Bencus mint Tom és Jerry

Bencus óvodájában megvolt a farsang.
Saját emlékek alapján tudtam, micsoda tortúra ez a szülőnek. Egyrészt a mi időnkben (én és öcsém kiskorában), máig előttem van, hogy hetekig milyen lázban volt a család, melynek minden egyes felnőtt tagja és hozzátartozója kénytelen volt az előkészületeknek részese lenni. Nagynéném tudott szabni-varrni, volt sok maradék anyaga, anyám pedig kézzel varrt-rajzolt-festett-ragasztott, a férfiasabb melókat meg apám csinálta (pillangószárny-drótkeret, csápok drótból stb.); szóval teljes hétvégeken készülődtek, hogy én gomba, pillangó, hópehelyke, cigánylány; öcsém pedig indián, vekkeróra (erre a kettőre emlékszem konkrétan most nála) lehessünk. Akkoriban egyetlen kölcsönző volt, nem túl bő vagy ötletes ellátmánnyal, úgyhogy az emberek kénytelenek voltak saját készítményekkel előállni; mert így is rengeteg volt az egykutya királylány-hercegnő-grófnő-bárónő egy-egy farsangon...
Az én gyerekeim idejében is elsősorban keresztanyám varrta a cuccokat vagy kellékeket, ha muszáj volt; bár ekkor már szerencsére kölcsön is kaphattunk jelmezeket, hiszen olyan, meglehetősen nagy létszámú embertömeget foglalkoztató helyen dolgoztam, ahol kolléganőim hasonlóan gyerekes, gyakorló anyák voltak. Kölcsönzőt az időben sem ismertem többet, mint az én gyerekkoromban.
Na, nálunk meg most, Bencus esetében nincs varrógép, nincs keresztanyám, nincsenek anyagok és pénz se. Van viszont szerencsére több kölcsönző is.
Voltak mozgósítások, de az elérhető jelmezeknél mind hibádzott valami vagy hiányoztak volna kellékek, így Szilvi egy lakótelepünkhöz közeli kölcsönzőbe ment, ahol szemre, próba nélkül lefoglalta Tom macskát, s a farsang előtti nap hozhatta el a jelmezt. A gyerek tehát akkor este, ovi után próbálhatta fel. Szilvi megdöbbenve látta, hogy visítva fér bele Bencus a jelmezbe, azt mondja, megesküdött volna rá, hogy ez a gyerek mérete, ő nem is gondolta, hogy ennyire nagy fiú... Hát igen, és az akciót megelőző estén már az embernek nincs sok esélye variálni!
Bár kissé feszült a ruha a gyerek nyakrészénél, meg a kezeit-lábait nem tudta a jelmez végtagjain lévő karmos fehér praclikba beledugni, mivel ő maga hosszabb volt a cuccnál... de végül is nem volt zavaró, így is látszottak a csinos, karmos, fehér tappancsok.
És emlékeztünk rá, hogy van valahol egy Jerry kitömött filcfigura Szilvi gyerekkorából... na, azért pár napja feltúrtuk a beépített szekrényekbe rejtett nejlonzsákot -- és meg is lett! Igaz, hogy fél szeme és farka hiányzott, tehát ezeket pótolni kellett. Nadrágkorc zsinórja lett a farka, az egérhez hasonló barna színre filctollal befestve, meg hát akkor már két egységes szem kreálása volt hátra. Ehhez szerencsére lehetett kapni kis méretben filcanyagot, vett Szilvi feketét a pupillához, sárgát az íriszhez. A régi maradék szem alapján két új szemmel is gazdagabb lett Jerry. Ez lett Tom kiegészítő kelléke...

Végül is jól sikerült minden, a jelmezben sem esett kár.
Reggel ott kellett a szülőnek átöltöztetnie a gyereket, bevitte a rágcsálnivalót vagy sütifélét, szörpöt, majd otthagyta a már teljes gázzal bulizó jelmezes gyereksereget.
Bencus nagyon élvezte a dolgot, itthon torkaszakadtából tartott órákig élménybeszámolót. Megtudtuk, hogy rajta kívül még volt két fekete cica; ám szerencsére a kiugró divatfigurákból -- mint pl. Pókember, Batman, Zorro, Superman -- csak egy-egy példány volt, így nem nyomták el egymást.
Ezen kívül egész nap táncoltak, játszottak, szólt a zene, ettek-ittak, és volt fényképész is. Előre alá kellett írni egy listát, mely szerint kérjük-e a képeket majdan, vagy sem. (Ha meglesznek, lefotózom és felrakom ide is.) Alváshoz segítettek levetni a gyerekeknek a jelmezeket, felkeléskor viszont visszasegítették rájuk.
Mikor Szilvi ment a gyerekért, vitte a kölcsönzős zsákot is, és ovi után együtt visszavitték a sokat látott, ám hál' istennek nagyobb bajokat megúszott jelmezt a kölcsönzőbe...