Nadrágos randi

Ma találkozót beszéltünk meg volt nyomdász kolléganőmmel, mert gyakorlatilag ingyen jutott egy jó adag -- szülők által iskolában rendezett karácsonyi vásáron kimaradt -- kordbársony gyereknadrághoz.
A családbeli gyerekei mellett nagy szerencsénkre Bencus is eszébe jutott, mint lehetséges gatyótulajdonos; így elkérte jelenlegi méreteit, hogy olyat és/vagy annál nagyobba(ka)t válogasson nekünk a megmaradt készletből.
Nagy örömünkre (mert hát természetesen Szilvi is roppantmód örült) két "egészséges" szürke kordot is kapott Bence, egy olyat, amit már hordhat, s egy másikat, mely mondjuk, jövőre lesz jó. Valamint kaptunk még két nagyobbat, melyek hibásak ugyan -- némi hasítás van a száruk alsó részén --, de azokat ki lehet javítani házilag, és hát jól mondja kolléganőm, hogy ha másra nem, mint homokozni, itthon lenni mindenképpen jó lesz.
Pont olyasmik, amilyeneket Bencus amúgy is hordani szokott, gumis derékkal.

Éva természetesen munka után jött a városközpontban megbeszélt találkozóra és biciklivel, ahogy mindig is szokott közlekedni. Egy fél óránk volt a következő elintéznivalójáig, nem töltöttük tétlenül ezt az időt, jót beszélgettünk mindenféle aktuális dologról, helyzetről, történésekről.
Kaptam még egy félliteres E-vitaminos testápolót "csak úgy", én pedig ajándékoztam köszönetül egy tiszteletpéldányt A Nap tornácán c. napkorongos antológiából, melyben 9 versem jelent meg 2011-ben.
Nagyon köszönjük a figyelmességet!:)