Örömóda

Micsoda gyönyörűség!
Amikor elkezdődik egy ilyen csoda, először csak az ember torkát szorítja valami, miközben valami óriásit érez, mit nehéz nevén nevezni. Aztán fokozatosan, ahogy az egymásnak idegen emberek között megszületik a közösség, az egység, amikor az ember valóban ember, akik együtt vesznek részt egy lélekemelő élményben és ezáltal mennyivel gazdagabbak lesznek... úgy kezd a magamfajta ember egyre homályosabban látni, miközben valami hatalmas katarzistól nem bír egyebet tenni, mint hagyni, hogy záporozzanak a könnyei...
És erre a pár percre tényleg elfelejthető az a rengeteg rossz, lélekölő, idegen antihumanitás, mely manapság körbevesz, megfojt és letaszít a mélybe. Az ember képes elhinni a jót, a nagyságot, a szabadságot, a szépséget; azt, hogy szükségünk van egymásra, a békére, az örömre, a biztonságra, a nyugalomra, a tisztaságra...