy néha legyen egy kis más is, mint ami mindig. De nem. Hülyeségekre nem költünk. Otthon az asszony olcsóbban kihozza a kosztot.

Én kaptam már úgy páromtól ajándékokat úgy, hogy csak "azért, mert -- mondjuk -- kedd van". Akkor miért degradálandó ez épp Valentin-napon? Egy kis meglepetésszerzési alkalom. Főleg olyanok számára, akik amúgy is szeretnek örömet szerezni másoknak.
Ha valakit nem érdekel a Valentin-nap, akkor szerintem nem is hangoztatná, hanem éppen hogy teljesen közömbös lenne számára. Egy kicsit olyan, mint a savanyú a szőlő... Mert azt azért senki ne állítsa, hogy utál ajándékot kapni, nem szereti a kedveskedést, figyelmet. És biztos vagyok benne, hogy Valentin-napon ugyanúgy nem vágná az ember a párjához a kapott ajándékot, mint más napokon.
Az ember harc, karrier, kihívások, munka, tanulás mellett szeretetre, örömre született elsősorban. Senki ne mondja, hogy nem szeret örülni, vagy kivágná az ablakon a másiktól mosolygósan adott csokit vagy szál virágot... netán haraggal fogadná az interneten kapott kedveskedő képeslapot.

Az, hogy sokan propagálják a Valentin-nap-ellenességet, az azt bizonyítja, hogy annyira azért igenis, érdekli őket, hogy elvből ellenezzék azt. 

Gyorsfestő

Ezt érdemes megnézni -- hatalmas!

Búcsú Vinnie-től

Vinnie (Vincent),

aki már a Szivárványhídon túl jár...

* * *

 

A Szivárványhíd legendája

 
"A Mennyországot a földdel egy híd köti össze, amelyet Szivárványhídnak neveznek.
A híd innenső oldala a lágy zöld fűvel borított dombok, hegyek és völgyek földje. Ha egy állat meghal, aki nagyon közel áll valakinek a szívéhez, a halála után a Szivárványhídhoz megy. Itt mindig van elég víz és eleség, folyton lágy tavaszi szellő fújdogál.
Az öregek megfiatalodnak, a sérültek újra épek és egészségesek lesznek, pont olyanok, amilyennek álmunkban látjuk őket nap mint nap, vagy amint emlékeinkben újra és újra előjönnek. Napjaik önfeledt játékkal telnek, boldogságuk mégsem teljes, mivel mindegyiküknek hiányzik az a pótolhatatlan személy, akit maguk mögött hagytak.
Nap mint nap játszanak és rohangálnak, de eljön a nap, amikor egyikük hirtelen megáll. Fénylő szemei a messzeséget fürkészik, vágyakozó teste remegni kezd. Hirtelen kitör a csoportból, és szinte repül a zöld fű fölött, egyre gyorsabban és gyorsabban. Észrevesz Téged, és amikor te és különleges barátod újra találkoztok, összeölelkeztek az örömteli újraegyesülésben, és soha nem váltok el többé. Az öröm csókjai záporoznak arcodon, kezed újra simogatja a szeretett fejet, és végre újra belenézhetsz azokba a bizalommal teli szemekbe, amelyek oly régen távoztak az életedből, de a szívedből nem hiányoztak soha.
Együtt mentek át a Szivárványhídon."

* * *

Ma újra fájdalmas esemény történt macskás közösségünkben.
A cica, Vinnie, akiért 1 héttel Pocak halála után kezdtünk folyamatosan aggódni, Erika 7 éves imádott maine coon cicája súlyos betegség, másfél hetes küzdelem után búcsúzott az élettől.
Gazdija számára -- aki végig nem adta fel és mindent megtett érte -- Ő volt élete macskája.

 Nyugodj békében, Vinnie cica!

