Orgona- és tulipándömping -- anyámnál

Anyám már tegnap felhívott, hogy most mivel korábban nyílt és nyílik minden virág az idén, ha most nem megyek, elmulasztom az orgonákat. Múltkor még valóban nem volt egy szirom sem, de tudom, hogy anyámnál az orgonát tényleg kár lenne kihagyni...

Az időben nem lehetett nagyon megbízni, de azért mondtam, hogy mindegy, fő, hogy ne essen -- ma megyek.
Így is lett. Nem is baj, mert így is muszáj volt a két szokásos nagy hordozómat vinnem a viendők miatt, vagyis épp ideje volt... három csomagnyi száraz kenyér, pár befőttesüveg és kajás doboz, még néhány zacskó portulácska, meg vittem 4 új ceruzaelemet és 2 tartóst, amely már a Fujiba pl. nem jó, de faliórába még egyesével simán elvan fél évig. Vittem egy Boci táblacsokit is.
A szelektáltba valót elfelejtettem útközbenre, de hát most én sem voltam káptalan.

 

Útközben is sok szépséget láttam, melynek nem tudtam ellenállni, és hát minduntalan meglepődöm, hogy 1-2 hét alatt is micsoda meglepő változások vannak tavasszal! A "tegnapi" virágzások elmúltak, jöttek helyette újak! És láttam néhány napozó cicát is, bár nem mindig volt napsütés és a szél is fújt, olyan 17 fok körül lehetett.
Mint megtudtam, nemrég ment el öcsém is, mert valamit sokáig keresett -- ja, igen, a kisfejszét --, mely aztán a végén szerencsére meglett.

Most az van egyébként, hogy az új szomszédék átjöttek anyámat meglátogatni, és mint kiderült, ők építkezéseket folytatnának a telkükön, mire fel a tűzoltói vagy milyen engedélyt csak akkor kaphatják meg, ha az anyámnál lévő kis műhelyt lebontjuk. Mert 37 éve túl közel van a kerítéshez. Ne menjünk bele, hogy minden szomszédnál vannak építmények, melyek legalább olyan közel vannak a mi kerítéseinkhez is... hát nyilván nem anyám fogja elbontani a kisházat... a szomszédék felajánlották ehhez is a segítségüket...
Öcsém érdeklődött, és megtudta, hogy egyrészt, mikor ez a kisház épült, akkor az volt, hogy 24 négyzetmétert meg nem haladó építményre nem is kellett engedély. Hát ez jó, ha fele. Másrészt állítólag 10 évvel az építés után el is évülnek ezek a dolgok.
Mindegy, öcsém azt mondta, hogy valamit valamiért. Ha hajlandóak valamennyi összeget fizetni, segíthetnek elbontani. Ha valamivel többet, segíteni sem kell, majd ő akkor elbontja... Csakhogy neki se lesz könnyű, mert május 9-én kezdődik neki a gerincsérves kezeléssorozata. Ez állítólag műtét helyett fog megtörténni... Munkából nem akar kimaradni, s mivel ő ünnepeket sem számítva folyamatos 3 műszakban dolgozik, de szerencsére nem fizikai melót, így ha a kollégái olyan rendesek lesznek vele, amilyenre számít, akkor műszakcserékkel meg fogja tudni oldani, hogy ne kelljen táppénzre mennie. Öcsém csak 1 év 8 hónappal fiatalabb nálam -- egyszóval nem fiatal már ő sem. 43 év munkaviszonya van, de ugye, férfiaknak nincs 40 év szolgálati idő jóvoltából nyugdíj, tehát az öregségiig nekem 5, neki 7 éve van hátra. Nem akarja kockáztatni, hogy úgy járjon, mint én -- esetleg vegyenek fel valakit helyette, utána ő meg már ne tudjon elhelyezkedni...
Szóval ez még a közeljövő kérdése, hogy hogyan fognak tudni megegyezni.
Anyámnál először is ettem: frissen sütött kacsaszárnytövet és csinált finom petrezselymes rizset. Mennyei volt.

Utána lőttem valami rengeteg képet... a normál tulipánok elnyíltak, de a hollandiak még virítanak. Tudtam tubakatit fotózni és szedni, valamint gyöngyvirágot is - ezekből haza is vittem: pár szál tubakati és két kis csokor gyöngyvirág. Isteni illataik vannak!
Nagyon szeretem fotózni a fák virágzásának elmúltával a termés előtti állapotot. Olyan finoman, éterien szépek a termőcskék, bogyókezdemények a virágzás után... Szépek a sárga kertiviolák is...

Na és hát elöl a több méternyi szélességben és magasságban húzódó halványlila orgonabokor! Hát az szenzációs. Nekem ugyan kedvencem a sötétlila orgona, de sajnos, nálunk olyan soha nem volt. Ezért azt utcán próbáltam meg lőni, de nem volt valami közel...
A kert hátulján meg a fehér orgona, melyet anyák napján szoktam agyonfotózni -- hát most, bár anyák napja nagyon koránra esik, már 1-jére! --, addigra már valószínűleg nem lesz az orgonákból semmi.
Volt még birsalmafavirág, az is nagyon jól nézett ki, fotóztam is... meg az új hajtásokat a kis fenyőkön.
Így aztán kihasználtam rendesen az időt, még akksit is kellett cserélnem, annyit fotóztam. Jó, múltkor 100-zal több volt, de azért most is vígan felül voltam a 200 fotón.

Anyám megoldotta pakolással a holnapi ebédünket, majd szedett egy szatyornyi sóskát, sőt még kint a padon ülve meg is pucolta, míg én fotóztam -- hogy főzzem meg. Vittem két kis szederbefőttet is, meg Etelka hozott megint ruhaneműket, azokból válogattam mindkettőnket figyelembe véve Szilvivel, szóval mindkét nagy "hordozóm " újra használatba került hazafelé is.

 

Az udvaron is bóklásztam, mely több magas fától is árnyékos, és ahogy átjön a leveleken a napfény, időnként olyan őszies színekben pompáznak a lombkoronák. Ez is olyan megkapó volt, hogy a színeknek nem lehetett ellenállni...