Valentinról

Figyelem a FB-ot, hogy megoszlik a Valentin-nap ténye körüli véleményezés. Egyik oldal vidáman köszöntget, illusztrál, kedveskedik. Másik oldal hangsúlyozza, mennyire nem érdekli, fuj, ki nem állhatja, külön tacepaókon emeli ki, hogy na ő bizony, lesz@rja.
Valahogy annyira átestünk a ló túloldalára ezzel, hogy a Valentin-napot utálni kell, hogy ha esetleg véletlenül az ember ezen a napon is figyelmességet, kedvességet szeretne adni vagy kapni -- azt szinte tilos. Legalábbis nem trendi. Illik utálni, mert: Amerikából származik; mert parádét csinálnak belőle az üzletek; mert hülyeség, hiszen a szerelem-szeretet ne kötődjön egy naphoz; mert magyar hagyományokhoz semmi köze, mert... et cetera.
Az üzleti oldala engem is hidegen hagy, de azért el tudok menni a rózsaszín reklámozás mellett anélkül, hogy idegesítene. Miért zavarja ez egyik-másik embert, nincs nagyobb gondja vajon? -- gondolkodtam el. Hiszen ha valaki kedves akar lenni a szerettéhez, az MA miért ne tehetné? Az, hogy valaki aprósággal és figyelmességgel kedveskedik a párjának, nem zárja ki azt, hogy más napokon ne tehesse. De ez fordítva is igaz. Miért ne pont ma is? Ez csak egy nevesített nap. Ami ellen zsigerből tiltakoznak egyesek.
Jó, az szerencsés dolog, ha a pár mindegyike ugyanúgy rühelli, vagy legalábbis mindkettőt hidegen hagyja a tendencia, legalább nem marad az egyikben tüske, amikor azt kell látnia, hogy más párok meg esetleg örömmel készülődnek rá, és mondjuk, nőtársa kap egy szál virágot vagy bármi apróságot. Egy Raffaellóba vagy Sport szeletbe senki nem hal bele, s szinte mindegy is, milyen napon történik, ugyanúgy öröm -- adni is, kapni is --, mint akár urambocsá', Valentin-napon.
Nem általánosítok, de többségükben mégis férfiak, akiknek talán hiúságát sérti, cikinek találják, hogy leereszkedjenek épp Valentin-napon. Talán még azok a nők, akiknek ez a férfi a párja... mert hát kénytelenek egy követ fújni, mi értelme duzzogni? Pedig közülük néhány olyan szívesen kedveskedne valami aprósággal élete párjának... de már rég nem mer, mert fél, hogy az -- mintegy védekezésül amiatt, hogy nehogy feledékenynek látsszon, ő igenis, elvből nem ajándékoz! -- látványosan kineveti, hülyének nézi.
Hallomásból ismerek nőtársaim által olyan férfiakat, akik nem tartják férfiasnak, sajnálják az időt rá, hogy ilyenekkel kelljen foglalkozni, meg olyanokat is, akik a pénzt. Na persze, majd pont Valentin-napon vesznek szál virágot vagy bármit, mikor már egyéb évfordulók, születésnap, névnap -- nőnapról ne is beszéljünk! -- is el van felejtve. Általánosítás nélkül és tisztelet a kivételnek, de közeli rokonom és több ismerősöm is kardjába dőlne, ha virágot kellene vennie: mondván, úgyis elhervad!... Hát akkor lehetne venni egy olyan apróságot, melynek tudja, hogy a másik örül vagy szereti -- egy finom csokit, egy plüssmacit... Nem aranyárban vagy toronyórában gondolkodom persze, de el lehet menni például egy nem feltétlenül rohadt drága étterembe, hogy néha legyen egy kis más is, mint ami mindig. De nem. Hülyeségekre nem költünk. Otthon az asszony olcsóbban kihozza a kosztot.

Én kaptam már úgy páromtól ajándékokat úgy, hogy csak "azért, mert -- mondjuk -- kedd van". Akkor miért degradálandó ez épp Valentin-napon? Egy kis meglepetésszerzési alkalom. Főleg olyanok számára, akik amúgy is szeretnek örömet szerezni másoknak.
Ha valakit nem érdekel a Valentin-nap, akkor szerintem nem is hangoztatná, hanem éppen hogy teljesen közömbös lenne számára. Egy kicsit olyan, mint a savanyú a szőlő... Mert azt azért senki ne állítsa, hogy utál ajándékot kapni, nem szereti a kedveskedést, figyelmet. És biztos vagyok benne, hogy Valentin-napon ugyanúgy nem vágná az ember a párjához a kapott ajándékot, mint más napokon.
Az ember harc, karrier, kihívások, munka, tanulás mellett szeretetre, örömre született elsősorban. Senki ne mondja, hogy nem szeret örülni, vagy kivágná az ablakon a másiktól mosolygósan adott csokit vagy szál virágot... netán haraggal fogadná az interneten kapott kedveskedő képeslapot.

Az, hogy sokan propagálják a Valentin-nap-ellenességet, az azt bizonyítja, hogy annyira azért igenis, érdekli őket, hogy elvből ellenezzék azt.