Cica-bagoly barátság

Sosem gondoltam volna, hogy ilyesmi létezik: barátság, játékos pajtásság, szeretet -- egy cica és egy bagoly között. Vajon hogyan alakult ki ez a csoda Fum, a fekete cica és Gebra, a gyöngybagoly között?:))

Európai Év Fája versenyre

Az Országos Év Fája verseny tavalyi győztese
ez a platánfa az egri Termálfürdő területén.

Faj: platán
Hely: Eger, Heves megye, Magyarország
Kora: 250 év
Szavazatszám: 3238

Az egri Termálfürdő területén több fafaj egyedei élnek, melyek a speciális mikroklíma miatt gyorsan fejlődnek, nagyra nőnek. E különleges fák közül az Év Fája versenybe egy platánt neveztek a helybéliek, mely az altalaj jó vízellátottsága miatt nagyon jól érzi magát.
A szájhagyomány szerint az egri vár 1552. évi török ostrománál, Ali budai pasa és Ahmed nagyvezír ennek a fának az árnyékából irányította a török sereget. De a legenda, sajnos, nem igaz: a fát valószínűleg az Eszterházy Károly püspöksége idején telepített platánokkal együtt ültették.
A nevezők nagyon vigyáznak a fürdő területén élő fákra, a kezelési munkákba a fa mérete miatt a tűzoltóság is besegít. A fa 1978 óta védett.

Ezzel nem ért véget -- hiszen elkezdődött az Európai Év Fája verseny, amelyben a résztvevő hat fa különleges erővel bír: összetartják a körülöttük élőket, azt a közösséget, mely ebbe a versenybe is eljuttatta őket.
Az Európai Év Fája versenyben nem a legidősebb, legnagyobb vagy legszebb, hanem a legszerethetőbb fákat keressük. A versenyben olyan fák vesznek részt, melyeknek története van és különösen fontosak az őket nevező közösség számára. Az Európai Év fája versenyben az Országos Év Fája versenyek győztesei vehetnek részt.

A versenyző fák rövid történeteinek elolvasása után szavazni lehet kinek-kinek a legkedvesebbre!
E-mailcímenként egy szavazás történhet.
Szavazni lehet: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/szavazz-a-magyar-fara/
A szavazás 2013. 02. 28-ig tart, mely időszak utolsó hetében a szavazás állása titkos lesz. A végeredményt 2013. március elsején teszik közzé.

Imádom Egert, egyik kedvenc magyar városom, és a fákat is nagyon szeretem.
Ez a fa pedig különleges és csodálatos! Így aztán tehát öt, régóta aktív -- tehát nem most, emiatt kreált! -- e-mailcímemről is szavaztam természetesen.

Örömóda

Micsoda gyönyörűség!
Amikor elkezdődik egy ilyen csoda, először csak az ember torkát szorítja valami, miközben valami óriásit érez, mit nehéz nevén nevezni. Aztán fokozatosan, ahogy az egymásnak idegen emberek között megszületik a közösség, az egység, amikor az ember valóban ember, akik együtt vesznek részt egy lélekemelő élményben és ezáltal mennyivel gazdagabbak lesznek... úgy kezd a magamfajta ember egyre homályosabban látni, miközben valami hatalmas katarzistól nem bír egyebet tenni, mint hagyni, hogy záporozzanak a könnyei...
És erre a pár percre tényleg elfelejthető az a rengeteg rossz, lélekölő, idegen antihumanitás, mely manapság körbevesz, megfojt és letaszít a mélybe. Az ember képes elhinni a jót, a nagyságot, a szabadságot, a szépséget; azt, hogy szükségünk van egymásra, a békére, az örömre, a biztonságra, a nyugalomra, a tisztaságra...

"Szitáló, halk szirom-csodák..."

"(...)

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök."

            (Reményik Sándor)

Egy csoda...
Ahogy a sok fáradt, rezignált, unott, törődött arcon felragyog az öröm, a mosoly...
Néhány perc, amikor az ember arra gondolhat: jó élni...